Rész

 1  1|         hermelinboás kis bakfis majdnem könyezve szólott:~ ~- Elég
 2  2| kanonoki táblánál ebédelnek, de majdnem mindig akad egy-két alkalmi
 3  4|        is szerényen mosolygott, majdnem bocsánatkérő arccal osztogatta
 4  5|     szigoruan, miközben a nyála majdnem kicsur­gott a gyönyörüségtől.~ ~
 5  8|         a hosszu, őszi napokat, majdnem reménye nélkül annak, hogy
 6 11|         háttere lehet, ijedten, majdnem ostobán bámult a feleségére.
 7 12|       fennálló postai kapcsolat majdnem kizárólag az öreg Takács
 8 13|    havelockomat elhozzam, pedig majdnem megvesz az Isten hidegje...
 9 16|     kedvéért pár órával ezelőtt majdnem markolatig beledöftem a
10 21|     földi pályája vonalát. Most majdnem bele­borzongott abba a tudatba,
11 22|     gyerekkori benyomásom, hogy majdnem a könnyeim kicsordultak...
12 22|         életemben...~ ~Szerény, majdnem alázatos hangon mondtam
13 23|         az utolsó reményünk... (Majdnem sirva.) A méltóságos államtitkár