Rész

  1  1|     felolvasása egy vidéki városban)~ ~Ha valaki azzal kezdi, hogy
  2  1|             vegyék szerénytelenségnek, ha elmondok két esetet a megirandó
  3  1|               akik ezt irták:~ ~- Majd ha Edison kitalálja a feleség-automatát,
  4  1|            korrekt asszonyok lennének, ha olyan férjük lenne, mint
  5  1|                     Szegény asszony, - ha ez tudná, amit én tudok...~ ~
  6  1|           jöjjön hozzám, még akkor is, ha netalán vörös a hajam, s
  7  1|          chamois-szinü papirost...~ ~- Ha még egyszer boldog leszek
  8  1|               a jövendőbeli terveim... Ha akarom, még kegyelmes asszony
  9  1|             asszony is lehet belőle, s ha nekem ugy tetszik, elválik
 10  1|              maradt az urához, és én - ha csak tiz bolondos, kis lány
 11  2|                egy barackot a fejedre, ha a kezem a várbástyától a
 12  2|               istentelenül káromkodik, ha veszit), de nappal egyszerre
 13  2|             Délben, tizenkét óra után, ha a hivatalok ajtait bezárják,
 14  2|           dühösen felfortyant, főképp, ha valamelyikük ellentmondott
 15  2|                 A többit még elhiszem, ha akarom, de a sárga­répa
 16  2|               Hiszen kisülne a szemem, ha a nagyságom urat csak egy
 17  2|            istenke a dolgát... Még jó, ha egy pengő forintért adják
 18  2|      megfenyegetett, hogy barackot ad, ha a Szent-Benedek-hegy szikláin
 19  3|        negyvenfokos lázban hagytam el. Ha nincs jobb dolga, jőjjön
 20  4|         mosolylyal itta a feketéjét, s ha a pincér, véletlen jó kedvében,
 21  4|             halálozások statisztikája, ha minden ember le tudna mondani
 22  4|           gombkötőt, pedig a gombkötő, ha érti a mesterségét, hasonlithatatlanul
 23  4|                emberek a társadalomra, ha csak azt a hasznukat nem
 24  4|               hát abban semmi különös, ha szóba áll velem. Különben
 25  4|             Hát hogyan beszélnék vele, ha nem igy? - kérdezte Call
 26  4|                  Ön csak akkor beszél, ha ő felsége kérdezi... És
 27  4|                ő felsége kérdezi... És ha ő felsége a fejével int,
 28  4|     szakértelem és tudomány kell... De ha felséged körülirja valamiképp,
 29  4|         fölmondta volna a szolgálatot, ha az itteni vizet nem használnám.~ ~-
 30  4|     voltaképpen csak akkor ér valamit, ha az embernek alkalma is van
 31  5|            efféle haszontalanságokért. Ha a férj - főképp házasságuk
 32  5|                okosabban tetted volna, ha ezen a pénzen inkább két
 33  5|                homlokáig elvörösödött, ha valaki egy kétértelmü megjegyzést
 34  5|           szemmel bámult a tányérjára, ha a mindenesleány az ebédet
 35  5|                a vacsorát behozta. Sőt ha a feleségével ment, még
 36  5|         kérdezte az ártatlan embertől, ha az egy szembejövő hölgyet,
 37  5|           fogja csalni a feleségét, de ha arra került a sor, hogy
 38  5|           férfiatlanul meghátrált.~ ~- Ha megtudná, képes lenne rá,
 39  5|            ismét megrázta a fejét.~ ~- Ha én lennék a rendőrkapitány,
 40  5|              ember egyszerüen megőrül, ha arra gondol, hogy ezzel
 41  5|          odaadnám egyhavi keresetemet, ha az életéből egy rövid órácskát
 42  5|         folytathassa a monológját.~ ~- Ha véletlenül rá találok nézni
 43  5|              elkeseriti az életemet, s ha az utcán nem sütöm le a
 44  5|         istenien gömbölyü teremtést... Ha megtudná, hogy most mire
 45  5|               is kirázná ijedtében, de ha megpukkad, akkor se tudja
 46  5|               magadhoz, mert meghalok, ha nem szeretsz...~ ~Komlóssy
 47  5|               igy szólott magában:~ ~- Ha megpukkad, akkor is azt
 48  6|              aztán dühösen. - Örüljön, ha belebujhat az ágyába, nemhogy
 49  6|              hozta vissza a kardját... Ha ma megismétlődnék ez a jelenet,
 50  6|             bele, igy orditott rá:~ ~- Ha rá mer gyujtani arra a cigarettára,
 51  6|      cigarettára, hát agyonverem... És ha még egyszer csak kisérletet
 52  7|            hogy még ma is belepirulok, ha rágondolok... Egy téli napon
