Rész

  1  1|                lenne célja, hogy tovább is kerteljek: én is kéréssel
  2  1|                 tovább is kerteljek: én is kéréssel kezdem az intim
  3  1|                 ide jőjjek, hanem azért is, mert mi irók ritkán találkozunk
  4  1|           olvasóinkkal. És ez talán nem is hiba, mert a találkozás
  5  1|                 olvasó többnyire nagyon is bele lát a lel­künkbe, s
  6  1|            nagyobb baj, hogy az olvasók is kiábrándulnak belőlünk,
  7  1|             rémes dolog-e, hogy az irók is alá vannak vetve a hétköznapi
  8  1|            akárhányszor még nagyobb baj is történik ennél: kiderül,
  9  1|               nyájas párisi olvasó. Nem is megyek, hanem rohanok haza,
 10  1|                 a célom, az a végén ugy is kiderül. Tavaly egy könyvet
 11  1|                 akik azt irták, hogy ők is korrekt asszonyok lennének,
 12  1|                jöjjön hozzám, még akkor is, ha netalán vörös a hajam,
 13  1|              egy komoly és megható irás is, amit valahonnan Erdélyből
 14  1|        eredménynyel járt, hogy most ott is sirok, ahol senki se lát...
 15  1|                  De hiszen maga... hogy is mondjam csak?... maga semmivel
 16  1|                istenem, talán szamárság is volt, amit hittem... hogy
 17  1|             hogy magának a föllépésében is van valami rendkivüli...
 18  1|               Kicsike Vilmám, én ezután is hü maradok hozzád...~ ~Megkezdtem
 19  1|           akarom, még kegyelmes asszony is lehet belőle, s ha nekem
 20  1|         meghallgatják?~ ~- Ojjé, hát ez is probléma, - szólt egy vöröshaju
 21  1|                Marlitt egyik regényében is van egy hasonló jelenet...~ ~
 22  1|                 hogy a bátorságom végre is cserben hagyott... Megigértem
 23  1|                 fényére, s korrektül be is tartottam a szavamat...
 24  1|                bolondos, kis lány előtt is - egy időre rehabilitáltam
 25  2|                 alatt porladozik (magam is ott voltam a temetésén)
 26  2|               mondja, (mintha a hangját is hallanám) hát csakugyan
 27  2|                 élt, talán fél­századig is, a beteg kanonok... Az udvaron
 28  2|       pápaszemén keresztül... Olykor az is eszébe jut, hogy a számadásait
 29  2|             akad egy-két alkalmi vendég is... Hamrák Péter, a komornyik,
 30  2|           Tizenkettőig a kövér Walterné is elkészül az ebéddel s a
 31  2|           nélkül elsiklani... Talán nem is leves volt az, amit az asztalra
 32  2|           anyaföldnek... A legfiatalabb is (Szilvássy János) már mélyen
 33  2|                kujon) olykor a konyhába is kinézett s hizel­kedve megcsipkedte
 34  2|               Az asztalon négy-öt pohár is állott s Péter, mikor a
 35  2|       nyolcszázhusz forint van... Annak is száradjon el a keze, aki
 36  2|                 egyetlen pengő forintot is elvesz belőle.~ ~- Akkor
 37  2|             elvesz belőle.~ ~- Akkor el is szárad, gézenguz, a tied
 38  2|                szárad, gézenguz, a tied is, meg a Walternéé is... Harminc
 39  2|                tied is, meg a Walternéé is... Harminc éve csaltok,
 40  2|                Az apám százéves korában is maga járt le még a piacra
 41  2|              járt le még a piacra és én is meggyógyulok te gaz siheder,
 42  2|           arccal beszámolt.~ ~- Először is tizenkét font marhahus,
 43  2|                urat csak egy fityinggel is megkárositanám...~ ~A kanonok
 44  2|          forintért adják kötegét, akkor is csak ugy félvállról állnak
 45  2|                a római pápa ő szentsége is bizvást megnyalta volna
 46  2|        koporsóját levitték... A kanonok is meghalt és a kosztosai is
 47  2|               is meghalt és a kosztosai is békén porladnak az anyaföldben...
