IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] nektek 2 nekünk 5 nélkül 32 nem 321 néma 4 némán 2 némasággal 1 | Frequency [« »] 370 és 359 egy 334 s 321 nem 273 is 209 de 173 aki | Szomaházy István Estétol-Reggelig Concordances nem |
Rész
1 1| kérni akar valamit, s igy nem lenne célja, hogy tovább 2 1| volna.~ ~Ez a találkozás nem csupán azért kedves nekem, 3 1| olvasóinkkal. És ez talán nem is hiba, mert a találkozás 4 1| tévedésünkből, hogy az olvasók nem értenek meg bennünket - 5 1| felszolgáló pincértől... Nem rémes dolog-e, hogy az irók 6 1| voltaképpen unalmas fickó... Nem egy olvasó van, aki ugy 7 1| a nyájas párisi olvasó. Nem is megyek, hanem rohanok 8 1| költemény és a költő tehát nem egészen azonosak, - ezt 9 1| memoire-jaimból, - hogy nem dicsekedés a célom, az a 10 1| leányok számára, akik még nem vetik meg a házasságnak 11 1| tekintettem utána, hogy nem sokat segitettem rajta; 12 1| asszony az én kedvemért többé nem fog másképp bánni az urával...~ ~ 13 1| fogott el; ugy éreztem, hogy nem tudok megválni a hősnőmtől. 14 1| kezembe van letéve, s igy nem tartozom beszámolni vele, 15 2| husz-huszonöt éve, hogy nem gondoltam... Éjjel, az iróasztal 16 2| járó tivornyázók hangját nem hallom és a szoba szögleteiből 17 2| talán egy negyedszázad óta nem gondoltam... A vén kanonok 18 2| hallanám) hát csakugyan nem kergetőzöl már lurkó a Szent-Benedek-hegy 19 2| volt-e a hiba, vagy másutt, nem tudom, de hatvan éves korától 20 2| korától kilencven éves koráig nem mozdult ki a párnái közül... 21 2| nélkül elsiklani... Talán nem is leves volt az, amit az 22 2| melegség, se a téli hófuvás nem tartotta vissza attól, hogy 23 2| megnyalta volna a száját...~ ~Nem tudom bizonyosan, hogy csakugyan 24 2| Viszloczky Lázár állapota nem változott meg: ő mindössze 25 2| életmódjától, hogy most nem az ágyban fekszik, hanem 26 2| Meg annyiban, hogy most nem ad többé ebédeket...~ ~ ~ 27 3| mondta az idegen - hopp, nem tud maga vigyázni, hogy 28 3| botot tartott. Aligha meg nem tetszettünk egymásnak, mert 29 3| ez?~ ~- Hát az ispotály. Nem látja, hogy még az összes 30 3| gnóm - szegényke aligha el nem pusztul az éjjel...~ ~Oxigén 31 3| amelyet soha az életben nem fogok elfelejteni. A huszonnégy 32 3| tőle kiváncsian.~ ~- Hát nem látja? Ez az a hely, ahol 33 3| félelmetesen az ezredes. - Nem, uram, a szegény fiam nem 34 3| Nem, uram, a szegény fiam nem volt háboruban. Egy dacos, 35 4| rossz német utánzás, ami nem ér egy fabatkát.~ ~- Bocsánat, 36 4| felelte a pincér.~ ~- Nem, kedves Felix, maga - megbocsásson - 37 4| haragudni, de akkor uraságod nem sokat ért a havanna-szivarokhoz.~ ~ 38 4| Máshoz talán csakugyan nem értek sokat, de ehhez konyitok 39 4| gyógyitó források között, nem más, mint az amerikai Call, 40 4| De önnek, Call ur, nem nagyon ártott, hogy az emberek 41 4| Nekem, őszintén szólva, nem... De az én millióim, tessék 42 4| millióim, tessék meghinni, nem vetnek valami dicső fényt 43 4| ha csak azt a hasznukat nem nézem, hogy az általános 44 4| senkinek semmi haszna... Nem röstellik ezt kérem, hogy 45 4| legalább gyakorlati