Rész

 1  1|            nonchalence-szal vágják ki magukat a legkritikusabb
 2  1|  kellemesek... A könyvből az derül ki, hogy a férfi, csekély kivétellel,
 3  2|            pajtások alakjai lépnek ki... Mintha husz-huszonöt
 4  2|            éves koráig nem mozdult ki a párnái közül... A cselédsége
 5  2|          azt a reménységét fejezte ki, hogy szeretett, öreg barátjuk,
 6  2|          ezt a reménységét fejezte ki a szépszavu Muzsnay Mihály.
 7  3|            némán egy könyet törölt ki a szeméből. A doktor bánatosan
 8  3|       rózsaarcu, kékszemü - akinek ki volt törve a jobb karja,
 9  3|       kezét: a szegény teremtésnek ki volt szurva mind a két szeme.
10  3|       juhász e pillanatban lehelte ki a lelkét. Még az éjjel elföldeljük
11  3|     legfiatalabb, épp akkor szedte ki egy horgolótüvel a karácsonyra
12  4|          őt is csak ugy szolgálták ki, mint a többi vendéget,
13  4| meglehetősen lakonikus hangon adta ki neki utasitásait a követendő
14  4|           vendéglős maga szolgálta ki, a pincérek a földig hajlongtak
15  4|      többiek kiváncsian kap­kodták ki egymás kezéből a levelet.~ ~
16  5|            vagy öt forintot dobjon ki efféle haszontalanságokért.
17  5|        ugyan egy fabatkát se adnék ki az efféle léhaságért...~ ~
18  5|       félremagyarázta.~ ~- Nem sül ki a szemed, hogy folyton az
19  5|      eltakarja vele.~ ~- Ezt a nőt ki kellene seprüzni innen -
20  5|               És ilyesmiért dobnak ki az emberek három forintot -
21  5|         lágy fuvolahangok suhantak ki a zenekarból, s a primadonna,
22  6|     felszolgáló pincérnőjéhez:~ ~- Ki az a fehérbajuszu, öreg
23  6|            konok nyugalommal állta ki a pillantását.~ ~- Maga
24  7|            nyugodt lélekkel veszem ki a veséjét, aki fenomenális
25  7|      mult­századbeli trükkökkel... Ki tud ellentállni e bájos
26  8|       ügyel, hogy indiszkrét hirek ki ne kerüljenek a betegszoba
27  8|      elválaszt­ják...~ ~Hát vajjon ki az akkor, aki e derék és
28  8|            kihozta a sodrukból?... Ki miatt aggódnak, ki miatt
29  8|   sodrukból?... Ki miatt aggódnak, ki miatt horgasztják le a fejüket,
30  8|           annyi nagy eszme pattant ki félszázados közpályája alatt?...~ ~
31  8|         Fantáziája még nem száradt ki, ötletei, melyeknek annyi
32  8|        gyermekek sirnak utánuk?... Ki tudhatja ezt, ki láthat
33  8|        utánuk?... Ki tudhatja ezt, ki láthat be egy szenvedő asszony
34  8|        husleves után kivánkozik... Ki gondolt volna e pillanatban
35  9|       mintha épp most került volna ki egy hófehér, márványos medencéből.~ ~-
36  9|          tekintete se hozott volna ki a sodrából, nyugodtan meghajolt
37 10|          Ebből a fajtából kerülnek ki a legnagyobb gonosztévők
38 10|         szédülő fejjel támolyogtam ki a kaszinóból a tengerpartra:
39 10|          néha százezreket fizettem ki egy kalandornak, mig odahaza
40 11|          akkor, azon a nyári napon ki nem kosaraz? És rájöttem,
41 11|       szólott:~ ~- Hát nem találod ki? A szegény ember a haláláig
42 12|           és igazi uri ember kerül ki az ő sürü parasztvéréből.
43 12|           a fehérruhás gyereket, a ki vidáman trécselt. A vetések
44 12|     ijedten köhögni kezdett...~ ~- Ki tanitott erre a beszédre? -
45 13|             Én mondom ezt önnek, a ki kerek harminc esztendőt
46 13|          egy vöröslámpa csillogott ki a messzeségből az utasok
47 14|          szédülő fejjel támolygott ki az utcára, s ott igy szólott,
48 16|           agressziv hang nem hozta ki a sodrából.~ ~- Nagyságodnak
49 16|         harci szablyával röppenjek ki a lovagias küzdelmek porondjára.
50 17|           s igy az ő dija se kerül ki a kölcsönből), ma szembejött
51 17| legfantasz­tikusabb terveket festi ki maga elé, de amikor egyedül
52 17|            szolgálatkészen nyujtja ki a kezét.~ ~- Tudod, mit,
53 18|       Reöth: Ezt se neked találták ki, öregem.~ ~Tamássy: Hát
54 18|        Tamássy: Hát kinek találták ki? Mondj nekem csak egy embert,
55 18|      nehogy a te nyakadat tekerjék ki.~ ~Tamássy (a Reöth vállára
56 19|      hátulról, az iroda ablakából, ki nem verődik egy vékony fénysugár
57 19|        mindig sárgás fénynyel vált ki az udvar sötétségéből és
58 19|          megszólalt a telefon.~ ~- Ki az ördög lehet, aki ilyen
59 19|   gyermekekre?... Hát én rám ugyan ki gondol, ha kérdez­nem szabad?...
60 19|     azonban ez a támadás nem hozta ki a sodrából.~ ~- Mayer ur,
61 19|            a ládák alig látszottak ki belőle, a levegőben pedig
62 20|        ismeret­len mélységeiben... Ki törődnék ilyenkor azokkal
63 20|      utisipkás fiatal ember ült, a ki mozdulatlan némasággal szemlélte
64 20|          bucsut mondani...~ ~- Hát ki akar bucsut mondani a világnak?~ ~-
65 21|         Mert bár a mellényzsebéből ki tudta volna fizetni a kalandor
66 21|    amerikai kuplé melódiája suhant ki a szőnyeges fészekbe, mely
67 22|   barátomra, aki csak egyszer jött ki a ragyogó palotából, akkor,
68 22|            sirboltjába elvitték... Ki jár most vajjon az angol
69 22|       akinek a kedvéért mindenáron ki akartam tünni a hétköznapi
70 22|        ezüstzsinóros portás nézett ki érdeklődve a rács­keritésen.~ ~-
71 22|      bánatos hangjai hallatszottak ki a folyosóra. Haboztam, hogy
72 22|           az ezüst csillogása vált ki egy-egy sarokban, s felülről,
73 22|      felállott és körülnézett.~ ~- Ki az? - kérdezte csodálkozva,
74 22|          csak a hajnali világosság ki nem gyulad... Ők az én barátaim,
75 22|           a valóságban nem mehetek ki az emberek közé, mert megborzadnék
76 22|            Gézát temették. A város ki volt forgatva a rendes képéből,
77 22|            tisztességet könyörögte ki magának az öreg honvédezredestől,
78 23|          annak a kérésére nevezett ki a méltóságos államtitkár
79 23|      leányok hozzátartozóit nevezi ki... Ezt mondták és meg is