 53  7|       megengedi, hogy bebocsás­sam?... Ha megengedi, hát vegye föl
 54  8|                Mit szólt volna Rafael, ha munkabirása fénykorában
 55  8|                volna a britt óriással, ha elveszik tőle a tollat,
 56  8|           remekeit papirra vetette?... Ha el tudjátok azt képzelni,
 57  8|            hogy maga is a sirjába dől, ha a fejedelemasszony - isten
 58  8|          konyhalányok, az alszakácsok, ha lábujjhegyen odamerészkedtek
 59  9|         harcias hangon ezt mondta:~ ~- Ha maga azt hiszi, hogy ez
 60  9|              ön kolosszális kudarcait. Ha meg nem becsüli magát, s
 61  9|          énekelni, mint ahogy tudok, s ha a hangommal nincs megelégedve,
 62  9|        belebocsátkozott az előlegbe... Ha a hatvanezer forintot, amivel
 63  9|            támlásszékig megbecsülje... Ha tehát csak annyi sziv is
 64  9|                Fredivel. Mibe kerülne, ha ma este egyszerüen kidobná
 65  9|              hatvanezret adok önnek... Ha beleegyezik, rögtön megirhatom
 66 10|             intézem utolsó soraimat... Ha el nem pusz­tulsz éhen és
 67 10|              sohase házasodjál meg. És ha mégis megteszed, el ne végy
 68 10|                becstelen férfiak közé. Ha a nevedet megmondod, kicsi
 69 10|               mert ugyan hova jutnánk, ha a karunkon kivül még a szivünket
 70 10|             viseltem volna a sorsomat, ha egy napon a te gyönge sirásod
 71 10|           mondta, hogy világgá kerget, ha még egyszer pénzért alkalmatlankodom
 72 10|          meghalok. Minek éljek tovább? Ha a földbe dugnak, a szegény
 73 10|   Monte-Carlóban betegesen félnek...~ ~Ha legényember volnék, már
 74 10|            elfacsarja a szivemet... És ha eszembe jut, hogyan fognak
 75 10|      véletlenül észrevegyenek valamit, ha a zongoraládára gondolok,
 76 11|                a hatalmas iróasztalba. Ha a villám előttük csapott
 77 11|                kell dobnia a papirost. Ha a nagyságos asszony bárkinek
 78 11|             esett, megvonjak magamtól. Ha egy halandó ember elmondhatja
 79 11|                és ostoba ember volnék, ha el nem ismerném, hogy a
 80 11|          fordult volna az életem sora, ha akkor, azon a nyári napon
 81 11|               ketten megöregedtünk!... Ha néha eszembe jutott, hogy
 82 11|       legháládatlanabb kutyája lennék, ha el nem ismerném, hogy önnek
 83 12|           szalmakalapját... Jobb lesz, ha szépen lefekszik az urfi
 84 12|              konzekvens legény volt és ha egyszer megbarátkozott egy
 85 12|            azaz, hogy dolgoztak volna, ha a rekkenő, ebédutáni forróság
 86 12|              napját?... Talpra iziben, ha jót akartok, mert még a
 87 12|           dédunokátok is arról koldul, ha megharagszom...~ ~A béresek
 88 12|               naplopói, talpra iziben, ha jót akartok... Még a dédunokátok
 89 12|           dédunokátok is arról koldul, ha megharagszom...~ ~A vén
 90 12|               jó nagyapuska, megtanit, ha jó viselem magamat?...~ ~-
 91 12|            hallottam tőled ilyesmit... Ha szépen el nem árulod, hogy
 92 13|              hódolattal meghajolt.~ ~- Ha szivesen veszi, bátor leszek
 93 13|                talán mégis jobb lenne, ha néhány korsó bajor sört
 94 13|          indulhassunk. Háromnegyedkor, ha megengedi, kopogtatni fogok.~ ~
 95 13|                   Verjen meg az Isten, ha ez nem az orosz nátha előjele...~ ~-
 96 13|            megvesz az Isten hidegje... Ha most tüdőgyuladást nem kapok,
 97 13|             udvariasan megszólalt:~ ~- Ha a mester megengedi, hát
 98 14|             vannak a zálogház polcain. Ha csak a szemüvegemet nem
 99 14|             apám egyetlen öröksége, de ha arról van szó, hogy a gyermekeimet
100 14|          bizonyosan megreped a szivem, ha a szomoru arcocskájukat
101 14|              tipet a jövő évi derbyre. Ha most decemberben megfogadom,
102 15|            mondja, megrepedne a szive, ha elválna tőle, - igy nyugodtabban
103 15|                fog átkelni az oceánon, ha az éjszaka csöndjében az
104 15|            vagyunk szivtelenek, akik - ha fájdalommal is - de bele
105 16|      hisztérikus asszonyhoz térni meg, ha a napi munkáját elvégezte.
