Rész

  1  1|                 de magamnak sincs...~ ~Aki bizalmas vallomást tesz,
  2  1|               idegent, e sorok iróját, aki őszinte bünbánattal vallja
  3  1|             egy kicsinyes nyárspolgár, aki ecetestormát eszik a félkövér
  4  1|               mellé... A büszke költő, aki verseiben letegezi a császárokat
  5  1|           fickó... Nem egy olvasó van, aki ugy jár a maga kedves irójával,
  6  1|              fájdalom, sötét gazember, aki sohase fogja megérteni őket.
  7  1|  odacsempésztem a feleségem asztalára, aki ezzel a czédulával csempészte
  8  1|           boldogtalan, fiatal asszony, aki keserves könyekkel sirta
  9  1|           kedvetlenül - maga lenne az, aki a feleségek kitanitásával
 10  1|            aranyszőke Lehmann Vilmáét, aki a hatalmas pénzintézetben
 11  1|                jártam, mint Pygmaleon, aki beleszeretett a saját Galatea-szobrába:
 12  1|             elbizakodott arisztokrata, aki a fejébe vette, hogy magába
 13  1|                fruskának helyet adjon, aki minden bevezetés nélkül
 14  1|         csináljak Szentgróthy gróffal, aki eddig jogosan remélhette,
 15  2|             ahhoz a sápadt fiucskához, aki szomju­hozó szivvel bolyong
 16  2|         Peternák, a hosszu indzsellér, aki a sakkjáték szenvedélyes
 17  2|               illusztris házigazdáról, aki a negyedik vagy ötödik szobában
 18  2|                is száradjon el a keze, aki csak egyetlen pengő forintot
 19  3|              boszusan a cilinderesnek, aki a közeli lámpa alatt kiváncsi
 20  3|               szőkehaju, francia baba, aki habkönnyüségü tülanglé-ruhát
 21  3|           skarlátvörös Paprika Jancsi, aki a kezében apró réztányérokat
 22  3|                szegény Paprika Jánost, aki ott a szoba közepén a legjobban
 23  3|             nagyszakállu baba-ezredes, aki az ágy szélén ült, némán
 24  3|                ennek a derék fickónak, aki mindig maga volt a vigság,
 25  4|               összetöpörödött emberke, aki egyszerü séta­botjával unatkozva
 26  4|                óriási telepei vannak s aki Európa mágnásait és fejedelmi
 27  4|         sokszoros amerikai milliomost, aki nevét oly tündöklő betükkel
 28  4|        magasabb lény, mint az a férfi, aki a porrá lett ősei számából
 29  4|          jelentkezett d’Escal grófnál, aki előbb gondosan végignézte,
 30  4|               már annyi képen látott s aki igy magasabbnak, délce­gebb­nek
 31  4|             szájjal bámult a királyra, aki most egy könnyed mozdulattal
 32  5|         életükben, mert Komlóssynénak, aki jó gazdasszony és szigoru
 33  5|         bolondok házába kellene vinni, aki ezért pénzt ad - felelte
 34  5|          elváltozott, hogy a felesége, aki mellette ült, ijedten megkérdezte
 35  6|              csontosarcu fiatal­ember, aki éppen mézet csöpögtetett
 36  6|               a fehérbajuszu, öreg ur, aki a sarokban az „Innsbrucker
 37  6|           megpillantva a fiatalembert, aki a mult estén még nem lakott
 38  6|              volt az a hirhedt katona, aki egy péterhegyi kávéházban
 39  6|            Hámori volt az az ujságiró, aki az afférról négykolumnás
 40  6|           kezdett, a generálist pedig, aki az asszonyok minden lamentálására
 41  6|            nézte végig a fiatalembert, aki merészen, konok nyugalommal
 42  6|                szólt végre a tábornok, aki katona létére az őszinte
 43  6|              nézett a sápadt gyerekre, aki tisztességtudóan meghajolt
