Rész

  1  1|                hogy kérni akar valamit, s igy nem lenne célja, hogy
  2  1|                mintha régi barát lenne, s adják meg neki a régi jó
  3  1|                 az olvasók fölött áll - s hamarosan tisztába jövünk
  4  1|               is bele lát a lel­künkbe, s a hamis pénzt még az irodalomban
  5  1|                 kiábrándulnak belőlünk, s átkozottul gyorsan felismerik,
  6  1|          kalucsnit és Jäger-inget hord, s a szellemes crocquisiró,
  7  1|                 beszéltem Marmontellel, s oly borzalmasan unatkoztam,
  8  1|             amikor egy szép asszonynak, s egy-egy fiatal lánynak bemutatnak
  9  1|             kivétellel, tökéletes lény, s hogy minden rossz házasságnak
 10  1|                 könyv egyes fejezeteit, s száz meg száz levélben közölték
 11  1|               ha netalán vörös a hajam, s fogadalmat tesz, hogy hüségesen
 12  1|            fizetni valamit a beirásért, s kell-e fölvételi vizsgálatot
 13  1|                 az orránál fogva vezet, s végül feleségül megy Honti
 14  1|          történetnek a végére jutottam, s azt kellett volna irnom
 15  1|               előkelő gavallérja iránt, s már-már ugy volt, hogy meghallgatja
 16  1|               az én kezembe van letéve, s igy nem tartozom beszámolni
 17  1|                asszony is lehet belőle, s ha nekem ugy tetszik, elválik
 18  1|               tetszik, elválik Hontitól s mint orfeuménekesnő fog
 19  1|               kedélyhangulatban leszek, s hogyan izlik az ebédutáni
 20  1|            szőke és barna fejecskéiket, s egy hermelinboás kis bakfis
 21  1|                 visszatértek e tárgyra, s komoly igéretet, sőt úgynevezett
 22  1|                kártyázott a kaszinóban, s ott az egész vagyonát elveszitette...
 23  1|                  mint a szemem fényére, s korrektül be is tartottam
 24  2|              bágyadtan leejtem a tollat s félig lehunyt szemmel a
 25  2|        kecskebőrös Robinson történetét, s a szomszéd mühelyből behallatszik
 26  2|                ajtó egyszerre megnyilik s barátaim, a bádogos gyerekei,
 27  2|           becsipett bádogos dikciózását s az öreg Tóth borvirágos
 28  2|                   Ijedten összerezzenek s még mindig félelem fog el,
 29  2|                 megsimitom a homlokomat s a szivem el­facsarodik a
 30  2|             bolyong a Robinson szigetén s édes álmokkal népesiti be
 31  2|                 ott voltam a temetésén) s most ime, látogatást tesz
 32  2|              áll, az iróasztalom előtt, s kicsike szemét kiváncsian
 33  2|               rá, mikor a Séd befagyott s a rozzant fahidon a szigetvári
 34  2|            paripa ropogtatta a zabot, - s a vén Viszloczky Lázár reggel,
 35  2|                 püspöki jószágkormányzó s Peternák, a hosszu indzsellér,
 36  2|                ballag le a garádicsokon s mindig vigan, csillogó szemekkel
 37  2|         Walterné is elkészül az ebéddel s a levest, mikor a vendégek
 38  2|                 helyéből Muzsnay Mihály s kenetes szavak­ban emlékezett
 39  2|          kocintottak a felköszöntő után s vidor kedvvel tértek át
 40  2|           olykor a konyhába is kinézett s hizel­kedve megcsipkedte
 41  2|                 négy-öt pohár is állott s Péter, mikor a jó kedve
 42  2|              azonban összeveszett velük s dühösen felfortyant, főképp,
 43  2|                   Később ujra megbékélt s reszkető, megindult hangon
 44  2|                elhozta az illetményeket s Hamrák Péter kivette a Viszloczky
 45  2|           előttem, az iróasztalom előtt s megfenyegetett, hogy barackot
 46  2|                aranysága somlyai borról s a tölgyfaburkolatos ebédlőről,
 47  3|                gázoltam a süppedő hóban s az Üllői-ut végén, a nedves