106 16|              most is borzongás fog el, ha arra az öt percre visszagondolok.
107 16|           vajjon nem lenne-e célszerü, ha maguk is áttérnének az agresszivitás
108 16|               a rendelkezésükre állok. Ha ma este nyolckor szivesek
109 16|                Azt hiszem, nem tulzok, ha a pisztrángok barátját besorozom
110 16|                Roppantul örülni fogok, ha tisztelt ellenfelemmel barátilag
111 16|        tudomásom erről a tettemről, de ha igy volna, semmi se akadályozhat
112 16|        gentlemannel megismerkedhettem. Ha csakugyan igaz, hogy ön
113 16|                Arany dinnyé”-be...~ ~- Ha parancsolja, akár a gellérthegyi
114 16|           elérzékenyülve.~ ~- Beszélj, ha ezzel könnyitesz a sziveden -
115 16|               boldog pillanatom... Oh, ha tudnád, micsoda boszorkány
116 16|             csak akkor érzi jól magát, ha az életemet megkeseritheti...
117 16|             szivesen elviseltem volna, ha azt a tegnapi gazságot el
118 17|          jutottál?~ ~- Ahogy veszszük. Ha akarom, azt is mondhatom,
119 17|           Gyáva, ügyetlen és ostoba, - ha csak egy jóravaló mentora
120 17|             sőt a francia Guide-ot is, ha véletlenül ráakad valahol.~ ~-
121 17|         kicsike aranyos humorral, - de ha szódabikarbónát akarsz,
122 18|            csak akkor szabad mondanod, ha már minden bizonyiték a
123 19|             nincs egy teremtett lélek, ha hátulról, az iroda ablakából,
124 19|              ur is megjelenik egyszer, ha a földi mérlegét lezárják...~ ~-
125 19|                én rám ugyan ki gondol, ha kérdez­nem szabad?... A
126 19|        nyomoruságos világ van, örülök, ha tizenötezeret megkeresek...~ ~-
127 19|                hogy egyszer már - majd ha a koporsójában fekszik -
128 20|             menekülhetek másképp, mint ha egy revolverrel utat török
129 20|           hónap alatt visszafizetem... Ha azt kérdezed, hogy miben
130 21|  végigszágul­dott a nagyvilágon...~ ~- Ha vasuti kocsik nem lennének,
131 21|         közepette fölmelegithetné.~ ~- Ha elpusztulnék, ugy temetnének
132 22|                magamhoz:~ ~- Mi lenne, ha pályáznék a Katona József-dijra,
133 22|     kendermagot, aztán igy felelt:~ ~- Ha a testőrökről akarsz irni,
134 22|                mint maga, fiatal ur... Ha valamit akar, hát irja meg
135 22|              van a méltóságos urral... Ha ő aján­lotta, akkor bizonyosan
136 22| kétszázforintos Katona József-diját... Ha tehát oly kegyes lenne,
137 22|              Édes fiam, boldog vagyok, ha a szolgálatára lehetek,
138 22|     buzgóságtól lihegve folytatta:~ ~- Ha ugy akarja, mindjárt átmehetünk
139 22|          pilla­natot is elveszitsen... Ha mindent el szándékozik olvasni,
140 22|                hatalmas polcokon, akár ha egy csöndes sirboltban jártam
141 22|               a sötétség­ben jól esik, ha az ember a régi dolgokról
142 22|                mert megborzadnék tőle, ha a sajnálkozó pillantásukkal
143 23|          mindig ezt mondják, akkor is, ha egyáltalában nem is gondolnak
144 23|         bizonyosan elájulna ijedtében, ha megtudná, hogy én a csitri
145 23|               a magamhoz való eszem, s ha igy minden garde nélkül
146 23|             hajlandó némi jóindulatra, ha szép asszonyok vagy szép
147 23|             szeretheti szerelemmel, és ha azt mondja, hogy szereti,
148 23|               de didereg a félelemtől, ha a lépcsőn véletlenül összetalálkozik
149 23|          rágalmazók. De esküszöm, hogy ha valaki az én jelenlétemben