Rész

  1  1|               régi barát lenne, s adják meg neki a régi jó barát kiváltságait:
  2  1|            barát kiváltságait: engedjék meg, hogy ugy érezze magát itt,
  3  1|             hogy az olvasók nem értenek meg bennünket - pedig minden
  4  1|            köszvényes filiszter jelenik meg az iró képében, egy kicsinyes
  5  1|             számára, akik még nem vetik meg a házasságnak nevezett,
  6  1|                egyes fejezeteit, s száz meg száz levélben közölték velem
  7  1|          tökéletesek legyünk... Kezdjék meg maguk, majd mi követni fogjuk
  8  1|               anyám arra tanitott, hogy meg kell törni a férjeket, akik
  9  1|                    és ezért személyesen meg fogom szoritani a kezét,
 10  1|                  kissé idegenkedve állt meg az iróasztalom mellett:~ ~-
 11  1|                  Kiábrándultan köszönte meg a tanácsaimat, de én azzal
 12  1|                 ahol egy uj alak jelent meg a szinen, egy elbizakodott
 13  1|                A lányok idegesen rázták meg a szőke és barna fejecskéiket,
 14  1|            szinte félénken kockáztattam meg egy megjegyzést.~ ~- De
 15  1|                 leány fitymálva. - Irja meg, hogy hajnalig kártyázott
 16  2|         csizmásan, reverendában jelenik meg előttem, holott az én emlékezetem
 17  2|            állitja... E pontnál azonban meg kell állnunk, nyájas olvasó,
 18  2|           kenetes szavak­ban emlékezett meg az illusztris házigazdáról,
 19  2|            szárad, gézenguz, a tied is, meg a Walternéé is... Harminc
 20  2|         megtörten - hát ezért öregedtem meg, hogy vén koromra tolvajnak
 21  2|            Lázár állapota nem változott meg: ő mindössze annyiban tért
 22  2|          márványkoporsó födele alatt... Meg annyiban, hogy most nem
 23  3| elefántcsontnyelü botot tartott. Aligha meg nem tetszettünk egymásnak,
 24  3|           Ellenkezőleg. De előbb mondja meg, hogy ön hová bukdácsol
 25  3|                  seprőbajuszos gigerli, meg a jó Isten tudja még hány
 26  3|             mert az ember szive sokszor meg akar repedni a fájdalomtól.
 27  3|              Egy dacos, vad fiu sebezte meg, akihez szegény gyermekem
 28  3|        hitványul kell kimulnia... Nézze meg az anyját, édes uram, attól
 29  3|          beesett ábrázattal imádkozott. Meg lehetett ismerni, hogy valaha
 30  4|               ur jó két héten keresztül meg birta őrizni szigoru inkognitóját.
 31  4|               No már kérem, bocsássanak meg, de ez bizony léha és állati
 32  4|             hogy az urak nem haragudtak meg érte, sőt jóizüen nevettek
 33  4|              feleségét tavaly szöktette meg valami croupier - kacagva
 34  4|                  Az urak nevetve rázták meg a fejüket; ez a kis amerikai
 35  5|                a müvelt ember nem lehet meg szinház nélkül, az asszony
 36  5|                Bőkezüségét azzal okolta meg, hogy Komlóssyék régóta
 37  5|         elhatározta, hogy csak azért is meg fogja csalni a feleségét,
 38  5|            pedig fürdőkosztümben jelent meg, amely sokkal többet elárult,
 39  5|               megpukkad, akkor se tudja meg, mert van annyi eszem, hogy
 40  5|            diadallal és kárörömmel telt meg, ravaszul igy szólott magában:~ ~-
 41  6|               züllött azonban nem ijedt meg a kemény pillantástól, hanem
 42  6|               magát felkoncoljam, a kés meg a villa is elegendő, - mondta
 43  6|              tudtom szerint, nem előzik meg rangfokozatban a jó Istent...~ ~
 44  6|            gallérját - úgy érezte, hogy meg kell fulladnia ennyi vakmerőség
 45  6|                 s csak harmadnap jelent meg ismét a reggelinél, sápadtan,
 46  7|          lelkifurdalás nélkül engeditek meg, hogy egy-egy furfangos
 47  7|                Drága mester, hallgasson meg: én a szegény Oszkárnak
 48  7|              könyeinek? Nos, hát mondja meg a szegény Oszkárnak, hogy
 49  7|              darab... A „Fekete hétfő”, meg én, aki a menyasszonya vagyok...
 50  7|               annyira beteg?~ ~- Nézzen meg engem, - folytatta a kis
 51  8|            hideg októberi szél ártott-e meg neki, mely a park fái között
 52  8|             érkező rossz hirek rázták-e meg törékeny szervezetét?...
