IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] égi 1 égo 1 égtek 1 egy 359 egy-egy 15 egy-két 2 egy-ketto 1 | Frequency [« »] 993 az 645 hogy 370 és 359 egy 334 s 321 nem 273 is | Szomaházy István Estétol-Reggelig Concordances egy |
Rész
1 1| VALLOMÁSOK~ (A szerző felolvasása egy vidéki városban)~ ~Ha valaki 2 1| oroszlánvadásznak képzeltünk, néha egy köszvényes filiszter jelenik 3 1| jelenik meg az iró képében, egy kicsinyes nyárspolgár, aki 4 1| voltaképpen unalmas fickó... Nem egy olvasó van, aki ugy jár 5 1| az a rajongója, akitől egy barátja azt kérdezte, hogy 6 1| idegeinket, hogy amikor egy szép asszonynak, s egy-egy 7 1| megint szegényebb vagyok egy illuzióval...~ ~Ne vegyék 8 1| végén ugy is kiderül. Tavaly egy könyvet irtam, melynek ez 9 1| tudná, amit én tudok...~ ~Egy fiatal leány diszkréten 10 1| tartani az összes §§-aimat. Egy másik az iránt érdeklődött, 11 1| levelek voltak, de jött egy komoly és megható irás is, 12 1| valahonnan Erdélyből irt egy boldogtalan, fiatal asszony, 13 1| cimmel: Mesék az irógépről. Egy huncut és raffinált kis 14 1| vége: - egyszerre csak egy sajátságos érzés fogott 15 1| Méltóságos asszony-t, ahol egy uj alak jelent meg a szinen, 16 1| alak jelent meg a szinen, egy elbizakodott arisztokrata, 17 1| szerelmi vallomását, amikor egy napon, a lakásomon, azzal 18 1| ünnepiesen félkörbe állt, hogy egy csinos, gesztenyeszinü fruskának 19 1| jut abba a helyzetbe, hogy egy szép asszony sorsával a 20 1| és barna fejecskéiket, s egy hermelinboás kis bakfis 21 1| szólott:~ ~- Elég hiba, hogy egy ilyen ember szeszélyétől 22 1| ember szeszélyétől függ egy édes és megennivaló teremtés 23 1| félénken kockáztattam meg egy megjegyzést.~ ~- De mit 24 1| ez is probléma, - szólt egy vöröshaju kis leány fitymálva. - 25 1| magát...~ ~- Vagy rendezzen egy párbajt közte és a férj 26 1| és a férj között, - szólt egy másik, haragtól kipirult 27 1| egyik regényében is van egy hasonló jelenet...~ ~Oly 28 1| bolondos, kis lány előtt is - egy időre rehabilitáltam azokat 29 2| udvari szobát?...~ ~A minap, egy éjjel, váratlanul elém bukkant 30 2| Viszloczky Lázár, akire talán egy negyedszázad óta nem gondoltam... 31 2| Be szivesen nyomtam volna egy barackot a fejedre, ha a 32 2| ötödik szobában rágicsál egy csirkecombot, mig a vendégei 33 2| tizenkét font marhahus, fontja egy forint és hatvan krajcár... 34 2| akartak állni velem... Aztán egy liter tejföl egy forint, 35 2| Aztán egy liter tejföl egy forint, két csomag petrezselyem 36 2| petrezselyem két forint husz, egy köteg sárgarépa kilencvenöt, 37 2| gazdasszonyt - azt mondtad, hogy egy köteg sárgarépa kilencvenöt 38 2| ha a nagyságom urat csak egy fityinggel is megkárositanám...~ ~ 39 2| istenke a dolgát... Még jó, ha egy pengő forintért adják kötegét, 40 2| portéka lett, kutya drága egy portéka...