Rész

 1  1|  személyesen meg fogom szoritani a kezét, amint legközelebb Budapestre
 2  2|            emelte fel az ég felé a kezét, a kanonok pedig behivatta
 3  3|           a levegőbe nyujtogatta a kezét: a szegény teremtésnek ki
 4  7|           megszori­tot­tam a leány kezét... És este, a szinházban,
 5  8|     munkabirása fénykorában a jobb kezét levágták volna? Mi történt
 6  9|         dühösen a derekára tette a kezét, s megállván a szállodai
 7  9|         dühvel szoritotta ökölbe a kezét.~ ~- Hát nem tud lemondani
 8 13|           meg, hogy megszoritsam a kezét, amely annyiszor duskált
 9 13|          Lenck az ég felé emelte a kezét.~ ~- A sondersbergi tó a
10 13|      Petterson ökölbe szoritotta a kezét.~ ~- Vacsorázhatik, akivel
11 16|           intett, aztán gunyosan a kezét nyujtotta az egyik segédnek,
12 17|       szolgálatkészen nyujtja ki a kezét.~ ~- Tudod, mit, én majd
13 19|            meg a ki­fagyott, vörös kezét. Elővette hát azt a félszivart,
14 19| ujjászületik, egy boldogtalannak a kezét megszoritja, egy szép vers,
15 21|            Megrázta régi ellensége kezét, s ekkor ugy rémlett neki:
16 21|       aranyozza meg, a lányok az ő kezét szorongatják, az asszonyok
17 22|  tudományában... Némán megráztam a kezét és távoztam, s hosszu, nagyon