Rész

1  9|          folyton szuszogó német impresszárió, aki a nagy, az isteni,
2  9| föllépéseimhez...~ ~A világhirü impresszárió, aki Pattit, Dusét s Barbi
3  9|     legbájo­sabb papnőjéről. Az impresszárió megnyomta a faragványos
4  9|         szabad jelentenem?~ ~Az impresszárió elővette a névjegyes tárcáját,
5  9|       vagyok az a szerencsétlen impresszárió, aki Fredit egy háromhónapos
6  9|    kérdezte aztán habozva.~ ~Az impresszárió boldogan tárta szét a karjait.~ ~-
7  9|    arcot vágott, hogy a jószivü impresszárió meghatottan ölelte a keblére.~ ~-
8  9|      Fredi nagyot sóhajtott, az impresszárió pedig egy fájdalmas könyet