Rész

 1  1|       költemény és a költő tehát nem egészen azonosak, - ezt mi irók,
 2  3|            csiripelte egy ezredestől egészen szokatlan, vékony hangon. -
 3  5| végigcsókolom a szőke fejétől kezdve egészen az édes, a kicsiny lábahegyéig...
 4  6|            szelid Karolin kisasszony egészen belerémült, - úgy, tehát
 5  7|            az orrát is kifujta, hogy egészen magához térjen, s végre
 6  7|             felálltam a helyemből, s egészen odaléptem a kétségbeesést
 7 11|             nyári hónapokat.~ ~Mikor egészen megzavarodva távozni akartak
 8 14|               terólad, öreg szolgám, egészen megfeledkeztem... Igaz,
 9 17|        zsebében a levelet.~ ~- Erről egészen megfeledkeztem, - mondja
10 18|        hallatszanak be. A játékterem egészen üres, csupán egyetlen játékos
11 20|          aztán valami furcsa és tőle egészen szokatlan ellágyulással, -
12 22|           aki azt mondta nekem, hogy egészen bizonyosan eljuthatok a
13 22|            engem, öreg cimborájukat, egészen egyedül hagytak a világon...
14 22|             zavarni bátorkodtam...~ ~Egészen odalépett mellém, s gyöngéden