Rész

 1  1|           közé - hazajött volna.~ ~Ez a találkozás nem csupán
 2  1|       intelligens olvasóinkkal. És ez talán nem is hiba, mert
 3  1|         egy könyvet irtam, melynek ez volt a cime: „Előadások
 4  1|              Szegény asszony, - ha ez tudná, amit én tudok...~ ~
 5  1|            sokat segitettem rajta; ez az asszony az én kedvemért
 6  1|    föllépni a bécsi Ronacherben... Ez attól függ, milyen kedélyhangulatban
 7  1|       meghallgatják?~ ~- Ojjé, hát ez is probléma, - szólt egy
 8  3|        röviden.~ ~- Micsoda épület ez?~ ~- Hát az ispotály. Nem
 9  3|     elfogtam.~ ~- Micsoda ispotály ez? - kérdeztem tőle kiváncsian.~ ~-
10  3|     kiváncsian.~ ~- Hát nem látja? Ez az a hely, ahol a beteg
11  3|          kiviszszük. Szomoru dolog ez, uram, nagyon szomoru, mert
12  3|        szokatlan, vékony hangon. - Ez volt, uram, a legkedvesebb
13  3|      mindannyi között a legkülönb, ez még szerette és megbecsülte
14  3|          két szeme. Egy tábornok - ez a látvány még álmomban is
15  4|         szerényen igy szólott:~ ~- Ez, kérem, sohase volt havanna,
16  4|        kérem, sohase volt havanna, ez valami rossz német utánzás,
17  4|            fabatkát.~ ~- Bocsánat, ez igazi havanna, - felelte
18  4|              megbocsásson - téved. Ez német szivar, még pedig
19  4|      mentegetőzve igy szólott:~ ~- Ez a szivar az én gyáramban
20  4|         kérem, bocsássanak meg, de ez bizony léha és állati exisztencia...~ ~
21  4|    főudvarmestere.~ ~- Tudja, hogy ez hallatlan kitüntetés? -
22  4|          rendelést akar adni, - és ez neki épp oly fontos, mint
23  4|      nevetve rázták meg a fejüket; ez a kis amerikai emberke határozottan
24  5|       hétfőn elmentek a szinházba. Ez az élvezet meglehetősen
25  5|         elsülyedt a hallatukra. De ez még nem volt minden: a szinpadi
26  5|            mint amennyit eltakart. Ez az öltözék oly felháboritóan
27  5|       szigoru és haragos maradt. - Ez a vén skatulya mer rosszakat
28  6|           belerémült, - úgy, tehát ez az a jómadár... No, gazfickó,
29  6|               Ha ma megismétlődnék ez a jelenet, megint csak fejbevágnám
30  7|            Azt mondom nektek, hogy ez kislányos szentimenta­liz­­mus;
31  7|         tartja benne, egyedül csak ez a darab... A „Fekete hétfő”,
32  7|      megölné a szeren­csét­lent, s ez az oka, hogy az ön jó és
33  7|        szavait az öreg kritikus, - ez volt az egyetlen eset, amikor
34  7|            vagy kilencven kilót... Ez volt a szegény Oszkár, a „
35  8|            A jó Isten tudja. Talán ez, talán amaz, talán egyik
36  9|            Ha maga azt hiszi, hogy ez tovább is igy fog menni,
37  9|          szoritottak a szivükre... Ez, beláthatja, nem mehet igy
38  9|        csatornában megfulladjon... Ez a szerelem, mely önt pár
39  9|      zsákokat hordozott a hajókra. Ez kell nekem, nem pedig az
40 10|           nemzetségéből származol. Ez a név valamikor a históriában
41 10|       megmondani neked. Ur voltam: ez mindennek a magyará­zata.