ötletet - nem produkálnak, a kereskedéshez 46 4| produkálnak, a kereskedéshez nem értenek, cipőt nem tudnak 47 4| kereskedéshez nem értenek, cipőt nem tudnak varrni, uj találmányokkal 48 4| varrni, uj találmányokkal nem gazdagitják az emberiséget: 49 4| mondta ezt, hogy az urak nem haragudtak meg érte, sőt 50 4| hivják - pedig abszolute nem futott, hanem igen lassan 51 4| hogyan beszélnék vele, ha nem igy? - kérdezte Call ur 52 4| megmondja azt, amit gondol, s nem hiszem, hogy a király előtt 53 4| nélkül távoznia kell...~ ~- Nem is fogom bevárni kérem, 54 4| király helyeslőleg intett, de nem beszélt rögtön a szivarok 55 4| van először Európában?~ ~- Nem, felség, jóformán minden 56 4| szolgálatot, ha az itteni vizet nem használnám.~ ~- És jól érzi 57 4| azok őszintén szólva már nem igen tetszenek nekem... 58 4| hiszem, hogy Európában még nem nagyon terjedt el a férfias 59 4| kifejthesse, de szavait nem fejezhette be: a király 60 5| és szigoru feleség volt, nem igen támadt kedve ahhoz, 61 5| arra, hogy a müvelt ember nem lehet meg szinház nélkül, 62 5| konokul félremagyarázta.~ ~- Nem sül ki a szemed, hogy folyton 63 5| a hallatukra. De ez még nem volt minden: a szinpadi 64 5| gyönyörüségtől.~ ~A többiek azonban nem igen osztoztak a házaspár 65 5| volna.~ ~- Huszonöt év óta nem volt ilyen élvezetem, mint 66 5| életemet, s ha az utcán nem sütöm le a szemem, képes 67 5| háborodva... Pedig nemcsak hogy nem vagyok felháborodva, hanem 68 5| magadhoz, mert meghalok, ha nem szeretsz...~ ~Komlóssy ur 69 6| fiatalembert, aki a mult estén még nem lakott a penzióban, szintén 70 6| az ujságiró egyáltalában nem találkoztak egymással, mielőtt 71 6| Wechsler tábornok? Akkor nem is szükséges bemutatkoznunk, 72 6| remegett. A kis züllött azonban nem ijedt meg a kemény pillantástól, 73 6| vacsorákhoz szerencsére nem szokás felkötni a harci 74 6| legalább az én tudtom szerint, nem előzik meg rangfokozatban 75 7| legostobább hizelgéseiket, nem hagyjátok őket a faképnél, 76 7| vagy baráti körben, ahol nem kell attól tartania, hogy 77 7| tehetetlen hülyék szerepeltek... Nem vagyok mai csirke, s azt 78 7| A protekció, hizelkedés nem használ nálam; mindenkinek 79 7| fejetek fölé kerekedjék... Nem is tudom, hogy mi történt 80 7| ismer, s igy egyáltalában nem fél az embergyilkoló hangulataimtól. - 81 7| Bájos, édes kis leány, nem kell attól tartania, hogy 82 7| mert tudom, hogy magát már nem érdeklik a fiatal leányok, 83 7| szenvedőnek látszik, hogy nem volt hozzá szivem... Ugy-e 84 7| vegye föl a kabátját, mert nem illenék, hogy egy ilyen 85 7| következő pillanatban már nem lehetett jóvátenni a hibát; 86 7| kis gömbölyüséghez.~ ~- Nem kell, hogy megmondja, ugyis 87 7| fogom konstatálni róla, hogy nem tud leirni egy egyszerü, 88 7| végignéztem rajta, de a leány nem mozdult a helyéből; a könyek 89 7| Oh, mester, hiszen ön nem tudhatja, hogy miről van 90 7| pillanattal meghosszabbitsuk...~ ~Nem vagyok valami érzékeny lélek, 91 8| Az elesettek halálhörgése nem hallatszik ide a palotába 92 8| félszázados közpályája alatt?...