Rész

 1  1|       aki sohase fogja megérteni őket. Ezt a levelet odacsempésztem
 2  5|       kereskedő, délben meglepte őket két szinházjegygyel. Bőkezüségét
 3  6|    penzió ebédlőjében összehozta őket. Tiz éven át két külön világban
 4  7| maróluggal és husánggal kezeljük őket. Ismeritek ti a szinpadi
 5  7|     hizelgéseiket, nem hagyjátok őket a faképnél, mikor a legrosszabb
 6  8|           Kinek a sorsa tölti el őket félelemmel és remegéssel?...~ ~
 7 11|        ez aligha lepte volna meg őket annyira, mint a közjegyző
 8 11|      semmiféle rokonság se füzte őket össze, sőt az utolsó négy
 9 12| ebédutáni forróság el nem nyomja őket a rozzant deszkaalkotmány
10 14|  padjaiban. Nem volt csoda, hogy őket az általános öröm még egyelőre
11 15|   óhajtásuk, hogy ne falazzuk el őket a fali fülkébe, hanem, hacsak
12 18|        de Tamássy megakadályozza őket): Ne szennyezzétek be a