Rész

  1  2|       főtisztelendő Viszloczky Lázár ur, már legközelebb itt fog
  2  2|           válaszolt:~ ~- A nagyságos ur bugyellárisában kerek nyolcszázhusz
  3  4|     szállodákat és sétatereket, Call ur jó két héten keresztül meg
  4  4|              kura tekintetében. Call ur szerényen járt ide-oda a
  5  4|  szolgálatkészen felnyitotta.~ ~Call ur megnézte a szivart, kissé
  6  4|          havanna-szivarokhoz.~ ~Call ur erre ismét szerényen mosolygott.~ ~-
  7  4|           dadogta:~ ~- Ön talán Call ur, a világhirü szivargyáros?~ ~-
  8  4|    hódolattal nézte. Negyed­nap Call ur már a grófok asztalánál
  9  4|             is megismerhette.~ ~Call ur a grófi asztalnál is szerényen
 10  4|   dohányzásról...~ ~- De önnek, Call ur, nem nagyon ártott, hogy
 11  4|             inkább elbámultak a Call ur szókimondásán, mikor a dohánygyáros
 12  4|      kitüntetés? - szólott egy belga ur, mig a többiek kiváncsian
 13  4|            kezéből a levelet.~ ~Call ur egyszerüen vállat vont.~ ~-
 14  4|             nem igy? - kérdezte Call ur csodálkozva. - A tisztességes
 15  4|           bennünket...~ ~Másnap Call ur szalonkabátot öltött, s
 16  4|             kidobnak, - szólott Call ur önérzettel.~ ~D’Escal gróf
 17  4|            felsége, a király!~ ~Call ur nesztelenül lépett a dolgozószoba
 18  4|          magát az ó-világban?~ ~Call ur fitymálva vállat vont.~ ~-
 19  4|            diplomás urat, a diplomás ur a mágnást, mig a mágnás
 20  4|               azt hiszszük...~ ~Call ur nagy lélegzetet vett, hogy
 21  5|              A SZINHÁZBAN~ ~Komlóssy ur és a felesége egy hétfőn
 22  5|           foglalkozzék...~ ~Komlóssy ur később, mikor már belátta,
 23  5|           elhelyezkedtek.~ ~Komlóssy ur megbotránkozott arcot vágott,
 24  5|     közömbösen megnézett.~ ~Komlóssy ur ilyenkor ijedten huzta be
 25  5|      igyekezett meghálálni. Komlóssy ur, a taps hallatára, ismét
 26  5|             monológ, melyet Komlóssy ur, az utóbbi megjegyzés után,
 27  5|             Pfuj! - felelte Komlóssy ur undorodva.~ ~Megint elhallgattak,
 28  5|          pénzt ad - felelte Komlóssy ur mérgesen.~ ~E szavak után
 29  5|           megremegett... És Komlóssy ur most ugy képzelte, hogy
 30  5|           nem szeretsz...~ ~Komlóssy ur gondolatban magához szoritotta
 31  5|            bajom, - felelte Komlóssy ur, - de már nézni se tudom
 32  6|              az a fehérbajuszu, öreg ur, aki a sarokban az „Innsbrucker
 33  6|        perccel később a katonás öreg ur pedánsan összehajtogatta
 34  6|         találkoznia kelljen, az öreg ur mérgesen megiga­zitotta
 35  6|              az ujságiróval. Az öreg ur felbőszült tigris módjára
 36  6|       meghajolt:~ ~- És a méltóságos ur ugyebár Wechsler tábornok?
 37  6|             Tudom, hogy a méltóságos ur engem is szivesen lekaszabolna,
 38  6|               Megérkezett a tábornok ur kardja? - kérdezte az őszhaju
 39  6|       győzelmével véget ért, az öreg ur váratlanul igy szólott:~ ~-
 40  9|         Másfélórával később Wallried ur egy kicsike, rokoko-palota
 41  9|           Pár perccel utóbb Wallried ur egy japán szobácskában volt,
 42  9|              vagyok az, mert a Dumas ur öreg gentlemanjét már régen
 43  9|     eljegyezte magának...~ ~Wallried ur itt megállott egy pillanatra,
 44  9|              valakivel...~ ~Wallried ur finoman mosolygott.~ ~-
 45 10|     elvégeztem valahogy, aztán én is ur lettem, mint az apám. Büszke,
 46 10|      indulatos, de alapjában jószivü ur, aki a haragjában meggondolás
 47 10|             tudnám megmondani neked. Ur voltam: ez mindennek a magyará­zata.
