Rész

  1  1|       egytől-egyig bestiák, az uram már a mézesheteinkben kijelentette,
  2  1|    asszonyok után jár, - higyje el, már közel álltam ahhoz, hogy
  3  1|           sarokba szoritottak, hogy már szinte félénken kockáztattam
  4  2|            csakugyan nem kergetőzöl már lurkó a Szent-Benedek-hegy
  5  2|      felhajtat a várba... A kanonok már türelmetlenül várja, a ki­bontott
  6  2|   legfiatalabb is (Szilvássy János) már mélyen benne volt a hetvenben,
  7  2|  főtisztelendő Viszloczky Lázár ur, már legközelebb itt fog ülni
  8  3|          jaj lelkemnek! Sohase lesz már belőlem egész férfi, soha
  9  4|      konfidenciával ezt mondta:~ ~- Már ne tessék haragudni, de
 10  4|             az vagyok. Elhiszi most már, hogy értek valamit a nikotinhoz?~ ~
 11  4|      valamit a nikotinhoz?~ ~Másnap már az egész fürdő tudta, hogy
 12  4|           nézte. Negyed­nap Call ur már a grófok asztalánál ült,
 13  4|          legyen a családfájukon? No már kérem, bocsássanak meg,
 14  4|       megismerte az uralkodót, akit már annyi képen látott s aki
 15  4|        gyengesége annyira erőt vett már rajtam, hogy élőszóval is
 16  4|          élőszóval is megóhajtottam már egyszer magyarázni önnek,
 17  4|          gyomrom miatt jövök, amely már rég fölmondta volna a szolgálatot,
 18  4|        illeti, azok őszintén szólva már nem igen tetszenek nekem...
 19  4|             zavarából magához tért, már odakünn járt a Blanka-nyaraló
 20  5|           Komlóssy ur később, mikor már belátta, hogy a feleségéhez
 21  5|              hogy a békességes férj már este kilenc órakor nyugalomra
 22  5|           felelte Komlóssy ur, - de már nézni se tudom azt a szemérmetlen
 23  6|      szükséges bemutatkoznunk, mert már ismerjük egymást.~ ~Oly
 24  7|   impertinens, elbizakodott, amikor már a hátatokon fölemelkedett
 25  7|              mert tudom, hogy magát már nem érdeklik a fiatal leányok,
 26  7|             A következő pillanatban már nem lehetett jóvátenni a
 27  7|           Szinházban... Kell-e most már meg­mon­danom, hogy miért
 28  7|             Mert a „Fekete hétfő”-t már volt szerencsém látni a
 29  7|     Megragadta a kezemet és én most már tétovázva kérdeztem:~ ~-
 30  7| szégyenletemben, még most is, pedig már tizenkét esztendeje, hogy
 31  8|          hallod-e?~ ~*~ ~Láttátok-e már a megöregedett harci mént,
 32  9|          Dumas ur öreg gentlemanjét már régen agyonjátszották a
 33  9|       Fredit a művészetnek, mely őt már születésekor eljegyezte
 34 10|          megéred azt a kort, amikor már az eszednek is hasznát veheted,
 35 10|     tallérait. A mindennapi látvány már meglehetősen kiölt belőlem
 36 10|     harisnyás komornyikkal, s ekkor már a körülállók suttogni kezdték,
 37 10|              Ha legényember volnék, már rég valahol a délamerikai
 38 11|             képest, hogy nem vagyok már fiatal ember, még mindig
 39 11|        kenyérért... Mert önből, aki már akkor se volt valami szende
 40 12|           szobában...~ ~Sándor, aki már ledőlt a kanapéra, felütötte
 41 12|          jöttek szembe velük, néhol már arattak, takaritottak a
 42 12|      beszélsz? - kérdezte tőle most már tegeződve.~ ~- Arra teremtette
 43 12|         unokája fejebubjára és most már kézen fogva vezette tovább
 44 12|         egyszeri hallásra... Tudtál már ezelőtt is káromkodni?~ ~-
 45 12|         hősiesen igy szólt:~ ~- Ezt már Pesten tudtam, anyuskám,
 46 12|            Pesten tudtam, anyuskám, már akkor tudtam, mikor a vizsgát
 47 12|     hajlithatatlanul ismételte:~ ~- Már Pesten tudtam anyuskám...
