Rész

 1  2|    iróasztalom előtt, s kicsike szemét kiváncsian reám szögzi... „
 2  3|    karácsonyra kapott közhuszár szemét...~ ~ ~
 3  5|      aztán egyszerre lehunyja a szemét, s szégyenkezve, de a szenvedélytől
 4  6| meg­­döb­benve meresztette rá a szemét, amelytől a hadosztály egész
 5  7|      elővette a zsebkendőjét, a szemét megtörülte, aztán az orrát
 6  8|   megérnünk e napot! - valaha a szemét lehunyja...~ ~- A Nickelsdorf
 7 12| gyönyörködve felejtette rajta a szemét.~ ~- Mindig ilyen bátran
 8 12|    Takács zavartan sütötte le a szemét, de Laci hajlithatatlanul
 9 14|      pajkosságtól csillogó, kék szemét.~ ~- És meg is fogom kapni,
10 17|       programmját, s miközben a szemét rövid­látóvá koptatja, a
11 18|        mindenki a földre süti a szemét, végre megszólal az:~ ~1.
12 19|       pillanatban fölnyitotta a szemét, s zavarodottan ébredt annak
13 23|       asszonyok kék vagy fekete szemét... hogy csókokra meg ölelésre
14 23|        én kikarmolom mind a két szemét, olyan igaz, mint hogy Tihanyi