~ ~Elismerőleg 41 2| a valóságban, pedig több egy negyedszázadánál, hogy a 42 2| mélyén... A Walterné lányát egy szolgabiró vette feleségül 43 3| családot alapitani! Eszembe jut egy ilyen szomoru, fehér éjjel, 44 3| végén, a nedves sötétben, egy cilinderes uriemberrel ütődtem 45 3| kell az ispotályba, mert egy betegemet az este negyvenfokos 46 3| ötnegyedórai kinos gyaloglás után egy magas, szürke ház elé értünk, 47 3| megnyomta a csengetyüt, mire egy összetöpörödött, kicsike 48 3| réztányérokat ütögetett volna össze, egy cérnaszál vékonyságu, ezüstös 49 3| kétségbeesve sipitozott, egy másik hang pedig, mely nyilván 50 3| habkönnyüségü tülanglé-ruhát viselt, egy skarlátvörös Paprika Jancsi, 51 3| apró réztányérokat tartott, egy babszemnyi tót legény, 52 3| két hórihorgas gránátos, egy zöldkockás harlekin, egy 53 3| egy zöldkockás harlekin, egy kékszemü Pierrette, a haján 54 3| franciás szalmacsokorral, egy babszemnyi csuhás barát, 55 3| babszemnyi csuhás barát, egy furcsa, seprőbajuszos gigerli, 56 3| összecsapta a réztányérjait, mire egy nagyszakállu baba-ezredes, 57 3| az ágy szélén ült, némán egy könyet törölt ki a szeméből. 58 3| meggyógyitja? - csiripelte egy ezredestől egészen szokatlan, 59 3| pályát választotta s mióta egy gróf urfi játékfiókjába 60 3| harlekin keresi a kenyerét egy jómódu polgári családnál... 61 3| fiam nem volt háboruban. Egy dacos, vad fiu sebezte meg, 62 3| is husz évig szolgáltam egy uri házat, - a volt gazdám 63 3| Az ágy másik felén egy összetöpörödött anyóka álldogált 64 3| tragédia fölváltotta a másikat. Egy francia baba, - rövidszoknyás, 65 3| ismételte: „Pa-pa! Ma-ma!” Egy Pierrette a levegőbe nyujtogatta 66 3| szurva mind a két szeme. Egy tábornok - ez a látvány 67 3| kilátszott a kenderkóc. Egy rokonszenves tót legény 68 3| apáca csöndesen tolt kifelé egy kerekes vaságyat, amelyben 69 3| kerekes vaságyat, amelyben egy mozdulatlan juhász feküdt.~ ~- 70 3| hótól fehér utcára. Még egy darabig odakünn bolyongtam 71 3| legfiatalabb, épp akkor szedte ki egy horgolótüvel a karácsonyra 72 4| arckifejezéssel nyujtott át neki egy vitézkötéses szivarrudat.~ ~- 73 4| német utánzás, ami nem ér egy fabatkát.~ ~- Bocsánat, 74 4| emberke elővett a zsebéből egy szivart, nyájasan megkinálta 75 4| összelapulva gyujtott rá egy nyolckrajcáros szivarra...~ ~- 76 4| emberek dohányoznak? - mondta egy porosz gróf nevetve.~ ~- 77 4| egyáltalában miért élnek? Hogy egy ággal több legyen a családfájukon? 78 4| nevettek a beszédén. Sőt egy orosz herceg - akinek a 79 4| Most kaptam, éppen egy félórával ezelőtt... Valami 80 4| hallatlan kitüntetés? - szólott egy belga ur, mig a többiek 81 4| vastag szőnyegére, majd egy pillanatra állva maradt 82 4| fauteuilben... Nyájas pillantása egy pillanatig jóságosan pihent 83 4| bámult a királyra, aki most egy könnyed mozdulattal tudtára 84 5| Komlóssy ur és a felesége egy hétfőn elmentek a szinházba. 85 5| rászánta volna magát arra, hogy egy oroszlánketrecbe benyisson, 86 5| ajándékhoz jutott: az asszony egy unokaöcscse, egy jólelkü 87 5| asszony egy unokaöcscse, egy jólelkü vidéki kereskedő, 88 5| a lányaidnak... Én ugyan egy fabatkát se adnék ki az 89 5| oly szüzies maradt, mint egy tizenhat esztendős csitri 90 5| elvörösödött, ha valaki egy kétértelmü megjegyzést elmondott 91 5| csupasz vállal mutatkozzék egy zsufolásig megtelt szinházban, 92 5| ártatlan embertől, ha az egy szembejövő hölgyet, puszta 93 5| megtudná, képes lenne rá, hogy egy éjjel, amig nyugodtan alszom, 94 5| megborzadva.