 53  8|             Nickelsdorf órái, fájdalom, meg vannak számlálva, mondták
 54  9|               ötezer forinttal fizessem meg az ön kolosszális kudarcait.
 55  9|               kolosszális kudarcait. Ha meg nem becsüli magát, s nem
 56  9|        szerződést. Csakhogy - bocsásson meg a szerénytelenségemért -
 57  9|                aranygombos lakáj jelent meg az aranyvégü rácskerités
 58  9|               megteszi nekem azt a soha meg nem hálálható szivességet,
 59 10|                  hogy sohase házasodjál meg. És ha mégis megteszed,
 60 10|                   Az én vérem vagy, hát meg fogod érteni, hogy huszonkétéves
 61 10|                 csak a jó Isten mentett meg attól, hogy a körmeimmel
 62 11|                ügyben mielőbb látogassa meg.~ ~- Csak nem hagyta rám
 63 11|            mondta udvariasan, - engedje meg, hogy én legyek az első,
 64 11|               le, ez aligha lepte volna meg őket annyira, mint a közjegyző
 65 11|                ugyancsak nem érdemeltem meg tőle, hogy ilyen jó legyen
 66 11|               azt hittem, hogy nem érem meg a másnapot...~ ~Amint látja,
 67 11|               diszharmónia nélkül értem meg a hatvanötödik esztendőmet...~ ~
 68 11|                Kedves barátnőm, engedje meg, hogy most, az életem alkonyán,
 69 11|                ilyenkor - ne haragudjék meg rám - mindig mennyei gyönyörüséggel
 70 12|               de a fiától nem igen vont meg olyan summákat sem, amelyekért
 71 12|           kitalálni, miért szomoritotta meg az öreg parasztot az előkelő
 72 12|               szedertől maszatosan tért meg a nádfödeles szülői házba...~ ~
 73 12|              olyan kedvetlenül a menyét meg az unokáit, s két hét óta
 74 12|       kiballagjon. Laci, aki nem szokta meg a délutáni alvást, belecsimpaszkodott
 75 12|                 mert az urfi nem szokta meg a mi időjárásunkat... A
 76 12|                 A lókupec dühösen bökte meg az egyik pihenő parasztot.~ ~-
 77 12|                 viselem magamat?...~ ~- Meg akarod tanulni a káromkodást? -
 78 12|           lókupec csillogó szemmel.~ ~- Meg, nagyapuskám...~ ~Az öreg
 79 12|            legény szemtelenül.~ ~- Most meg igy: „Suridum-buridum rontom-bontom...”
 80 12|  Suridum-buridum, rontom-bontom!...~ ~- Meg ezt: „A kakas csipje meg!”~ ~-
 81 12|                Meg ezt: „A kakas csipje meg!”~ ~- A kakas csipje meg!~ ~
 82 12|                meg!”~ ~- A kakas csipje meg!~ ~A lókupec könyes szemmel
 83 12|           lókupec könyes szemmel ölelte meg a káromkodó, kipirult gyereket:~ ~-
 84 12|              mókus... Gyere no, csókold meg hamar a vén nagyapád seprő-bajuszát...~ ~
 85 12|           édesanyja ijedten.~ ~- Csipje meg a kakas a szobaleányt, miért
 86 12|        lefeküdni, mert ma nem érdemelte meg a vacsorát...~ ~Lacit odaállitották
 87 12|              egy pár jó falat, edd csak meg gyorsan...~ ~A kiéhezett
 88 13|              kecskeszakállas, - engedje meg, hogy egy szerény kollegája
 89 13|                vagyok. De azért engedje meg, hogy megszoritsam a kezét,
 90 13|             Petterson vállára.~ ~- Nos, meg van elégedve a sondersbergi
 91 13|                 a vacsoránkat...~ ~- Én meg azt mondom önnek, hogy veszettül
 92 13|         baljóslatulag viszket... Verjen meg az Isten, ha ez nem az orosz
 93 14|                gyerekek most nem kapják meg a téli ruhát?~ ~Az elnök
 94 14|          gyermekeit semmivel se lepheti meg szent karácsony esté­jén,
 95 14|            csillogó, kék szemét.~ ~- És meg is fogom kapni, amit most
 96 14|              amit most kérek tőled?~ ~- Meg, válaszolta mosolyogva az
 97 15|        közelünkben. De vajjon csakugyan meg kell-e nyugodnunk ebben
 98 15|                  Közös akarattal váltak meg az életüktől és a végrendeletükben
 99 16|             külsejü, ünnepies ur jelent meg, akik szertartásos bemutatkozás
100 16|                áttérnék, előbb engedjék meg az urak, hogy egy nagy szivességet
101 16|            hisztérikus asszonyhoz térni meg, ha a napi munkáját elvégezte.
