Rész

 1  2|    garádicsokon s mindig vigan, csillogó szemekkel tér vissza a napvilágra...
 2  6|   reggelen, mikor az ablakon át csillogó fehér­séggel ragyogott be
 3  8|         az isteneknek, akik oly csillogó tehetségekkel bocsátották
 4  8|      királyné láztól kipirulva, csillogó tekintettel nézte a betegszoba
 5 10|       ablakai a sötétkék tenger csillogó habjaira néznek. És e pillanatban,
 6 12| káromkodást? - mondta a lókupec csillogó szemmel.~ ~- Meg, nagyapuskám...~ ~
 7 14|     kapok Weisz Samunál, mondta csillogó szemmel a szegény ember.
 8 14|     tágra nyitotta pajkosságtól csillogó, kék szemét.~ ~- És meg
 9 19| fedélzetén, hogy a holdvilágban csillogó vizet bámulja... Ez él,
10 21| éttermében, s hófehér, aranytól csillogó automobilon robogott végig
11 22|        néha-napján, a regényes, csillogó fantáziám, amely csodaszinekkel
12 22|       selyemtapéták boritották, csillogó csecsebecsék, üvegszekrények,
13 22|         felugrott a helyéből, s csillogó szemmel, szinte izgatottan