~ ~A szinházban egy francia operettet játszottak, 95 5| francia operettet játszottak, egy frivol házasságtörési komédiát, 96 5| keresetemet, ha az életéből egy rövid órácskát nekem áldozna...~ ~ 97 6| fürdőhely penziójában történt, egy januári reggelen, mikor 98 6| Johann-Kogel havas orma, hogy egy zilált külsejü, csontosarcu 99 6| az a hirhedt katona, aki egy péterhegyi kávéházban két 100 6| büntetésből, áthelyezték egy erdélyi garnizonba. De nagyon 101 6| kiváncsisággal nézegették egymást, de egy estén, mikor a penzió bécsi 102 6| után Hámori sakkot játszott egy pólai ügyvéddel, s a generális 103 6| tacskó mer hiénának mondani egy vén katonát, aki nyolc ütközetben 104 6| mer váltani ahhoz, hogy egy korrekt katonába belekössön...~ ~- 105 6| végighuzta a skatulyán, hogy egy cigarettára rágyujtson... 106 6| a tábornok pedig - még egy megvető pillantást vetve 107 7| genienek a munkáját, aki egy hosszu éven át a szinpadon 108 7| tizenkét esztendővel ezelőtt. Egy este én is a szivemre hallgattam, 109 7| belepirulok, ha rágondolok... Egy téli napon volt, délfelé, 110 7| se a fejemhez, de odakünn egy fiatal leány várakozik, 111 7| mert nem illenék, hogy egy ilyen fiatal teremtést ingujjban 112 7| ebédlő ajtaja felnyilt, s egy pirospozsgás arcu, gömbölyü, 113 7| kitalálom: a szegény Oszkár egy ravasz csirkefogó, aki abban 114 7| róla, hogy nem tud leirni egy egyszerü, bővitett mondatot... 115 7| ember érzékenységét?... Egy rideg szó megölné a szerencsétlent, 116 7| nemes szivéhez apellálok... Egy haldokló számára kérem a 117 7| kellene áldozni azért, hogy egy haldokló ember életét pár 118 7| hogy a kulisszák között egy szegény haldokló lesi lázasan 119 7| az egyetlen eset, amikor egy szinpadi szerzőnek megkegyelmeztem.~ ~- 120 7| szégyenkezzél miatta, - szólt egy fiatalember meghatottan.~ ~ 121 7| kegyetlen kritikus rágyujtott egy szivarra, aztán igy felelt:~ ~- 122 7| a szepegő kisleánynyal. Egy kövér, fiatalember karján 123 8| főzőkanalat...~ ~ ~A királyasszony egy szomoru estén ágynak dőlt...~ ~ 124 8| tudhatja ezt, ki láthat be egy szenvedő asszony lelkébe?... 125 8| volt is, a szegény királyné egy őszi napon befordult a fal 126 8| aranyos menyezetre, mintha egy más, mesebeli világban járna. 127 8| szakácsa, aki harminc év óta egy művész lelkesedésével kevert, 128 8| kitaláljon, aki remegve, egy gyerkőc izgatottságával 129 8| vörösréz-kondéroknak, mikor egy reggel a főkonyhamester 130 8| föl... A felséges asszony egy csésze huslevest kért tőlem 131 9| hogy az éjjeli szekrényről egy cigarettát elvegyen, jóizüen 132 9| Másfélórával később Wallried ur egy kicsike, rokoko-palota előtt 133 9| fehérlő csöngetyügombot, mire egy kékfrakkos, aranygombos 134 9| perccel utóbb Wallried ur egy japán szobácskában volt, 135 9| tapadó, rózsaszinü kimónában, egy sárgahaju, csodálkozó leány 136 9| épp most került volna ki egy hófehér, márványos medencéből.