 48  3|                fehér éjjel, mikor magam is térdig gázoltam a süppedő
 49  3|          pillantásokat vetett rám.~ ~Én is jól megnéztem: magas, lapátszakállu
 50  3|           valamivel nyájasabban, mire ő is tisztességtudóan bemutat­kozott:~ ~-
 51  3|                 olykor fél-éjjeleken át is megsiratom egyik-másik páciensemet...~ ~-
 52  3|                 ragadós betegség nélkül is a legtöbb baba elpusztul.
 53  3|     születésnapi ajándékul került... Én is husz évig szolgáltam egy
 54  3|                 volt, a szoknyáján most is ragyogott néhány bágyadt
 55  3|               ez a látvány még álmomban is kisért - nyögve tapogatta
 56  3|           javában mulatott. A gyermekek is valamennyien ébren voltak;
 57  4|                  Az ebédlő terrászán őt is csak ugy szolgálták ki,
 58  4|                 értek hozzá, mert magam is szivargyártással keresem
 59  4|         történetébe, a testi mivoltában is megismerhette.~ ~Call ur
 60  4|               Call ur a grófi asztalnál is szerényen mosolygott, majdnem
 61  4|                az ő egyéb principiumait is kifejtette előttük.~ ~-
 62  4|              volna kitüntetés, kérem? Ő is ember, én is ember vagyok,
 63  4|       kitüntetés, kérem? Ő is ember, én is ember vagyok, nincs hát
 64  4|               szóba áll velem. Különben is közönséges üzletről van
 65  4|                távoznia kell...~ ~- Nem is fogom bevárni kérem, amig
 66  4|              már rajtam, hogy élőszóval is megóhajtottam már egyszer
 67  4|            arómát, amely még a többinél is kedvesebb lenne...~ ~Call
 68  4|          fitymálva vállat vont.~ ~- Jól is, rosszul is, ahogy veszszük,
 69  4|               vont.~ ~- Jól is, rosszul is, ahogy veszszük, felség.
 70  4|       őszinteségnél még nagyobb hatalom is van e tökéletlen földgömbön
 71  4|                  ha az embernek alkalma is van hozzá, hogy igazat mondjon.~ ~ ~ ~
 72  5|                ember a Matuzsálem korát is megérheti a nélkül, hogy
 73  5|          feleségével ment, még az utcán is állandóan az aszfaltot nézegette,
 74  5|             legártatlanabb pillantásait is konokul félremagyarázta.~ ~-
 75  5|                 áll. Százszor, ezerszer is elhatározta, hogy csak azért
 76  5|            elhatározta, hogy csak azért is meg fogja csalni a feleségét,
 77  5|             gondolok, hát talán a hideg is kirázná ijedtében, de ha
 78  5|              arccal Komlóssyné.~ ~- Azt is a bolondok házába kellene
 79  5|             bársonyos, ezerfejü nézőtér is eltünik, s mig az erdőre
 80  5|                     Ha megpukkad, akkor is azt gondolom, amit akarok,
 81  6|        meglepetést keltett: az ujságiró is, a generális is nyakig elvörösödött,
 82  6|                ujságiró is, a generális is nyakig elvörösödött, de
 83  6|              később a magyar nemességet is megkapta az uralkodó kegyelméből.~ ~
 84  6|            Wechsler tábornok? Akkor nem is szükséges bemutatkoznunk,
 85  6|              hogy a méltóságos ur engem is szivesen lekaszabolna, de
 86  6|         felkoncoljam, a kés meg a villa is elegendő, - mondta a tábornok
 87  6|              ember még a jó Isten előtt is szent, - mondta Hámori, -
 88  6|                  hogy szinte az ablakok is reszketni kezdtek bele,
 89  6|                 egyszer csak kisérletet is tesz, hogy azt a hitvány
 90  7|                 a legerősebb legényeket is - ne hozakodjatok elő nekem
 91  7|                a legrosszabb ötleteiket is hálásan megkacagják, s naivul
 92  7|                legszeré­nyebb megrovást is cukrozott pilulában adta
 93  7|        esztendővel ezelőtt. Egy este én is a szivemre hallgattam, vagyis:
 94  7|         szivemre hallgattam, vagyis: én is oly ostoba, naiv és csapnivaló
 95  7|          fejetek fölé kerekedjék... Nem is tudom, hogy mi történt akkor
 96  7| szentimentálizmus, annyira, hogy még ma is belepirulok, ha rágondolok...
