IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Estétol-Reggelig Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1 4| ő felsége holnap reggel 11 órakor személyesen fogadni 2 15| New-York Krema-~ tórium 1546.~ ~Tudják, hogy mi volt 3 20| osztrák hadikikötőbe vitte az abbáziai fürdővendégeket. Egész sereg 4 2| tetszik, hogy még mindig az ablakdeszkára dőlve olvasgatom a kecskebőrös 5 11| Rédeyné bevonult egy ablakmélyedésbe, s mig az ura értelmetlen 6 15| a fütőházat, a kerek kis ablakokat, amelyeken át a hamvasztás 7 22| közé kanyarodtak, a mig ablakom alatt elkésett automobilok 8 22| termet, amelynek karikás ablaküvegein tompán, szeliden szüremlett 9 2| az öreg Tóth borvirágos ábrázata mintha mérgesen felém bólintana... 10 8| kukták és a konyhaleányok ábrázatán, s nyomasztó sulylyal nehezedett 11 22| egy hatalmas szál katonát ábrázolt: vörös magyar kalpagban, 12 12| a végtelenbe vesző zöld abroszon...~ ~Messziről idelátszott 13 2| tölgyfaburkolatos ebédlőben, a hófehér abroszt régi ezüstnemüvel és sötétzöld 14 20| mélységeiben... Ezért vallom, hogy abszolut jó emberek egyáltalában 15 1| regényhősnőket a szerzői abszolutizmustól megóvják...~ ~Igyekeztem 16 18| impresszióinkra, mint a pozitiv adatokra. Ez az ember hamisan játszik 17 1| azt gondolja magában:~ ~- Addio, - megint szegényebb vagyok 18 8| volna cserben érdemes, vén adeptusát?... Az öregség kegyetlen 19 17| szódabikarbónát akarsz, azt adhatok...~ ~A komor ur nem honorálja 20 14| kiáltotta boldogan.~ ~- Nos?~ ~- Adj egy biztos tipet a jövő 21 5| Én ugyan egy fabatkát se adnék ki az efféle léhaságért...~ ~ 22 4| valami uj rendelést akar adni, - és ez neki épp oly fontos, 23 10| faut uri embert kellett adnom, nappal ugy ődöngtem az 24 9| ötvenezret, hanem hatvanezret adok önnek... Ha beleegyezik, 25 10| megsemmisülés utjára lépek, adom neked azt a tanácsot, hogy 26 19| kiegyeznem az inzolvens adósaimmal?...~ ~Az utóbbi szavakat 27 20| megtisztitotta - az öreg Adria egy sekély, pocsolya azokhoz 28 20| a körülállóknak, hogy az Adriában is vannak olyan helyek, 29 18| tételeket.~ ~Reöth: Mennyit adsz le?~ ~Tamássy: Ma este kétezer 30 22| hadfiak háromszoros sortüzet adtak a nyitott sirboltnál, mert 31 18| neuraszténikusok sokkal többet adunk az impresszióinkra, mint 32 7| odaléptem a kétségbeesést affektáló kis gömbölyüséghez.~ ~- 33 6| uralkodó kegyelméből.~ ~Az affér két hőse: a generális és 34 6| volt az az ujságiró, aki az afférról négykolumnás tudósitást 35 1| akit a novellái után afféle afrikai oroszlánvadásznak képzeltünk, 36 4| egyáltalában miért élnek? Hogy egy ággal több legyen a családfájukon? 37 1| vallomásokat akar tenni, az mindig aggasztó jelenség. Mikor a fiatalabb 38 2| különben megcsontosodott agglegények voltak, se a nyári melegség, 39 21| Győry doktort, a milliomos agglegényt, évek óta valami sajátságos 40 17| a város felé hajtatnak, aggodalmasan tapogatja meg a zsebében 41 19| hanem igy szólott bizonyos aggódással:~ ~- Megeshetik, hogy a 42 8| a sodrukból?... Ki miatt aggódnak, ki miatt horgasztják le 43 13| önnek? - szólott Petterson aggódva.~ ~- Nos?~ ~- Azt mondom, 44 16| A két urat azonban az agressziv hang nem hozta ki a sodrából.~ ~- 45 16| ha maguk is áttérnének az agresszivitás mezejére? De mivel a titkár 46 22| éjjelenként az ő függönyös ágyacskájában... Mert engem nem dajkamesékkel 47 3| doktort a szerencsétlen bohóc ágyához, s a szivem megdermedt az 48 12| tele szájjal szólott az ágyán üldögélő öreg emberhez:~ ~- 49 8| a bájos királyasszonyt ágyba döntötte?...~ ~A jó Isten 50 8| királyasszony egy szomoru estén ágynak dőlt...~ ~A hideg októberi 51 10| haragjában meggondolás nélkül agyon tud ütni valakit, mig máskor 52 9| öreg gentlemanjét már régen agyonjátszották a vidéki szinházakban, hanem 53 10| melylyel tiz perc mulva agyonlövöm magamat...~ ~Kicsi fiam, 54 6| arra a cigarettára, hát agyonverem... És ha még egyszer csak 55 3| fiacskám...~ ~Elfordultam az ágytól, mert a látvány belemarkolt 56 13| rekedt fogsz lenni, mint az ágyu, - énekelhetsz a paplan 57 19| össze azt a csekély kis agyvelejét, s feleljen szépen a kérdéseimre... 