Rész

 1  1|               gondolja magában:~ ~- Addio, - megint szegényebb vagyok egy illuzióval...~ ~
 2  5|                     Komlóssy ur undorodva.~ ~Megint elhallgattak, de csak azért,
 3  6|                   ebédlő virágos asztalánál, megint összetalálkoztak a haragosak.
 4  6|                 megismétlődnék ez a jelenet, megint csak fejbevágnám azt a két
 5  6|                     csak a tábornok ült, aki megint az innsbrucki ujságot olvasta,
 6 12|                      De holnap délután aztán megint káromkodni fogunk ám a pajtában...~ ~-
 7 15|                     derüjére, egy pillanatig megint ugy érzem, hogy a mi kegyeletünk,
 8 21|                     A vénasszonyok öröme már megint pénzhez jutott valahol, -
 9 22|                          A minap, egy éjjel, megint ottjártam a zegzugos városban,
10 22|                   óta most először gondoltam megint a Szentandrássy-kastélyra,
11 22| karambol-müvészetemmel, hogy ott lubickoljak megint a Séd hideg vizében, s éjjeli
12 22|                  napon, amikor a pisze orrát megint szemtelenül fölhuzta, sápadtan
13 22|                  kamarás emelt fővel, amikor megint ott álltam előtte, a százesztendős
14 22|                   pünkösdi napon, látogattam megint haza, azon a napon, amikor