102 16|                 be azzal, hogy nem veti meg a meghivásomat, s eljön
103 16|            összemérhettem, mert ez adta meg a módot ahhoz, hogy ezt
104 17|                főnyereményt nem ütöttem meg, - válaszolt iskolatársam
105 17|                Nincs itt egy levélpapir meg egy boriték?~ ~- Levélpapir
106 17|             ötletéhez, hogy levélpapirt meg boritékot akar. Mivel effajta
107 17|                 elé mered; a feleségére meg a kis gyerekeire gondol,
108 17|                  aggodalmasan tapogatja meg a zsebében a levelet.~ ~-
109 18|                ide s ők is ugy ismerték meg, hogy a barátaik barátai
110 18|               türő hangon): Nem őrültem meg, de kérem, mutassa meg azt
111 18|          őrültem meg, de kérem, mutassa meg azt a zsebkendőt!~ ~A bankár:
112 18|             nagyobb tömegekben jelennek meg a kártyaasztal körül. Mindnyájan
113 19|            tespedt lustasággal huzódott meg a kereskedői városrészben,
114 19|              mindig szitált, s a millió meg millió pehely tündériesen
115 19|             hihetetlen álmosság bénitja meg a ki­fagyott, vörös kezét.
116 19|        kereskedő eddig is nehezen állta meg, hogy a hosszu beszédet
117 19|   végighallgassa, de most dühösen rázta meg az ártatlan telefont.~ ~-
118 19|                 hivatalt nem ijesztette meg a lármájával: az előbbi
119 19|                megszerzi a pénzt, hanem meg is tartja... Nekem kétszázhatvanezer
120 19|                 se kutyám, - ami ruhára meg kosztra kell, az nagyon
121 20|          szükség esetén még munkával is meg tudnám keresni a mindennapi
122 20|       igéretemet...~ ~- Miért nem kéred meg az ezredest, hogy tovább
123 20|         mindenesetre elhatároztam, hogy meg fogom akadályozni az öngyilkosságot...~ ~ ~
124 21|         látszott, mintha személyesen is meg akarna ismerkedni gazdag
125 21|                 milliomos szédülve állt meg a pálmakert egy zugában:
126 21|          napsugár az ő lelkét aranyozza meg, a lányok az ő kezét szorongatják,
127 21|                 és vágyakozásokkal telt meg, szomjas, égető vágyakozásokkal,
128 22|               kaszinóban sohase fordult meg, bár aligha lehetett gonosz
129 22|                Csak menj el, - és mondd meg, hogy Somlár tanár ur küldött...
130 22|                 a kis hugodnak, s mondd meg neki, hogy az öreg piarista-pap
131 22|         félénken, dobogó szivvel huztam meg a cirádás vasajtó csöngettyüjét.
132 22|               Ha valamit akar, hát irja meg levélben, arra bizonyosan
133 22|          százhatvan vitézzel védelmezte meg a török elől a szentandrási
134 22|              vékony gyermekhang szólalt meg belülről:~ ~- Entrez!~ ~
135 22|        pályamunkát, amelylyel, remélem, meg fogom nyerni az egyetem
136 22|           amelynek csöndjét nem zavarta meg profán lárma: szinte ugy
137 22|         gárdistákról beszél.~ ~- Őt is, meg a többi atyámfiát is, akik
138 22|     történetekkel, amelyeknek az ükapám meg a dédapám voltak a hősei...
139 22|               látnak, mint a dédapámat, meg az ükapámat... Mert lásd
140 22|                József-dijat nem nyertem meg és a szürkeszemü leány férjhez
141 23|            feleségül... Nagyon kevésből meg fogunk élni mi kettecskén,
142 23|              hogy semmiből nem élhetünk meg...~ ~Az államtitkár (helyeslőleg
143 23|               fogja az ügyet, s mindent meg fog tenni, amit csak a kérdéses
144 23|             lenni... de én nem elégszem meg ezzel a válaszszal... mert
145 23|           kérésükkel... A multkor az is meg volt irva a krajcáros ujságban...~ ~
146 23|                krajcáros ujságban az is meg volt irva, hogy valaki bérbevett
147 23|                 megbotránkozással rázza meg a fejét).~ ~A kis leány:
148 23|             államtitkár ur nem elégszik meg a puszta kéréssel... hanem
149 23|       körülcirógassák... dédelgessék... meg is csókolják... azt akarja,
150 23|             nevezi ki... Ezt mondták és meg is vannak győződve róla,
151 23|             rossz nők kérését hallgatja meg?... (Dacosan néz az államtitkárra).~ ~
152 23|                 ő felségével se csalnák meg azt, akit szeretnek... Akik
153 23|                 szemét... hogy csókokra meg ölelésre gondoltam, mikor
154 23|              hatalmas államtitkárnak is meg merte mondani a szemembe
155 23|              kis leány: Lássa, mennyire meg van hatva, - mindjárt tudtam