Rész

 1  1|           egytől-egyig bestiák, az uram már a mézesheteinkben kijelentette,
 2  1|            ahol senki se lát... Az uram elhanya­gol és más, jókedvü
 3  3|      kiviszszük. Szomoru dolog ez, uram, nagyon szomoru, mert az
 4  3|          vékony hangon. - Ez volt, uram, a legkedvesebb gyermekünk,
 5  3|    félelmetesen az ezredes. - Nem, uram, a szegény fiam nem volt
 6  3|          Nézze meg az anyját, édes uram, attól félek, hogy az se
 7  6|                 Igenis, méltóságos uram, a ma reggeli gyorsvonattal
 8 15| gyászbaöltözött angolnak.~ ~- Ime, uram, - mondta csöndesen.~ ~Az
 9 16|         megedzett trikóingébe.~ ~- Uram, - szólt Tóthfalvy lovagiasan, -
10 22|                 Igenis, méltóságos uram, a magyar testőrökről akarok
11 22|       rendesen.~ ~- Én, méltóságos uram, ezer bocsánat, hogy zavarni
12 23|    zavartan, akadozva): Méltóságos uram... méltóságos államtitkár