58 8| homálya borult volna e hüséges agyvelő fölé?... A hanyatlás hideg 59 10| belőlem minden érzést, de ah, azért vannak néha pillanataim, 60 7| számitanak... A szinpadi szerző áhitatos szemforgatással szólit benneteket: „ 61 1| befogja tartani az összes §§-aimat. Egy másik az iránt érdeklődött, 62 5| magában, anélkül, hogy az ajakát beszédre nyitotta volna.~ ~- 63 5| a Komlóssy-pár váratlan ajándékhoz jutott: az asszony egy unokaöcscse, 64 14| angyal, aki a gyermekeknek az ajándékokat hozni szokta.~ ~- Fiacskám, 65 14| hirtelen megállott.~ ~- Az ajándékokra elég lesz a két forint, 66 3| szegény gyermekem születésnapi ajándékul került... Én is husz évig 67 18| mindegy!”)~ ~A croupier: Kérek ajánlatot a bankra!~ ~Ismét csönd, 68 22| a főtisztelendő tanár ur ajánlott?... Tessék csak velem jönni, 69 22| méltóságos urral... Ha ő ajánlotta, akkor bizonyosan fogadni 70 17| sztereotip kiáltás hangzik el az ajkáról. Ujságot, illusztrált lapot 71 2| óra után, ha a hivatalok ajtait bezárják, nagyszakállas, 72 6| generális a dohányzószoba ajtajában összeütközött az ujságiróval. 73 22| mondjak. Mikor a dolgozó-szoba ajtajához értem, egy pillanatig megállottam 74 8| felséges asszony szárnyas ajtajai előtt szigoru katona őrködik, 75 12| ő is utánuk szaladt az ajtófélfáig.~ ~- Szedte-vette mihaszna 76 18| mire a bankár támolyogva az ajtóhoz ütődik. De csakhamar összeszedi 77 22| lebzseltem álmaimban az aranyos ajtók mögött, amelyeken belül 78 4| pillanatra állva maradt az ajtónál, ahonnét, a sárgás függönyökön 79 8| És a komornyikok, az ajtónállók, a katonák, az udvari méltóságok, 80 16| de ha igy volna, semmi se akadályozhat abban, hogy ezennel ünnepiesen 81 20| elhatároztam, hogy meg fogom akadályozni az öngyilkosságot...~ ~ ~ 82 10| ilyesmivel nem törődik; aki akadékoskodik, azt egyszerüen elkergeti. 83 1| igazgatott Feleségképző Akadémia, mennyi a tandij, szükséges-e 84 1| Előadások a Feleségképző Akadémián.” Tanácsok voltak benne 85 23| A kis leány (zavartan, akadozva): Méltóságos uram... méltóságos 86 17| öt-hat helyen keres, amig rám akadt, s igy az ő dija se kerül 87 1| vonatkozó nézeteiket... Akadtak jókedvü és okos asszonyok, 88 1| asszonynak sohase lehet önálló akarata... A kétféle tanács azzal 89 15| anya és két leány. Közös akarattal váltak meg az életüktől 90 11| szende bakfis, nagyon is erős akaratu asszony lett... Ne vegye 91 1| kisasszony?~ ~- Azt személyesen akarják elmondani a nagyságos urnak...~ ~ 92 1| maga semmivel se más, mint akármelyik közönséges ember... Én 93 21| mintha személyesen is meg akarna ismerkedni gazdag és világgyülölő 94 18| gesztust csinál, mintha ezt akarná mondani: „Nekem mindegy!”)~ ~ 95 18| játékosok (fölemelt ököllel akarnak nekirontani, de Tamássy 96 22| irni, és azt kérdezi, hogy akarom-e támogatni a munkájában?... 97 19| elkészüljek...~ ~Dühösen le akarta tenni kezéből a telefon 98 22| hátamon, amikor az egykori akasztófa-domb kövér, zöld füvén heverésztem... 99 13| duplabéléses havelockot akasztott le.~ ~- Mi ez? - kérdezte 100 22| daliás magyar fiuk képét, akikért száz évvel ezelőtt minden 101 1| rehabilitáltam azokat a szerzőket, akikre annyi védtelen ember sorsa 102 21| kiélvezték e boldog semmittévők, akiktől sok ezer és ezer kilométernyire 103 17| kéköves uriember közelitett, akin hatvan lépésnyiről meglátszott, 104 8| csataindulót, fiatalsága gyönyörü akkordjait meghallja?... Csak ennek 105 14| ünnepet a jövő hét szerdájára. Akkorra majd gondoskodom róla, hogy 106 15| aztán a szállitólevelet aláirja.~ ~- Naponként kapunk ilyen 107 22| dusgazdag Szentandrássy Géza alakja, s én, mint minden gyerek, 108 2| vidám, elfelejtett pajtások alakjai lépnek ki... Mintha husz-huszonöt 109 18| kiváncsi lenne rá, hogy miképp alakult volna tovább a játék?~ ~ 110 8| konyhájában, a nélkül, hogy az alantasai közül szót váltott volna 111 3| mi jó lett volna családot alapitani! Eszembe jut egy ilyen szomoru, 112 18| impresszió, aminek nincs pozitiv alapja.~ ~Tamássy: Mi huszadik 113 10| apám. Büszke, indulatos, de alapjában jószivü ur, aki a haragjában 114 8| vereségek hire?... Talán az alattomos betegség, mely a birodalom 115 17| kérdezi az egyik jóbarát alattomosan.