Rész

1  2|  kilencvenéves se vagyok, hát megvan még a magamhoz való eszem...
2  5| lépésemet számonkéri, de most megvan az elégtételem: gondolatban
3 10|        sőt a patinája most is megvan, amikor csak én, a méltatlan
4 14|     fordult az angyalhoz.~ ~- Megvan! kiáltotta boldogan.~ ~-
5 22|   nála minden nyomtatott betü megvan, ami a Bessenyei Györgyék
6 23|       vállát).~ ~A kis leány: Megvan annak az oka, hogy miért
7 23|   idemerészkedtem... De nekem megvan ám a magamhoz való eszem,