 97  7|           szinpadi szerzőkkel, utoljára is dühösen vállat vontam...
 98  7|              még én, a vén embergyülölő is megsajnáltam.~ ~- Mivel
 99  7|              megtörülte, aztán az orrát is kifujta, hogy egészen magához
100  7|               szégyenletemben, még most is, pedig már tizenkét esztendeje,
101  7|              ment, aki testvérek között is nyomott vagy kilencven kilót...
102  8|                 sőt Petrik, a főszakács is aggodalmas arccal törülgette
103  8|                aranyos, rokokó termekre is, ahol a kicsike fenségek
104  8|            katona őrködik, aki még arra is ügyel, hogy indiszkrét hirek
105  8|             sóhajtáson kivül egyéb hang is kitört volna... Mi történt
106  8|        megértitek az öreg Nickelsdorfot is, akinek kezéből a kegyetlen
107  8|                 lelkébe?... Akármi volt is, a szegény királyné egy
108  8|       pletykákat?~ ~A szőke grófné most is csak azt a választ kapta,
109  8|                 mintha egyáltalában nem is hallaná azokat a szavakat,
110  8|                 aki azelőtt még álmából is felriadt, hogy valami uj,
111  8|              legszenzációsabb vivmányok is eltörpültek, ahhoz a gondolathoz
112  8|                 s ugy érezte, hogy maga is a sirjába dől, ha a fejedelemasszony -
113  8|   kony­ha­lányok, az alszakácsok, maguk is félig megtébolyodva szaladgáltak
114  8|                 a pallos alá, mintha ők is megérezték volna annak az
115  8|           méltóságok, sőt a főherce­gek is valamennyien mámorosan,
116  9|                még délután két óra felé is ágyában nyujtózkodott, harcias
117  9|               azt hiszi, hogy ez tovább is igy fog menni, hát alaposan
118  9|                  fiacskám, hanem nagyon is belebocsátkozott az előlegbe...
119  9|           Pattit, Dusét s Barbi Alice-t is végigvitte Európán és Amerikán,
120  9|          leg­zsengébb ujságiró gyerekek is tudták, hogy ott Matilde
121  9|                  melynek még a tapétáit is óriási krizantémumok diszitettek,
122  9|            bájos hölgy, idehoztak... Én is azért jöttem, hogy összekulcsolt
123  9|               dédanyám halotti maszkját is... Százezer forintom fekszik
124  9|                Ha tehát csak annyi sziv is van önben, mint egy nősténytigrisben,
125  9|               fütyülök a Fredi hangjára is, mert nekem nem a hangja
126  9|                 önnel, mert az életemet is szivesen feláldoznám, csakhogy
127  9|                 a legkisebb fájdalomtól is megkiméljem...~ ~ ~
128 10|                  amikor már az eszednek is hasznát veheted, bizonyára
129 10|                 valamikor a históriában is szerepelt, sőt a patinája
130 10|          szerepelt, sőt a patinája most is megvan, amikor csak én,
131 10|           elvégeztem valahogy, aztán én is ur lettem, mint az apám.
132 10|               két milliónak még a nyoma is elveszett, a feleségem,
133 10|         semmiség, elraboltam? Talán nem is tudnám megmondani neked.
