Rész

 1  2|             bádogos dikciózását s az öreg Tóth borvirágos ábrázata
 2  2|             kihült szivü, te cinikus öreg: ugyan mi közöd ahhoz a
 3  2|             bukkant a sötétségből az öreg Viszloczky Lázár, akire
 4  2|              a pipáját kéri, néha az öreg Magyar Sajtó-t olvassa a
 5  2|         éjszakának idején, leküld az öreg Neczpály fiskálisért, hogy
 6  2|           fölélénkül a bástyára dülő öreg ház... Délben, tizenkét
 7  2|             volt a hetvenben, mig az öreg Peternák állitólag emelt
 8  2|          fejezte ki, hogy szeretett, öreg barátjuk, nagyságos és főtisztelendő
 9  2|             behivatta Walternét.~ ~- Öreg asszony, most itt szigoru
10  2|           feleségül és Hamrák Péter, öreg napjaira, birtokot vásárolt...
11  6|                Ki az a fehérbajuszu, öreg ur, aki a sarokban az „Innsbrucker
12  6|             perccel később a katonás öreg ur pedánsan összehajtogatta
13  6|              találkoznia kelljen, az öreg ur mérgesen megiga­zitotta
14  6|     összeütközött az ujságiróval. Az öreg ur felbőszült tigris módjára
15  6|            győzelmével véget ért, az öreg ur váratlanul igy szólott:~ ~-
16  6|    rágyujtson... De e pillanatban az öreg tábornok vérvörös arccal
17  7|          nekem a szivről - mondta az öreg szinházi kritikus, aki harmincöt
18  7|              pilulában adta be.~ ~Az öreg ember elgondolkodva bólintott.~ ~-
19  7|                fejezte be szavait az öreg kritikus, - ez volt az egyetlen
20  8|             ugy áll a dolog, hogy az öreg Nickelsdorffal történt valami,
21  8|        kitört volna... Mi történt az öreg Nickelsdorffal, a világhirü
22  8|          éjszakán egyaránt...~ ~ ~Az öreg Nickelsdorfnak, negyven
23  8|             még nem lehetett szó. Az öreg Nickelsdorf még kedvence
24  8|              bizonyára megértitek az öreg Nickelsdorfot is, akinek
25  8|         ismét a kezébe vehesse... Az öreg ember, aki azelőtt még álmából
26  8|          kiáltotta:~ ~- Nickelsdorf, öreg pajtás, ébredj föl... A
27  8|    pillantása vetekedhetett volna az öreg Nickelsdorféval, aki egyszerre
28  9|              annyit mondjon, hogy az öreg Duval van itt... Az öreg
29  9|             öreg Duval van itt... Az öreg Duval, a „Kaméliás hölgy”-
30  9|              azt jelentette, hogy az öreg Duval van itt, - mondta
31  9|              Igen, kisasszony, én az öreg Duval vagyok, a kit ön a
32  9|           vagyok az, mert a Dumas ur öreg gentlemanjét már régen agyonjátszották
33  9|             még két hónappal ezelőtt öreg császárok szoritottak a
34 11|             örökség kitelt volna, az öreg asszonyság abbahagyta a
35 11|          következő pillanatban a két öreg ember sápadtan kapaszkodott
36 11|               Hogy jutott Rédeyné az öreg Földy eszébe? Hiszen egyáltalán
37 11|           szóhoz jutni.~ ~- Szegény, öreg barátom, - mondta könyezve, -
38 11|    végrendelet felolvasására...~ ~Az öreg házaspár helyet foglalt
39 12|                                   AZ ÖREG TAKÁCS ÉS AZ UNOKÁJA~ ~Takácsék
40 12|            keleti pályaudvarba.~ ~Az öreg Takács a sajószentjánosi
41 12|   türelmetlenül a kocsik előtt.~ ~Az öreg Takács különös karakter
42 12|       kapcsolat majdnem kizárólag az öreg Takács pénzesleveleinek
43 12|            miért szomoritotta meg az öreg parasztot az előkelő házasság,
44 12|              a nyápic, finomkodó kis öreg? A vén lókupec elméjében
45 12|           hüvös nappali szobában, az öreg Takács pedig kezébe fogta
46 12|         mondta neki könyörögve.~ ~Az öreg Takács kelletlenül böködte
47 12|             látóhatár széle felé. Az öreg szemére huzta a pörge kalapját
48 12|    fenhéjázással mondta ezt, hogy az öreg lókupec gyönyörködve felejtette
49 12|             nyolcesztendős kis pesti öreg pedig nagy­szerüen mulatott
50 12|             Meg, nagyapuskám...~ ~Az öreg a földhöz vágta a zsiros,
51 12|           Félelmes csönd állt be, az öreg Takácsné csudálkozva nézte
52 12|            szólott az ágyán üldögélő öreg emberhez:~ ~- Látod, hogy
53 12|           Fogunk ám, - kurjantott az öreg vidáman, - még pedig déltől-estig!~ ~
54 12|         gyereket.~ ~- Most már aludj öreg, majd holnap folytatjuk,
55 13|          Petterson.~ ~- Poggauba, az öreg Péter apó korcsmájába...
56 14|             Oh igen, igen - terólad, öreg szolgám, egészen megfeledkeztem...
57 14|          mellényzsebében talált, egy öreg, kiszolgált cilinder-óra
58 14|         kivül-belül megtekintette az öreg jószágot, megforgatta, a
59 15|       felületes és affektált...~ ~Az öreg, ezüstsipkás bácsi, aki
60 15|            bólin­tott az ezüstsipkás öreg felé, s pár angol szót intézett
61 15|            különös jelenetet, mig az öreg meghatottan simogatta végig
62 16|           most azt mondom: szervusz, öreg kutya, borulj a keblemre!~ ~
63 20|         ködbe olvadó chersói partot, öreg urak, plaid-del a térdükön,
64 20|   kristályüvegét megtisztitotta - az öreg Adria egy sekély, pocsolya
65 20|   gondolattal, hogy egy becsüle­tes, öreg ember bizalmával visszaéltem,
66 20|              van Leykam János is, az öreg, nyugal­mazott huszárezredes...~ ~
67 20|         magát és meghatva beszélt az öreg katonáról, de én nem igen
68 21|          mondták róla, hogy jószivü, öreg hölgyek támogatják, mások
69 22|          életem szereplőivel, tréfás öreg urakkal, akik valamikor
70 22|              mondd meg neki, hogy az öreg piarista-pap küldte... Na,
71 22|             egy frakkos, érdemrendes öreg ur, ezüstfehér hajfürtökkel,
72 22|            az a fiatal ur, akiről az öreg Somlár páter irt nekem? -
73 22|          hogy miért nevezte a furcsa öreg ember kétszer is „fiuk”-
74 22| Szentandrássy-könyveknek, s éppen az öreg generális verseit olvasgattam,
75 22|    sirboltokban nyugosznak, s engem, öreg cimborájukat, egészen egyedül
76 22|    koporsómat is oda nem helyezik az öreg hadnagyé mellé, aki immár
77 22|         tölgyfabutorok között, s egy öreg, istenfélő barát ülne az
78 22|           nagyon kegyetlen volt a te öreg barátodhoz: a régi gárdisták
79 22|       sokaság várta a halottat, s az öreg püspök a harangok zugása
80 22|             könyörögte ki magának az öreg honvédezredestől, aki nagy
81 23|   gondolatait?... Hiszen ez az édes, öreg feje talán nemsokára a kis
82 23|              hogy egy ilyen őszhaju, öreg bácsi ugy viselkedett, mint