Rész

 1  1|          utazom...~ ~Amennyire a szomoru levél elérzékenyitett, annyira
 2  3| alapitani! Eszembe jut egy ilyen szomoru, fehér éjjel, mikor magam
 3  3|       hideg földjébe kiviszszük. Szomoru dolog ez, uram, nagyon szomoru,
 4  3|   Szomoru dolog ez, uram, nagyon szomoru, mert az ember szive sokszor
 5  3|      szoba másik végén pedig két szomoru apáca csöndesen tolt kifelé
 6  7|     Esdeklően forditotta felém a szomoru, kis egérszemét, de engem
 7  8|              A királyasszony egy szomoru estén ágynak dőlt...~ ~A
 8 14|          megreped a szivem, ha a szomoru arcocskájukat látni fogom.~ ~
 9 15|      mindenki előtt, aki egyszer szomoru ciprusai alatt meg­fordult...~ ~
10 15|  pillanatig magam előtt láttam a szomoru embert, amint féléjszakákon
11 22|    hatalmas termekre, s szegény, szomoru barátomra, aki csak egyszer