 48 12|           tudtam anyuskám... igazán már Pesten is tudtam...~ ~-
 49 12|         álmosodó gyereket.~ ~- Most már aludj öreg, majd holnap
 50 13|         végzett, a kecske­szakállas már a kisajtóban várakozott
 51 13|             mikor a kecskeszakállas már hangos lármával verte föl
 52 13|           talpra, a sondersbergi tó már türelmetlenül várakozik
 53 13|           negyedórában a két müvész már vigan baktatott kifelé a
 54 13|             de a hegyi barlangokból már titokzatos tavaszi szellők
 55 13|          tenorista boszusan, - most már aztán torkig vagyok a maga
 56 14|       rendezett, s a tágas teremben már mindenki együtt volt, akinek
 57 14|            urnak abszolute nem volt már oly ingósága, melyet a gyana­kodó
 58 14|    zseb­­kendőim, az alsónadrágjaim már rég ott vannak a zálogház
 59 14|       szekundákat gyüjtesz, a kezed már reggel tiz órakor olyan
 60 15|        gyászfátyolos cilinder ekkor már rég eltünt a temető fái
 61 16|      testvérbátyja.~ ~A titkár most már helyeslőleg intett, aztán
 62 16|            doktorok s a küzdő felek már együtt ültek a kurtakorcsma
 63 17|          pillanatnyi kölcsönt. Most már hála Isten check-számlám
 64 17|          Ujságot, illusztrált lapot már junius elseje óta nem olvas,
 65 18|           akkor szabad mondanod, ha már minden bizonyiték a kezedben
 66 18|              Tamássy: Annyi, mintha már minden bizonyiték a kezemben
 67 19|         ablak - bár éjfél is elmult már - még mindig sárgás fénynyel
 68 19|          mindinkább elzsibbadtak, s már csak szörnyü fáradtsággal
 69 19|           ugy-e?... Hát Budapestnek már interurbán össze­köttése
 70 19|        tudtam, hogy a mennyországba már be van vezetve a telefon, -
 71 19|                  Az utóbbi szavakat már meglehetős hangosan kiáltotta
 72 19|      Annyira kereskedő vagyok, hogy már ezt a fecsegést is meguntam,
 73 19|             várakozik, hogy egyszer már - majd ha a koporsójában
 74 19|          irodájából. A nagy udvaron már térdig ért a hó, a ládák
 75 20|      lovránai öblöcskét, a társaság már kisebb kottériákra oszlott,
 76 20|             a félszigeten tul pedig már ott csillogott a nyilt tenger,
 77 20|            a világnak?~ ~- Én. Most már teljesen tisztában vagyok
 78 20|             veled?~ ~- Csak az, ami már sok kártyással megesett:
 79 20|         kenyeremet... De nálam most már nem erről van szó, hanem
 80 20|            becsületszavamat, - most már bizonyos vagyok benne, hogy
 81 20|           lejött az étterembe, ahol már hangos lármával fogadtak
 82 20|   kipihenjük magunkat. A kávéházban már ott voltak a friss bécsi
 83 20|            Fremdenblatt”-ot...~ ~Én már a hirdetéseket és a szinlapokat
 84 21|           kipihente.~ ~- Hallatlan, már ismét itt van ez a szédelgő, -
 85 21|             igy harmincéves korában már többnyire ásitva ült a kaszinója
 86 21|        mellett tovarohant.~ ~Hétfáy már nem volt ilyen cinikus legény:
 87 21|                A vénasszonyok öröme már megint pénzhez jutott valahol, -
 88 21|        Győry a barátságos szándékot már a csirájában elfojtotta...~ ~
 89 21|      igyeke­zett...~ ~Az ebéd ideje már elmult, a boltokat már zárni
 90 21|        ideje már elmult, a boltokat már zárni kezdték, s a doktor
 91 22|          hogy a hajam fehér, s néha már megcsap a fáradtság fuvalma,
 92 22|       kisvárosból, amelynek iskolái már nem voltak képesek rá, hogy
 93 22|       méltóságos kamarás urhoz?~ ~- Már miért ne juthatnál be, te
 94 22|           föl­viszem a levelet...~ ~Már nyitotta is a kaput és bebocsátott,
 95 22|            De a hall emeleti részén már várakozott rám egy frakkos,
 96 22|            ur dolgozószobája... Itt már nincs szüksége rá, hogy
 97 22|                 A következő percben már egyedül voltam a könyvtárban,
 98 22|         iránt, akik most, fájdalom, már sötét falusi sirboltokban
 99 22|            titokzatos homály borult már az antik butorokra, amelyekből
100 22|             hagy engem?... Istenem, már annyira bele­szoktam a gondolatba,
101 22|          végig rajtam... Érted most már, hogy miért vonultam vissza
102 22|         nagy tisztelője volt a most már magvaszakadt Szentandrássy-nemzetségnek.
103 23|             a neve Pogány Sándor... Már két éve szolgál itt, mint
104 23|         méltóságos államtitkár urat már nem szeretheti szerelemmel,
105 23|            Pogány Sándor urból most már valóságos segédfogalmazó