~ ~Nem, istennek hála, minderről 93 8| istennek hála, minderről még nem lehetett szó. Az öreg Nickelsdorf 94 8| emberek közé. Fantáziája még nem száradt ki, ötletei, melyeknek 95 8| félig hüdötten ült székén, nem hallva, nem látva semmit 96 8| ült székén, nem hallva, nem látva semmit abból, ami 97 8| lázas arccal suttogta:~ ~- Nem kell, semmise kell, aludni 98 8| fal felé és a naptól fogva nem lehetett többé szavát venni; 99 8| cifraságait, mintha egyáltalában nem is hallaná azokat a szavakat, 100 9| csalódik, drága mester. Nem loptam a pénzemet és semmi 101 9| kolosszális kudarcait. Ha meg nem becsüli magát, s nem tér 102 9| meg nem becsüli magát, s nem tér a tisztességes utra, 103 9| milliókat keresek magán?~ ~- Nem, fiacskám, hanem nagyon 104 9| nekem, én, bizony Isten, nem ragaszkodom a további föllépéseimhez...~ ~ 105 9| ökölbe a kezét.~ ~- Hát nem tud lemondani erről az alávaló 106 9| lakik, akit ifjukorában nem neveztek ugyan ilyen franciásan, 107 9| felvonásából bizonyosan ismer... Nem a nevem szerint vagyok az, 108 9| szivükre... Ez, beláthatja, nem mehet igy tovább, s azért 109 9| tenoristáját, hacsak azt nem akarom, hogy valami csatornában 110 9| mert olyan bolondot ugyan nem fogok találni ezentul, aki 111 9| megteszi nekem azt a soha meg nem hálálható szivességet, hogy 112 9| szentimentális beszédre nem vagyok berendezkedve... 113 9| hangjára is, mert nekem nem a hangja kell, hanem ő maga, 114 9| hajókra. Ez kell nekem, nem pedig az az erkölcsi elégtétel, 115 9| mondta nyugodtan. - Én nem szentimentális jeleneteket 116 9| alku nélkül, mert nekem nem szokásom a krajcároskodás...~ ~ 117 9| tárta szét a karjait.~ ~- Nem ötvenezret, hanem hatvanezret 118 9| Monbleu kisasszony nem pazarolt több fölösleges 119 9| ölelte a keblére.~ ~- Csak nem valami szerelmi bubánat? - 120 9| Aztán igy szólott:~ ~- Nem akarok betolakodni az ön 121 10| nyomoruságos fizetésemből nem tellik - nyugodtan alszik 122 10| utolsó soraimat... Ha el nem pusztulsz éhen és megéred 123 10| vallotta, hogy a mi fajtánk nem szorul a tanulásra és a 124 10| meghallotta, de szavait nem fejezhette be, mert a mondat 125 10| semmiség, elraboltam? Talán nem is tudnám megmondani neked. 126 10| bank azonban az ilyesmivel nem törődik; aki akadékoskodik, 127 10| a te gyönge sirásod föl nem veri kicsike fiam, a nyomoruságos 128 10| XIV-es asztalnál. A bank nem játszott szerencsével: egy 129 10| hogy a szerencsés játékos nem más, mint az archangelszki 130 11| látogassa meg.~ ~- Csak nem hagyta rám valaki a vagyonát? - 131 11| kisvárosból elköltözött, jóformán nem is látták. Az asszonyt annyira 132 11| tekintett az urára, aki nem igen tudta, hogy mit szóljon: 133 11| barátom, pedig ugyancsak nem érdemeltem meg tőle, hogy 134 11| Rédeyéket érte, csakugyan nem volt mindennapi: három 135 11| Rédeyné birtokába. Reggel még nem voltak benne bizonyosak, 136 11| gőgösen kijelentette, hogy nem akar a feleségem lenni... 137 11| voltam, s azt hittem, hogy nem érem meg a másnapot...~ ~ 138 11| másnapot...