 48  3|   Összekapaszkodtunk a sikos gyaloguton s igy törtettünk kifelé az
 49  3|             doktor kinyitotta az ajtót, s e pillanatban oly látvány
 50  3|            szerencsétlen bohóc ágyához, s a szivem megdermedt az iszonyattól;
 51  3|      borzasz­tóan nyögött a fájdalomtól s öntudatlanul, szinte gépiesen
 52  3|         kéményseprői pályát választotta s mióta egy gróf urfi játékfiókjába
 53  3|        összetöpörödött anyóka álldogált s támolyogva, beesett ábrázattal
 54  3|             barázdák éktelenitették el, s halkan, sipitozva sóhajtotta:~ ~-
 55  4|                 elnézték a hátuk mögül, s a doktor, amikor megvizsgálta,
 56  4|            mosolylyal itta a feketéjét, s ha a pincér, véletlen jó
 57  4|                szivart kért a pincértől s Felix ünnepies arckifejezéssel
 58  4|               megkinálta vele a pincért s mintegy mentegetőzve igy
 59  4|          szigetén óriási telepei vannak s aki Európa mágnásait és
 60  4|               földig hajlongtak előtte, s a fürdői közönség a földi
 61  4|             levelet vett elő a zsebéből s barátságosan megmutatta
 62  4| főudvarmesterétől, d’Escal gróftól jött s szószerint igy hangzott:~ ~
 63  4|             megmondja azt, amit gondol, s nem hiszem, hogy a király
 64  4|                ur szalonkabátot öltött, s gyalog elsétált a Blanka-nyaralóig,
 65  4|        széttárta a portière függönyeit, s halkan igy szólott:~ ~-
 66  4|             akit már annyi képen látott s aki igy magasabbnak, délce­gebb­nek
 67  4|                 férfias önérzet divatja s hogy az idevaló emberek
 68  4|                 e tökéletlen földgömbön s hogy az igazmondás voltaképpen
 69  5|                 az fölösleges pazarlás, s az ember a Matuzsálem korát
 70  5|                lemondott a célzásokról, s belenyugodott abba, hogy
 71  5|             azonban mégis ott maradtak, s Komlóssyék este hét után
 72  5|                 esztendős csitri leány, s egész a homlokáig elvörösödött,
 73  5|          csiklandós kuplékat énekeltek, s olyan szójátékokat mondtak,
 74  5|                   mondta a feleségének, s ujólag a szeméhez emelte
 75  5|                 elkeseriti az életemet, s ha az utcán nem sütöm le
 76  5|            gyönyörü leányt a szinpadon, s végigcsókolom a szőke fejétől
 77  5|      szorithatom magamhoz ezt a karcsu, s mégis oly istenien gömbölyü
 78  5|                 és haragos arcot vágok, s ugy teszek, mintha pokolian
 79  5|               suhantak ki a zenekarból, s a primadonna, erdei gyepágyán
 80  5|            ezerfejü nézőtér is eltünik, s mig az erdőre titokzatos
 81  5|          magához öleli a pihegő leányt, s forró ajkát magánkivül elboritja
 82  5|            egyszerre lehunyja a szemét, s szégyenkezve, de a szenvedélytől
 83  5|        helyeslőleg biccentett a fejével s a férj, miközben a lelke
 84  5|              azt gondolom, amit akarok, s itt ölelkezem, csókolózom
 85  6|               Két hét óta lakik nálunk, s legalább március végéig
 86  6|             körül­nézett az étteremben, s megpillantva a fiatalembert,
 87  6|            megiga­zitotta a pápaszemét, s valóságos dühhel kezdte
 88  6|                a kardjával lekaszabolt, s Hámori volt az az ujságiró,
 89  6|                 majd csaknem elsöpörte, s az őrnagyot, állitólag büntetésből,
 90  6|               végre itt van az alkalom, s én alaposan el fogom intézni
 91  6|           játszott egy pólai ügyvéddel, s a generális ellenséges pillantással
 92  6|            nyolc ütközetben vett részt, s mindenünnen becsülettel
 93  6|          éjjelenként nagy láz kinozza - s csak harmadnap jelent meg
 94  6|           zsebéből a cigarettatárcáját, s a gyufát végighuzta a skatulyán,
