Rész

1  3|        külvárosi hóbuckák között?~ ~Szomoruan bólogattam.~ ~- Én csak
2  3|         Legyen férfi! - mondta neki szomoruan, de az ezredes lehajtotta
3  6|             tükörablak mellé, kissé szomoruan kente föl a vajat a piritott
4  8|     mulattatni szokta.~ ~A királyné szomoruan nemet intett.~ ~- Vagy elmondjam
5 14|         felruházandó kicsikék ültek szomoruan a nagyterem padjaiban. Nem
6 14| becsaphatnék? szólt a szegény ember szomoruan. Az ingeim, a zseb­­kendőim,
7 15|        elölünk. A temető költészete szomoruan édes érzést kelt a szivünkben,
8 20|             szólni akartam valamit, szomoruan intett a kezével:~ ~- Ne