Rész

 1  1|                 asszonyok után jár, - higyje el, már közel álltam ahhoz,
 2  1|                      sajátságos érzés fogott el; ugy éreztem, hogy nem tudok
 3  2|                     s még mindig félelem fog el, mint akkor... És megpillantva
 4  2|                    van... Annak is száradjon el a keze, aki csak egyetlen
 5  2|                     elvesz belőle.~ ~- Akkor el is szárad, gézenguz, a tied
 6  2|                      mindössze annyiban tért el a régi életmódjától, hogy
 7  3|               kémények között! Borzongás fog el, mikor a szegény vándorokra
 8  3|                  negyvenfokos lázban hagytam el. Ha nincs jobb dolga, jőjjön
 9  3|                      gnóm - szegényke aligha el nem pusztul az éjjel...~ ~
10  3|                      barázdák éktelenitették el, s halkan, sipitozva sóhajtotta:~ ~-
11  3|                   szememet könyek boritották el: az ispotály levegője egyszerre
12  4|                    gyáramban készült. Szivja el Felix és majd meglátja,
13  4|                családait évtizedek óta látja el kitünő színivalókkal. E
14  4|             Európában még nem nagyon terjedt el a férfias önérzet divatja
15  5|                     Komlóssyné ijedten kérte el az urától a szinlapot, hogy
16  6|                    az alkalom, s én alaposan el fogom intézni azt az affért,
17  6|               egyszerre köhögési roham fogta el, ami annyira megdöbbentette,
18  6|              kristályos fehérségben huzódtak el a messze látóhatár széléig...
19  6|                     Hámori megdöbbenve dobta el a gyufát, a tábornok pedig -
20  7|                      a megnyugtató érzés fog el, hogy ma a jó Isten kegyelméből
21  8|                          Kinek a sorsa tölti el őket félelemmel és remegéssel?...~ ~
22  8|                    Az ég kegyelme ne hagyjon el bennünket, de ugy áll a
23  8|              remekeit papirra vetette?... Ha el tudjátok azt képzelni, ugy
24  8|                          Két teljes hét mult el azóta, hogy a beteg királyasszony
25  8|                 valami részegség fogta volna el, a karjaival hadonázva,
26  9|                      álmából felébreszsze... El tudja képzelni, hogy mi
27 10|                intézem utolsó soraimat... Ha el nem pusz­tulsz éhen és megéred
28 10|                       És ha mégis megteszed, el ne végy valahogy olyan asszonyt,
29 10|                  valami vad keserüség fogott el: az a semmittévő félmilliót
30 11|                    Óh igen, nekem panaszolta el legelőször a boldogtalanságát...
31 11|              legelőkelőbb fürdőjében töltsék el a közelgő nyári hónapokat.~ ~
32 11|                   magáról, hogy jól töltötte el az életét, én bizvást elmondhatom
33 11|                      ostoba ember volnék, ha el nem ismerném, hogy a boldogságomat
34 11|          legháládatlanabb kutyája lennék, ha el nem ismerném, hogy önnek
35 12|                      s mord arccal sántikált el a kályha mögé, mikor a fiatal
36 12|                 öregapja térdébe:~ ~- Vigyen el a mezőre, - mondta neki
37 12|                  rekkenő, ebédutáni forróság el nem nyomja őket a rozzant
38 12|                káromkodni?~ ~- Tanitalak, de el ne árulj az édesanyádnak!...
39 12|           ebéd­utánonkint...~ ~- Nem árullak el nagyapuskám, mert akkor
40 12|                  tőled ilyesmit... Ha szépen el nem árulod, hogy kitől hallottad,
41 12|                    Látod, hogy nem árultalak el! De holnap délután aztán
42 13|                  harminc esztendőt töltöttem el az énekmüvészet szolgálatában...~ ~
43 13|                      aztán karonfogva indult el a szolgálatkész Lenckkel,
44 14|                    akadályok miatt nem jöhet el.~ ~A Torokhang tagjai elszontyolodva
45 15|                     Milánóban együtt égessük el mindnyájukat. Az volt a
46 15|                  óhajtásuk, hogy ne falazzuk el őket a fali fülkébe, hanem,
47 15|             szenvedélyes csókokkal boritotta el a kis csont-etuis födelét...~ ~
48 15|              megemelve, lassu léptekkel tünt el a krematorium lépcsőin,
49 16|                   vivóversenyen kaparintotta el társai elől a győzelem pálmáját.~ ~
50 16|               urhölgynek az oldalán töltötte el reményteljes ifjuságát.
51 16|                    még most is borzongás fog el, ha arra az öt percre visszagondolok.
52 16|                folyamodását még nem intéztem el, s mikor udvariasan arra
53 16|                      a vivómester is épp ugy el voltak ázva, mint maguk
54 16|                    ha azt a tegnapi gazságot el nem követi...~ ~- Micsoda
55 17|                  sztereotip kiáltás hang­zik el az ajkáról. Ujságot, illusztrált
56 17|                    módját annak, hogy juthat el az ember Helgoland szigetére,
57 19|                   pedig elvileg nem fogadott el, mert az volt a meggyőződése,
58 19|                   valaki ostoba csinyt követ el vele.~ ~A dallamos hang
59 19| postatakarékpénztárnál.~ ~- Hát mennyit költ el egy esztendőben?~ ~- Legfeljebb
60 19|                     maga az életét fecséreli el, tisztelt Mayer ur... Pedig
61 20|                    hajó remetéjét, - annyira el volt mélyedve a gondolataiba,
62 20|        pillanatok­ban még a bátor emberek is el szokták vesziteni a hidegvérüket
63 21|                hercegi elegánciával költötte el ebédjét a luxusvonatok éttermében,
64 21|                 elpusztulnék, ugy temetnének el, mint egy kóbor kutyát, -
65 21|                  kilométernyire hömpölyögnek el a földi lét gondjai és keserüségei...~ ~
66 22|              pillanatra az a csalódás fogott el, hogy nem most álmodom,
67 22|                   ismét az a csalódás fogott el, hogy mindaz, ami negyedszázad
68 22|                      Kisasszony, ne felejtse el ezt a mai délutánt... Lesz
69 22|               semmitse találhatsz... De menj el méltóságos Szentandrássy
70 22|                valami emberevő?... Csak menj el, - és mondd meg, hogy Somlár
71 22|                kabátom zsebébe.~ ~- Ezt vidd el a kis hugodnak, s mondd
72 22|                pillanatig az az érzés fogott el, hogy el kell menekülnöm
73 22|                     az érzés fogott el, hogy el kell menekülnöm innen, mert
74 22|                       amit sohase felejtenék el életemben...~ ~Szerény,
75 22|                    elveszitsen... Ha mindent el szándékozik olvasni, amit
76 22|             trombitaharsogás közt lovagoltak el ágyam előtt a magyar gárdisták,
77 22|                   nem dajkamesékkel altattak el, hanem gyönyörü, ragyogó
78 22|                 sajátságos megindulás fogott el, mint­ha az apámtól, vagy
79 23|                     hogy jöhet).~ ~A titkár (el).~ ~Az államtitkár (szertartásos
80 23|               kinevezzék, annál később vehet el engem feleségül... Nagyon
81 23|                 annyit jelent, hogy kegyesen el vagyunk bocsátva... Igy
82 23|                      volt, amikor nem hittem el ezeket a rágalmakat?~ ~Az
83 23|                       hogy nem hiába mondtam el... mert a méltóságos államtitkár