 95  6|                 elhalványuló gyerekhez, s olyan hangon, hogy szinte
 96  6|                 kisietett az ebédlőből, s igy szólott a terrászon
 97  7|              vesebaja rövidesen elviszi s e közben hihetetlen szivóssággal
 98  7|                 is hálásan megkacagják, s naivul felültök a ravasz
 99  7|                  Nem vagyok mai csirke, s azt mondom nektek, hogy
100  7|                 tisztában vagyok ezzel, s az egész emberiség nevében
101  7|           ingujjban ültem az asztalnál, s az ebédre várakoztam, amikor
102  7|           tizenhatéves korom óta ismer, s igy egyáltalában nem fél
103  7|                 fiatal leány várakozik, s én megigértem neki, hogy
104  7|                 ebédlő ajtaja felnyilt, s egy pirospozsgás arcu, gömbölyü,
105  7|                 egészen magához térjen, s végre szepegő hangon igy
106  7|            aztán felálltam a helyemből, s egészen odaléptem a kétségbeesést
107  7|             vagyok az, aki ellentállok, s aki holnap a legteljesebb
108  7|               látni a tegnapi főpróbán, s igy a szegény Oszkárral
109  7|                   Oszkár halálos beteg, s ami az életet tartja benne,
110  7|             megölné a szeren­csét­lent, s ez az oka, hogy az ön jó
111  7|               éreztem, hogy van szivem, s melegen megszori­tot­tam
112  7|             hétfő” nagy sikert aratott, s másnap valamennyi ujság
113  8|                konyhaleányok ábrázatán, s nyomasztó sulylyal nehezedett
114  8|                időre letegye a kezéből, s hogy itt üljön naphosszat
115  8|               az a kétségbeejtő apátia, s ugyanennyi ideje volt, hogy
116  8|           sötétséget látott maga körül, s ugy érezte, hogy maga is
117  8|             ereje rohamosan hanyatlott, s már-már ugy látszott, hogy
118  8|       izgatottan rontott be a konyhába, s lélegzet után kapkodva kiáltotta:~ ~-
119  8|          megrázkódott és talpra ugrott, s harsányul, mintha hirtelen
120  9|                 derekára tette a kezét, s megállván a szállodai ágy
121  9|               Ha meg nem becsüli magát, s nem tér a tisztességes utra,
122  9|             énekelni, mint ahogy tudok, s ha a hangommal nincs megelégedve,
123  9|         impresszárió, aki Pattit, Dusét s Barbi Alice-t is végigvitte
124  9|                  de aztán mást gondolt, s a selyemből készült tárcát
125  9|             fognak hajigálni a fejéhez, s kipisszegik, sőt leköpik
126  9|       beláthatja, nem mehet igy tovább, s azért arra kérem, még pedig
127  9|               megállott egy pillanatra, s a sárgahaju leány most végre
128  9|        háromhónapos turnéra lekötöttem, s hogy az előleget folyósithassam
129  9|               világhirü Fredi torkában, s most ott tartok, hogy mindennap
130 10|              játékbank igazgatóságának, s könyörtelenül besöpröm a
131 10|             góthai almanach megfordult, s aki gőgö­sen azt az elvet
132 10|           könyörületesek voltak hozzám, s arra való tekintettel, hogy
133 10|             ülök a zöld asztal mellett, s hidegen, mozdulatlan arccal
134 10|          morta­­del­lát vacsoráztunk, - s ez talán - miért ne lennék
135 10|                 koldus voltának tudata, s akárhányszor csak a jó Isten
136 10|                 összes földi vagyonunk, s a főigazgató, akinél végre
137 10|                 harisnyás komornyikkal, s ekkor már a körülállók suttogni
138 10|                 elvitt az asztalunktól, s aztán oly nyugodtan, oly
139 10|            félmilliót cipel a zsebében, s ez valószinüleg annyi örömet
140 10|             tengerparti sziklák között, s félórával ezelőtt elhatároztam,
141 11|            kétszázezer koronáig állt, - s ők egész életükben se láttak
