Rész

 1  1|             értenek meg bennünket - pedig minden rossz firkáló azzal
 2  1|           növendékeknek? Utóiratban pedig a felől kért információt,
 3  1|     hős­nőmbe bolondultam bele, még pedig oly komolyan, hogy sehogyse
 4  2|         könnyen elbolondithatjátok, pedig még kilencvenéves se vagyok,
 5  2|             felé a kezét, a kanonok pedig behivatta Walternét.~ ~-
 6  2|         nyelvével, Viszloczky Lázár pedig megszégyenülten elhallgatott...
 7  2|          láttam volna a valóságban, pedig több egy negyedszázadánál,
 8  3|          sipitozott, egy másik hang pedig, mely nyilván valami apró
 9  3|             visel - a kisebbik fiam pedig mint harlekin keresi a kenyerét
10  3|             aranycsillag, a derekát pedig rubintos kigyó szoritotta
11  3|         zománc. A szoba másik végén pedig két szomoru apáca csöndesen
12  4|         téved. Ez német szivar, még pedig a legsilá­nyabb német szivarok
13  4|          tartják, mint a gombkötőt, pedig a gombkötő, ha érti a mesterségét,
14  4|              gondolom, igy hivják - pedig abszolute nem futott, hanem
15  4|          nézi valami félistennek... Pedig mi, akiket a szabad Amerikában
16  5|       illegette magát, a primadonna pedig fürdőkosztümben jelent meg,
17  5|             föl lennék háborodva... Pedig nemcsak hogy nem vagyok
18  5|             szerelmes asszonyt, még pedig oly hevesen, hogy szinte
19  6|      terjedni kezdett, a generálist pedig, aki az asszonyok minden
20  6|             és távozott, a tábornok pedig, mikor a bécsi kisasszony
21  6|            előre tolta. Az őrnagyok pedig, legalább az én tudtom szerint,
22  6|          kipirult arcát, a tó felől pedig, melyen karcsu csónakok
23  6|             el a gyufát, a tábornok pedig - még egy megvető pillantást
24  7|             egyetlen eset volt, még pedig tizenkét esztendővel ezelőtt.
25  7|       szégyenletemben, még most is, pedig már tizenkét esztendeje,
26  9|              kérdezte Wallried, még pedig azzal az impertinenciával,
27  9|             s azért arra kérem, még pedig sürgősen, hogy adja vissza
28  9|         hajókra. Ez kell nekem, nem pedig az az erkölcsi elégtétel,
29  9|          sóhajtott, az impresszárió pedig egy fájdalmas könyet morzsolt
30 10|          harmadik szobaasszonya, én pedig, akinek este a comme il
31 10|            jó üveg bort vásároljak, pedig a doktor ma reggel is megmondta,
32 11|    megnyugtatta:~ ~- Drága barátom, pedig ugyancsak nem érdemeltem
33 11|           karosszékben, a közjegyző pedig kivette a vasszekrényből
34 11|        nyaralási költségeiket, most pedig csak tőlük függött, hogy
35 12|          kebelére, a fiatal asszony pedig mosolyogva tartotta eléje
36 12|    kapaszkodtak föl, László és Ella pedig trécselve kuporod­tak össze
37 12|            szobában, az öreg Takács pedig kezébe fogta a kampós botját,
38 12|       nyolcesztendős kis pesti öreg pedig nagy­szerüen mulatott a
39 12|         nézte a gyereket, a nagyapa pedig ijedten köhögni kezdett...~ ~-
40 12|       odaállitották a sarokba. Ella pedig, mikor a szegény testvérjére
41 12|   kurjantott az öreg vidáman, - még pedig déltől-estig!~ ~Összenéztek
42 13|         meghivja; a kecskeszakállas pedig mint a sondersbergi szinház
43 13|             Goethe-muzeumot, délben pedig megebédelünk a „Kék oroszlán”-
44 13|        olvasztott zafir, a levegője pedig csupa füszer, csupa hegyi
45 13|     vaskosaras házak között, délben pedig betértek a „Kék oroszlán”-
46 13|            a havelockomat elhozzam, pedig majdnem megvesz az Isten
47 13| alázatossággal elköszönt, Petterson pedig bement a „Kék oroszlán”-
48 15|  bőrkötényes, fuvaros formáju ember pedig hatalmas ládát cipelt be,
49 15|      ezüstsipkás bácsinak, a dobozt pedig gyöngéden elhelyezte a mellénye
50 16|   megsértette a nevezett urnőt, még pedig tegnap délben, amikor a
51 16|         után meghajolt, a két segéd pedig - érezvén, hogy ez a hang
52 16|         emelte a poharát, Tóthfalvy pedig röviden igy szólott:~ ~-
53 17|             hogy hivatalom van. Még pedig meg­lehetősen jól jövedelmező
54 17|          okvetetlen elutazom... Még pedig egyenesen a Nordkapra...~ ~
55 17|        barátnőjének. A gummi­kerekü pedig veszett galoppban robog
56 18|             tételeket.)~ ~Reöth: És pedig?~ ~Tamássy: (Még mindig
57 19|            fölött, a kémények körül pedig lassan szitált a hó. Komor
58 19|            léhaságokon jár a fejük, pedig az egyik nagyobb koldus,
59 19|            érdekelték, meghivásokat pedig elvileg nem fogadott el,
60 19|        azonban ujra megszólalt, még pedig oly szeliden és komolyan,
61 19|  egy­általában nem járok, szinházat pedig huszonöt év óta nem láttam
62 19|            el, tisztelt Mayer ur... Pedig az élet sokkal drágább kincs,
63 19|         holta után elköltik... Most pedig jó éjszakát, mert más dolgom
64 19|   látszottak ki belőle, a levegőben pedig millió apró pelyhecske szitált.
65 20|          tüzében, a félszigeten tul pedig már ott csillogott a nyilt
66 20|             barátom szavaira, mikor pedig később szólni akartam valamit,
67 20|             a felindulástól, a keze pedig reszketett, amint a „Fremdenblatt”
68 21|            az övéi fölött, a modora pedig olyan urra vallott, aki
69 22|         mesterek, egy hófehér ménen pedig, amelyet kékruhás, szőkehaju
70 22|           csöndes emberekké lettek, pedig valaha, - jó istenem, az
71 22|         fiatalságát, Ferenc dédapám pedig hatvanhét éves koráig ott
72 22|           néz a homályban, a hangja pedig reszketett, mintha sirni
73 22|     bucsuztam volna... Az öregember pedig szeretettel megsimogatta
74 23|        Tihanyi Erzsi... az édesapám pedig könyvelő a gummigyárban...~ ~