Rész

 1  2|          a tollat s félig lehunyt szemmel a multakra gondolok... A
 2  2|             Ott heverész, nyitott szemmel, elgon­dolkodva, néha a
 3  5|           év óta mindig le­sütött szemmel bámult a tányérjára, ha
 4  8|        venni; naphosszat álmadozó szemmel bámult az aranyos menye­zetre,
 5  8| szerencsétlen Nickelsdorf kialudt szemmel, végképp megrokkanva üldögélt
 6 11|           a lelkedben...~ ~Nedves szemmel tekintett az urára, aki
 7 12|         mondta a lókupec csillogó szemmel.~ ~- Meg, nagyapuskám...~ ~
 8 12|           meg!~ ~A lókupec könyes szemmel ölelte meg a káromkodó,
 9 14|          Samunál, mondta csillogó szemmel a szegény ember. Ebből egy
10 18|         mereven, szinte kidülledt szemmel figyeli a játékot.)~ ~A
11 22|        kisbabákat... Amig nyitott szemmel ott feküd­tem az ágyamban,
12 22|  felugrott a helyéből, s csillogó szemmel, szinte izgatottan tette