~ ~A levéliró ünnepies, 116 5| nyugodtsággal tekintgettek az alattuk hullámzó közönségre. Komlóssyné 117 12| mindig oly tekintélyes számu alattvalója maradt, hogy bátran hadat 118 9| nem tud lemondani erről az alávaló életről? - kérdezte kétségbeesve.~ ~ 119 13| maga felől...~ ~Lenck sunyi alázatossággal elköszönt, Petterson pedig 120 16| szivességet kérjek önöktől. Alázattal könyörgöm, adják át legmelegebb 121 22| istenfélő barát ülne az alacsony harmónium mellett... Sokáig 122 2| életmegifjitó fluidum, mely régi alchimisták receptjeiben maradt az utókorra... 123 2| fogad... Husz éven át minden áldott napon ezt a reménységét 124 5| egy rövid órácskát nekem áldozna...~ ~A magánbeszélgetés 125 7| igazság, amit föl ne kellene áldozni azért, hogy egy haldokló 126 9| aki Pattit, Dusét s Barbi Alice-t is végigvitte Európán és 127 19| térdig ért a hó, a ládák alig látszottak ki belőle, a 128 6| vezette a távoli havasok aljába: a Hámori tüdőcsucshurutja, 129 13| helybeli tenorista a lépcső aljáig kisérte a vendégmüvészt...~ ~- 130 4| valamit, ha az embernek alkalma is van hozzá, hogy igazat 131 10| nyerő arcának ne essem... De alkalmasint mindennek ellenére is békén 132 22| kastély körül, lesve az alkalmat, amikor a bánatos szerelmest 133 10| ha még egyszer pénzért alkalmatlankodom nála. Hazajöttem és felöltöttem 134 2| majdnem mindig akad egy-két alkalmi vendég is... Hamrák Péter, 135 6| Most végre itt van az alkalom, s én alaposan el fogom 136 4| itt van és élni akartam az alkalommal, hogy személyesen meglássam... 137 20| Ugy van, csak éppen az alkalomra van szükség, mely ezeket 138 11| meg, hogy most, az életem alkonyán, köszönetet mondjak önnek. 139 13| hullámokon... Csöndes, szelid alkonyat borult a habokra, de a Kogel 140 13| mester kissé lepihenhet, alkonyattájban aztán csónakkirándulást 141 12| muszkáknak...~ ~ ~Mikor alkonytájt a nagy eperfa alatt vacsorához 142 15| elfog bennünket, lényeges alkotó része az a kétségbeejtő 143 22| elkészültem, s egy napon, alkonyattájt volt, alázatosan bekopogtattam 144 9| Fredi urat? Természetesen alku nélkül, mert nekem nem szokásom 145 23| lépéssel közelebb megy az államtitkárhoz): Mondja, hogy csak tréfál 146 23| aki még nekem, a hatalmas államtitkárnak is meg merte mondani a szemembe 147 23| meg?... (Dacosan néz az államtitkárra).~ ~Az államtitkár (a fejét 148 22| pillanat mulva ott fogok állani az utolsó Szentandrássy 149 2| érdeklődött néha a vagyoni állapot iránt:~ ~- Mennyi pénzünk 150 15| alakjában, hanem abban az állapotban, a melyben a newyorki krematorium 151 23| a fejét, aztán várakozó állásban marad).~ ~A kis leány (zavartan, 152 17| óta a legbizonytalanabb állásokat tölti be, s állandóan hordárokat 153 10| megajándékoztak egy croupier-i állással. Két évig a bank költségén 154 14| ur, aki reggeltől estig állat módjára dolgozott, csakhogy 155 11| kedves férjéé: fáradt igavonó állatként küzdöttem volna a mindennapi 156 7| velük, mint a kártékony állatokkal, akiket minden becsületes 157 2| egymással, rögtön az asztalra állitja... E pontnál azonban meg 158 17| az esti programmról. Én állitom össze a menüt, én csinálom 159 20| helyek, melyek két egymásra állitott templomtornyot egész az 160 2| keljek csak még egyszer föl, álljak csak még egyszer talpra, 161 2| akkor is csak ugy félvállról állnak szóba az emberrel... A sárgarépa 162 2| kilencen alul szóba se akartak állni velem... Aztán egy liter 163 2| pontnál azonban meg kell állnunk, nyájas olvasó, mert a Walterné 164 22| temetésre kirukkolt a városban állomásozó honvédség is, s a derék 165 20| jegyemet arra az ismeretlen állomásra, ahonnét sohase lehet visszatérni 166 20| kilométernyire a galánthai vasuti állomástól a bécsi gyorsvonat beleszaladt 167 22| kastély kapui tárva-nyitva állottak, a park fái között hullámzó 168 1| az arisztokrata pártjára állottam; a méltóságos asszony mindjobban 169 22| álltak, antik szekrények és állványok, egy fekete orgona, amelynek 170 14| karácsony előtt, megjelent álmában az a jó angyal, aki a gyermekeknek 171 8| szavát venni; naphosszat álmadozó szemmel bámult az aranyos 172 22| történetek mámorossá és álmadozóvá