~ ~- 137 9| józan eszétől...~ ~- Én egy fiut elszakitottam az ön 138 9| mely tizenöt forintot fizet egy jó ülésért, most még csak 139 9| Wallried ur itt megállott egy pillanatra, s a sárgahaju 140 9| impresszárió, aki Fredit egy háromhónapos turnéra lekötöttem, 141 9| ezentul, aki a Fredi énekét egy tizenötforintos támlásszékig 142 9| sziv is van önben, mint egy nősténytigrisben, megteszi 143 9| felelt:~ ~- A Kaméliás hölgy egy szegény, beteg hajadon volt, 144 9| hajadon volt, én azonban egy egészséges nő vagyok, aki 145 9| sóhajtott, az impresszárió pedig egy fájdalmas könyet morzsolt 146 10| mig máskor pityeregve néz egy ismeretlen vénasszonyt, 147 10| koromban feleségül vettem egy vidéki szinésznőt. Az apám, 148 10| mindennek a magyarázata. Egy darabig jól esett az a tudat, 149 10| milliómat visszaszerezzem. És egy napon - a nizzai karnevál 150 10| nagylelküleg megajándékoztak egy croupier-i állással. Két 151 10| fog rohanni, ahonnan csak egy ugrás kell, hogy az ember 152 10| százezreket fizettem ki egy kalandornak, mig odahaza 153 10| viseltem volna a sorsomat, ha egy napon a te gyönge sirásod 154 10| nem játszott szerencsével: egy kövér, redingotos fiatalember, 155 10| távozott, mintha mindössze egy ötfrankos tallért nyert 156 10| beteg feleségem számára egy jó üveg bort vásároljak, 157 10| olyan botránytól, melynek egy koporsó a központja, itt 158 10| iránt érzek... Az életemért egy könyet se ejtenék, de hogy 159 11| AZ ÖRÖKSÉG~ ~Rédeyéket egy napon csinos meglepetés 160 11| melyben arra kérte, hogy egy fontos örökségi ügyben mielőbb 161 11| családban senkise volt, akitől egy ötezerkoronás örökség kitelt 162 11| életükben se láttak még egy rakáson tizezer koronát. 163 11| hát mégis megőriztél nekem egy kicsi helyet a lelkedben...~ ~ 164 11| mindennapi: három ház - köztük egy budapesti - néhány szőlő, 165 11| budapesti - néhány szőlő, egy balatoni nyaraló, s tekintélyes 166 11| Megboldogult ügyfelem még egy megbizást ruházott rám: 167 11| ruházott rám: azt, hogy egy lezárt boritékot adjak át 168 11| kerül...~ ~Rédeyné bevonult egy ablakmélyedésbe, s mig az 169 11| panaszra. Az egészségem egy pillanatig sem hagyott cserben, 170 11| megvonjak magamtól. Ha egy halandó ember elmondhatja 171 11| szinte remegve attól, hogy egy szembejövő szép asszonyt 172 12| házát oly sokáig elkerülte. Egy juniusi hajnalon tehát bezárta 173 12| megcsökkent, mikor Sándor egy táblai biró leányát vezette 174 12| ha egyszer megbarátkozott egy gondolattal, nem igen találkozott 175 12| közé, melyeket messziről egy sötét erdőfolt határolt 176 12| vetések közt kigyózó ösvényen egy zöldkalapos vadász tünt 177 12| Messziről idelátszott egy rozzant csür, mely otrombán 178 12| beszéljek vele...~ ~ ~A nagyapó egy barackot nyomott az unokája 179 12| anyja megbotránkozva.~ ~Laci egy biztató pillantást vetett 180 12| kitől hallottad, nem kapsz egy falatot vacsorára...