~ ~Amint látja, nem volt igazam, mikor ilyen 139 11| élek és ahhoz képest, hogy nem vagyok már fiatal ember, 140 11| ostoba ember volnék, ha el nem ismerném, hogy a boldogságomat 141 11| akkor, azon a nyári napon ki nem kosaraz? És rájöttem, hogy 142 11| legháládatlanabb kutyája lennék, ha el nem ismerném, hogy önnek köszönhetem 143 11| köszönhetem a boldogságomat... Nem kötelességem-e hát, hogy 144 11| hangon szólott:~ ~- Hát nem találod ki? A szegény ember 145 12| tizenöt esztendeje alatt, nem került sokkal kevesebbjébe, 146 12| kupec, aki egész életében nem foglalkozott mással, mint 147 12| pórázon tartotta, de a fiától nem igen vont meg olyan summákat 148 12| Budapesten az oltár elé...~ ~Nem lenne könnyü dolog kitalálni, 149 12| konyhában. A Sándor anyja bezzeg nem várta olyan kedvetlenül 150 12| rozsvetésekre kiballagjon. Laci, aki nem szokta meg a délutáni alvást, 151 12| megártana a meleg, mert az urfi nem szokta meg a mi időjárásunkat... 152 12| közül.~ ~- De édesapám, csak nem szólitja urfinak az unokáját?... 153 12| megbarátkozott egy gondolattal, nem igen találkozott olyan 154 12| huncutkodva elnevette magát:~ ~- Nem igaz, mert tudom, hogy a 155 12| meghazudtolni?~ ~- Apa mondta és apa nem hazudik...~ ~A kis betyár 156 12| rekkenő, ebédutáni forróság el nem nyomja őket a rozzant deszkaalkotmány 157 12| ezelőtt is káromkodni?~ ~- Nem tudtam én, mert odahaza 158 12| Félénken körülnézett, hogy nem hallja-e valaki, aztán ölébe 159 12| itt ebédutánonkint...~ ~- Nem árullak el nagyapuskám, 160 12| kakas a szobaleányt, miért nem tesz ivóvizet az asztalra?...~ ~ 161 12| letettem az iskolában...~ ~- Nem mondasz igazat, mert Budapesten 162 12| ilyesmit... Ha szépen el nem árulod, hogy kitől hallottad, 163 12| árulod, hogy kitől hallottad, nem kapsz egy falatot vacsorára...~ ~ 164 12| tudtam...~ ~- Jó, tehát nem fogsz vacsorát kapni... 165 12| De édes lelkem, csak nem fog az a szegény gyerek 166 12| Éhesen fog lefeküdni, mert ma nem érdemelte meg a vacsorát...~ ~ 167 12| emberhez:~ ~- Látod, hogy nem árultalak el! De holnap 168 13| légies kabátot viszünk, ami nem fog megártani az egészségünknek...~ ~ 169 13| Verjen meg az Isten, ha ez nem az orosz nátha előjele...~ ~- 170 13| egész... Olyan ember még nem született a világra, aki 171 13| Petterson dühös mormogása:~ ~- Nem engedte, hogy a havelockomat 172 13| Ha most tüdőgyuladást nem kapok, akkor soha...~ ~Kilenc 173 13| Vacsorázhatik, akivel akar, de én nem kérek belőle... Menjen a 174 13| Menjen a pokolba, én nem akarok tudni maga felől...~ ~ 175 13| énekelhetsz a paplan alatt, de nem a szinházban...~ ~ ~ 176 14| szomoruan a nagyterem padjaiban. Nem volt csoda, hogy őket az 177 14| közbejött akadályok miatt nem jöhet el.~ ~A Torokhang 178 14| És a gyerekek most nem kapják meg a téli ruhát?~ ~ 179 14| mely a hetedik nagyhatalom, nem szabad megsértenünk azzal, 180 14| verejtékcseppeket letörölte.~ ~Kenéz ur nem ok nélkül sóhajtozott: a 181 14| közeledett, s ő még mindig nem volt tisztában vele, hogy 182 14| kicsikéinek. A hivatalban nem lehetett szó további előlegről, 183 14| kacérul. Kenéz urnak abszolute nem volt már oly ingósága, melyet 184 14| Ha csak a szemüvegemet nem akarom becsapni, amivel 185 14| Verne összes müveit?