 44  6|               mondani egy vén katonát, aki nyolc ütközetben vett részt,
 45  6|              azt a két részeg frátert, aki öt üveg sör megivásával
 46  6|             kivül csak a tábornok ült, aki megint az innsbrucki ujságot
 47  7|                öreg szinházi kritikus, aki harmincöt év óta mindig
 48  7|               sok genienek a munkáját, aki egy hosszu éven át a szinpadon
 49  7|           ellenségből... És jaj annak, aki gyönge vagy rossz darabot
 50  7|          lélekkel veszem ki a veséjét, aki fenomenális tehetség nélkül
 51  7|              kritikus egyik kollégája, aki viszont arról volt nevezetes,
 52  7|                amikor a gazdasszonyom, aki tudja, hogy senkit se fogadok
 53  7|                 mondta az öregasszony, aki tizenhatéves korom óta ismer,
 54  7|               hölgyecske állt előttem, aki félig sirva emelte rám a
 55  7|                    Azé a fiatalemberé, aki a „Fekete hétfő” cimü szinmüvet
 56  7|          Oszkár egy ravasz csirkefogó, aki abban a véleményben van,
 57  7|          Oszkárnak, hogy én vagyok az, aki ellentállok, s aki holnap
 58  7|          vagyok az, aki ellentállok, s aki holnap a legteljesebb hidegvérrel
 59  7|                 Fekete hétfő”, meg én, aki a menyasszonya vagyok...
 60  7|                 Hiszen ön az egyetlen, aki a kialudni készülő életét
 61  7|               fiatalember karján ment, aki testvérek között is nyomott
 62  8|                szigoru katona őrködik, aki még arra is ügyel, hogy
 63  8|                Hát vajjon ki az akkor, aki e derék és becsületes lelkeket
 64  8|             valami, a vén szakácscsal, aki kerek negyven év óta gondoskodik
 65  8|                tőle az a szőke grófné, aki eddig a szerelmes regényhősök
 66  8|    karosszékében. A királyné szakácsa, aki harminc év óta egy művész
 67  8|              vehesse... Az öreg ember, aki azelőtt még álmából is felriadt,
 68  8|             ingerlő fogást kitaláljon, aki remegve, egy gyerkőc izgatottságával
 69  8|               az öreg Nickelsdorféval, aki egyszerre megrázkódott és
 70  8|                hatalmas mindenhatónak, aki a földi könyörgéseket oly
 71  9|           szuszogó német impresszárió, aki a nagy, az isteni, az utolérhetetlen
 72  9|                világhirü impresszárió, aki Pattit, Dusét s Barbi Alice-t
 73  9|             ugyan ilyen franciásan, de aki a divatos, nyári fürdőkben
 74  9|            szerencsétlen impresszárió, aki Fredit egy háromhónapos
 75  9|             nem fogok találni ezentul, aki a Fredi énekét egy tizenötforintos
 76  9|              egy egészséges nő vagyok, aki a szentimentális beszédre
 77 10|          góthai almanach megfordult, s aki gőgö­sen azt az elvet vallotta,
 78 10|               de alapjában jószivü ur, aki a haragjában meggondolás
 79 10|                ismeretlen vénasszonyt, aki valami megrakott kosarat
 80 10|            vidéki szinésznőt. Az apám, aki akkor a hetvenedik éve körül
 81 10|              azzal a világcsavargóval, aki itt, a halála órájában beszél
 82 10|                 Ennyit kap a többi is, aki a bank számlálatlan millióit
 83 10|                ilyesmivel nem törődik; aki akadékoskodik, azt egyszerüen
 84 10|               redingotos fiatal­ember, aki mindig a maximumokat rakta,
 85 10|                a cár első unokaöcscse, aki két nap óta inkognitóban
 86 11|                hogy én legyek az első, aki a szerencséjéhez gratulálok...~ ~-