~ ~A 181 12| gyümölcsöket. És Laci komoran, de egy martir hidegségével koplalta 182 12| egész ház elcsendesült, egy óvatos alak surrant be titokzatosan 183 12| Én vagyok... Itt van egy pár jó falat, edd csak meg 184 13| tekintélyes férfiu várta: egy pikkelhaubés katona, s egy 185 13| egy pikkelhaubés katona, s egy köpenybe burkolt, kecskeszakállas 186 13| kecskeszakállas, - engedje meg, hogy egy szerény kollegája lelkesedve 187 13| A kecskeszakállas intett egy droskénak, s alázatos mosolylyal 188 13| megmoshassam a kezemet, s egy tisztességes kabátot vehessek 189 13| peggaui korcsmában aztán egy kis söröcske is lesz, amivel 190 13| összeszedelőzködött s a fogasról egy duplabéléses havelockot 191 13| vadász-kastélyból integetett feléjük egy kivilágitott ablak.~ ~- 192 13| majd balfelé tartott, ahol egy vöröslámpa csillogott ki 193 13| hogy valaki március derekán egy sötét tó vizén kószáljon... 194 13| sötét tó vizén kószáljon... Egy, kettő vigyen vissza Sondersbergbe, 195 13| közömbösen vállat vont, aztán egy ügyes mozdulattal megforditotta 196 13| Választó fejedelem”-be egy forró grogra...~ ~Petterson 197 14| Mit tegyünk? kérdezte egy derék mészárosmester, akinek 198 14| helyeslőleg bólintottak, egy kis vékony emberke azonban 199 14| megsértenünk azzal, hogy egy ilyen szép ünnepen mellőzzük...~ ~ 200 14| mellényzsebében talált, egy öreg, kiszolgált cilinder-óra 201 14| szemmel a szegény ember. Ebből egy hintalovat veszek Miskának, 202 14| hintalovat veszek Miskának, egy hajasbabát Erzsikének, s 203 14| hajasbabát Erzsikének, s egy gummihuszárt Bandinak, 204 14| a kerekei közé is vetett egy szigoru pillantást, - s 205 14| legyen magának is egyszer egy jó karácsonya...~ ~Kenéz 206 14| szegény embernek is kijut néha egy sugárnyi az ünnep öröméből 207 14| második osztályába járt, egy éjjel, karácsony előtt, 208 14| a fejét rázva.~ ~- Vagy egy vasuti vonatot, amely gőzzel 209 14| jár?~ ~- Azt se.~ ~- Vagy egy kinematográfot, melyet a 210 14| boldogan.~ ~- Nos?~ ~- Adj egy biztos tipet a jövő évi 211 15| rendőrség nemrég letartóztatott egy szinészt, aki állitólag 212 15| több értéktárgyon kivül egy kis fekete bádogszelencét 213 15| gondolatban? Eszembe jut egy látogatásom a milánói temető 214 15| délután szelid derüjére, egy pillanatig megint ugy érzem, 215 15| az egyik üvegszekrényből egy szivarskatulya nagyságu 216 15| mosolyogva.~ ~- Micsoda?~ ~- Ez egy egész magyar család, uraim. 217 15| egész magyar család, uraim. Egy felsőmagyarországi Horváth 218 15| üvegszekrénybe. Időközben egy gyászbaborult, fiatal asszony, 219 15| szélességü fali sirjába, egy bőrkötényes, fuvaros formáju 220 15| mondta magyarázólag. - Ez egy dragonyos ezredes, akit 221 15| családjának...~ ~Amig beszélt, egy gyászcilinderes uriember 222 15| pillanatnyi keresgélés után egy kicsike etuis-t vett elő, 223 15| hatalmas obeliszkek tetejét, egy pillanatig magam előtt láttam 224 16| belügyminiszteri titkárnál egy délben két komor külsejü, 225 16| bejegyzett krakéler volt, aki nem egy vivóversenyen kaparintotta 226 16| megtorolja...