tesznek, néha egész délutánokon 173 22| ülve, én is ott lebzseltem álmaimban az aranyos ajtók mögött, 174 10| kastélyában a fél góthai almanach megfordult, s aki gőgösen 175 22| fogott el, hogy nem most álmodom, amikor fiatalságom igy 176 19| telefonbeszélgetést csak álmodta. Vagy csakugyan szólt hozzá 177 2| Robinson szigetén s édes álmokkal népesiti be a hátulsó udvari 178 22| lelkesedve megtapsolnak... És az álmom igazsággá lesz, mert nincs, 179 3| tábornok - ez a látvány még álmomban is kisért - nyögve tapogatta 180 22| éjjelenként hirtelen fölriadok az álmomból, s órákig is elgondolkodom 181 5| mert van annyi eszem, hogy álmos és haragos arcot vágok, 182 12| csontokat és megcsókolta az álmosodó gyereket.~ ~- Most már aludj 183 19| lesznek, s valami hihetetlen álmosság bénitja meg a kifagyott, 184 20| szemem majd leragadt az álmosságtól, - mikor egyszerre csak 185 13| nimfákat, akik még téli álmukat aluszszák...~ ~Lenck a kezébe 186 7| óráit megédesitem ezzel az álommal... Ugyebár ön se lesz rosszabb, 187 22| igazán találkozni fogok az álombéli pajtásaimmal...~ ~Igy szólt 188 13| elérték a nádast, mely a kis alpesi tavat szegélyezte. Lenck 189 14| ingeim, a zsebkendőim, az alsónadrágjaim már rég ott vannak a zálogház 190 22| palotából, akkor, amidőn az alsóvárosi temető sötét sirboltjába 191 5| egy éjjel, amig nyugodtan alszom, a vágókést beledöfje a 192 1| érdeklődött, melyik utcában van az általam igazgatott Feleségképző 193 22| engem nem dajkamesékkel altattak el, hanem gyönyörü, ragyogó 194 12| álmosodó gyereket.~ ~- Most már aludj öreg, majd holnap folytatjuk, 195 8| Nem kell, semmise kell, aludni akarok... Az a kivánságom, 196 2| forint ötven, ámbár kilencen alul szóba se akartak állni velem... 197 12| elmult és ti még mindig itt alusszátok át az uristen szép napját?... 198 4| Csak esznek, isznak, alusznak, de az életükből senkinek 199 13| nimfákat, akik még téli álmukat aluszszák...~ ~Lenck a kezébe fogta 200 12| nem szokta meg a délutáni alvást, belecsimpaszkodott az öregapja 201 8| Isten tudja. Talán ez, talán amaz, talán egyik se a kettő 202 2| párja csak hat forint ötven, ámbár kilencen alul szóba se akartak 203 8| zsirjában, vagy egy-egy müvész ambiciójával épitve föl a hatalmas fagylalt-dómokat, 204 5| kicsiny lábahegyéig... És amellett itt ülök morózus arccal 205 19| kimerülve jöjjön be az üzletbe, amelyből a kenyerét és a rongyait 206 12| meg olyan summákat sem, amelyekért máskülönben az egész vármegyével 207 2| barátfüle került az asztalra, amelyikért a római pápa ő szentsége 208 10| az a borzalmas látvány, amelyikről az imént beszéltem. Ilyenkor 209 6| meresztette rá a szemét, amelytől a hadosztály egész tisztikara 210 7| tőle annyi gyöngédséggel, amennyi egyáltalában csak kitelt 211 1| legközelebb Budapestre utazom...~ ~Amennyire a szomoru levél elérzékenyitett, 212 4| Pedig mi, akiket a szabad Amerikában neveltek, azt hiszszük...~ ~ 213 4| pillanatig jóságosan pihent az amerikain, aztán a fejével szeliden 214 9| is végigvitte Európán és Amerikán, most tehetetlen dühvel 215 3| bólogattam.~ ~- Én csak amiatt bukdácsolok, mert nincs 216 19| Dühösen biccentett a fejével, amiben némileg igaza is volt; nyolcvantagu 217 2| lelkemben olyan emlékek, amikre husz-huszonöt éve, hogy 218 11| oly szeretettel reám, mint amily melegen, sirig tartó hálával 219 4| délcegebbnek tünt föl előtte, mint amilyennek eddigelé képzelte... XIV. 220 18| Mindez csak impresszió, aminek nincs pozitiv alapja.~ ~ 221 21| egy koronát se szerzett, amióta a nagykoruságát átlépte, 222 22| lassanként magamhoz tértem ámulatomból, s megilletődve közeledtem 223 22| idejét és a talentumát...~ ~Ámulva néztem rá, mert sejtelmem 224 7| hogy egy-egy furfangos analfabéta a fejetek fölé kerekedjék... 225 14| dörzsölve settenkedett az anekdotázó urak körül, - csupán a szegény, 226 5| titokban végiggondolt magában, anélkül, hogy az ajakát beszédre 227 20| hajtva pukkerliznek az Angiolina előtt. Később a könyvek, 228 22| pompázott előttem az óriási angolkert, mohos és ezüstfehér fatörzseivel, 229 15| átnyujtotta a gyászbaöltözött angolnak.~ ~- Ime, uram, - mondta 230 14| ragyogó szemmel fordult az angyalhoz.