142 11|            szőlő, egy balatoni nyaraló, s tekintélyes készpénz került
143 11|          előttem tartozik végigolvasni, s aztán, mielőtt bárki is
144 11|           bevonult egy ablakmélyedésbe, s mig az ura értelmetlen arccal
145 11|                nagyon jól emlékszem rá, s még most is élénken vissza
146 11|              Nagyon boldogtalan voltam, s azt hittem, hogy nem érem
147 11|         pillanatig sem hagyott cserben, s Istennek hála, arra se volt
148 11|               fejjel ment a hivatalába, s bizonyosra vettem, hogy
149 11|         szivesen ezt a késői ajándékot, s gondoljon oly szeretettel
150 12|             bezárta a budapesti lakást, s gyerekestül, dadástul, szoba­lányostul
151 12|                  mint a falusi jószága, s a Sajószentjános és Budapest
152 12|                a csipkeruhás jövevényt, s mord arccal sántikált el
153 12|                a menyét meg az unokáit, s két hét óta sorra szomszédolta
154 12|               kardostul megevett hazáig s még mindig oly tekintélyes
155 13|                egy pikkelhaubés katona, s egy köpenybe burkolt, kecske­szakállas
156 13|   kecskeszakállas intett egy droskénak, s alázatos mosolylyal helyet
157 13|                meg­moshassam a kezemet, s egy tisztességes kabátot
158 13|             álmosan összeszedelőzködött s a fogasról egy duplabéléses
159 13|                 magába a friss levegőt, s lelkesedve ütött a komoran
160 13|         szakértő szem­mel nézett körül, s csakhamar fölfedezte azt
161 13|           Ügyesen eloldotta a csónakot, s helyet mutatott benne a
162 13|               kezébe fogta az evezőket, s a csónak csakhamar odakünnt
163 13|       fázékonyan a ködökbe burkolózott, s mindinkább eltünt a homályban,
164 13|                 meg­ke­­rül­te az öblöt s merész evezőcsapásokkal
165 13|                kecskeszakállas oldalán, s megrémülve, veszett dühvel
166 14|     gyermekfelruházó ünnepet rendezett, s a tágas teremben már mindenki
167 14|               kabátocskában jöttek ide, s dideregve lesték azt a pillanatot,
168 14|               Mikor az óra tizet ütött, s az énektanár, dirigáló pálcájával
169 14|             rohamlépésekben közeledett, s ő még mindig nem volt tisztában
170 14|             odaért a mellénye zsebéhez, s ekkor örömrepesve felkiáltott:~ ~-
171 14|              egy hajasbabát Erzsikének, s egy gummihuszárt Bandi­nak,
172 14|                éhesen fognak lefeküdni, s nekem bizonyosan megreped
173 14|            Kenéz betért a zálogüzletbe, s szó nélkül átnyujtotta a
174 14|               egy szigoru pillantást, - s végül rideg hangon igy szólott:~ ~-
175 14|               hirtelen gondolt valamit, s a rácson át három ezüstforintost
176 14|                támolygott ki az utcára, s ott igy szólott, miközben
177 14|                 most megjelentem nálad, s azt a kérdést intézem hozzád:
178 14|                 homlokát összeráncolta, s ekkor egyszerre ragyogó
179 15|                szédelgésben volt bünös, s kötelességéhez hiven átvizsgálta
180 15|                 ez a felirás állt:~ ~E. S.~ Limited New-York Krema-~
181 15|            magával hozta az oceánon át, s azóta állandóan magával
182 15|               érzést kelt a szivünkben, s a göröngy, mely a koporsóra
183 15|                 átadjuk az anyaföldnek, s a fájdalmas melankholiának,
184 15|                 temető krematóriumában, s visszagondolva ama koratavaszi
185 15|         idegzetük hozzá) végignézhetik, s a körutunk végén, az egyik
186 15|               az ezüstsipkás öreg felé, s pár angol szót intézett
187 15|               kicsike etuis-t vett elő, s nagy tisztelettel átnyujtotta
188 15|                ül a hátulsó födélzeten, s miközben a hold ezüstös
189 15|         kegyeletünk hazug és affektált, s hogy voltaképpen mi vagyunk