~ ~- Én megsértettem egy férjes asszonyt? - kiáltott 227 16| elnevette magát.~ ~- Nem egy szőke, negyvenéves, feketeruhás 228 16| engedjék meg az urak, hogy egy nagy szivességet kérjek 229 16| csöndes, szimpatikus halaktól egy nyelves, hisztérikus asszonyhoz 230 16| kapott a hüvelykujjára és egy ötcentiméteres bőrhorzsolást 231 16| közeledett Vladár urhoz, egy zömök, kövérke nyárspolgárhoz, 232 16| kérjek.~ ~A halak patrónusa egy merész rántással magára 233 16| és én boldog vagyok, hogy egy ilyen tökéletes gentlemannel 234 16| urat arra ösztönözte, hogy egy üveg pezsgőt felbontasson. 235 16| második és a harmadik, s egy óra mulva, mikor a Ferenciek 236 16| hajolj idébb hozzám, hogy egy bizalmas titkot eláruljak 237 16| ez idő alatt még nem volt egy boldog pillanatom... Oh, 238 16| Nem volt tizennyolc év óta egy nyugodt éjszakám, mert ez 239 17| ügyetlen és ostoba, - ha csak egy jóravaló mentora nem akad. 240 17| kültelkeken, bemutatok nekik egy sereg jószivü, kicsi nőt, 241 17| a Dalszinház-utca táján egy tenniszruhás, kéköves uriember 242 17| Szervusz, Lipi... várj csak rám egy pillanatra!~ ~ 243 17| azt az összeget, a mibe egy nordkapi utazás kerül. Egész 244 17| telepedett:~ ~- Nincs itt egy levélpapir meg egy boriték?~ ~- 245 17| Nincs itt egy levélpapir meg egy boriték?~ ~- Levélpapir 246 17| való, ez szent dolog.~ ~S egy pillanatra ellágyul, maga 247 17| gondol, akik e pillanatban egy fenyveserdő közepén ő róla 248 17| álmodnak...~ ~Hajnaltájt, mikor egy nyitott kocsin a város felé 249 17| hazamegyek. A ház előtt ugyis van egy levélszekrény...~ ~A férj 250 18| ezüst-zsinórzattal.~ ~Idő: éjfélután egy órakor.~ ~A bankár: Tessék 251 18| Leosztja a kártyát.)~ ~Egy játékos: (Megnézi a kártyáját.) 252 18| magának is vesz.) Kettő!~ ~Egy játékos: Kilencest vettem 253 18| megy Reöth-höz, aki eddig egy sarokban a pénzét olvasta.) 254 18| találták ki? Mondj nekem csak egy embert, aki nyer, azon a 255 18| mint én. A barátaid barátai egy napon felhozták ide s ők 256 18| játékasztalhoz.~ ~Tamássy (egy játékoshoz): Hogy megy neked?~ ~ 257 18| játékoshoz): Hogy megy neked?~ ~Egy játékos: Ez az öt forint 258 18| összeesem!~ ~1. játékos: Igyék egy pohár vizet!~ ~3. játékos: 259 19| az egész épületben nincs egy teremtett lélek, ha hátulról, 260 19| ablakából, ki nem verődik egy vékony fénysugár a hóesésbe. 261 19| függönyön néha megjelent egy kéz árnyéka. Valaki még 262 19| villamos lámpa fényében, csak egy kicsike részét lehetett 263 19| utálatos időben...~ ~Még egy hasábot dobott a vaskályhába, 264 19| nyilvántartási osztálya, - felelte egy vékony, dallamos és csodálatosan 265 19| Kinevetnek és az üzletüket egy éjszakán át ráiratják a 266 19| egymást... Mennyit keres egy éven át a boltjából?...~ ~- 267 19| Hát mennyit költ el egy esztendőben?~ ~- Legfeljebb 268 19| Halló, halló, - várjon csak egy keveset, Mayer ur...