~ ~- Megvan! kiáltotta boldogan.~ ~- 231 1| a megmentőm, a szabaditó angyalom, - és ezért személyesen 232 10| feleségem valószinüleg jut annyihoz, hogy téged, szegény kis 233 13| megszoritsam a kezét, amely annyiszor duskált a babér és a borostyán 234 19| aki ma öt forinttal - vagy annyival se - dorbézolja át az egész 235 2| félszer mellett, a magyarruhás Antal kocsis huzta a szivattyus 236 22| gyávák, a nyomorultak egy-egy Antóniusz külsejével tobzódnak a sikerekben 237 15| Horváth nevü család: apa, anya és két leány. Közös akarattal 238 2| kosztosai is békén porladnak az anyaföldben... Miről álmodnak vajjon?... 239 20| könyvét, mikor megtudta, hogy anyagi gondjaim vannak... Elfogadtam 240 21| férfit ugyancsak különböző anyagokból gyurta össze a természet 241 3| kimulnia... Nézze meg az anyját, édes uram, attól félek, 242 3| felén egy összetöpörödött anyóka álldogált s támolyogva, 243 3| végén pedig két szomoru apáca csöndesen tolt kifelé egy 244 20| hadnagykorom óta, szinte apailag szeret, szó nélkül nekem 245 22| megindulás fogott el, mintha az apámtól, vagy a legjobb barátomtól 246 8| tartott az a kétségbeejtő apátia, s ugyanennyi ideje volt, 247 7| ön jó és nemes szivéhez apellálok... Egy haldokló számára 248 13| Poggauba, az öreg Péter apó korcsmájába... Ott jó bajor 249 13| ur szinte az énekmüvészet apostola? - kérdezte a vendégművész 250 6| csekélységemet gulyáshussá apritsa, ugy-e?~ ~A tábornok válaszolni 251 16| kijelentette, hogy gulyáshussá fog aprittatni a férjével. Nem ismerem 252 17| s mindennap kötök néhány apróbb, pillanatnyi kölcsönt. Most 253 22| mig két szőke, kékruhás apród lehajtott fővel hozta a 254 22| amelyet kékruhás, szőkehaju apródok vezettek, ott ült a daliás 255 12| hidegséggel nézte a két fickándozó apróságot.~ ~- Le fog esni az urfi, - 256 17| tengeri fürdők levegője áramlik feléje, s a fantáziájában 257 10| egzisztenciák ezreseit, aranyait és ötfrankos tallérait. 258 22| lépcsőház karfája mintha vert aranyból lett volna, a menyezet üvegboltozatán 259 3| ragyogott néhány bágyadt aranycsillag, a derekát pedig rubintos 260 3| leányom táncosnő lett, - aranycsillagos, tarlatán ruhát visel - 261 9| csöngetyügombot, mire egy kékfrakkos, aranygombos lakáj jelent meg az aranyvégü 262 1| feleség-automatát, akkor aranynyal fogjuk megfizetni a maga 263 22| malomkerekeket nézegettük, az Aranyosvölgy, ahol néha térdig belesüppedtünk 264 21| A napsugár az ő lelkét aranyozza meg, a lányok az ő kezét 265 2| a pompás levesekről, az aranysága somlyai borról s a tölgyfaburkolatos 266 18| nagyon gazdag és impozáns. Aranysujtásos, kék frakkot és rövid térdnadrágot 267 12| rózsaszinü térde, az urias, aranyszegélyes matrózgallért. Ez lenne 268 21| luxusvonatok éttermében, s hófehér, aranytól csillogó automobilon robogott 269 4| megnézte a szivart és az aranyvörös szalagról, legnagyobb megdöbbenésére, 270 7| Fekete hétfő” nagy sikert aratott, s másnap valamennyi ujság 271 9| vagy az irodalom terén aratta-e valamikor szenzációs sikereit, 272 10| egy-egy szerencsés nyerő arcának ne essem... De alkalmasint 273 16| csókot nyomott a Tóthfalvy arcára, miközben elkeseredve ismételte:~ ~- 274 22| Szentandrássy Ferenc félelmetes arccsontjait, s vad, kiugró szemeit, 275 10| játékos nem más, mint az archangelszki herceg, a cár első unokaöcscse, 276 9| tenoristáját, az überművészt, az archiénekest, a királyok és a császárok 277 22| fegyvertermen, a galériákon, az archivum polcai között, s egyszerre 278 22| egyenruhás, fiatal katonák arcképei néztek szembe velem, átvezetett 279 22| Hohenwarth grófnéval, akinek az arcképét a rózsaszin szalonban láthatta... 280 4| pincértől s Felix ünnepies arckifejezéssel nyujtott át neki egy vitézkötéses 281 7| még sürübben hullottak az arcocskájára, a tekintetét szemrehányólag 282 14| megreped a szivem, ha a szomoru arcocskájukat látni fogom.~ ~Mivel ujabb 283 18| Tamássy: Gazember! (Arculüti a bankárt, akinek a monoklija 284 2| Mikor Viszloczky a sárgarépa árfolyama iránt érdeklődött, az indzsellér 285 19| függönyön néha megjelent egy kéz árnyéka. Valaki még ébren volt és 286 12| rozzant deszkaalkotmány árnyékában. A lókupec dühösen bökte 287 12| lefekszik az urfi a hideg, árnyékos szobában...