Rész

1 13|        udvari ebédre meghivja; a kecskeszakállas pedig mint a sondersbergi
2 13|        Ünnepelt ember, - szólt a kecskeszakállas, - engedje meg, hogy egy
3 13|          borostyán között...~ ~A kecskeszakállas intett egy droskénak, s
4 13|          a Kogel fölött, mikor a kecskeszakállas már hangos lármával verte
5 13| visszafelé magamra veszek...~ ~A kecskeszakállas ijedt mozdulatot tett.~ ~-
6 13|       hallgató vizre feküdt... A kecskeszakállas meg­ke­­rül­te az öblöt
7 13|       feltürt gallérral haladt a kecskeszakállas oldalán, s megrémülve, veszett
8 13|        Kék oroszlán”-ba. Mikor a kecskeszakállas a kapu alól kihallatszó