 48 11|              még rá, ugy-e közjegyző ur?~ ~Schóber mosolyogva bólintott:~ ~-
 49 13|        közönség nevében!~ ~- Kollega ur szinte az énekmüvészet apostola? -
 50 13|         Crailsthal grófé, a fenséges ur udvarmesteréé... A gróf
 51 14|               A cilinder-óra~ ~Kenéz ur, aki reggeltől estig állat
 52 14| verejtékcseppeket letörölte.~ ~Kenéz ur nem ok nélkül sóhajtozott:
 53 14|                A kincs, melyet Kenéz ur a mellényzsebében talált,
 54 16|                            TÓTHFALVY UR ELLENFELE~ ~
 55 16|              komor külsejü, ünnepies ur jelent meg, akik szertartásos
 56 16|        Vladár, halászati főfelügyelő ur nevében.~ ~A titkár most
 57 16|       reményteljes ifjuságát. Vladár ur, aki - mint önöktől hallom -
 58 16|              kocintgattak, de Vladár ur egyszer csak megindult arccal
 59 16|            neked, - folytatta Vladár ur elérzékenyülve.~ ~- Beszélj,
 60 17|           Ferenc melódiáit, az egyik ur hirtelen el­komorodik s
 61 17|             azt adhatok...~ ~A komor ur nem honorálja ezt a megjegyzést,
 62 18|      gomblyukában. A bankár monoklis ur, afféle tipikus mágnás-arc,
 63 18|           rozettát visel. A rozettás ur vállat von s a kezével olyan
 64 19|             fülbemászó hang.~ ~Mayer ur megrőkönyödve bámult a telefonra.~ ~-
 65 19|      nagyságos kereskedelmi tanácsos ur is megjelenik egyszer, ha
 66 19|              elméjükben... Ön, Mayer ur, ma éjjel is az üzlettel
 67 19|             ki a sodrából.~ ~- Mayer ur, legyen higgadt, mert különben
 68 19|              csak egy keveset, Mayer ur...~ ~- Mit akar még mondani?~ ~-
 69 19|         fecséreli el, tisztelt Mayer ur... Pedig az élet sokkal
 70 19|               hogy mi az élet, Mayer ur?... Az, ami a lelkét és
 71 19|            más dolgom van...~ ~Mayer ur válaszolni akart valamit
 72 19|      keresztül? Akárhogy volt, Mayer ur ugy érezte, hogy ma nem
 73 19|         pelyhecske szitált. És Mayer ur - Isten tudja, hogyan? -
 74 19|              éjféli miséről... Mayer ur ránézett az asszonyra, aki
 75 21|           hasonlithatatlanul nagyobb ur volt, mint ő. A ruhái, a
 76 21|             feléje.~ ~- Győry doktor ur, ugyebár? Azt hiszem, hogy
 77 22|                  Főtisztelendő tanár ur, - mondtam neki, - a jóindulatára
 78 22|              válaszolta Somlár tanár ur, aki éppen a kanári madarai
 79 22|        könyvtárból...~ ~Somlár tanár ur e közben végzett a kanári
 80 22|                  Hát a főtisztelendő ur azt hiszi, hogy bejuthatok
 81 22|         mondd meg, hogy Somlár tanár ur küldött... Biztositalak
 82 22|        vállat vont.~ ~- A méltóságos ur még nagyobb embereket se
 83 22|             fogad, mint maga, fiatal ur... Ha valamit akar, hát
 84 22|           választ, mert a méltóságos ur egyetlen levelet se hagy
 85 22|           egy levelet hoztam, portás ur... Főtisztelendő Somlár
 86 22|              eljuthatok a méltóságos ur szine elé...~ ~Benyujtottam
 87 22|              igen, - a főtisztelendő ur nagyon jó barátságban van
 88 22|      méltóságos urnak, majd a fiatal ur addig leül itt erre a padra,
 89 22|         visszatért.~ ~- A méltóságos ur várja odafönn a dolgozószobájában...
 90 22|            frakkos, érdemrendes öreg ur, ezüstfehér hajfürtökkel,
 91 22|           akit a főtisztelendő tanár ur ajánlott?... Tessék csak
 92 22|              következik a méltóságos ur dolgozószobája... Itt már
 93 22|                     Maga az a fiatal ur, akiről az öreg Somlár páter
 94 22|      kriptájában...~ ~- A méltóságos ur Szentandrássy Ferencet gondolja,
 95 22|                Nem tudom, méltóságos ur...~ ~- Haydn egy szerzeményét,
 96 22|            ma befejeztem, méltóságos ur... És éppen azért jöttem,
 97 23|               méltóságos államtitkár ur... a nevem... az én nevem
 98 23|             a méltóságos államtitkár ur is beláthatja, hogy semmiből
 99 23|             a méltóságos államtitkár ur tanulmányozni fogja az ügyet,
100 23|             a méltóságos államtitkár ur... ez azért történt... azért
101 23|             a méltóságos államtitkár ur nagyon szigoru a kinevezések
102 23|             a méltóságos államtitkár ur... ezt egész Budapest épp
103 23|             a méltóságos államtitkár ur tehát bizonyosan teljesiteni
104 23|             a méltóságos államtitkár ur nem elégszik meg a puszta
105 23|             a méltóságos államtitkár ur azt mondja, hogy az lehetséges?...
106 23|              Egy ilyen hatalmas nagy ur, aki még a királylyal is
107 23|             a méltóságos államtitkár ur kedvéért haszontalanokká
108 23|             a méltóságos államtitkár ur kedvéért térnek le a becsület
109 23|             a méltóságos államtitkár ur gondolkodni fog azon, amit
110 23|             a méltóságos államtitkár ur köszönetet mondjon. Azt
111 23|             A méltóságos államtitkár ur egy pillanatig se fog habozni,
112 23|              méltó­ságos államtitkár ur. (Távozik, az ajtóban megáll