~ ~Sándor, aki 288 4| kitalálnánk valami olyan arómát, amely még a többinél is 289 18| sincs róla. Előkelő, hideg, arrogáns s a pénzzel látszólag annyit 290 18| Össze-vissza való kiabálás, artikulátlan hangok hallatszanak be. 291 4| önnek, Call ur, nem nagyon ártott, hogy az emberek dohányoznak? - 292 8| A hideg októberi szél ártott-e meg neki, mely a park fái 293 12| Tanitalak, de el ne árulj az édesanyádnak!... Majd 294 12| ebédutánonkint...~ ~- Nem árullak el nagyapuskám, mert akkor 295 12| ilyesmit... Ha szépen el nem árulod, hogy kitől hallottad, nem 296 12| huszárokat, sziveket és kardokat árult... Laci három fölfegyverzett 297 12| emberhez:~ ~- Látod, hogy nem árultalak el! De holnap délután aztán 298 2| vendégei... Szilvássy János, az árvaszéki ülnök, Neczpály fiskális, 299 20| szoktak, végigjártuk az arzenált, a kikötőt, a hadihajókat, 300 13| föllépését megelőző estén? Inkább arzénikumot, mint hideg sört... Én mondom 301 9| erélyes beszédet, nagyot ásitott, aztán igy felelt a tömzsi 302 21| harmincéves korában már többnyire ásitva ült a kaszinója karosszékében. 303 1| második részt, a Méltóságos asszony-t, ahol egy uj alak jelent 304 15| az éjszaka csöndjében az asszonyát is ott érzi majd maga mellett...~ ~ 305 16| egy nyelves, hisztérikus asszonyhoz térni meg, ha a napi munkáját 306 22| férfiasan merész, hol merengően asszonyi pillantással néztek végig, 307 12| hogy a drága, szép pesti asszonykáról beszéljen nekik. Nevetett 308 1| szelid fenség, ami imponál az asszonyoknak... valami magasztos vonás, 309 4| szédelgők népesitik be - a szép asszonyokon kivül - a szállodákat és 310 23| országban meghallják, ostoba asszonyokra fecsérelné az idejét és 311 11| gyakran beszélt a nagyságos asszonyról... De most talán térnénk 312 11| örökség kitelt volna, az öreg asszonyság abbahagyta a gondolkodást, 313 22| száz évvel ezelőtt minden asszonysziv hangosan dobogott a császárváros 314 2| kicigánykodni másnapra a nemzetes asszonytól...~ ~Hamrák Péter ebéd után 315 5| az utcán is állandóan az aszfaltot nézegette, mert a harcias 316 16| együtt ültek a kurtakorcsma asztala mellett, a belváros egyik 317 9| tintát a dolgozószobája asztaláról...~ ~ 318 10| haza a játékbankból... Az asztalfiókban a revolver, melylyel tiz 319 17| jókedvvel üljön vissza az asztalhoz, amely szinte roskad a különböző 320 21| eleven élet volt: a kis asztalkák mellett dekolletált hölgyek 321 2| komornyik, diszesen fölteriti az asztalt a tölgyfaburkolatos ebédlőben, 322 10| LEVELE~ ~Két lépésnyire az asztaltól, ahol az utolsó levelemet 323 10| ötszázezer frankot elvitt az asztalunktól, s aztán oly nyugodtan, 324 17| helyeslőleg bólint, aztán átadja a szent dolgot frissen szerzett 325 15| hogy drága halottainkat átadjuk az anyaföldnek, s a fájdalmas 326 4| önérzettel.~ ~D’Escal gróf erre átadta a szivargyárost a második 327 22| kegyetlen álom, amelyet azóta átéltem, hogy a Bakony lábától e 328 6| állitólag büntetésből, áthelyezték egy erdélyi garnizonba. 329 13| csak az kéne, hogy a mester átizzadva érjen vissza a sondorsbergi 330 15| igy nyugodtabban fog átkelni az oceánon, ha az éjszaka 331 10| éve körül járt, borzasztó átkot akart mondani rám, amikor 332 19| és dolgozott odabenn.~ ~- Átkozott dologkerülői, valamennyinek 333 1| kiábrándulnak belőlünk, s átkozottul gyorsan felismerik, hogy 334 21| amióta a nagykoruságát átlépte, s mégis: mindenütt ott 335 22| Ha ugy akarja, mindjárt átmehetünk a könyvtárba, mert nem akarom, 336 22| a méltóságos urhoz...~ ~Átmentünk vagy tiz-tizenkét szobán, 337 22| itt látom körülöttem...~ ~Átölelt és megcsókolta a homlokomat, 338 13| megvárta, amig a vendégmüvész átöltözködik, aztán hires kollégáját 339 22| palotájában lakott - egy külföldi attasé kedvéért hütlenül elhagyta... 340 16| Mielőtt a lovagias ügyre áttérnék, előbb engedjék meg az urak, 341 16| lenne-e célszerü, ha maguk is áttérnének az agresszivitás mezejére? 