Rész

 1  1|          mintha önök közé - hazajött volna.~ ~Ez a találkozás nem csupán
 2  1|              jutottam, s azt kellett volna irnom az utolsó lapra, hogy:
 3  2|              eseménye csak álom lett volna: hirtelen ugy tetszik, hogy
 4  2|                  Be szivesen nyomtam volna egy barackot a fejedre,
 5  2|        mintha végképp megfeledkeztek volna arról, hogy mivel tartoznak
 6  2|       szentsége is bizvást megnyalta volna a száját...~ ~Nem tudom
 7  2|            mintha csak tegnap láttam volna a valóságban, pedig több
 8  3|          keserüséggel: ó, mi jó lett volna családot alapitani! Eszembe
 9  3|              réztányérokat ütögetett volna össze, egy cérnaszál vékonyságu,
10  4|    egyszerüen vállat vont.~ ~- Miért volna kitüntetés, kérem? Ő is
11  4|              amely már rég fölmondta volna a szolgálatot, ha az itteni
12  4|              ujólag szóhoz juthatott volna - ezt mondta:~ ~- Kedves
13  5|            sokkal bátrabban rászánta volna magát arra, hogy egy oroszlánketrecbe
14  5|             hiszem, okosabban tetted volna, ha ezen a pénzen inkább
15  5|             pár meleg keztyüt vittél volna haza a lányaidnak... Én
16  5|             ajakát beszédre nyitotta volna.~ ~- Huszonöt év óta nem
17  7|             principiumodtól eltértél volna? - kérdezte a vén kritikus
18  7|        vallani magának... Elküld­tem volna, mert tudom, hogy magát
19  8|         alantasai közül szót váltott volna valakivel, a nélkül, hogy
20  8|           kivül egyéb hang is kitört volna... Mi történt az öreg Nickelsdorffal,
21  8| szakácsművészet istenasszonya hagyta volna cserben érdemes, vén adeptusát?...
22  8|             kegyetlen homálya borult volna e hüséges agyvelő fölé?...
23  8|     hanyatlás hideg lehellete suhant volna végig selymes ősz fürtjein,
24  8|              történik...~ ~Mit szólt volna Rafael, ha munkabirása fénykorában
25  8|    fénykorában a jobb kezét levágták volna? Mi történt volna a britt
26  8|           levágták volna? Mi történt volna a britt óriással, ha elveszik
27  8|             pillantása vetekedhetett volna az öreg Nickelsdorféval,
28  8|      hirtelen valami részegség fogta volna el, a karjaival hadonázva,
29  8|              mintha ők is megérezték volna annak az eseménynek a jelentőségét,
30  8|             kivánkozik... Ki gondolt volna e pillanatban arra az ostoba
31  9|          eszmecsere sikerében bizott volna. Mindössze arra szoritkozott
32  9|               mintha épp most került volna ki egy hófehér, márványos
33  9|         királynő tekintete se hozott volna ki a sodrából, nyugodtan
34 10|           ellenére is békén viseltem volna a sorsomat, ha egy napon
35 10|             öt­frankos tallért nyert volna. És engem, mikor végre szédülő
36 10|              mintha jól megvacsorált volna, mig én arra se vagyok képes,
37 11|         ötezerkoronás örökség kitelt volna, az öreg asszonyság abbahagyta
38 11|             a villám előttük csapott volna le, ez aligha lepte volna
39 11|            volna le, ez aligha lepte volna meg őket annyira, mint a
40 11|         mielőtt bárki is betekintett volna, a tüzbe kell dobnia a papirost.
41 11|           reá, hogy milyenre fordult volna az életem sora, ha akkor,
42 11|          rájöttem, hogy ugyanaz lett volna a sorsom, mint a kedves
43 11|          igavonó állatként küzdöttem volna a mindennapi kenyérért...
44 12|             vármegyével hajba kapott volna. Mikor Sándor első izben
45 12|          könnyü szerrel eltérithette volna tőle. Laci most a fejébe
46 12|      dolgoztak, azaz, hogy dolgoztak volna, ha a rekkenő, ebédutáni
47 12|              bátran hadat üzenhetett volna velük a burku­sok­nak és
48 13|     sondersbergi tavon náthát kapott volna...~ ~Ujabb erővel kormányozta
49 14|             kongó pénzekkel honorált volna.~ ~- Mi az, a mit még becsaphatnék?
50 16|    resszortban valaha ismerősöm lett volna...~ ~Meglehetős impertinens
51 16|         erről a tettemről, de ha igy volna, semmi se akadályozhat abban,
52 16|              még szivesen elviseltem volna, ha azt a tegnapi gazságot
53 18|         minden bizonyiték a kezemben volna.~ ~Reöth: Hogy érted ezt?~ ~
54 18|              rá, hogy miképp alakult volna tovább a játék?~ ~Pár pillanat
55 19|          hangulatokkal. Azt lehetett volna hinni, hogy az egész épületben
56 19|       nevetni és sirni is szere­tett volna erre a különös gondolatra...
57 20|         illeti, nyugodtan fölvehette volna a versenyt mindenkivel,
58 20|           pár percig nem igen tudtam volna válaszolni a barátom szavaira,
59 20|               mintha csak ezt mondta volna:~ ~- Ime, a jó Isten megkönyörült
60 21|         bizonyára önmagának se merte volna bevallani, - az irigység
61 21|             mellényzsebéből ki tudta volna fizetni a kalandor jelenlegi
62 21|               Ezt Győry aligha tudta volna megmagyarázni. De bizonyos,
63 21|             Mintha csupa oxigén lett volna a puha és világosságban
64 22|             mintha egyszerre megtelt volna világossággal és melegséggel,
65 22|              gyöngyvirág csilin­gelt volna körülöttem a levegőben,
66 22|        aranyos csikjai ott repkedtek volna a kastély karcsu tornyán,
67 22|             nélkül, hogy mást láttak volna a park hatalmas faóriásainál,
68 22|            mintha vert aranyból lett volna, a menyezet üvegboltozatán
69 22|         olyan volt, mintha álom lett volna, mert ekkora fényüzést még
70 22|            csöndes sirboltban jártam volna, ahol ötven év halottjai,
71 22|              kávéházba, mert bántott volna a mulatozó emberek lármája,
72 22|         legjobb barátomtól bucsuztam volna... Az öregember pedig szeretettel
73 22|            és mintha magában beszélt volna, halkan, ellágyulva mormolta:~ ~-
74 23|            unokám nevetésére kellett volna gondolnom... Ez a fruska