134 10|        fizetéssel... Ennyit kap a többi is, aki a bank számlálatlan
135 10|          karunkon kivül még a szivünket is odaadnók a mesterségünk
136 10|          alkalmasint mindennek ellenére is békén viseltem volna a sorsomat,
137 10|                pedig a doktor ma reggel is megmondta, hogy erre égető
138 10|               még ezek a gőgös nagyurak is könyörületesek. Az olyan
139 11|               elköltözött, jóformán nem is látták. Az asszonyt annyira
140 11|               kikosaraztam... Hiszen ön is emlékszik még rá, ugy-e
141 11|              boldogtalanságát... Később is gyakran beszélt a nagyságos
142 11|                  s aztán, mielőtt bárki is betekintett volna, a tüzbe
143 11|              nagyságos asszony bárkinek is megmutatná a levelet, a
144 11|                emlékszem rá, s még most is élénken vissza tudom idézni
145 11|               mert ma, negyven év mulva is élek és ahhoz képest, hogy
146 11|            valami szende bakfis, nagyon is erős akaratu asszony lett...
147 12|                volt, - a fiával szemben is féltékenyen megőrizte parasztos,
148 12|           menyétől. Ugy látszik, nagyon is finomnak tartotta ezt a
149 12|               beszéljen nekik. Nevetett is, sirt is délfelé, mikor
150 12|                nekik. Nevetett is, sirt is délfelé, mikor a csipkés
151 12|                megy és a nagyapja végre is keserves arccal kapitulált...~ ~
152 12|                    kiáltotta, - két óra is elmult és ti még mindig
153 12|                  mert még a dédunokátok is arról koldul, ha megharagszom...~ ~
154 12|              kitakarodtak a pajtából, ő is utánuk szaladt az ajtófélfáig.~ ~-
155 12|            akartok... Még a dédunokátok is arról koldul, ha megharagszom...~ ~
156 12|          hallásra... Tudtál már ezelőtt is káromkodni?~ ~- Nem tudtam
157 12|               nagyapuskám, ugy-e máskor is tanitsz majd káromkodni?~ ~-
158 12|           anyuskám... igazán már Pesten is tudtam...~ ~- Jó, tehát
159 13|               hogy a legmakacsabb nátha is elmulik a sondersbergi tó
160 13|       korcsmában aztán egy kis söröcske is lesz, amivel a torkunkat
161 14|          indultak, a derék emberbarátok is fölvették városi bundáikat,
162 14|                és a zálogház cégtáblája is hiába kacsintott rá oly
163 14|         megörvendez­tessem, akkor téged is szivesen feláldozlak...~ ~
164 14|           tartotta, majd a kerekei közé is vetett egy szigoru pillantást, -
165 14|                  mondta, legyen magának is egyszer egy jó karácsonya...~ ~
166 14|         gondviselés! A szegény embernek is kijut néha egy sugárnyi
167 14|                  kék szemét.~ ~- És meg is fogom kapni, amit most kérek
168 15|            gyanusitott ember podgyászát is. Az egyik kofferben több
169 15|               kis fekete bádogszelencét is találtak, melyen ez a felirás
170 15|             hogy néha a mellényzsebében is magával viszi egy-egy utjára,
171 15|            hagyjuk a hamvaikat továbbra is a jó Isten napsugaras ege
172 15|          magával viszi a holt feleségét is... Azt mondja, megrepedne
173 15|                 csöndjében az asszonyát is ott érzi majd maga mellett...~ ~
174 15|      szivtelenek, akik - ha fájdalommal is - de bele tudunk nyugodni
175 16|              hangon mondta ezt, ami nem is volt csoda, hiszen Tóthfalvy
176 16|                 ismer­ni. A sértést nem is ő ellene tetszett elkövetni,
177 16|             Vladár urnővel, de még most is borzongás fog el, ha arra
178 16|              lenne-e célszerü, ha maguk is áttérnének az agresszivitás
179 16|                 csakugyan igaz, hogy ön is örül az ismeretségnek, bizonyitsa
180 16|                 a gellérthegyi kioszkba is elmegyek önökkel, - felelte
