Rész

 1 12|                      AZ ÖREG TAKÁCS ÉS AZ UNOKÁJA~ ~Takácsék
 2 12|      pályaudvarba.~ ~Az öreg Takács a sajószentjánosi vasuti
 3 12|   várta budapesti vendégeit, Takács hangos kiáltással borult
 4 12|      kocsik előtt.~ ~Az öreg Takács különös karakter volt, -
 5 12|    majdnem kizárólag az öreg Takács pénzesleveleinek szentelte
 6 12|   mint diplomás orvos, a vén Takács szótalan gyönyörüséggel
 7 12|    nappali szobában, az öreg Takács pedig kezébe fogta a kampós
 8 12|   neki könyörögve.~ ~Az öreg Takács kelletlenül böködte botjával
 9 12|    rozsvetések között. A vén Takács odamutatott az ujjával:~ ~-
10 12|  Márton dülőjére, ahol a vén Takács napszámosai dolgoztak, azaz,
11 12| falatot vacsorára...~ ~A vén Takács zavartan sütötte le a szemét,
12 12|      a gyerek­szobába. A vén Takács volt, a lókupec, aki hideg
13 12| teljesen érti egymást. A vén Takács később összeszedte a csontokat