190 16|       folyamodását még nem intéztem el, s mikor udvariasan arra kértem,
191 16|                veti meg a meghivásomat, s eljön velünk reggelizni
192 16|          csakhamar összeszedelőzködött, s negyedóra mulva a segédek,
193 16|             mulva a segédek, a doktorok s a küzdő felek már együtt
194 16|                a második és a harmadik, s egy óra mulva, mikor a Ferenciek
195 16|               ajkát a Tóthfalvy fülére, s akkor egyszerre megeredtek
196 16|            Tizennyolc éve vagyok házas, s ez idő alatt még nem volt
197 17|   legbizonytalanabb állásokat tölti be, s állandóan hordárokat szokott
198 17|           helyen keres, amig rám akadt, s igy az ő dija se kerül ki
199 17|           szürke nyári ruha volt rajta, s az arca csakugy ragyogott
200 17|               sereg jószivü, kicsi nőt, s egyáltalában gondoskodom
201 17|           reklámot a kicsike nők előtt, s én ütöm be a cigány nagybőgőjét,
202 17|            mulat, én ingyen vacsorázom, s mindennap kötök néhány apróbb,
203 17|        Hamarosan kezet rázott hát velem s miközben gyors léptekkel
204 17|              ember Helgoland szigetére, s pontosan följegyzi azt az
205 17|                 kóborlások programmját, s miközben a szemét rövid­látóvá
206 17|                levegője áramlik feléje, s a fantáziájá­ban megcsillognak
207 17|          programm második részéhez jut, s a kiadási tételek után a
208 17|       összecsomagolja hát a jegyzeteit, s miközben a hivatala felé
209 17|               özvegy keringőjét éneklik s a cigány vitustáncot járva
210 17|                ur hirtelen el­komorodik s igy szól ahhoz a kicsikéhez,
211 17|             konflison megy be a városba s a legközelebbi kávéházból
212 17|            félrevonul az egyik sarokba, s miközben a többiek veszettül
213 17|            bemártja a tollat a tintába, s levelet ir, ezzel a megszólitással:~ ~„
214 17|             boritékba teszi, meg­cimezi s a zsebébe dugja, hogy aztán
215 17|                 való, ez szent dolog.~ ~S egy pillanatra ellágyul,
216 18|           Tamássy: (Felugrik a helyéből s dühösen oda megy Reöth-höz,
217 18|              óta figyelem ezt az embert s folyton az az impresszióm,
218 18|                 egy napon felhozták ide s ők is ugy ismerték meg,
219 18|                Előkelő, hideg, arrogáns s a pénzzel látszólag annyit
220 18|               Odaáll a bankár háta mögé s mereven, szinte kidülledt
221 18|       Kicsavarja a kezéből a zsebkendőt s szétbontja. A zsebkendőben
222 18|                 felugrálnak a helyükről s izgatottan, magukon kivül
223 18|               összeszedi magát, kirohan s a következő pillanatban
224 18|                   Mindnyájan kirohannak s az ajtót becsukják maguk
225 18|                A rozettás ur vállat von s a kezével olyan gesztust
226 19|         nehézszagu kalmukok és parketek s a temérdek karton és batiszt,
227 19|            cserbenhagyta a mai éjszakán s ő egyedül, a hidegtől borzongva,
228 19|                a hó még mindig szitált, s a millió meg millió pehely
229 19|          rosszul szegezte be a ládákat, s a velourkendők, melyek Pincehelyre
230 19|           hasábot dobott a vaskályhába, s ujra hozzáfogott az iráshoz,
231 19|        mindinkább nehezebbekké lesznek, s valami hihetetlen álmosság
232 19|                mindinkább elzsibbadtak, s már csak szörnyü fáradtsággal
233 19|           illesztette az egyik kagylót, s idegesen beleorditott a
234 19|           Deutsch épp ma mondott csődöt s ez nekem tizenötezer forintom­ba
235 19|                 a maszatos gyerekeknek, s miért egyem mákos kalácsot,
236 19|                 csekély kis agyvelejét, s feleljen szépen a kérdéseimre...
