Rész

  1  1|             csupán azért kedves nekem, mert tizenhatéves korom óta mindig
  2  1|                jőjjek, hanem azért is, mert mi irók ritkán találkozunk
  3  1|               És ez talán nem is hiba, mert a találkozás többnyire -
  4  1|            hogy nőtlen ember vagyok-e, mert hajlandó lenne rá, hogy
  5  1|                magának fogom köszönni, mert maga világositott föl először
  6  1|       ismeretlenemmel való találkozás, mert a fiatal asszony megtartotta
  7  1|     szinvonalára sülyedtem a szemében, mert ő a magányos hegyei közt
  8  2|       harisnyáit (persze csak délután, mert délelőtt pihenés nélkül
  9  2|                állnunk, nyájas olvasó, mert a Walterné levesei fölött
 10  2|               hetyepetyék következtek, mert a vén Viszloczky azt a célt
 11  3|             nem tetszettünk egymásnak, mert mindketten udvariasan meghajoltunk.~ ~-
 12  3|               csak amiatt bukdácsolok, mert nincs családom. Se feleségem,
 13  3|            Sietnem kell az ispotályba, mert egy betegemet az este negyvenfokos
 14  3|              ez, uram, nagyon szomoru, mert az ember szive sokszor meg
 15  3|               legkedvesebb gyermekünk, mert a többi, fájdalom, rossz
 16  3|                 Elfordultam az ágytól, mert a látvány belemarkolt a
 17  4|                    Érteni értek hozzá, mert magam is szivargyártással
 18  4|               a grófok asztalánál ült, mert a fürdő exkluziv társasága
 19  4|           szivarokat szivok - mondta - mert a nehéz szivar tönkretenné
 20  4|           köszönök önnek, kedves Call, mert amint tudja, szenvedélyes
 21  4|               fogjuk kitalálni felség, mert ehhez nagy szakértelem és
 22  4|               rögtön a szivarok felöl, mert a furcsa emberke szemmelláthatólag
 23  4|                néhány ezer jó szivart, mert a német császár ő felsége
 24  5|               ritka volt az életükben, mert Komlóssynénak, aki jó gazdasszony
 25  5|                veszek azért a pénzért, mert az evésre föltétlenül szükség
 26  5|            szörnyüség­ben megnyugszik, mert a lelke mélyén huszonöt
 27  5|                az aszfaltot nézegette, mert a harcias Komlóssyné a legártatlanabb
 28  5|       magánbeszélgetés itt megszakadt, mert Komlóssyné ismét meglökte
 29  5|         megpukkad, akkor se tudja meg, mert van annyi eszem, hogy álmos
 30  5|           közepén... Szorits magadhoz, mert meghalok, ha nem szeretsz...~ ~
 31  6|                péterhegyi hiéna bünét, mert az őrnagyból tizenegy év
 32  6|              szükséges bemutatkoznunk, mert már ismerjük egymást.~ ~
 33  7|           magának... Elküld­tem volna, mert tudom, hogy magát már nem
 34  7|              hát vegye föl a kabátját, mert nem illenék, hogy egy ilyen
 35  7|            kérdeztem tőle megdöbbenve, mert a szegény Oszkárról most
 36  7|         egyszerü, bővitett mondatot... Mert a „Fekete hétfő”-t már volt
 37  9|             Énekelni tartozom magának, mert erre a szerződésem kötelez...
 38  9|         magánéletembe ne szóljon bele, mert akkor, bizony Isten, kikacagom...~ ~
 39  9|               nevem szerint vagyok az, mert a Dumas ur öreg gentlemanjét
 40  9|               nyomorult koldussá tesz, mert olyan bolondot ugyan nem
 41  9|          fütyülök a Fredi hangjára is, mert nekem nem a hangja kell,
 42  9|             Természetesen alku nélkül, mert nekem nem szokásom a krajcároskodás...~ ~
 43  9|             betolakodni az ön titkába, mert ehhez igazán nincs jogom...
