Rész

 1  1|     keserves könyekkel sirta tele a kis chamois-szinü papirost...~ ~-
 2  1|             Egy huncut és raffinált kis gépiróleány szédületes karrierjét
 3  1|            piszeorru, ravasz, bájos kis hős­nőmbe bolondultam bele,
 4  1|    fejecskéiket, s egy hermelinboás kis bakfis majdnem könyezve
 5  1|     probléma, - szólt egy vöröshaju kis leány fitymálva. - Irja
 6  1|               ha csak tiz bolondos, kis lány előtt is - egy időre
 7  4|                  Bizonyság okáért a kis emberke elővett a zsebéből
 8  4|          rázták meg a fejüket; ez a kis amerikai emberke határozottan
 9  6|        egész tisztikara remegett. A kis züllött azonban nem ijedt
10  7|    oroszlánbarlangba... Bájos, édes kis leány, nem kell attól tartania,
11  7| egyáltalában csak kitelt tőlem.~ ~A kis leány elővette a zsebkendőjét,
12  7|         forditotta felém a szomoru, kis egérszemét, de engem ugyan
13  7|             kétségbeesést affektáló kis gömbölyüséghez.~ ~- Nem
14  7|            meg engem, - folytatta a kis leány lehajtott fővel, -
15  9|                              I.~ ~A kis, szemüveges, tömzsi, folyton
16 10|    feleségem... Mellette a hatnapos kis baba, melylyel a jó Isten
17 10|            melyet tőled, te szegény kis semmiség, elraboltam? Talán
18 10|        millióit kezeli...~ ~Tudod-e kis fiam, hogy mennyi pénz száznyolcvan
19 10|       iparlovagok, a kéltségbeesett kis egzisztenciák ezreseit,
20 10|           Miért lennék hosszadalmas kis fiam? A gérokkos fiatalember
21 10|       annyihoz, hogy téged, szegény kis fiam, fölnevelhet, mert
22 11|      délutánra, ott az iskola-utcai kis szobában?...~ ~Én nagyon
23 12|            fehér ruháját, a csipkés kis nadrágot, melyből ki­látszott
24 12|              ez a nyápic, finomkodó kis öreg? A vén lókupec elméjében
25 12|            délfelé, mikor a csipkés kis hercegeket a kék festőruhájához
26 12|     ilyenkor, hogy keresztülfurja a kis szalmakalapját... Jobb lesz,
27 12|           és apa nem hazudik...~ ~A kis betyár oly szemtelen fenhéjázással
28 12|          szénáról, a nyolcesztendős kis pesti öreg pedig nagy­szerüen
29 13|        peggaui korcsmában aztán egy kis söröcske is lesz, amivel
30 13|            elérték a nádast, mely a kis alpesi tavat szegélyezte.
31 13|          csakhamar fölfedezte azt a kis pirosbéléses csónakot, mely
32 13|        tölthetjük az esténket... Jó kis vacsorát fogunk enni, aztán
33 14|        helyeslőleg bólintottak, egy kis vékony emberke azonban kiváncsian
34 15|         több értéktárgyon kivül egy kis fekete bádogszelencét is
35 15|     hütőkamrákat, a skatulyaformáju kis fülkéket, ahova a hamvakat
36 15|    elhelyezik, a fütőházat, a kerek kis ablakokat, amelyeken át
37 15|             idegen a kezébe fogta a kis dobozt, meghatott pillantást
38 15|            csókokkal boritotta el a kis csont-etuis födelét...~ ~
39 15|        elrabolta tőle azt a szegény kis teremtést, akit legjobban
40 16|       szolgálatkészen a titkár.~ ~A kis társaság csakhamar összeszedelőzködött,
41 16|           az a gazember, aki téged, kis gömböc, nem szeret? - válaszolta
42 17|           mered; a feleségére meg a kis gyerekeire gondol, akik
43 19|             hát össze azt a csekély kis agyvelejét, s feleljen szépen
44 19|    gyerekkorában kergetőzött vele a kis falusi szobában, s akinek
