Rész

 1  1|       bizonyos meghatottsággal:~ ~- Kicsike Vilmám, én ezután is hü
 2  2|             az iróasztalom előtt, s kicsike szemét kiváncsian reám szögzi... „
 3  3|           mire egy összetöpörödött, kicsike emberke, térdig­érő, fehér
 4  8|          rokokó termekre is, ahol a kicsike fenségek játszadoztak?...~ ~
 5  9| Másfélórával később Wallried ur egy kicsike, rokoko-palota előtt állott,
 6 10|         gyönge sirásod föl nem veri kicsike fiam, a nyomoruságos lakásunk
 7 15|     pillanatnyi keresgélés után egy kicsike etuis-t vett elő, s nagy
 8 17|            barátaimnak a reklámot a kicsike nők előtt, s én ütöm be
 9 17|     Levélpapir az nincs, - mondja a kicsike aranyos humorral, - de ha
10 19|           mig uj fahasábokat tett a kicsike vaskályhára, mert az iroda
11 19|           lámpa fényé­ben, csak egy kicsike részét lehetett látni az
12 19|       hidegtől borzongva, ült itt a kicsike irodában, hogy az ujévi
13 19|             a csillagokat, melyek a kicsike szobákban kigyulladnak?...
14 22|            karosszékből ugyanis egy kicsike, pupos, madárcsontu emberke
15 22|             szinte izgatottan tette kicsike gyermekkezét a vállamra.~ ~-
16 22|        édesapám is gárdista volt, s kicsike koromban, a nagy cserépkályha
17 22|             annyit se tudok, mint a kicsike gyermek... Megismerte, hogy
18 22|  megvigasztalnak, ők, akik engem, a kicsike szörnyeteget, épp olyannak