Rész

 1  1|     találkozás nem csupán azért kedves nekem, mert tizenhatéves
 2  1|         van, aki ugy jár a maga kedves irójával, mint Marmontelnek,
 3  1|        neki...~ ~- De bocsánat, kedves kisasszonyok, - mondtam
 4  4|      felelte a pincér.~ ~- Nem, kedves Felix, maga - megbocsásson -
 5  4|       élvezetet köszönök önnek, kedves Call, mert amint tudja,
 6  4|         volna - ezt mondta:~ ~- Kedves Call, most még arra kérem,
 7  9|         megütődve.~ ~- Ugy van, kedves kisasszony, ön elrabolta
 8  9|       vagyok, mint az édesapja, kedves kisasszony: én Wallried
 9 11|   hatvanötödik esztendőmet...~ ~Kedves barátnőm, engedje meg, hogy
10 11|     lett volna a sorsom, mint a kedves férjéé: fáradt igavonó állatként
11 15|       föl a mi szemünkben, akik kedves halottainktól fájó szivvel
12 17|   hivatalom.~ ~- Mi az?~ ~- Én, kedves öregem, a szalmaözvegyek
13 18|       hamisan játszik.~ ~Reöth: Kedves barátom, ilyesmit csak akkor
14 20|         gombig elnyelnének.~ ~- Kedves barátom, - mondta az innsbrucki
15 20|       hirtelen vállat vont.~ ~- Kedves barátom, - mondta aztán
16 22| gyermekségére, s rég sirbatért, kedves alakok rajzanak körülötte
17 23|          hogy milyen jó, milyen kedves, milyen elmés ember a méltó­ságos