~ ~- Oh nem, felelte Lacika, a fejét 186 14| gyerekszobában felállithatsz?~ ~- Nem.~ ~- Hát gondolkozz, hogy 187 15| hogy mi volt a szelencében? Nem más, mint a letartóztatott 188 15| balkézről való felesége, de nem élő alakjában, hanem abban 189 15| állandóan magával hordozza. Nem lehetetlen, hogy néha a 190 16| vállatvonva, de én egyáltalában nem emlékszem rá, hogy a halászati 191 16| impertinens hangon mondta ezt, ami nem is volt csoda, hiszen Tóthfalvy 192 16| bejegyzett krakéler volt, aki nem egy vivóversenyen kaparintotta 193 16| azonban az agressziv hang nem hozta ki a sodrából.~ ~- 194 16| felügyelő urat csakugyan nem méltóztatik ismerni. A 195 16| méltóztatik ismerni. A sértést nem is ő ellene tetszett elkövetni, 196 16| egyszerre elnevette magát.~ ~- Nem egy szőke, negyvenéves, 197 16| rossz néven, de én igazán nem irigylem a halak e szerencsétlen 198 16| bátyja folyamodását még nem intéztem el, s mikor udvariasan 199 16| fog aprittatni a férjével. Nem ismerem Vladár urat, de 200 16| menekül. Mindez azonban nem tartozik a dologra, mert 201 16| érezvén, hogy ez a hang nem szokásos a lovagiasság keretén 202 16| tekintett egymásra, vajjon nem lenne-e célszerü, ha maguk 203 16| magában:~ ~- Azt hiszem, nem tulzok, ha a pisztrángok 204 16| felügyelő megvivtak egymással, nem végződött tragikusan: Vladár 205 16| bizonyitsa be azzal, hogy nem veti meg a meghivásomat, 206 16| a zömök emberke, - nekem nem az az élethivatásom, hogy 207 16| aki téged, kis gömböc, nem szeret? - válaszolta Tóthfalvy 208 16| házas, s ez idő alatt még nem volt egy boldog pillanatom... 209 16| szivedbe a harci pengémet... Nem volt tizennyolc év óta egy 210 16| azt a tegnapi gazságot el nem követi...~ ~- Micsoda gazságot?~ ~- 211 17| főnyereményét?~ ~- A főnyereményt nem ütöttem meg, - válaszolt 212 17| teknősbéka: egyáltalában nem bir megmozdulni többé. Gyáva, 213 17| csak egy jóravaló mentora nem akad. Nos, édes öregem, 214 17| lapot már junius elseje óta nem olvas, hanem reggeltől estig 215 17| adhatok...~ ~A komor ur nem honorálja ezt a megjegyzést, 216 17| különlegesség a pezsgős pavillonban nem akad, a tüzilegény konflison 217 17| mondja sötéten, - ez nem ide való, ez szent dolog.~ ~ 218 18| kártyákat, mintha az egész ügy nem is nagyon érdekelné.~ ~Az 219 18| került ide ez az individuum? Nem tudom. Te épp oly kevésbbé 220 18| forintod még maradt? Akkor nem tudom, minek panaszkodol. ( 221 18| megszólalnak: „Hallatlan!” - „Nem szabad játszani!” - „Ilyen 222 18| Tamássy (ellentmondást nem türő hangon): Nem őrültem 223 18| ellentmondást nem türő hangon): Nem őrültem meg, de kérem, mutassa 224 18| Tamássy: Ej, ideadja-e vagy nem?~ ~(Kicsavarja a kezéből 225 19| téli kép volt ez, amelyet nem enyhitett a gyermekek lármája, 226 19| rideg üzlet lakott, mely nem dolgozik érzésekkel és hangulatokkal. 227 19| az iroda ablakából, ki nem verődik egy vékony fénysugár 228 19| mérlegen dolgozzék. Neki nem volt siránkozó porontya, 229 19| porontya, az asszonyok régóta nem érdekelték, meghivásokat 230 19| meghivásokat pedig elvileg nem fogadott el, mert az volt 231 19| világosságban. De Mayer, aki nem volt a hangulatok embere, 232 19| embere, a hóesés láttára nem a gyermekmesékre gondolt, 233 19| összeköttése van Pekinggel?