 87 11|            szemmel tekintett az urára, aki nem igen tudta, hogy mit
 88 11|               kenyérért... Mert önből, aki már akkor se volt valami
 89 11|           mondtam hálát a jó istennek, aki akkor a fiatal szivét elfor­ditotta
 90 12|               szabadságukat. Takácsot, aki házassága első éveiben előkelő
 91 12|       hivatalos óráit. A jánosi kupec, aki egész életében nem foglalkozott
 92 12|           zömök, négyesztendős Sándor, aki mindennap szakadt nadrággal,
 93 12|       rozsvetésekre kiballagjon. Laci, aki nem szokta meg a délutáni
 94 12|         árnyékos szobában...~ ~Sándor, aki már ledőlt a kanapéra, felütötte
 95 12|              találko­zott olyan ember, aki könnyü szerrel eltérithette
 96 12|                Takács volt, a lókupec, aki hideg sültet és gyümölcsöt
 97 12|     holdvilágban, mint két jó cimbora, aki teljesen érti egymást. A
 98 13|               nem született a világra, aki a sondersbergi tavon náthát
 99 14|         kőnyomatos lap szer­kesz­tője, aki megigérte, hogy részt vesz
100 14|               cilinder-óra~ ~Kenéz ur, aki reggeltől estig állat módjára
101 14|                 3. Lacika~ ~Lacikának, aki a gimnázium második osztályába
102 14|                álmában az a jó angyal, aki a gyermekeknek az ajándékokat
103 15|           letartóztatott egy szinészt, aki állitólag valami örökösödési
104 15|                hogy a drága teremtést, aki minden hozzátartozóját elhagyta
105 15|               öreg, ezüstsipkás bácsi, aki a nagy, halotthamvasztó
106 15| feledhetetlenné teszik mindenki előtt, aki egyszer szomoru ciprusai
107 16|             bejegy­zett krakéler volt, aki nem egy vivóversenyen kaparintotta
108 16|          urhölgyről beszélnek az urak, aki a szentpáli gyógyszerész
109 16|           nyujtotta az egyik segédnek, aki ostoba pillantással nézett
110 16|     reményteljes ifjuságát. Vladár ur, aki - mint önöktől hallom -
111 16|                kövérke nyárspolgárhoz, aki éppen nagy szuszogások közt
112 16|                     Hol az a gazember, aki téged, kis gömböc, nem szeret? -
113 17|         barátja.~ ~Egyik iskolatársam, aki évek óta a legbizonytalanabb
114 17|               szól ahhoz a kicsikéhez, aki éppen az ölébe telepedett:~ ~-
115 18|             afféle tipikus mágnás-arc, aki hidegen, unottan osztja
116 18|           megjelenik egy-egy groom is, aki meggyszinü, testhezálló
117 18|            dühösen oda megy Reöth-höz, aki eddig egy sarokban a pénzét
118 18|           Mondj nekem csak egy embert, aki nyer, azon a monoklis majmon
119 18|               a monoklis majmon kivül, aki a bankot adja. Mit szólsz
120 18|           egyetlen játékos marad benn, aki nyugodtan tovább osztja
121 18|            kérdőleg néz az egyik urra, aki a gomblyukában vörös rozettát
122 19|            való a szivtelen agglegény, aki a karácsonyest ünnepi hangulatában
123 19|            János, a háziszolga lakott, aki karácsony éjszakáján a Bazilikába
124 19|             meg­vetette a sok léhütőt, aki ma öt forinttal - vagy annyival
125 19|               világosságban. De Mayer, aki nem volt a hangulatok embere,
126 19|                     Ki az ördög lehet, aki ilyen késő éjszaka zavarja
127 19|                szólott a tömzsi Mayer, aki azt hitte, hogy valaki ostoba
128 19|      rikoltotta most a tömzsi emberke, aki a kereskedői világban hires
129 19|              lirai költőnek néz engem, aki hónap végén adós marad a
130 19|       könnyelmübb, mint a lirai költő, aki hónap végén adós marad a
