Rész

  1  1|           bünbánattal vallja be, hogy most jár először a szőke Tisza
  2  1|             Marmontel egyik munkáját. Most ugyanis fél óráig beszéltem
  3  1|               eredménynyel járt, hogy most ott is sirok, ahol senki
  4  2|             ott voltam a temetésén) s most ime, látogatást tesz nálam
  5  2|           hogy a vén Viszloczky Lázár most csizmásan, reverendában
  6  2|          Walternét.~ ~- Öreg asszony, most itt szigoru inkvizició lesz...
  7  2|         bizonyos respektussal - annak most fölvitte a jó istenke a
  8  2|               régi életmódjától, hogy most nem az ágyban fekszik, hanem
  9  2|           alatt... Meg annyiban, hogy most nem ad többé ebédeket...~ ~ ~
 10  3|             vándorokra gondolok, akik most a magányos kávéházakba menekülnek,
 11  3|     orvos-doktor?~ ~- Ugy van.~ ~- És most valami páciensétől jön?~ ~-
 12  3|            uri házat, - a volt gazdám most kuriai biró - de mondhatom
 13  3|     ballettáncosnő volt, a szoknyáján most is ragyogott néhány bágyadt
 14  3|             össze. De az egykori star most csunyául megöregedett, viaszarcát
 15  4|             Felix, az vagyok. Elhiszi most már, hogy értek valamit
 16  4|         asztaltársaság tagjainak.~ ~- Most kaptam, éppen egy félórával
 17  4|              készitteti a szivarjait. Most bizonyosan valami uj rendelést
 18  4|               más témára tért át.~ ~- Most van először Európában?~ ~-
 19  4|              mondta:~ ~- Kedves Call, most még arra kérem, küldjön
 20  4|        szájjal bámult a királyra, aki most egy könnyed mozdulattal
 21  5|              lépésemet számonkéri, de most megvan az elégtételem: gondolatban
 22  5|        teremtést... Ha megtudná, hogy most mire gondolok, hát talán
 23  5|               három forintot - mondta most eltorzult arccal Komlóssyné.~ ~-
 24  5|         megremegett... És Komlóssy ur most ugy képzelte, hogy a pásztor
 25  5|         csókolózom a szeme­láttára... Most végre boszut állok azért,
 26  6|              jómadár... No, gazfickó, most az egyszer a karmaim közé
 27  6|             külön világban jártak, de most a közös baj mindkettőjüket
 28  6|             hetvenéves szolgálatot... Most mindketten itt voltak: testileg
 29  6|                Wechsler tábornok csak most tért annyira magához, hogy
 30  6|               kezeim közé kaphatom... Most végre itt van az alkalom,
 31  6|           gorombaságra, de a gyereket most egyszerre köhögési roham
 32  6|        sétálgató pólai ügyvédnek:~ ~- Most végre leszámoltam vele a
 33  7|              mert a szegény Oszkárról most hallottam először életemben.~ ~-
 34  7|          Nemzeti Szinházban... Kell-e most már meg­mon­danom, hogy
 35  7|          mozdult a helyéből; a könyek most még sürübben hullottak az
 36  7|            Megragadta a kezemet és én most már tétovázva kérdeztem:~ ~-
 37  7|             valami érzékeny lélek, de most éreztem, hogy van szivem,
 38  7|         kisüljön szégyenletemben, még most is, pedig már tizenkét esztendeje,
 39  8|               esztendei müködés után, most egyszerre kisiklott a talaj
 40  8|              sikerét köszönhette, még most, az öregség derekán se hagyták
 41  8|          pletykákat?~ ~A szőke grófné most is csak azt a választ kapta,
 42  8|          földi örömöket meg­szerezze, most munka nélkül, halálos unalomban
 43  8|           liliomperfait meg­dicsé­ri, most mindenütt komor, vigasztalan
 44  9|       végigvitte Európán és Amerikán, most tehetetlen dühvel szoritotta
 45  9|                  Igenis, a kisasszony most kelt föl a reggeliző asztal
 46  9|             volt feltüzve, mintha épp most került volna ki egy hófehér,
 47  9|        forintot fizet egy jó ülésért, most még csak megbotránkozott
 48  9|       pillanatra, s a sárgahaju leány most végre szerencsésen szóhoz
 49  9|           világhirü Fredi torkában, s most ott tartok, hogy mindennap
 50 10|         fekete nyakcsokor, mert éppen most jöttem haza a játékbankból...