~ ~- Nem Kina, hanem az igazi mennyei 234 19| mérlegét lezárják...~ ~- Nem is tudtam, hogy a mennyországba 235 19| gyermekekre gondolna... Nem szégyenli magát, hogy ma 236 19| főkönyv előtt görnyed?... Nem hallja a harangokat, melyeknek 237 19| odahallatszik az irodájába?... Nem látja a csillagokat, melyek 238 19| egy-két vevőm, mert azok ugyan nem törődnek olyan ostobaságokkal, 239 19| nyilvántartási hivatalt nem ijesztette meg a lármájával: 240 19| hangot azonban ez a támadás nem hozta ki a sodrából.~ ~- 241 19| kávéházba egyáltalában nem járok, szinházat pedig huszonöt 242 19| szinházat pedig huszonöt év óta nem láttam belülről... Én nem 243 19| nem láttam belülről... Én nem életember vagyok, hanem 244 19| csak a magáé, s amit föl nem használ belőle, az mindörökre 245 19| szemeit lehunyja... A föl nem használt élet ugyanolyan, 246 19| szivét megfogja... Maga nem él, csak állati munkában 247 19| De maga, szegény Mayer, nem él, hanem hatvan év óta 248 19| az összezsugorgatott, föl nem használt életét még csak 249 19| Mayer ur ugy érezte, hogy ma nem birna tovább dolgozni többé, 250 20| tudatára ébred annak, hogy nem is sejtett, ijesztő indulatok 251 20| kevésbbé, mert a legtöbben nem is figyeltek arra, hogy 252 20| gondolataiba, hogy egyáltalában nem is vette észre, amikor közeledtem 253 20| nézed? - kérdeztem tőle.~ ~Nem felelt, hanem tünődve tekintett 254 20| kérdeztem tőle.~ ~- Sajnos, nem ostobaságokat beszélek, 255 20| hogy mostani helyzetemből nem menekülhetek másképp, mint 256 20| elkártyáztam. Ez azonban még nem lenne olyan nagy baj, hogy 257 20| kenyeremet... De nálam most már nem erről van szó, hanem arról, 258 20| vannak?~ ~- A kártyaadósságok nem ejtenének ennyire kétségbe, 259 20| bizalmával visszaéltem, csakugyan nem lehet tovább élni...~ ~- 260 20| bizonyos vagyok benne, hogy nem tudom betartani az igéretemet...~ ~- 261 20| igéretemet...~ ~- Miért nem kéred meg az ezredest, hogy 262 20| hozott, hogy pár percig nem igen tudtam volna válaszolni 263 20| fogadtak bennünket. Még nem igen tudtam, hogy mit fogok 264 20| Isten megkönyörült rajtam, s nem kell itt hagynom ezt az 265 20| az öreg katonáról, de én nem igen hallgattam rá többé... 266 21| szerzett, aztán egyáltalában nem tudta, hogy mit kezdjen 267 21| kezdjen az életével? A kártya nem érdekelte, az asszonyok 268 21| érdekelte, az asszonyok nyelvén nem értett, a költekezés nem 269 21| nem értett, a költekezés nem okozott neki örömet, s igy 270 21| Ha vasuti kocsik nem lennének, akár habozás nélkül 271 21| tovarohant.~ ~Hétfáy már nem volt ilyen cinikus legény: 272 21| hogy az élet apró örömei nem untatják. Győry doktor tisztában 273 21| valahol.