45 19|            vegyen rajta egy sípot a kis gyerekének... Az én anyám
46 20|             Mikor a hajó elhagyta a kis lovránai öblöcskét, a társaság
47 20|  mozdulatlan némasággal szemlélte a kis isztriai hegyi falvakat,
48 21|             még eleven élet volt: a kis asztalkák mellett dekolletált
49 21|         sohase lesz valóság... És a kis zenenövendék nem gondolhat
50 22|        egyszerre csak eszembe jut a kis város, ahol a gyermekéveimet
51 22|        végigszórt a világon, borzas kis leányokkal, akik egyidőben
52 22|          zsebébe.~ ~- Ezt vidd el a kis hugodnak, s mondd meg neki,
53 22|            szembe velem, egy furcsa kis törpe, aki apró szemeivel
54 22|                Nos, megy-e a munka, kis fiam? - kérdezte kezeit
55 22|            a munkájával hogy halad, kis barátom?...~ ~- A munkám
56 22|   ellágyulva mormolta:~ ~- Te vagy, kis fiam, az egyetlen élő lény,
57 22|            az ükapámat... Mert lásd kis fiam, a sors nagyon kegyetlen
58 22|          nem én vagyok az egyedüli, kis barátom, akivel az élet
59 22|             te vagy az első idegen, kis fiam, akivel husz év óta
60 22|          elérzékenyülve gondoltam a kis pupos emberre, aki a régi
61 22|  mellkasában... Később elkerültem a kis városból; - a Katona József-dijat
62 23|       SZEMÉLYEK:~ Az államtitkár~ A kis leány~ A titkár~ ~ A titkár (
63 23|            mellett. Várakozik.)~ ~A kis leány (belép az ajtón, amelyet
64 23|       várakozó állásban marad).~ ~A kis leány (zavartan, akadozva):
65 23|            és helyeslőleg int).~ ~A kis leány: Azzal az alázatos
66 23|  államtitkár (kérdőleg néz rá, de a kis leány nem engedi szóhoz
67 23|           engedi szóhoz jutni).~ ~A kis leány: A nevét méltóztatik
68 23|  államtitkár (helyeslőleg int).~ ~A kis leány: Ezért jöttem, mert
69 23|   türelmetlen mozdulatot tesz).~ ~A kis leány (hirtelen közelebb
70 23|             felhuzza a vállát).~ ~A kis leány: Megvan annak az oka,
71 23|  államtitkár (kérdőleg néz rá).~ ~A kis leány: Mert mindenki tudja,
72 23|    haragosan fölkapja a fejét).~ ~A kis leány: Óh, hiába haragszik
73 23|             rázza meg a fejét).~ ~A kis leány: Igaz, azt mondták
74 23|   államtitkár (tréfásan bókol).~ ~A kis leány: Igazam volt, amikor
75 23|          mondaná: „Nem tudom”).~ ~A kis leány: Hogyan... a méltóságos
76 23|         cinikusan táncoltatja).~ ~A kis leány (még egy lépéssel
77 23|         öreg feje talán nemsokára a kis unokája bölcsője fölé fog
78 23|             az utolsók... Ezt én, a kis leány, mondom a méltóságos
79 23|       végigsimitja a homlokát).~ ~A kis leány: Ezért jöttem ide,
80 23|          azon, amit tőlem, együgyü, kis fruskától hallott, és amikor
81 23|           fog szólani magában: Ez a kis zöldség... ez a penészvirág...
82 23|         ölelésre gondoltam, mikor a kis unokám nevetésére kellett
83 23|          haragszom arra a szemtelen kis perszónára, aki még nekem,
84 23|           államtitkár (merően néz a kis leányra).~ ~A kis leány:
85 23|             néz a kis leányra).~ ~A kis leány: Lássa, mennyire meg
86 23|          mondani akar valamit).~ ~A kis leány: Ne szóljon, én nem
87 23|          államtitkár (kezet nyujt a kis leánynak).~ ~A kis leány:
88 23|          nyujt a kis leánynak).~ ~A kis leány: Csak most tudom,