 51 10|        felébreszteni a szivedben...~ ~Most hitvány szolgája vagyok
 52 10|             szerepelt, sőt a patinája most is megvan, amikor csak én,
 53 10|          boldog, törvényes urává...~ ~Most kilenc éve ennek, kicsi
 54 10|          csiperke­gomba eső után...~ ~Most másféléve annak, hogy mindennap
 55 11|            nagyságos asszonyról... De most talán térnénk át a végrendelet
 56 11|               nyaralási költségeiket, most pedig csak tőlük függött,
 57 11|               jól emlékszem rá, s még most is élénken vissza tudom
 58 11|           barátnőm, engedje meg, hogy most, az életem alkonyán, köszönetet
 59 11|             ez a haragos, vén asszony most eltéphetlen láncokkal lenne
 60 12|               A vén lókupec elméjében most hirtelen megjelent a zömök,
 61 12|         eltérithette volna tőle. Laci most a fejébe vette, hogy a mezőre
 62 12|             beszélsz? - kérdezte tőle most már tegeződve.~ ~- Arra
 63 12|             az unokája fejebubjára és most már kézen fogva vezette
 64 12|               legény szemtelenül.~ ~- Most meg igy: „Suridum-buridum
 65 12|             az álmosodó gyereket.~ ~- Most már aludj öreg, majd holnap
 66 13|        kisérte a vendégmüvészt...~ ~- Most szépen feküdjék le, tisztelt
 67 13|               a tenorista boszusan, - most már aztán torkig vagyok
 68 13|        megvesz az Isten hidegje... Ha most tüdőgyuladást nem kapok,
 69 14|            részt vesz az ünnepen, épp most értesit, hogy közbejött
 70 14|        megkérdezte:~ ~- És a gyerekek most nem kapják meg a téli ruhát?~ ~
 71 14|           megjavulsz. Ez az oka, hogy most megjelentem nálad, s azt
 72 14|              meg is fogom kapni, amit most kérek tőled?~ ~- Meg, válaszolta
 73 14|          tipet a jövő évi derbyre. Ha most decemberben megfogadom,
 74 15|      legjobban szeretett a világon... Most Brindisibe utazik, hogy
 75 16|    főfelügyelő ur nevében.~ ~A titkár most még őszintébb bámulattal
 76 16|             testvérbátyja.~ ~A titkár most már helyeslőleg intett,
 77 16|        lehetni Vladár urnővel, de még most is borzongás fog el, ha
 78 16|              rántással magára öltötte most a trikóinget, becsületes
 79 16| megismerhettem...~ ~A sügérek barátja most koccintásra emelte a poharát,
 80 16|          sohase szerettem a halat, de most azt mondom: szervusz, öreg
 81 17|            nincs okom panaszra. Nekem most, Istennek hála, nagyon jól
 82 17|              ahogy mondom. Budapesten most százezer szalmaözvegy van,
 83 17|         apróbb, pillanatnyi kölcsönt. Most már hála Isten check-számlám
 84 18|          kilencet kapott a kettesére. Most huzták be hetedszer az összes
 85 18|              Elegáns klub-kalandor, - most ez a tipus helyettesiti
 86 18|          skandalum!~ ~2. játékos: Még most is dobog a szivem! Félek,
 87 19|            tegye... A sok drága holmi most békén pihen a hatalmas polcokon,
 88 19|           beszédet végighallgassa, de most dühösen rázta meg az ártatlan
 89 19|               az előbbi dallamos hang most ismét megszólalt a láthatatlan
 90 19|               beszéljen, - rikoltotta most a tömzsi emberke, aki a
 91 19|          beváltották a trattáikat, de most, mióta a pénzpiacon olyan
 92 19|      hallgatóját, de a rejtelmes hang most sietve közbeszólt:~ ~- Halló,
 93 19|              a holta után elköltik... Most pedig jó éjszakát, mert
 94 19|  háziszolgával és a feleségével, akik most jöttek haza az éjféli miséről...
 95 20|           mondani a világnak?~ ~- Én. Most már teljesen tisztában vagyok
 96 20|     mindennapi kenyeremet... De nálam most már nem erről van szó, hanem
 97 20|      ezredestől a becsületszavamat, - most már bizonyos vagyok benne,
 98 21|           megfázott. Sok év óta talán most történt először vele, hogy
 99 21|          végig földi pályája vonalát. Most majdnem bele­borzongott
100 21|               s őszintén örülök, hogy most személyesen is megismerkedhetem
101 22|          csalódás fogott el, hogy nem most álmodom, amikor fiatalságom
102 22|         fáradtság fuvalma, amikor még most is ugy rémlik előttem, hogy
103 22|        kifehérlett... Huszonöt év óta most először gondoltam megint
104 22|        sirboltjába elvitték... Ki jár most vajjon az angol park homokos
105 22|      elmond­­jam... De az udvarmester most egyszerre megfogta a karomat
106 22|      mosolyogva igy szólt hozzám:~ ~- Most következik a méltóságos
107 22|           páter irt nekem? - kérdezte most ujra az előbbi sipogó gyermekhang,
108 22|           töprengésre, mert a kamarás most, a buzgóságtól lihegve folytatta:~ ~-
109 22|              századot feltámaszsza, s most, e késő korszakban is ott
110 22|               a pajtásaim iránt, akik most, fájdalom, már sötét falusi
111 22|          néznek végig rajtam... Érted most már, hogy miért vonultam
112 22|           husz év óta beszéltem... és most... amikor tetőled is elbucsuzom,
113 22|            aki nagy tisztelője volt a most már magvaszakadt Szentandrássy-nemzetségnek.
114 22|            régi gárdistákkal, akikhez most mindörökre megtért.~ ~ ~ ~
115 23|              hogy Pogány Sándor urból most már valóságos segédfogalmazó
116 23|        leánynak).~ ~A kis leány: Csak most tudom, hogy milyen jó, milyen