Rész

1  2|          vagyok, hát megvan még a magamhoz való eszem... Az apám százéves
2  5|    gondolatban százszor, ezerszer magamhoz szoritom azt a gyönyörü
3  5|         szeme láttára szorithatom magamhoz ezt a karcsu, s mégis oly
4 10|        fut át a hátamon és sietve magamhoz veszem a revolvert, csakhogy
5 22| homlokomra csaptam, s igy szóltam magamhoz:~ ~- Mi lenne, ha pályáznék
6 22|      megszólitásra tértem annyira magamhoz, hogy értelmesen válaszolhattam
7 22|         testőröket, de lassanként magamhoz tértem ámulatomból, s megilletődve
8 23|              De nekem megvan ám a magamhoz való eszem, s ha igy minden