Rész

 1  1|       korom óta mindig készü­lődöm hozzá, hogy ide jőjjek, hanem
 2  4|       mosolygott.~ ~- Érteni értek hozzá, mert magam is szivargyártással
 3  4|            embernek alkalma is van hozzá, hogy igazat mondjon.~ ~ ~ ~
 4  7| szenvedőnek látszik, hogy nem volt hozzá szivem... Ugy-e megengedi,
 5  9|     pénzemet és semmi kedvem sincs hozzá, hogy esténként ötezer forinttal
 6 10|            csatangolnék, igy nincs hozzá erőm, hogy mindentől bucsut
 7 15|     akiknek elég erős az idegzetük hozzá) végignézhetik, s a körutunk
 8 15|            pár angol szót intézett hozzá. A vén ember helyeslőleg
 9 19|      álmodta. Vagy csakugyan szólt hozzá valaki a láthatatlan dróthuzalon
10 20|           észre, amikor közeledtem hozzá, s csak akkor riadt föl,
11 21|      mindegy-e, hogy mily uton jut hozzá, amikor az élete csupa ragyogó
12 22|           amugy se lesz bátorságom hozzá, hogy a kérésemet elmond­­jam...
13 22|         Sokáig nem volt bátorságom hozzá, hogy megszólaljak, de végre -