Rész

  1  1|         lel­künkbe, s a hamis pénzt még az irodalomban se hajlandó
  2  1| gyönge­ségeknek?... De akárhányszor még nagyobb baj is történik
  3  1|        fiatal leányok számára, akik még nem vetik meg a házasságnak
  4  1|            feleségül jöjjön hozzám, még akkor is, ha netalán vörös
  5  1|    chamois-szinü papirost...~ ~- Ha még egyszer boldog leszek az
  6  1|         hős­nőmbe bolondultam bele, még pedig oly komolyan, hogy
  7  1|   jövendőbeli terveim... Ha akarom, még kegyelmes asszony is lehet
  8  1|    hőseikkel. A feminizmus bajnokai még bevehetnék a prog­rammjukba
  9  2|          hirtelen ugy tetszik, hogy még mindig az ablakdeszkára
 10  2|             Ijedten összerezzenek s még mindig félelem fog el, mint
 11  2|            mely tizezer (vagy talán még több) mértföldnyire volt
 12  2|         megloptok... De keljek csak még egyszer föl, álljak csak
 13  2|            egyszer föl, álljak csak még egyszer talpra, becsületemre
 14  2|           elbolondithatjátok, pedig még kilencvenéves se vagyok,
 15  2| kilencvenéves se vagyok, hát megvan még a magamhoz való eszem...
 16  2|             korában is maga járt le még a piacra és én is meggyógyulok
 17  2|     kilencvenöt krajcár... A többit még elhiszem, ha akarom, de
 18  2|            a jó istenke a dolgát... Még jó, ha egy pengő forintért
 19  3|           ispotály. Nem látja, hogy még az összes ablakok világosak?~ ~
 20  3|       gigerli, meg a jó Isten tudja még hány különösebbnél különösebb
 21  3|          játékfiókjába került, soha még feléje se nézett agg szüleinek.
 22  3|    mindannyi között a legkülönb, ez még szerette és megbecsülte
 23  3|             tábornok - ez a látvány még álmomban is kisért - nyögve
 24  3|    pillanatban lehelte ki a lelkét. Még az éjjel elföldeljük a baba-temetőben...~ ~
 25  3|     kisiettem a hótól fehér utcára. Még egy darabig odakünn bolyong­tam
 26  3|       hajtattam, ahol a vendégsereg még javában mulatott. A gyermekek
 27  4|             téved. Ez német szivar, még pedig a legsilá­nyabb német
 28  4|           amerikai őszinteségét, de még inkább elbámultak a Call
 29  4|              hogy önöknél Európában még mindig valami hihetetlen
 30  4|    rangfokozatoknak... A grófot itt még mindig több embernek tartják,
 31  4|          valami olyan arómát, amely még a többinél is kedvesebb
 32  4|          Azt hiszem, hogy Európában még nem nagyon terjedt el a
 33  4|   lekötelezőleg mosolygott, aztán - még mielőtt a szivargyáros ujólag
 34  4|       mondta:~ ~- Kedves Call, most még arra kérem, küldjön nekünk
 35  4|  sejtelemmel, hogy az őszinteségnél még nagyobb hatalom is van e
 36  5|     negyedszázad alatt egyáltalában még csak kisérletet se tett,
 37  5|          Sőt ha a feleségével ment, még az utcán is állandóan az
 38  5|       elsülyedt a hallatukra. De ez még nem volt minden: a szinpadi
 39  5|             szinpadon lévő művésznő még merészebb és illetlenebb
 40  5|       teremtésre, akinél bájosabbat még sohasem láttam életemben.
 41  5|    szoritotta a szerelmes asszonyt, még pedig oly hevesen, hogy
 42  6|      fiatalembert, aki a mult estén még nem lakott a penzióban,
 43  6|           Wechsler tábornok - akkor még őrnagy, - volt az a hirhedt
 44  6|    belekössön...~ ~- A részeg ember még a jó Isten előtt is szent, -
 45  6|             az ördög elviszi innen, még le fogunk számolni egymással...
 46  6|             hát agyonverem... És ha még egyszer csak kisérletet
 47  6|          hogy azt a hitvány tüdejét még jobban tönkretegye, hát
 48  6|          gyufát, a tábornok pedig - még egy megvető pillantást vetve
 49  7|                 És harmincöt év óta még egyetlen eset se volt, amikor
 50  7|           volt, egyetlen eset volt, még pedig tizenkét esztendővel
 51  7|    szentimentálizmus, annyira, hogy még ma is belepirulok, ha rágondolok...