181 16|               nemes lovagot személyesen is megismerhettem...~ ~A sügérek
182 16|               orvosok, sőt a vivómester is épp ugy el voltak ázva,
183 17|                veszszük. Ha akarom, azt is mondhatom, hogy hivatalom
184 17|                hála Isten check-számlám is van a Csak a véredényeket
185 17|                  sőt a francia Guide-ot is, ha véletlenül ráakad valahol.~ ~-
186 17|             bevételi lap összeállitását is megkezdi. Már-már ott tart,
187 17|                szeptember legelső napja is rávirradt. Busan összecsomagolja
188 18|                 mintha az egész ügy nem is nagyon érdekelné.~ ~Az urak
189 18|                megjelenik egy-egy groom is, aki meggyszinü, testhezálló
190 18|            bankár: (Leosztja és magának is vesz.) Kettő!~ ~Egy játékos:
191 18|                napon felhozták ide s ők is ugy ismerték meg, hogy a
192 18|               lesz!~ ~A bankár (magának is vesz kártyát): Baccarat! (
193 18|                    2. játékos: Még most is dobog a szivem! Félek, hogy
194 19|                    Nekünk elbeszélőknek is megvannak a magunk szent
195 19|        karácsonyest ünnepi hangulatában is ridegen tovább folytatja
196 19|                 De az ablak - bár éjfél is elmult már - még mindig
197 19|           fejével, amiben némileg igaza is volt; nyolcvantagu személyzete
198 19|                kereskedelmi tanácsos ur is megjelenik egyszer, ha a
199 19|            mérlegét lezárják...~ ~- Nem is tudtam, hogy a mennyországba
200 19|                  Ön, Mayer ur, ma éjjel is az üzlettel foglalkozik,
201 19|                szégyenli magát, hogy ma is a főkönyv előtt görnyed?...
202 19|      cinizmusnak...~ ~A kereskedő eddig is nehezen állta meg, hogy
203 19|              Régente ötvenezer forintot is megkerestem, mert a falusi
204 19|            megszerzi a pénzt, hanem meg is tartja... Nekem kétszázhatvanezer
205 19|               háromezer forintot, de az is sok... Mire költenék?...
206 19|                hogy már ezt a fecsegést is meguntam, s azért kérem,
207 19|                mely a halála után amugy is semmivé foszlik... Aki a
208 19|               amelyek millió valóságnál is szebbek: az él, mert érezni
209 19|                   reggel nyolc órán tul is tovább folytathassa az éjszakai
210 19|            pufók bébé: nevetni és sirni is szere­tett volna erre a
211 19|                 szólott magában:~ ~- Ez is ugy tekint a porontyaira,
212 19|               gyerekének... Az én anyám is sípot vett nekem, amikor
213 20|                legkisebb főherceg előtt is térdet hajtva pukkerliz­nek
214 20|         körülállóknak, hogy az Adriában is vannak olyan helyek, melyek
215 20|          tudatára ébred annak, hogy nem is sejtett, ijesztő indulatok
216 20|          kevésbbé, mert a legtöbben nem is figyeltek arra, hogy tulajdonképp
217 20|                volt, aki a kaszinójában is nagy szerepet játszott,
218 20|     gondolataiba, hogy egyáltalában nem is vette észre, amikor közeledtem
219 20|                 az utolsó hold földemet is el­kár­tyáztam. Ez azonban
220 20|             szükség esetén még munkával is meg tudnám keresni a mindennapi
221 20|                   Tulajdonképp gyávaság is, hogy ezt előlegesen bejelentem,
222 20|      pillanatok­ban még a bátor emberek is el szokták vesziteni a hidegvérüket
223 20|          halottak közt van Leykam János is, az öreg, nyugal­mazott
224 21|           valahol.~ ~Ellenszenve nagyon is érthető volt: a két férfit
225 21|                unalomból három diplomát is szerzett, aztán egyáltalában
226 21|                bevallani, - az irigység is. Mert bár a mellényzsebéből