342 22| arcképei néztek szembe velem, átvezetett a fegyvertermen, a galériákon, 343 2| jut, hogy a számadásait átvizsgálja, sőt néha, éjszakának idején, 344 15| s kötelességéhez hiven átvizsgálta a gyanusitott ember podgyászát 345 20| amiért a jóltevőjét, az atyai barátját, ilyen borzalmasan 346 22| Őt is, meg a többi atyámfiát is, akik a magyar nemesi 347 23| AZ AUDIENCIA~ ~SZEMÉLYEK:~ Az államtitkár~ 348 10| akinél végre ma délután audienciára jelentkeztem, azt mondta, 349 21| csirájában elfojtotta...~ ~Egy augusztusi estén az unatkozó doktor 350 22| mig ablakom alatt elkésett automobilok tülköltek, egyszerre fölujult 351 21| hófehér, aranytól csillogó automobilon robogott végig Mentone és 352 8| előző napon végigsöpört? Avagy a csatatérről érkező rossz 353 12| Takács napszámosai dolgoztak, azaz, hogy dolgoztak volna, ha 354 7| hallottam először életemben.~ ~- Azé a fiatalemberé, aki a „Fekete 355 20| vagy a rosszaság mindig azoktól a külső körülményektől függ, 356 1| költő tehát nem egészen azonosak, - ezt mi irók, sajnos, 357 13| feküdjék le, tisztelt mester, azután öt órára készüljön föl, 358 16| vivómester is épp ugy el voltak ázva, mint maguk a délelőtti 359 4| ezt a nevet olvasta le: B. G. Call & Co. Annyira megijedt, 360 3| réztányérjait, mire egy nagyszakállu baba-ezredes, aki az ágy szélén ült, 361 3| Még az éjjel elföldeljük a baba-temetőben...~ ~A szememet könyek boritották 362 3| ragadós betegség uralkodik a babák közt? - susogtam félénken 363 3| az a hely, ahol a beteg babákat gyógyitjuk, vagy ahonnan 364 3| clownokat és csipkerózsikákat a babatemető hideg földjébe kiviszszük. 365 13| amely annyiszor duskált a babér és a borostyán között...~ ~ 366 3| franciás szalmacsokorral, egy babszemnyi csuhás barát, egy furcsa, 367 3| réztányérokat tartott, egy babszemnyi tót legény, virágos halinában, 368 18| BACCARAT~ ~Baccarat-asztal, melyet előkelő urak vesznek 369 2| nagyszakállas, fehérhaju bácsik kocognak fölfelé a vár meredekjén... 370 15| borravalót adott az ezüstsipkás bácsinak, a dobozt pedig gyöngéden 371 19| saját maga belássa, milyen badarul és esztelenül élt a mai 372 15| értéktárgyon kivül egy kis fekete bádogszelencét is találtak, melyen ez a 373 15| a kedvese hamvait rejtő bádogszelencét gyöngéden elcsomagolta a 374 3| tapossa?~ ~- Éjjel csak a baglyok látnak - feleltem boszusan 375 3| most is ragyogott néhány bágyadt aranycsillag, a derekát 376 2| fölött kuksolva, némelykor bágyadtan leejtem a tollat s félig 377 1| hőseikkel. A feminizmus bajnokai még bevehetnék a programmjukba 378 5| megkérdezte tőle:~ ~- Mi bajod?~ ~- Semmi bajom, - felelte 379 5| Mi bajod?~ ~- Semmi bajom, - felelte Komlóssy ur, - 380 5| isteni teremtésre, akinél bájosabbat még sohasem láttam életemben. 381 22| hajfürtökkel, amelyek szinte bájossá tették komoly és barátságos 382 3| lapátszakállu férfiu volt, a bajuszán csillogott a hó, kezében 383 13| negyedórában a két müvész már vigan baktatott kifelé a városból. A levegő 384 11| közjegyzői ház lépcsőjén lefelé baktattak.~ ~Az asszony megindult 385 11| budapesti - néhány szőlő, egy balatoni nyaraló, s tekintélyes készpénz 386 13| könnyü járómüvel, majd balfelé tartott, ahol egy vöröslámpa 387 13| Azt mondom, hogy az orrom baljóslatulag viszket... Verjen meg az 388 9| mint Sidneyben, vagy a Balkán közepén... Magyarán: én 389 15| letartóztatott szinmüvész balkézről való felesége, de nem élő 390 2| Hamrák Péter komoran ballag le a garádicsokon s mindig 391 13| lelkesedve ütött a komoran ballagó Petterson vállára.~ ~- Nos, 392 11| amidőn Rédey jámbor birkaként ballagott az ön oldalán, szinte remegve 393 3| ismerni, hogy valaha szintén ballettáncosnő volt, a szoknyáján most 394 15| gyöngéden elhelyezte a mellénye balzsebében. És a cilinderét megemelve, 395 19| holdvilágban csillogó vizet bámulja... Ez él, mert szenved, 396 19| szólott leereszkedéssel a bámuló Jánosnéhoz:~ ~- Itt van, 397 20| nyugalmazott huszárezredes...~ ~Bámulva néztem Szenttamássyra: a 398 13| megebédelünk a „Kék oroszlán”-ban... Ebéd után a mester kissé 399 3| ki a szeméből. A doktor bánatosan kezet szoritott a keményszivü, 400 14| Erzsikének, s egy gummihuszárt Bandinak, a legkisebbik fiamnak.~ ~ 401 18| Tamássy: Gazember! (Arculüti a bankárt, akinek a monoklija leesik.) 