Rész

 1  5|         suttogja:~ ~- Éjszaka van és egyedül vagyok veled, itt, az erdőség
 2  7|              az életet tartja benne, egyedül csak ez a darab... A „Fekete
 3 17|         festi ki maga elé, de amikor egyedül marad, olyan, mint a hátára
 4 19|     cserbenhagyta a mai éjszakán s ő egyedül, a hidegtől borzongva, ült
 5 19|           után, de az élete a magáé, egyedül csak a magáé, s amit föl
 6 21| bele­borzongott abba a tudatba, hogy egyedül van, s hogy sem itt, sem
 7 22|          magányos éjszakákon, amikor egyedül üldögélek a dolgozó­szobámban,
 8 22|              A következő percben már egyedül voltam a könyvtárban, amelynek
 9 22|           öreg cimborájukat, egészen egyedül hagytak a világon... A gárdisták
10 22|         szólt halkan, - Elmegy... és egyedül hagy engem?... Istenem,