 44  9|                hogy együttérzek önnel, mert az életemet is szivesen
 45 10|              egyetlen szobácskánkban - mert többre a nyomoruságos fizetésemből
 46 10|          plasztron, fekete nyakcsokor, mert éppen most jöttem haza a
 47 10|             szavait nem fejezhette be, mert a mondat közepén egyszerre
 48 10|        perditjük tovább a csontgolyót, mert ugyan hova jutnánk, ha a
 49 10|         szegény kis fiam, fölnevelhet, mert a halottakkal még ezek a
 50 11|              ilyen pesszimista voltam, mert ma, negyven év mulva is
 51 11|                mindennapi kenyérért... Mert önből, aki már akkor se
 52 11|               azért mégis reám hagyta, mert engem szeretett a legjobban
 53 12|             urfinak megártana a meleg, mert az urfi nem szokta meg a
 54 12|         elnevette magát:~ ~- Nem igaz, mert tudom, hogy a nagyapa igen
 55 12|                iziben, ha jót akartok, mert még a dédunokátok is arról
 56 12|         káromkodni?~ ~- Nem tudtam én, mert odahaza illedelmesen kell
 57 12|                árullak el nagyapuskám, mert akkor te sem kapnál ebédet...~ ~-
 58 12|                    Nem mondasz igazat, mert Budapesten sohasem hallottam
 59 12|                  Éhesen fog lefeküdni, mert ma nem érdemelte meg a vacsorát...~ ~
 60 13|           vigyen vissza Sondersbergbe, mert különben kidobom a csónakból.~ ~
 61 16|               napi munkáját elvégezte. Mert ne vegyék rossz néven, de
 62 16|                akart inditani ellenem, mert a bátyja folyamodását még
 63 16|                nem tartozik a dologra, mert én - mondanom se kell -
 64 16|              kardjával összemérhettem, mert ez adta meg a módot ahhoz,
 65 16|              óta egy nyugodt éjszakám, mert ez a bestia csak akkor érzi
 66 17|             itt abbahagyta a beszédet, mert a Dalszinház-utca táján
 67 19|            tett a kicsike vaskályhára, mert az iroda meglehetősen hideg
 68 19|               elvileg nem fogadott el, mert az volt a meggyőződése,
 69 19|        tizenötezer forintom­ba került, mert a gazembernek ilyen nagy
 70 19| fizetés­képtelenné lesz egy-két vevőm, mert azok ugyan nem törődnek
 71 19|              Mayer ur, legyen higgadt, mert különben sohase fogjuk megérteni
 72 19|               forintot is megkerestem, mert a falusi zsidók pontosan
 73 19|             kérem, tegye le a kagylót, mert nekem sokkal sürgősebb,
 74 19|           Tudja, hogy miért?... Azért, mert maga százszor könnyelmübb,
 75 19|                vizet bámulja... Ez él, mert szenved, ujong, sir, remeg
 76 19|             föllelkesedik: ez mind él, mert mind elkölti a tőkéjét,
 77 19|          valóságnál is szebbek: az él, mert érezni és álmodni tud...
 78 19|                Most pedig jó éjszakát, mert más dolgom van...~ ~Mayer
 79 20|               szavait, annál kevésbbé, mert a legtöbben nem is figyeltek
 80 20|            ejtenének ennyire kétségbe, mert a játékosok sokkal jobbszivü
 81 21|           bevallani, - az irigység is. Mert bár a mellényzsebéből ki
 82 22|             elgondolkodom a sötét­ben, mert lusta vagyok ahhoz, hogy
 83 22|          aligha lehetett gonosz ember, mert a levélbeli kérésekre mindig
 84 22|             segitségére van szükségem, mert életem egyik legnagyobb
 85 22|            akkor ne én hozzám fordulj, mert a mi könyvtárunkban erről
 86 22|         bizonyosan megkapja a választ, mert a méltóságos ur egyetlen
 87 22|              sok időm a töprenkedésre, mert a komornyik pár perc mulva
 88 22|                mintha álom lett volna, mert ekkora fényüzést még sohase
 89 22|               láttam izgatottságomban, mert szinte megdöbbentett az
 90 22|              el kell menekülnöm innen, mert amugy se lesz bátorságom
 91 22|      talentumát...~ ~Ámulva néztem rá, mert sejtelmem se volt róla,
 92 22|            időm a további töprengésre, mert a kamarás most, a buzgóságtól
 93 22|               átmehetünk a könyvtárba, mert nem akarom, hogy egyetlen
 94 22|             nem mentem be a kávéházba, mert bántott volna a mulatozó
 95 22|                kérdez­­tem elfogultan, mert szinte megdöbbentett a különös
 96 22|             függönyös ágyacskájában... Mert engem nem dajkamesékkel
 97 22|            dolgokról elbeszélgethet... Mert én csak a régi dolgokat
 98 22|          dédapámat, meg az ükapámat... Mert lásd kis fiam, a sors nagyon
 99 22|            mehetek ki az emberek közé, mert megborzadnék tőle, ha a
100 22|            Ezért kerülöm az embereket, mert reszketek a gondolattól,
101 22|               az álmom igazsággá lesz, mert nincs, aki fölébreszszen
102 22|            adtak a nyitott sirboltnál, mert a halott, valami furcsa
103 22|          boldogan lebeg a magasságban, mert legalább halálában egyenlőnek
104 23|               kis leány: Ezért jöttem, mert az az utolsó reményünk... (
105 23|              meg ezzel a válaszszal... mert én nem egy frázist akarok
106 23|                néz rá).~ ~A kis leány: Mert mindenki tudja, még mi leányok
107 23|               én titokban idejöttem... mert lány is vagyok... szép is
108 23|           rosszak legyenek a kedvéért, mert csak a rossz asszonyok és
109 23|        cirógatása után kivánkoznék?... Mert a jó asszonyok és a tisztességes
110 23|              is épp ugy letérnek róla, mert rosszak, mert könnyelmüek,
111 23|           letérnek róla, mert rosszak, mert könnyelmüek, mert az utolsók...
112 23|             rosszak, mert könnyelmüek, mert az utolsók... Ezt én, a
113 23|                nem hiába mondtam el... mert a méltóságos államtitkár
114 23|               igéreteket tegyen nekem, mert bizonyos vagyok benne, hogy