 52  7|          izgatottnak látszott, hogy még én, a vén embergyülölő is
 53  7|             helyéből; a könyek most még sürübben hullottak az arcocskájára,
 54  7|             Talán csak pár hete van még hátra az életből, talán
 55  7|          tapsolt velem... A tetszés még nagyobb méreteket öltött,
 56  7|           kisüljön szégyenletemben, még most is, pedig már tizenkét
 57  8|         szigoru katona őrködik, aki még arra is ügyel, hogy indiszkrét
 58  8|            istennek hála, minderről még nem lehetett szó. Az öreg
 59  8|            szó. Az öreg Nickelsdorf még kedvence volt az isteneknek,
 60  8|            emberek közé. Fantáziája még nem száradt ki, ötletei,
 61  8|    emlékezetes sikerét köszönhette, még most, az öregség derekán
 62  8|             öreg ember, aki azelőtt még álmából is felriadt, hogy
 63  8|         hireket, akinek lelke előtt még a legnagyobb események,
 64  9|           világ legelső tenoristája még délután két óra felé is
 65  9|            szoritkozott tehát, hogy még egyszer haragosan vállat
 66  9| rokoko-palota előtt állott, melyről még a leg­zsengébb ujságiró
 67  9|        urnője? - kérdezte Wallried, még pedig azzal az impertinenciával,
 68  9|          hölgy”-ből... A kisasszony még bizonyosan emlékszik rám...~ ~
 69  9|          szobácskában volt, melynek még a tapétáit is óriási krizantémumok
 70  9|        vendégére. De Wallried, akit még a Cleopatra királynő tekintete
 71  9|          fizet egy jó ülésért, most még csak megbotránkozott hallgatással
 72  9|         leköpik azt az embert, akit még két hónappal ezelőtt öreg
 73  9|         tovább, s azért arra kérem, még pedig sürgősen, hogy adja
 74  9|           szögletes ölelése, melyet még a nápolyi kikötőből hozott
 75 10|     méltatlan utód viselem. Az apám még dusgazdag volt, akinek a
 76 10|             a munkára. Pár osztályt még csak elvégeztem valahogy,
 77 10|             hozzád. A két milliónak még a nyoma is elveszett, a
 78 10|            És e pillanatban, melyet még öntudatom teljes birtokában
 79 10|       Beaulieube megválthattam...~ ~Még jó, hogy a kaszinói urak
 80 10|            ne haljunk. Az édesanyád még olyan ruhában se járhatott,
 81 10|        jutnánk, ha a karunkon kivül még a szivünket is odaadnók
 82 10|             hogy világgá kerget, ha még egyszer pénzért alkalmatlankodom
 83 10|     fölnevelhet, mert a halottakkal még ezek a gőgös nagyurak is
 84 11|           egész életükben se láttak még egy rakáson tizezer koronát.
 85 11|              Hiszen ön is emlékszik még rá, ugy-e közjegyző ur?~ ~
 86 11|           Rédeyné birtokába. Reggel még nem voltak benne bizonyosak,
 87 11|               Megboldogult ügyfelem még egy megbizást ruházott rám:
 88 11|        feleségem lenni... Emlékezik még arra a délutánra, ott az
 89 11|          nagyon jól emlékszem rá, s még most is élénken vissza tudom
 90 11|            vagyok már fiatal ember, még mindig kitünő kondicióban
 91 11|          ahogy nekem tetszik... Hát még később, amikor mind a ketten
 92 12|           nevén, mint engem, amikor még idehaza betyárkodtam...~ ~
 93 12|             két óra is elmult és ti még mindig itt alusszátok át
 94 12|        iziben, ha jót akartok, mert még a dédunokátok is arról koldul,
 95 12|           iziben, ha jót akartok... Még a dédunokátok is arról koldul,
 96 12|         kardostul megevett hazáig s még mindig oly tekintélyes számu
 97 12|       kurjantott az öreg vidáman, - még pedig déltől-estig!~ ~Összenéztek
 98 13|           kopogtatni fogok.~ ~A nap még magasan járt a Kogel fölött,
 99 13|   Felsőkabát? Posztóbéléssel? Haha! Még csak az kéne, hogy a mester
100 13|         kifelé a városból. A levegő még téliesen hideg volt, de
101 13|           fehér vizi nimfákat, akik még téli álmukat aluszszák...~ ~
102 13|        borult a habokra, de a Kogel még fázékonyan a ködökbe burkolózott,
103 13|             az egész... Olyan ember még nem született a világra,
104 14|         hogy őket az általános öröm még egyelőre hidegen hagyta,
105 14|     rohamlépésekben közeledett, s ő még mindig nem volt tisztában
106 14|             volna.~ ~- Mi az, a mit még becsaphatnék? szólt a szegény
107 14|           cilinder-óra volt, melyet még valamikor - ötven esztendővel
108 16|            nevében.~ ~A titkár most még őszintébb bámulattal tekintett
109 16|       megsértette a nevezett urnőt, még pedig tegnap délben, amikor
110 16|      miniszteriumban...~ ~Tóthfalvy még mindig értelmetlen arccal
111 16|          lehetni Vladár urnővel, de még most is borzongás fog el,
112 16|          mert a bátyja folyamodását még nem intéztem el, s mikor
113 16|        vagyok házas, s ez idő alatt még nem volt egy boldog pillanatom...
