Rész

1  9|       kérdezte kétségbeesve.~ ~Fredi kinyult a takaró alól, hogy
2  9|   forintom fekszik a világhirü Fredi torkában, s most ott tartok,
3  9|   fogok találni ezentul, aki a Fredi énekét egy tizenötforintos
4  9|    hálálható szivességet, hogy Fredi urat irgalmatlanul kidobja,
5  9|     közönségre, sőt fütyülök a Fredi hangjára is, mert nekem
6  9| egyszerüen kidobná a lakásából Fredi urat? Természetesen alku
7  9|   vagyok! - mondta a világhirü Fredi, mikor este, hét óra tájban,
8  9|         kérdezte részvéttel.~ ~Fredi nagyot sóhajtott, az impresszárió