237 19|                 Általános Hitelbankban, s check-számlám a Giro-Egyletben
238 19|                a fecsegést is meguntam, s azért kérem, tegye le a
239 19|            magáé, egyedül csak a magáé, s amit föl nem használ belőle,
240 19|       pillanatban fölnyitotta a szemét, s zavarodottan ébredt annak
241 19|             vele a kis falusi szobában, s akinek szemében ő, a komoly,
242 20|                 bécsi lapokat olvasták, s a zajos és jókedvü lebzselők
243 20|                a fürdő apró eseményeit, s diszkrétül megrágalmazták
244 20|                 a könyvek, a szinházak, s a készülő házasságok kerültek
245 20|               huszéves barátság füzött, s akivel két hét óta reggel­től-estig
246 20|                 nagy szerepet játszott, s mint lovagiassági szaktekintély
247 20|                amikor közeledtem hozzá, s csak akkor riadt föl, amidőn
248 20|           komoly dolgokról lehet szó, - s ijedten ültem le melléje
249 20|      ostobaságokat beszélek, édes fiam, s elhiheted, hogy sokkal szivesebben
250 20|              alatt néhány forintocskát, s mivel engem, még hadnagykorom
251 20|                Elfogadtam a segitségét, s a becsületszavammal fogadtam
252 20|              ebédhez hivó csöngetyüszó, s barátom velem együtt lejött
253 20|             voltak a friss bécsi lapok, s inkább unalomból, semmint
254 20|               kocsi szilánkká zuzódott, s az utasok közül tizenketten
255 20|              Isten megkönyörült rajtam, s nem kell itt hagynom ezt
256 21|                 trente-asztala mellett, s a svájci szállodában, ahol
257 21|                nem okozott neki örömet, s igy harmincéves korában
258 21|                a nagykoruságát átlépte, s mégis: mindenütt ott volt,
259 21|                luxusvonatok éttermében, s hófehér, aranytól csillogó
260 21|                egy pillanatig se hitte, s teljesen tudatában volt
261 21|              doktor sokáig kóborolt föl s alá az interlakeni faházak
262 21|             boltokat már zárni kezdték, s a doktor ugy érezte, hogy
263 21|              hogy embertársait gyülöli, s hogy haragos üstökösként
264 21|              tudatba, hogy egyedül van, s hogy sem itt, sem másutt
265 21|              Igen, - szólt a milliomos, s őszintén örülök, hogy most
266 21|          Megrázta régi ellensége kezét, s ekkor ugy rémlett neki:
267 22|         hirtelen fölriadok az álmomból, s órákig is elgondolkodom
268 22|                 gondol a gyermekségére, s rég sirbatért, kedves alakok
269 22|          üldögélek a dolgozó­szobámban, s a butorok titokzatosan ropognak,
270 22|           világossággal és melegséggel, s egy pillanatra az a csalódás
271 22|       lehetséges-e, hogy a hajam fehér, s néha már megcsap a fáradtság
272 22|   Batrim-völgyben és a Cserhát-utcában, s csak az este futott át a
273 22|              belesüppedtünk a mocsárba, s amelyről az a mese járta,
274 22|           történt, csak egy rossz álom, s hogy még mindig maszatos
275 22|                 körülöttem a levegőben, s a májusi napsugár aranyos
276 22|       lépcsőházra, a hatalmas termekre, s szegény, szomoru barátomra,
277 22|            kaszinó könyvtárosa is volt, s igy hivatásánál fogva minden
278 22|               vonult vissza a világtól, s embergyülöletének egy kacér
279 22|            asszonyok szivesen elhitték, s megindulva beszéltek a láthatatlan
280 22|              Szentandrássy Géza alakja, s én, mint minden gyerek,
281 22|             tudásszomjamat kielégitsék, s csak nyaranként tértem vissza
282 22|             megint a Séd hideg vizében, s éjjeli zenét adjak egy szürkeszemü
283 22|             hétköznapi emberiség közül, s akihez egy napon, amikor
284 22|                a kalapomat és távoztam, s még ezen az estén elhatároztam,
285 22|          hirtelen a homlokomra csaptam, s igy szóltam magamhoz:~ ~-
286 22|        pályáznék a Katona József-dijra, s megnyerném a bölcsészeti
287 22|                Dobrádi Ferkó muzsikált) s reggel, még kilenc óra előtt,
288 22|               levett egy pogácsa-almát, s barátsá­gosan begyömöszölte
289 22|                 vidd el a kis hugodnak, s mondd meg neki, hogy az
290 22|             bennem a dac és a szerelem, s ünneplő kabátomba öltözve, -
291 22|              egyszerre nyájasabbá lett, s mosolyogva igy szólott hozzám:~ ~-
292 22|                 a kaput és bebocsátott, s én a következő percben ott
293 22|       népesitette be a hatalmas parkot, s a fák közül kivillogó rokokó-palotát...
