Rész

  1  1|        nevezni - egy-egy ifju költő azt mondja a másiknak, hogy „
  2  1|      rajon­gója, akitől egy barátja azt kérdezte, hogy hova siet?~ ~-
  3  1|          delejesen megérezzük, hogy azt gondolja magában:~ ~- Addio, -
  4  1|       példáju­kat...~ ~Voltak, akik azt irták, hogy ők is korrekt
  5  1|             fiatal leány diszkréten azt a kérdést intézi hozzám,
  6  1|             közön­séges ember... Én azt hittem... istenem, talán
  7  1|    történetnek a végére jutottam, s azt kellett volna irnom az utolsó
  8  1|         tőlem a tiz kisasszony?~ ~- Azt személyesen akarják elmondani
  9  1|             legutolsó tárca ugyanis azt sejteti, hogy az a gőgös
 10  1| fölháboritónak találják a szerzőnek azt a jogát, hogy korlátlanul
 11  1|         bevehetnék a prog­rammjukba azt a pontot, hogy a védtelen
 12  2|               A cselédsége különben azt beszélte, hogy sohase alszik...
 13  2|  következtek, mert a vén Viszloczky azt a célt tüzte maga elé, hogy
 14  2|                Muzsnay Mihály végül azt a reménységét fejezte ki,
 15  2|        tudom, hiába szenteskedel... Azt hiszitek, hogy a vén embert
 16  2|        diadalmasan a gazdasszonyt - azt mondtad, hogy egy köteg
 17  2|            Lázár a századik évét és azt se tudom, hogy miképpen
 18  3|         akar repedni a fájdalomtól. Azt mondják, hogy a doktornak
 19  3|          baba elpusztul. Nézze csak azt a szegény Paprika Jánost,
 20  4|             a gyomromat... Különben azt hiszem, hogy alaposan megváltoznék
 21  4|          vigan szivarozó uraktól. - Azt, hogy önöknél Európában
 22  4|             a társadalomra, ha csak azt a hasznukat nem nézem, hogy
 23  4|         gazdagitják az emberiséget: azt kérdem hát: egyáltalában
 24  4|        mindenütt szabadon megmondja azt, amit gondol, s nem hiszem,
 25  4|         általános gondolkodásmód... Azt hiszem, hogy Európában még
 26  4|        szabad Amerikában nevel­tek, azt hiszszük...~ ~Call ur nagy
 27  5|         fölösleges költekezést.~ ~- Azt hiszem, okosabban tetted
 28  5|            Szegény ember vagyok, de azt hiszem nyugodtan odaadnám
 29  5|          ezerszer magamhoz szoritom azt a gyönyörü leányt a szinpadon,
 30  5|    eltorzult arccal Komlóssyné.~ ~- Azt is a bolondok házába kellene
 31  5|               de már nézni se tudom azt a szemérmetlen perszónát...~ ~
 32  5|              Ha megpukkad, akkor is azt gondolom, amit akarok, s
 33  6|             év óta várom türelemmel azt a napot, amikor magát egyszer
 34  6|           alaposan el fogom intézni azt az affért, melynek csak
 35  6|            kávéházban...~ ~- Szóval azt akarja mondani méltóságod,
 36  6|             megint csak fejbevágnám azt a két részeg frátert, aki
 37  6|            kisérletet is tesz, hogy azt a hitvány tüdejét még jobban
 38  7|           át a szinpadon megfordul. Azt mondom nektek, hogy ez kislányos
 39  7|            Nem vagyok mai csirke, s azt mondom nektek, hogy a szinpadi
 40  8|          vetette?... Ha el tudjátok azt képzelni, ugy bizonyára
 41  8|           szőke grófné most is csak azt a választ kapta, amit az
 42  8|             táviratra, mely röviden azt jelentette, hogy a határszélen
 43  9|             ezt mondta:~ ~- Ha maga azt hiszi, hogy ez tovább is
 44  9|           szerénytelenségemért - én azt hiszem, hogy ezzel a megoldással
 45  9|           megelé­gedve...~ ~- Talán azt hiszi, hogy milliókat keresek
 46  9|           medencéből.~ ~- Az inasom azt jelentette, hogy az öreg
 47  9|        engedje vissza apai keblemre azt a szegény fiut, akit annyira,
 48  9|      kisasszony, ön elrabolta tőlem azt az embert, akit mindenkinél
 49  9|            kipisszegik, sőt leköpik azt az embert, akit még két
 50  9|     tenoristák tenoristáját, hacsak azt nem akarom, hogy valami
 51  9|    nősténytigrisben, megteszi nekem azt a soha meg nem hálálható
 52 10|          pusz­tulsz éhen és megéred azt a kort, amikor már az eszednek
 53 10|            utjára lépek, adom neked azt a tanácsot, hogy sohase
 54 10|          megfordult, s aki gőgö­sen azt az elvet vallotta, hogy
 55 10|         törődik; aki akadékoskodik, azt egyszerüen elkergeti. Croupier
 56 10|             arcán néha megpillantom azt a vonást, melyet csak mi,
 57 10|           audienciára jelentkeztem, azt mondta, hogy világgá kerget,
 58 11|             megbizást ruházott rám: azt, hogy egy lezárt boritékot
 59 11|             tudom idézni a lelkembe azt a keserüséget, melylyel