~ ~- 269 19| akarom mondani, hogy maga egy szegény, beteg és szánalomraméltó 270 19| tiz mértföldet gyalogol egy asszony csókjáért, aki sir 271 19| impressziók hatása alatt... Aki egy szegény földönfutót boldoggá 272 19| boldoggá tesz pár pillanatra, egy gyermek kacagásában ujjászületik, 273 19| kacagásában ujjászületik, egy boldogtalannak a kezét megszoritja, 274 19| boldogtalannak a kezét megszoritja, egy szép vers, nóta vagy szónoklat 275 19| komoly, szögletes üzletember, egy édes, aranyos baba volt, 276 19| belenyult a nadrágzsebébe és egy ezüstforintot kivéve, igy 277 19| Itt van, majd vegyen rajta egy sípot a kis gyerekének... 278 20| kerültek szóba, majd valaki - egy innsbrucki tanár, aki még 279 20| A tanár gunyosan fordult egy tüdőcsucshurutban szenvedő 280 20| megtisztitotta - az öreg Adria egy sekély, pocsolya azokhoz 281 20| szólott közbe nevetve egy szép asszony.~ ~A pápaszemes 282 20| fecsegő társaságtól elvonulva, egy utisipkás fiatal ember ült, 283 20| menekülhetek másképp, mint ha egy revolverrel utat török magamnak...~ ~- 284 20| azzal a gondolattal, hogy egy becsületes, öreg ember 285 20| hajó indulásáig több volt egy teljes óránknál - betértünk 286 20| teljes óránknál - betértünk egy kávéházba, hogy a sok járás-kelés 287 20| bécsi gyorsvonat beleszaladt egy tehervonatba, öt kocsi szilánkká 288 21| hogy a szőkeszakállas ember egy virágcserepet se örökölt 289 21| hogy munkával még talán egy koronát se szerzett, amióta 290 21| irántuk, mint ő? Győry ezt egy pillanatig se hitte, s teljesen 291 21| csirájában elfojtotta...~ ~Egy augusztusi estén az unatkozó 292 21| sem itt, sem másutt nincs egy emberi sziv, mely a természet 293 21| ugy temetnének el, mint egy kóbor kutyát, - gondolta 294 21| szivták a cigarettájukat, egy sarokban kék borszeszláng 295 21| alatt. A zongorateremből egy amerikai kuplé melódiája 296 21| ragyogott a huncutságtól. Egy borotvált arcu, duplatokás 297 21| szédülve állt meg a pálmakert egy zugában: a magányosság érzése 298 21| hogy hirtelen nekiütődött egy frakkos, szőkeszakállas 299 21| szőkeszakállas urnak, aki éppen egy sereg bájos amerikai leánynak 300 21| azért van a világon, hogy ő egy édes, szünetlen mámorban 301 22| más is tapasztalta-e, hogy egy bizonyos koron tul az ember 302 22| amikor ott ültem velük egy alacsony zsámolyon, a kiszolgált 303 22| föld szinéről...~ ~A minap, egy éjjel, megint ottjártam 304 22| világossággal és melegséggel, s egy pillanatra az a csalódás 305 22| sirboltja, amelynek vasajtaján egy borzalmas csontkoponya rémitgetett 306 22| negyedszázad óta történt, csak egy rossz álom, s hogy még mindig 307 22| világtól, s embergyülöletének egy kacér asszony az oka, aki - 308 22| bécsi palotájában lakott - egy külföldi attasé kedvéért 309 22| vizében, s éjjeli zenét adjak egy szürkeszemü kisasszonynak, 310 22| emberiség közül, s akihez egy napon, amikor a pisze orrát 311 22| öntött friss kendermagot egy papirzacskóból.~ ~- Arról 312 22| fogsz találni, hogy akár egy tizkötetes munkát is megirhatsz...~ ~- 313 22| szekrény tetejéről levett egy pogácsa-almát, s barátságosan 314 22| csöngettyüjét. Pár pillanat mulva egy vérvörös ruhába öltözött, 315 22| hüvösen, miután látta, hogy egy huszesztendős, tejfölösképü 316 22| nélkül...