Rész

 1  2|      megsimitom a homlokomat s a szivem el­facsarodik a szomoruságtól,
 2  3| szerencsétlen bohóc ágyához, s a szivem megdermedt az iszonyattól;
 3  5|        boszorkány mellett, mig a szivem csak ugy kalimpál attól
 4  7|     látszik, hogy nem volt hozzá szivem... Ugy-e megengedi, hogy
 5  7|        de most éreztem, hogy van szivem, s melegen megszori­tot­tam
 6 10|       néha pillanataim, amikor a szivem egyszerre elfacsarodik;
 7 14|      nekem bizonyosan megreped a szivem, ha a szomoru arcocskájukat
 8 18|     játékos: Még most is dobog a szivem! Félek, hogy mindjárt összeesem!~ ~
 9 22|           Néha ugy érzem, hogy a szivem elszorul és sirás fojtogatja
10 22|        oly sokáig békén pihent a szivem mélyén... A sötét szoba