Rész
1  2|         husz-huszonöt éve, hogy nem gondoltam... Éjjel, az iróasztal fölött
2  2|            egy negyedszázad óta nem gondoltam... A vén kanonok rég a templom
3 11|            köszönhetem...~ ~Sokszor gondoltam reá, hogy milyenre fordult
4 11|       mindig mennyei gyönyörüséggel gondoltam a magam függetlenségére
5 20| ellágyulással, - e percben épp arra gondoltam, hogy mégis csak nehéz dolog
6 22|        Huszonöt év óta most először gondoltam megint a Szentandrássy-kastélyra,
7 22|         hosszu ideig elérzékenyülve gondoltam a kis pupos emberre, aki
8 23|          hogy csókokra meg ölelésre gondoltam, mikor a kis unokám nevetésére
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on touch / multitouch device
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2011. Content in this page is licensed under a Creative Commons License