~ ~- Hiszen éppen egy levelet hoztam, portás ur... 317 22| elé értünk, ahol a portás egy borotvált, szigoru tekintetü 318 22| fejemet, hogy miért hivnak egy inast Louis-nak a Bakony 319 22| hadseregéből véletlenül idetévedt egy lovas kürasszier... De nem 320 22| részén már várakozott rám egy frakkos, érdemrendes öreg 321 22| hasonlit-e rá a kései unoka?... Egy pillanatig az az érzés fogott 322 22| cirádás szárnyasajtót, amire egy vékony gyermekhang szólalt 323 22| szekrények és állványok, egy fekete orgona, amelynek 324 22| csontfényben csillogtak, s a falon egy embernagyságu portré, amely 325 22| embernagyságu portré, amely egy hatalmas szál katonát ábrázolt: 326 22| A karosszékből ugyanis egy kicsike, pupos, madárcsontu 327 22| emberke nézett szembe velem, egy furcsa kis törpe, aki apró 328 22| testőrökről akarok irni egy pályamunkát, amelylyel, 329 22| tölgyfaajtót, amelyen belül egy óriási könyvtár vaskos kötetei 330 22| minden emberi tülekedéstől, egy magános szigeten, ahol csak 331 22| kialudt életük titkait... Egy pillanatig mozdulatlanul 332 22| hatalmas polcokon, akár ha egy csöndes sirboltban jártam 333 22| dokumentumokkal, amelyek egy sirbadőlt világ szineiről 334 22| vadászok, a vigyázó mesterek, egy hófehér ménen pedig, amelyet 335 22| olvasgattam, amikor a házigazda egy délután csöndesen benyitott 336 22| kincseit föltárta előttem, de ő egy kézmozdulattal félbeszakitott.~ ~- 337 22| fölött virrasztok, amig egy boldog napon az én koporsómat 338 22| valahogy elkészültem, s egy napon, alkonyattájt volt, 339 22| dolgozó-szoba ajtajához értem, egy pillanatig megállottam a 340 22| megállottam a küszöbön: belülről egy harmónium bánatos hangjai 341 22| vérvörös üvegén át ömlött be egy vékonyka sáv a lenyugodni 342 22| Ugy tetszett, mintha egy magános klastromban járnék, 343 22| tölgyfabutorok között, s egy öreg, istenfélő barát ülne 344 22| méltóságos ur...~ ~- Haydn egy szerzeményét, amit a mester 345 22| a végzet, hány hős, akit egy szellő ledönt a lábáról, 346 22| szürkeszemü leány férjhez ment egy vidéki bérlőhöz - s csak 347 22| bérlőhöz - s csak évek mulva, egy ragyogóan szép pünkösdi 348 23| belép az ajtón, amelyet egy szolga feltár előtte. Rövid 349 23| válaszszal... mert én nem egy frázist akarok kicsikarni 350 23| garde nélkül beállitottam egy olyan hatalmas urhoz, mint 351 23| valaki bérbevett valahol egy szép hugot, akit azelőtt 352 23| a méltóságos államtitkár egy számgyakornokot számtisztté... 353 23| táncoltatja).~ ~A kis leány (még egy lépéssel közelebb megy az 354 23| valami fiatal jogász... Egy ilyen hatalmas nagy ur, 355 23| a korban, ahelyett, hogy egy pólyásbaba pufók kezecskéjével 356 23| becsület utjáról, hanem egy utcai ismeretség kedvéért 357 23| én... És én mondom, hogy egy fiatal teremtés a méltóságos 358 23| később mulat azon, hogy egy ilyen őszhaju, öreg bácsi 359 23| méltóságos államtitkár ur egy pillanatig se fog habozni,