Rész

 1  3|          havas utcákon, a dértől fehér háztetők és kémények között!
 2  3|   Eszembe jut egy ilyen szomoru, fehér éjjel, mikor magam is térdig
 3  3|     kicsike emberke, térdig­érő, fehér gnóm-szakállal, gyorsan
 4  3|   doktornak és kisiettem a hótól fehér utcára. Még egy darabig
 5 12| mosolyogva tartotta eléje magas, fehér homlokát. Mikor az illedelmes
 6 12|     nézte végig a gyerek tiszta, fehér ruháját, a csipkés kis nadrágot,
 7 13|          nevében... Verjük föl a fehér vizi nimfákat, akik még
 8 18|     körül. Némelyikük frakkot és fehér nyakkendőt, másik szmokingot,
 9 19|          távolságokból fut ide a fehér háztetőkön keresztül? Akárhogy
10 22|       lehetséges-e, hogy a hajam fehér, s néha már megcsap a fáradtság