114 16|        megkeseritheti... De mindezt még szivesen elviseltem volna,
115 16|    barátommal megvivjak érte... Ezt még a halóporában se fogom megbocsátani
116 17|      mondhatom, hogy hivatalom van. Még pedig meg­lehetősen jól
117 17|       nyáron okvetetlen elutazom... Még pedig egyenesen a Nordkapra...~ ~
118 18|        Reöth: És pedig?~ ~Tamássy: (Még mindig suttogva.) Szent
119 18|        vállára üt): Engem ne félts, még sohasem végeztem félmunkát. (
120 18|             Fojtott hangon). Ma itt még kivégzés lesz!~ ~Reöth (
121 18|         lesz!~ ~Reöth (vállat von): Még egyszer figyelmeztetlek,
122 18|              gunyosan): Öt forintod még maradt? Akkor nem tudom,
123 18|      játszani!” - „Ilyen szerencsét még sohase láttam.” Néhányan
124 18|            skandalum!~ ~2. játékos: Még most is dobog a szivem!
125 19|           bár éjfél is elmult már - még mindig sárgás fénynyel vált
126 19|             egy kéz árnyéka. Valaki még ébren volt és dolgozott
127 19|           kinézett az udvarra: a hó még mindig szitált, s a millió
128 19|             az utálatos időben...~ ~Még egy hasábot dobott a vaskályhába,
129 19|           szemeit.~ ~- Teringettét, még elalszom itt a főkönyv előtt, -
130 19|            azonban ujra megszólalt, még pedig oly szeliden és komolyan,
131 19|            Mayer ur...~ ~- Mit akar még mondani?~ ~- Azt akarom
132 19|             föl nem használt életét még csak örökségül se hagyhatja
133 20|           egy innsbrucki tanár, aki még a napfényben ragyogó habok
134 20|          természetéről legtöbbnyire még magunk se tudunk...~ ~-
135 20|        Mindössze tizenkét napom van még, - aztán megválthatom a
136 20|          el­kár­tyáztam. Ez azonban még nem lenne olyan nagy baj,
137 20|           erőm, hogy szükség esetén még munkával is meg tudnám keresni
138 20|        forintocskát, s mivel engem, még hadnagykorom óta, szinte
139 20|             az ilyen pillanatok­ban még a bátor emberek is el szokták
140 20|        lármával fogadtak bennünket. Még nem igen tudtam, hogy mit
141 20|          hadihajókat, aztán - mivel még a hajó indulásáig több volt
142 21|          egyetlen gyönyörüség, mely még megmaradt a számára, abból
143 21|           az őseitől, hogy munkával még talán egy koronát se szerzett,
144 21|         között.~ ~- Ez a csirkefogó még mindig szabadlábon jár, -
145 21|             Ezek a német komédiások még a Mont-Blankot is meggyülöltetik
146 21|                A szálloda halljában még eleven élet volt: a kis
147 21|            a magányosság érzése itt még jobban ránehezedett, mint
148 22|           fáradtság fuvalma, amikor még most is ugy rémlik előttem,
149 22|         csak egy rossz álom, s hogy még mindig maszatos kézzel,
150 22|         boltozatai alatt? Meg­van-e még a tömérdek drágaság, amely
151 22|         asszony az oka, aki - mikor még a bécsi palotájában lakott -
152 22|          ezt a mai délutánt... Lesz még idő, amikor bocsánatot fog
153 22|            kalapomat és távoztam, s még ezen az estén elhatároztam,
154 22|  reménykedéssel tértem haza (miután még benéztem a kávéházba, ahol
155 22|          Ferkó muzsikált) s reggel, még kilenc óra előtt, fölkerestem
156 22|           vont.~ ~- A méltóságos ur még nagyobb embereket se fogad,
157 22|        volna, mert ekkora fényüzést még sohase láttam életemben...~ ~
158 22|    csóti-hegyen álló vércsefészket? Még visszaemlékez­tem rá, hogy
159 22|            csodálkozva, és a hangja még furcsábbnak tetszett, mint
160 22|   válaszoljak neki: abban az időben még nem voltam járatos a semmitmondó
161 23|         leány: Mert mindenki tudja, még mi leányok is, hogy a méltóságos
162 23|        táncoltatja).~ ~A kis leány (még egy lépéssel közelebb megy
163 23|         ilyen hatalmas nagy ur, aki még a királylyal is akkor beszélhet,
164 23|    haszontalanokká legyenek, - azok még a király ő felségével se
165 23|       szemtelen kis perszónára, aki még nekem, a hatalmas államtitkárnak