131 19|             Élni a könnyelmü fickó él, aki tiz mértföldet gyalogol
132 19|        gyalogol egy asszony csókjáért, aki sir a szinházban, a mikor
133 19|               tenorista énekelni kezd, aki a gyönyörüségtől reszketve
134 19|       égbenyuló glecscser hósipkájára, aki hajnalig ott ül a hajó fedélzetén,
135 19|           impressziók hatá­sa alatt... Aki egy szegény földönfutót
136 19|            amugy is semmivé foszlik... Aki a karácsonyesti csillagok
137 19|               álomként cseng a fülébe, aki a hóesésben távoli tündérmeséket
138 19|          meghalt édesany­jára gondolt, aki gyerekkorában kergetőzött
139 19|              ur ránézett az asszonyra, aki alázatosan köszönt neki
140 20|                  egy innsbrucki tanár, aki még a napfényben ragyogó
141 20|        szenvedő bank­­hivatalnok felé, aki nagy, lexikoni müveltséggel
142 20|            származó, nobilis fiu volt, aki a kaszinójában is nagy szerepet
143 20|                a versenyt mindenkivel, aki előkelő klubja olvasótermében,
144 20|                     Leykam ezredesről, aki azóta, hogy végleg leszállt
145 20|           pápaszemes innsbrucki tanár, aki az imént a kikutathatatlan
146 20|        becsületes, makulátlan emberre, aki ime, hálát rebeg a Gond­viselésnek,
147 21|               szögletes uriember volt, aki az édesapja rengeteg vagyonába
148 21|              pedig olyan urra vallott, aki megszokta, hogy hajlongó
149 21|         frakkos, szőkeszakállas urnak, aki éppen egy sereg bájos amerikai
150 22|            szegény, szomoru barátomra, aki csak egyszer jött ki a ragyogó
151 22|                komor kertészlegénynél, aki nagy öntözőkannájával néha
152 22|                  Megyei levéltárosunk, aki egyuttal a kaszinó könyvtárosa
153 22|              egy kacér asszony az oka, aki - mikor még a bécsi palotájában
154 22|              láthatatlan regényhősről, aki fájdalmával, mint az erdők
155 22|           szürkeszemü kis­asszony­nak, aki nappal impertinens hidegséggel
156 22|        téritené azt a hencegő fruskát, aki azt hiszi, hogy az egész
157 22|               irodalom-professzoromat, aki a kegyesrendi gimnázium
158 22|            válaszolta Somlár tanár ur, aki éppen a kanári madarai elé
159 22|                 a piarista professzor, aki azt mondta nekem, hogy egészen
160 22|           Vasárnapi Ujságban láttam, s aki háromszáz évvel ezelőtt
161 22|           velem, egy furcsa kis törpe, aki apró szemeivel nyájasan
162 22|                az öreg hadnagyé mellé, aki immár kerek száz éve nyugszik
163 22|            igazsággá lesz, mert nincs, aki fölébreszszen belőle...
164 22|         gondoltam a kis pupos emberre, aki a régi testőrök szivét hordozta
165 22|              az öreg honvédezredestől, aki nagy tisztelője volt a most
166 22|              voltam az egyedüli ember, aki meg­értettem a szegény halott
167 23|             urat, hogy a vőlegényemet, aki mint dijtalan segédfogalmazó
168 23|              édesapám tudta nélkül is, aki bizonyosan elájulna ijedtében,
169 23|                ilyen hatalmas nagy ur, aki még a királylyal is akkor
170 23|          méltóságos államtitkár urnak, aki a kisujjában is többet tud,
171 23|         zöldség... ez a penészvirág... aki megszületett... megreggelizett
172 23|         kinevezem azt a nagy mamlaszt, aki nem hogy ilyen kéréssel
173 23|              szemtelen kis perszónára, aki még nekem, a hatalmas államtitkárnak