Rész

1  1|          Lehmann Vilmára, mint a szemem fényére, s korrektül be
2  2|    nézzenek?... Hiszen kisülne a szemem, ha a nagyságom urat csak
3  3| pillanatban oly látvány tárult a szemem elé, amelyet soha az életben
4  5|          az utcán nem sütöm le a szemem, képes rá, hogy otthon teáscsészéket
5  7|      okom? Megérdemelném, hogy a szemem kisüljön szégyenletemben,
6 20|        hanem tünődve tekintett a szemem közé, majd hirtelen vállat
7 20|      szinlapokat nézegettem, - a szemem majd leragadt az álmosságtól, -