Rész

 1  3|    kiváncsi pillantásokat vetett rám.~ ~Én is jól megnéztem:
 2  5|       Huszonöt év óta ugy vigyáz rám, mint valami éretlen kamaszra,
 3  7|           aki félig sirva emelte rám a fitos orrocskáját... Olyan
 4  7|      szemrehányólag függesztette rám, aztán halkan szólott:~ ~-
 5  9|         még bizonyosan emlékszik rám...~ ~Pár perccel utóbb Wallried
 6 10|   borzasztó átkot akart mon­dani rám, amikor a házasságom hirét
 7 11|         meg.~ ~- Csak nem hagyta rám valaki a vagyonát? - kérdezte
 8 11|       még egy megbizást ruházott rám: azt, hogy egy lezárt boritékot
 9 11|     ilyenkor - ne haragudjék meg rám - mindig mennyei gyönyörüséggel
10 17|        öt-hat helyen keres, amig rám akadt, s igy az ő dija se
11 17|      Szervusz, Lipi... várj csak rám egy pillanatra!~ ~
12 19|         a gyermekekre?... Hát én rám ugyan ki gondol, ha kérdez­nem
13 20| kihivólag, diadalmasan tekintett rám, mintha csak ezt mondta
14 22| egyidőben a nyelvüket öltögették rám, amikor ott ültem velük
15 22|    emeleti részén már várakozott rám egy frakkos, érdemrendes
16 22|          zordonsággal me­red­tek rám... Vajjon hasonlit-e rá
17 22|    teljesitette.~ ~Éreztem, hogy rám néz a homályban, a hangja