~ ~Őszintén szólva, nem csupán az erkölcsi érzék 274 21| mely a turistasmokkokat nem riasztotta vissza attól, 275 21| élnitudás nagy müvészetét nem hozta magával a bolondoknak 276 21| szereplő személyei vagyunk, nem a vagyon, a komolyság, a 277 21| amelynek sohase lesz vége... Nem mindegy-e, hogy mily uton 278 21| És a kis zenenövendék nem gondolhat oly félénk tisztelettel 279 22| gyermekéveimet eltöltöttem. Nem tudom: más is tapasztalta-e, 280 22| csalódás fogott el, hogy nem most álmodom, amikor fiatalságom 281 22| beszélték róla, hogy husz év óta nem járt a kisváros utcáin, 282 22| kisvárosból, amelynek iskolái már nem voltak képesek rá, hogy 283 22| egy lovas kürasszier... De nem volt sok időm a töprenkedésre, 284 22| között, amelyeket jóformán nem is láttam izgatottságomban, 285 22| fölnyitom: de az első percben nem láttam mást, mint a káprázatos 286 22| ennyire kihozza a sodrából, de nem volt időm a további töprengésre, 287 22| átmehetünk a könyvtárba, mert nem akarom, hogy egyetlen pillanatot 288 22| könyvtárban, amelynek csöndjét nem zavarta meg profán lárma: 289 22| számára?~ ~Ezen az estén nem mentem be a kávéházba, mert 290 22| Elszéledtek, porrá lettek, nem ütik össze soha többé az 291 22| az én koporsómat is oda nem helyezik az öreg hadnagyé 292 22| ágyacskájában... Mert engem nem dajkamesékkel altattak el, 293 22| butorai között?... De ő nem vette észre az ijedtségemet, 294 22| bemenjek-e, de mivel bucsu nélkül nem távozhattam a kastélyból, 295 22| az ajtón, s mivel választ nem kaptam, halkan benyitottam 296 22| harmónium mellett... Sokáig nem volt bátorságom hozzá, hogy 297 22| játszottam az imént?~ ~- Nem tudom, méltóságos ur...~ ~- 298 22| a hajnali világosság ki nem gyulad... Ők az én barátaim, 299 22| arattak, - és a valóságban nem mehetek ki az emberek közé, 300 22| pillantásukkal találkoznám... És nem én vagyok az egyedüli, kis 301 22| pajtásaimmal...~ ~Igy szólt és én nem tudtam, hogy mit válaszoljak 302 22| neki: abban az időben még nem voltam járatos a semmitmondó 303 22| a Katona József-dijat nem nyertem meg és a szürkeszemü 304 23| kérdőleg néz rá, de a kis leány nem engedi szóhoz jutni).~ ~ 305 23| beláthatja, hogy semmiből nem élhetünk meg...~ ~Az államtitkár ( 306 23| akkor is, ha egyáltalában nem is gondolnak többé arra 307 23| igy szokott lenni... de én nem elégszem meg ezzel a válaszszal... 308 23| a válaszszal... mert én nem egy frázist akarok kicsikarni 309 23| szép hugot, akit azelőtt nem is ismert, s annak a kérésére 310 23| méltóságos államtitkár ur nem elégszik meg a puszta kéréssel... 311 23| róla, hogy igy van... de én nem hiszem... nem akarom elhinni... 312 23| van... de én nem hiszem... nem akarom elhinni... hiszen 313 23| leány: Igazam volt, amikor nem hittem el ezeket a rágalmakat?~ ~ 314 23| int, mintha ezt mondaná: „Nem tudom”).~ ~A kis leány: 315 23| tiszteletreméltó fejével csak nem gondol talán olyan léhaságokra, 316 23| méltóságos államtitkár urat már nem szeretheti szerelemmel, 317 23| bizonyos vagyok benne, hogy nem hiába mondtam el... mert 318 23| jószágokkal szóba álltam... hogy nem az igazi érdemet néztem, 319 23| azt a nagy mamlaszt, aki nem hogy ilyen kéréssel merne 320 23| ezzel bizonyitom be, hogy nem haragszom arra a szemtelen 321 23| kis leány: Ne szóljon, én nem kivánom, hogy nekem a méltóságos