Rész

1 11|         néven, de mindig kárörömmel néztem Rédeyt, amikor reggelenként
2 20|          huszárezredes...~ ~Bámulva néztem Szenttamássyra: a jó fiu,
3 20|           ablakon át a sima tengert néztem, melynek mélye szünetlen
4 22| diákkoromban akárhányszor reszketve néztem a XVI. századbeli Szentandrássy
5 22|      gyermekhang, amire megdöbbenve néztem szét a dolgozószobában,
6 22|            a talentumát...~ ~Ámulva néztem rá, mert sejtelmem se volt
7 22|           én zavartan, meg­döbbenve néztem rá: ez a pupos, torzszülött
8 23|           hogy nem az igazi érdemet néztem, hanem az asszonyok kék