227 21|              Bizonyos volt, hogy Hétfáy is nagyon jól ismeri őt, sőt
228 21|            látszott, mintha személyesen is meg akarna ismerkedni gazdag
229 21|                legdiszkrétebb kisérlete is hajótörést szenvedett azon
230 21|           komédiások még a Mont-Blankot is meggyülöltetik az emberrel, -
231 21|           örülök, hogy most személyesen is megismerkedhetem önnel...~ ~
232 22|         fölriadok az álmomból, s órákig is elgondolkodom a sötét­ben,
233 22|             eltöltöttem. Nem tudom: más is tapasztalta-e, hogy egy
234 22|           történt velük, gondolnak-e ők is reám, ahogy én elálmodozom
235 22|                fuvalma, amikor még most is ugy rémlik előttem, hogy
236 22|          egyuttal a kaszinó könyvtárosa is volt, s igy hivatásánál
237 22|                    Hiszen az ő nagyapja is tagja volt a Mária Terézia
238 22|              akár egy tizkötetes munkát is megirhatsz...~ ~- Hát a
239 22|                    miután a borbélylyal is kellő módon kicsinosittat­tam
240 22|               levelet...~ ~Már nyitotta is a kaput és bebocsátott,
241 22|                  amelyeket jóformán nem is láttam izgatottságomban,
242 22|               hogy egyetlen pilla­natot is elveszitsen... Ha mindent
243 22|               furcsa öreg ember kétszer is „fiuk”-nak a magyar testőröket,
244 22|                 most, e késő korszakban is ott éljen az Orczyak, a
245 22|               hogy a fiatalabb nemzedék is érdeklődik a pajtásaim iránt,
246 22|           boldog napon az én koporsómat is oda nem helyezik az öreg
247 22|             gárdistákról beszél.~ ~- Őt is, meg a többi atyámfiát is,
248 22|               is, meg a többi atyámfiát is, akik a magyar nemesi gárdában
249 22|                 A nagyapám, az édesapám is gárdista volt, s kicsike
250 22|           cserépkályha mellett ülve, én is ott lebzseltem álmaimban
251 22|               volt ez, amikor a dédapám is ott mulatott Kismarton­ban,
252 22|         életemben megszerettem, - és te is elhagysz, te is bucsut veszel
253 22|                   és te is elhagysz, te is bucsut veszel tőlem... Nincs
254 22|               és most... amikor tetőled is elbucsuzom, ugy érzem, mintha
255 22|           városban állomásozó honvédség is, s a derék hadfiak háromszoros
256 23|               méltóságos államtitkár ur is beláthatja, hogy semmiből
257 23|               mindig ezt mondják, akkor is, ha egyáltalában nem is
258 23|                 is, ha egyáltalában nem is gondolnak többé arra a kérdéses
259 23|                az édesapám tudta nélkül is, aki bizonyosan elájulna
260 23|          mindenki tudja, még mi leányok is, hogy a méltóságos államtitkár
261 23|              kérésükkel... A multkor az is meg volt irva a krajcáros
262 23|                 a krajcáros ujságban az is meg volt irva, hogy valaki
263 23|                 hugot, akit azelőtt nem is ismert, s annak a kérésére
264 23|         titokban idejöttem... mert lány is vagyok... szép is vagyok...
265 23|             mert lány is vagyok... szép is vagyok... szép is vagyok...
266 23|                  szép is vagyok... szép is vagyok... a méltóságos államtitkár
267 23|       teljesiteni fogja az én kérésemet is...~ ~Az államtitkár (jókedvü
268 23|   körülcirógassák... dédelgessék... meg is csókolják... azt akarja,
269 23|                ki... Ezt mondták és meg is vannak győződve róla, hogy
270 23|                ur, aki még a királylyal is akkor beszélhet, amikor
271 23|               utcai ismeretség kedvéért is épp ugy letérnek róla, mert
272 23|                 urnak, aki a kisujjában is többet tud, mint én... És
273 23|                 hatalmas államtitkárnak is meg merte mondani a szemembe