294 22|         tülevelü fenyvesek sötétlettek, s egész sereg hófehér márványszobor­ral,
295 22|                 napsugarak ömlöttek be, s négy márványba vésett faun
296 22|              Vasárnapi Ujságban láttam, s aki háromszáz évvel ezelőtt
297 22|                félelmetes arccsontjait, s vad, kiugró szemeit, amelyek
298 22|                csontfényben csillogtak, s a falon egy embernagy­ságu
299 22|                 szét a dolgozószobában, s az egyik öblös karosszékben
300 22|             familia legutolsó tagját, - s ekkor ugy éreztem, hogy
301 22|   csodálkozásomra felugrott a helyéből, s csillogó szemmel, szinte
302 22|                 a szolgálatára lehetek, s köszönöm, a szivemből köszönöm,
303 22|             megkezdje...~ ~Karonfogott, s gyors léptekkel vitt magával
304 22|                 archivum polcai között, s egyszerre csak feltárta
305 22|            magamhoz tértem ámulatomból, s megilletődve közeledtem
306 22|            buvárkodtam a bibliotékában, s mikor délfelé ismét visszatértem
307 22|                 köszönetet a jóságáért, s elgondolkodva, lehajtott
308 22|                  századot feltámaszsza, s most, e késő korszakban
309 22|                 a bájos királynő képét, s szerelmes költeményekben
310 22|               Szentandrássy-könyveknek, s éppen az öreg generális
311 22|                sirboltokban nyugosznak, s engem, öreg cimborájukat,
312 22|               ott lakott a gárdaházban, s Bécsből kellett ideszállitani
313 22|              édesapám is gárdista volt, s kicsike koromban, a nagy
314 22|    fölindulástól, amikor ezeket mondta, s én zavartan, meg­döbbenve
315 22|            vette észre az ijedtségemet, s ragyogó pillantással nyult
316 22|  följegyzéseimmel valahogy elkészültem, s egy napon, alko­nyat­tájt
317 22|               kopogni kezdtem az ajtón, s mivel választ nem kaptam,
318 22|               vált ki egy-egy sarokban, s felülről, az ólomkarikás
319 22|      megfeketült tölgyfabutorok között, s egy öreg, istenfélő barát
320 22|               Egészen odalépett mellém, s gyöngéden a kezem után nyult.~ ~-
321 22|               megcsókolta a homlokomat, s engem valami sajátságos
322 22|             vonultam vissza a világtól, s miért keresem a pajtásaimat
323 22|            legbájosabb bécsi grófnénak, s a magyar táncommal bámulatba
324 22|          megráztam a kezét és távoztam, s hosszu, nagyon hosszu ideig
325 22|              ment egy vidéki bérlőhöz - s csak évek mulva, egy ragyogóan
326 22|               sokaság várta a halottat, s az öreg püspök a harangok
327 22|                állomásozó honvédség is, s a derék hadfiak háromszoros
328 22|                ezen a furcsa óhajtáson, s az egész sokaságban talán
329 22|           koporsót a kriptába levitték, s a puskák durranása rémes
330 23|                dijtalan segédfogalmazó, s minél tovább kell várakoznia
331 23|           tanulmányozni fogja az ügyet, s mindent meg fog tenni, amit
332 23|               ám a magamhoz való eszem, s ha igy minden garde nélkül
333 23|                 a kinevezések dolgában, s csupán akkor hajlandó némi
334 23|             akit azelőtt nem is ismert, s annak a kérésére nevezett