42 10|   morta­­del­lát vacsoráztunk, - s ez talán - miért ne lennék
43 10|     félmilliót cipel a zsebében, s ez valószinüleg annyi örömet
44 11|          előttük csapott volna le, ez aligha lepte volna meg őket
45 11|          néha eszembe jutott, hogy ez a haragos, vén asszony most
46 12|           pákász idegenkedése volt ez a jól öltözött emberektől...~ ~
47 12|      aranyszegélyes matrózgallért. Ez lenne az ő vére, ez a nyápic,
48 12| matrózgallért. Ez lenne az ő vére, ez a nyápic, finomkodó kis
49 13|    havelockot akasztott le.~ ~- Mi ez? - kérdezte Lenck.~ ~- Hát
50 13|   meghuzódott.~ ~- Tudja, hogy kié ez a csónak? - kérdezte Pettersontól.~ ~-
51 13|            Verjen meg az Isten, ha ez nem az orosz nátha előjele...~ ~-
52 14|       magadba térsz és megjavulsz. Ez az oka, hogy most megjelentem
53 15| bádogszelencét is találtak, melyen ez a felirás állt:~ ~E. S.~
54 15|       fölött.~ ~A szinmüvész urnak ez az eljárása meglehetősen
55 15|    csontokkal.~ ~- Tudják, hogy mi ez? kérdezte mosolyogva.~ ~-
56 15|       mosolyogva.~ ~- Micsoda?~ ~- Ez egy egész magyar család,
57 15|             mondta magyarázólag. - Ez egy dragonyos ezre­des,
58 16|        segéd pedig - érezvén, hogy ez a hang nem szokásos a lovagiasság
59 16|       elismerőleg igy szólott:~ ~- Ez a kijelentése nagyon lovagias
60 16|     kardjával összemérhettem, mert ez adta meg a módot ahhoz,
61 16|     Tizennyolc éve vagyok házas, s ez idő alatt még nem volt egy
62 16|         egy nyugodt éjszakám, mert ez a bestia csak akkor érzi
63 17|          nyári napon át megfordul, ez a sztereotip kiáltás hang­zik
64 17|       beszélj, - mondja sötéten, - ez nem ide való, ez szent dolog.~ ~
65 17|        sötéten, - ez nem ide való, ez szent dolog.~ ~S egy pillanatra
66 18|          Szent meggyőződésem, hogy ez az ember hamisan játszik.~ ~
67 18|    konzekvensül. Honnan került ide ez az individuum? Nem tudom.
68 18|      Elegáns klub-kalandor, - most ez a tipus helyettesiti a Rózsa
69 18|           mint a pozitiv adatokra. Ez az ember hamisan játszik
70 18|         megy neked?~ ~Egy játékos: Ez az öt forint van az ezresemből.
71 18|      bankár (megnézi a kártyáját): Ez kilenc!~ ~Általános szenzáció.
72 18|      Tessék fizetni!~ ~2. játékos: Ez az isten csodája!~ ~(Amig
73 19|           hangulatos téli kép volt ez, amelyet nem enyhitett a
74 19|            épp ma mondott csődöt s ez nekem tizenötezer forintom­ba
75 19|          titokzatos hangot azonban ez a támadás nem hozta ki a
76 19|          csillogó vizet bámulja... Ez él, mert szenved, ujong,
77 19|    hallatára naivul föllelkesedik: ez mind él, mert mind elkölti
78 19|           igy szólott magában:~ ~- Ez is ugy tekint a porontyaira,
79 20|        tisztában vagyok vele, hogy ez az egyetlen megoldás. Mindössze
80 20|        földemet is el­kár­tyáztam. Ez azonban még nem lenne olyan
81 20|        mely fölött kövér betükből, ez a fölirás állott: „Grosse
82 21|         husz esztendő óta gyülölt. Ez az ember mindenütt az utjába
83 21|       Hallatlan, már ismét itt van ez a szédelgő, - gondolta a
84 21|      Mentone és Cannes között.~ ~- Ez a csirkefogó még mindig
85 21|            és ijesztő viharja volt ez, melynek lármáját félelmetes
86 22|           legelmésebb bókjaimat... Ez a szürkeszemü hölgy volt
87 22|         kar kétszáz forint­ját?... Ez talán kissé eszére téritené
88 22|        aztán igy szólott:~ ~- Ime, ez a sok könyv, mind arról
89 22|           jó istenem, az övék volt ez az egész gyönyörüséges világ...
90 22|            meg­döbbenve néztem rá: ez a pupos, torzszülött emberke
91 22|               Abban az időben volt ez, amikor a dédapám is ott
92 23|            hirtelen közelebb jön): Ez a mozdulat ugyebár azt jelenti,
93 23|       méltóságos államtitkár ur... ez azért történt... azért történt...~ ~
94 23|     számgyakornokot számtisztté... Ez az oka annak, hogy én titokban
95 23|           a gondolatait?... Hiszen ez az édes, öreg feje talán
96 23|           igy fog szólani magában: Ez a kis zöldség... ez a penészvirág...
97 23|       magában: Ez a kis zöldség... ez a penészvirág... aki megszületett...
98 23|         kellett volna gondolnom... Ez a fruska fölnyitotta a szememet, -