Rész

 1  1|            mindig aggasztó jelenség. Mikor a fiatalabb bohémvilágban -
 2  1|               gyakran tapasz­taljuk, mikor az olvasóinkkal összetalálkozunk.
 3  1|      fölkeresett a szerkesztőségben. Mikor meglátott, kissé idegenkedve
 4  1|           Honti elnökigazgató urhoz. Mikor a történetnek a végére jutottam,
 5  2|         szikláin?... Emlékszel-e rá, mikor a Séd befagyott s a rozzant
 6  2|      elkészül az ebéddel s a levest, mikor a vendégek kezeltek egymással,
 7  2|             pohár is állott s Péter, mikor a jó kedve kicsillant, vidáman
 8  2|         előbb Walternével konferált. Mikor Viszloczky a sárgarépa árfolyama
 9  3|            között! Borzongás fog el, mikor a szegény vándorokra gondolok,
10  3|          ilyen szomoru, fehér éjjel, mikor magam is térdig gázoltam
11  4|             a Call ur szókimondásán, mikor a dohánygyáros a következő
12  4|        kiváncsiak százai ődöngtek és mikor XIV. Róbert, nagyritkán,
13  5|                  Komlóssy ur később, mikor már belátta, hogy a feleségéhez
14  5|             innen - suttogta később, mikor az ijedtségéből valahogyan
15  6|       történt, egy januári reggelen, mikor az ablakon át csillogó fehér­séggel
16  6|    nézegették egymást, de egy estén, mikor a penzió bécsi kisasszonya
17  6|          távozott, a tábornok pedig, mikor a bécsi kisasszony a zongorajátékát
18  6|            az ide-odatolt figurákat. Mikor az első partie az ujságiró
19  7|           hagyjátok őket a faképnél, mikor a legrosszabb ötleteiket
20  7|      kópéknak, akiknek igazuk van, a mikor az együgyüségtekre számitanak...
21  7|               És este, a szinházban, mikor a „Fekete hétfő” képtelen
22  7|            Fekete hétfő” szerzője... Mikor megláttak, mind a ketten
23  8|              a vörösréz-kondéroknak, mikor egy reggel a főkonyhamester
24  9|          urat irgalmatlanul kidobja, mikor a gitárjával legközelebb
25  9|            magával, abból az időből, mikor reggeltől estig zsákokat
26  9|            mondta a világhirü Fredi, mikor este, hét óra tájban, váratlanul
27 10|            bankjegyeit, de volt idő, mikor én se tartoztam a becstelen
28 10|  nyomoruságos lakásunk csöndjét...~ ~Mikor a világra jöttél, öt sous
29 10|       tallért nyert volna. És engem, mikor végre szédülő fejjel távoztam,
30 11|           közelgő nyári hónapokat.~ ~Mikor egészen megzavarodva távozni
31 11|              látja, nem volt igazam, mikor ilyen pesszimista voltam,
32 11|           kérdezte izgatottan Rédey, mikor a közjegyzői ház lépcsőjén
33 12|         eléje magas, fehér homlokát. Mikor az illedelmes gyermekek
34 12|      vármegyével hajba kapott volna. Mikor Sándor első izben látogatott
35 12|          jelentékenyen meg­csökkent, mikor Sándor egy táblai biró leányát
36 12|          sántikált el a kályha mögé, mikor a fiatal leány az eljegyzésen
37 12|        Nevetett is, sirt is délfelé, mikor a csipkés kis hercegeket
38 12|              mulatott a jeleneten... Mikor a parasztok kitakarodtak
39 12| burku­sok­nak és a muszkáknak...~ ~ ~Mikor alkonytájt a nagy eperfa
40 12|          anyuskám, már akkor tudtam, mikor a vizsgát letettem az iskolá­ban...~ ~-
41 12| odaállitották a sarokba. Ella pedig, mikor a szegény testvérjére nézett,
42 12|       támaszkodva...~ ~Tiz óra felé, mikor az egész ház elcsendesült,
43 13|                   CSÓNAKKIRÁNDULÁS~ ~Mikor Petterson, a hires tenorista,
44 13|            elkalauzolta a szinházba. Mikor Petterson az igazgatóval
45 13|         magasan járt a Kogel fölött, mikor a kecskeszakállas már hangos
46 13|             Kilenc felé járt az idő, mikor a csónak az öbölben kikötött.
47 13|         elégtétellel el­mosolyodott. Mikor a „Kék oroszlán” elé értek,
48 13|          bement a „Kék oroszlán”-ba. Mikor a kecskeszakállas a kapu
49 14|             lesték azt a pillanatot, mikor melegen felöltözködve fognak
50 14|              családi tüzhelyükhöz.~ ~Mikor az óra tizet ütött, s az
51 14|            szent karácsony esté­jén, mikor a keze egyszerre csak odaért
52 15|         utjára, olyan pillanatokban, mikor jól esik neki az a tudat,
53 16|  folyamodását még nem intéztem el, s mikor udvariasan arra kértem,
54 16|            gallérját gombolta össze, mikor az egyik segéd izgatottan
55 16|           harmadik, s egy óra mulva, mikor a Ferenciek templomában
56 17|         leggyámoltalanabb teremtése. Mikor a feleségét a vonathoz kiséri,
57 17|              a cigány nagybőgőjét, a mikor a szalmaözvegy az ötödik
58 17|            álmodnak...~ ~Hajnaltájt, mikor egy nyitott kocsin a város
59 19|          miért egyem mákos kalácsot, mikor husz százalékra kell kiegyeznem
60 19|              aki sir a szinházban, a mikor a huszezerforintos tenorista
61 20|     csillogott a tükörsima tengeren. Mikor a hajó elhagyta a kis lovránai
62 20|            takarék­pénztári könyvét, mikor megtudta, hogy anyagi gondjaim
63 20|       válaszolni a barátom szavaira, mikor pedig később szólni akartam
64 20|           leragadt az álmosságtól, - mikor egyszerre csak ijedten tekintettem
65 21|              a puritán Győry doktor, mikor a Hétfáy aranyszőke mefisztó-szakállát
66 21|       magában boszusan Győri doktor, mikor egy-egy nagy szálloda szőnyeges
67 21|            sok papirja és készpénze, mikor az élnitudás nagy müvészetét
68 21|      udvarolt. Csak akkor riadt föl, mikor Hétfáyt, kalandor-honfitársát
69 22|              UTOLSÓ GÁRDISTA~ ~Néha, mikor éjjelenként hirtelen fölriadok
70 22|          kacér asszony az oka, aki - mikor még a bécsi palotájában
71 22|          kivillogó rokokó-palotát... Mikor a hüvös platán-fasoron végigmentünk,
72 22|              hogy merre tartson...~ ~Mikor a hófehér márványlépcsőn,
73 22|       buvárkodtam a bibliotékában, s mikor délfelé ismét visszatértem
74 22|       császárváros ablakai mögött... Mikor hajnaltájt végre lefeküdtem,
75 22|        jóságáért köszönetet mondjak. Mikor a dolgozó-szoba ajtajához
76 23|              meg ölelésre gondoltam, mikor a kis unokám nevetésére