 60 11|        Nagyon boldogtalan voltam, s azt hittem, hogy nem érem meg
 61 11|            hazában, mint én vagyok. Azt merném mondani, hogy minden
 62 12|           Mondd hát szépen utánam: „Azt a füzfán fütyülő rézangyalát!”~ ~-
 63 12|           fütyülő rézangyalát!”~ ~- Azt a füzfán fütyülő rézangyalát! -
 64 12|        Miért nincs viz az asztalon, azt a füzfán fütyülő rézangyalát?...~ ~-
 65 13|            a sondersbergi klimával? Azt mondom önnek, hogy tiz évvel
 66 13|           vacsoránkat...~ ~- Én meg azt mondom önnek, hogy veszettül
 67 13|              s csakhamar fölfedezte azt a kis pirosbéléses csónakot,
 68 13|     Petterson aggódva.~ ~- Nos?~ ~- Azt mondom, hogy az orrom baljóslatulag
 69 13|       veszett dühvel krákogott.~ ~- Azt hiszem, máris berekedtem, -
 70 14|             ide, s dideregve lesték azt a pillanatot, mikor melegen
 71 14|           most megjelentem nálad, s azt a kérdést intézem hozzád:
 72 14|      vonatot, amely gőzzel jár?~ ~- Azt se.~ ~- Vagy egy kinematográfot,
 73 15|             tüdővész elrabolta tőle azt a szegény kis teremtést,
 74 15|        viszi a holt feleségét is... Azt mondja, megrepedne a szive,
 75 16|            igy szólott magában:~ ~- Azt hiszem, nem tulzok, ha a
 76 16|          szerettem a halat, de most azt mondom: szervusz, öreg kutya,
 77 16|       szivesen elviseltem volna, ha azt a tegnapi gazságot el nem
 78 16|               Micsoda gazságot?~ ~- Azt, hogy egész este ellened
 79 17|          Ahogy veszszük. Ha akarom, azt is mondhatom, hogy hivatalom
 80 17|     szigetére, s pontosan följegyzi azt az összeget, a mibe egy
 81 17|             szódabikarbónát akarsz, azt adhatok...~ ~A komor ur
 82 18|             Megálljon! Mutassa csak azt a zsebkendőt!~ ~A bankár:
 83 18|          meg, de kérem, mutassa meg azt a zsebkendőt!~ ~A bankár:
 84 19|        érzésekkel és hangulatokkal. Azt lehetett volna hinni, hogy
 85 19|           vörös kezét. Elővette hát azt a félszivart, a mit délután
 86 19|         szólott a tömzsi Mayer, aki azt hitte, hogy valaki ostoba
 87 19|      kigyulladnak?... Mayer, Mayer, azt mondom, hogy rossz vége
 88 19|          beszél... Szedje hát össze azt a csekély kis agyvelejét,
 89 19|             szépen a kérdéseimre... Azt akarom, hogy saját maga
 90 19|           Mit akar még mondani?~ ~- Azt akarom mondani, hogy maga
 91 19|          csak állati munkában várja azt a végső pillanatot, amikor
 92 20|           alatt visszafizetem... Ha azt kérdezed, hogy miben reménykedtem,
 93 20|           minden reményről... Akkor azt hittem, hogy vissza fogom
 94 21|            Palermo között. Némelyek azt mondták róla, hogy jószivü,
 95 21|          sohase fogja megközeliteni azt a magaslatot, melyen földije
 96 21|           Győry doktor ur, ugyebár? Azt hiszem, hogy sok év óta
 97 22|             szive, amelylyel a sors azt a sirnivalóan kacagtató,
 98 22|      teljességgel láthatatlan volt, azt beszélték róla, hogy husz
 99 22|        jóformán senkise látta, csak azt tudták felőle, hogy az ura
100 22|       minden regényt végigolvasott, azt mesélte róla, hogy szerelmi
101 22|         talán kissé eszére téritené azt a hencegő fruskát, aki azt
102 22|          azt a hencegő fruskát, aki azt hiszi, hogy az egész világot
103 22|              Hát a főtisztelendő ur azt hiszi, hogy bejuthatok a
104 22|            bolondos fickó?... Talán azt gondoltad, hogy Szentandrássy
105 22|            piarista professzor, aki azt mondta nekem, hogy egészen
106 22|   meghajoltam előtte...~ ~- A páter azt irja, hogy valami tudományos
107 22|           testőrökről akar irni, és azt kérdezi, hogy akarom-e támogatni
108 23|       fogunk élni mi kettecskén, de azt ugyebár a méltóságos államtitkár
109 23|               Ez a mozdulat ugyebár azt jelenti, hogy a méltóságos
110 23|        fejét).~ ~A kis leány: Igaz, azt mondták nekem, hogy a méltóságos
111 23|            puszta kéréssel... hanem azt akarja, hogy a szép asszonyok
112 23|  dédelgessék... meg is csókolják... azt akarja, hogy rosszak legyenek
113 23|           méltóságos államtitkár ur azt mondja, hogy az lehetséges?...
114 23|           felségével se csalnák meg azt, akit szeretnek... Akik
115 23|       szeretheti szerelemmel, és ha azt mondja, hogy szereti, hát
116 23|         neki, hogy rögtön kinevezem azt a nagy mamlaszt, aki nem
117 23|  államtitkár ur köszönetet mondjon. Azt se kivánom, hogy igéreteket