402 10| milliomosok és a kalandorok bankjegyeit, de volt idő, mikor én se 403 18| monoklis majmon kivül, aki a bankot adja. Mit szólsz ennek a 404 18| croupier: Kérek ajánlatot a bankra!~ ~Ismét csönd, mindenki 405 20| tüdőcsucshurutban szenvedő bankhivatalnok felé, aki nagy, lexikoni 406 5| rokoni vendégszeretettel bánnak vele, de az asszony mégis 407 1| kedvemért többé nem fog másképp bánni az urával...~ ~Röviddel 408 22| amiért ilyen lenézőleg bánt velem...~ ~Megemeltem a 409 22| mentem be a kávéházba, mert bántott volna a mulatozó emberek 410 18| kevésbbé tudod, mint én. A barátaid barátai egy napon felhozták 411 2| szigetvári ostromot játsztad barátaiddal, a többi megátalkodott betyárral?... 412 18| ugy ismerték meg, hogy a barátaik barátai bemutatták nekik. 413 17| össze a menüt, én csinálom barátaimnak a reklámot a kicsike nők 414 2| köszöntötte föl láthatatlan barátait...~ ~Igy folydogált az élet 415 2| És másnap délben olyan barátfüle került az asztalra, amelyikért 416 2| hogy a ravasz indzsellér barátfülét akar kicigánykodni másnapra 417 7| családi asztal mellett, vagy baráti körben, ahol nem kell attól 418 16| ha tisztelt ellenfelemmel barátilag kezet szorithatok...~ ~E 419 2| ki, hogy szeretett, öreg barátjuk, nagyságos és főtisztelendő 420 17| dolgot frissen szerzett barátnőjének. A gummikerekü pedig veszett 421 11| esztendőmet...~ ~Kedves barátnőm, engedje meg, hogy most, 422 22| kegyetlen volt a te öreg barátodhoz: a régi gárdisták szivét, 423 22| kolostorral, ahol valamikor vörös barátok miséztek, a papok sirboltja, 424 16| kényszeritett, hogy a legjobb barátommal megvivjak érte... Ezt még 425 22| apámtól, vagy a legjobb barátomtól bucsuztam volna... Az öregember 426 20| akihez több, mint huszéves barátság füzött, s akivel két hét 427 22| főtisztelendő ur nagyon jó barátságban van a méltóságos urral... 428 4| levelet vett elő a zsebéből s barátságosan megmutatta az asztaltársaság 429 22| levett egy pogácsa-almát, s barátságosan begyömöszölte a kabátom 430 3| megöregedett, viaszarcát mély barázdák éktelenitették el, s halkan, 431 9| impresszárió, aki Pattit, Dusét s Barbi Alice-t is végigvitte Európán 432 11| végigolvasni, s aztán, mielőtt bárki is betekintett volna, a 433 11| Ha a nagyságos asszony bárkinek is megmutatná a levelet, 434 13| téliesen hideg volt, de a hegyi barlangokból már titokzatos tavaszi szellők 435 22| Orczyak, a Bessenyeyek, a Báróczyak között, a hajporos milieuben, 436 2| kanonok... Az udvaron egész baromfi-köztársaságok kotkodácsoltak, hátul, a 437 5| egyszerre eltünik, sőt a nagy, bársonyos, ezerfejü nézőtér is eltünik, 438 2| tölgyfaburkolatos ebédlőről, a bástyába épitett kastély mélyén... 439 22| ott kószáltam a vár néma bástyái között, ahol a kedvem szerint 440 8| sóhajtásait óvatosan felfogják a bástyaszerü falak, melyek a felséges 441 19| parketek s a temérdek karton és batiszt, mely innen röpül szét az 442 22| ezer bocsánat, hogy zavarni bátorkodtam...~ ~Egészen odalépett mellém, 443 16| szólottak:~ ~- Lovagias ügyben bátorkodtunk fölkeresni Nagyságodat.~ ~- 444 22| válaszoltam félszegen, bátortalanul.~ ~A portás boszusan vállat 445 5| hajlandóság. De mivel sokkal bátrabban rászánta volna magát arra, 446 22| hogy csak tegnap jártam a Batrim-völgyben és a Cserhát-utcában, s 447 3| aztán kocsit vettem és a bátyám lakására hajtattam, ahol 448 19| aki karácsony éjszakáján a Bazilikába ment a feleségével, hogy 449 23| igy minden garde nélkül beállitottam egy olyan hatalmas urhoz, 450 10| hogy a vasuti jegyemet Beaulieube megválthattam...~ ~Még jó, 451 10| megmondod, kicsi fiam, a beavatottak tudni fogják, hogy hazádnak 452 19| utcáin... Ő, mint pufók bébé: nevetni és sirni is szeretett 453 7| Ugy-e megengedi, hogy bebocsássam?... Ha megengedi, hát vegye 454 7| én megigértem neki, hogy bebocsátom ide az oroszlánbarlangba... 455 22| Már nyitotta is a kaput és bebocsátott, s én a következő percben 456 14| volna.~ ~- Mi az, a mit még becsaphatnék? szólt a szegény ember szomoruan. 457 14| szemüvegemet nem akarom becsapni, amivel esténkint az ujságot 458 22| lakott a gárdaházban, s Bécsből kellett ideszállitani a 459 2| képzelődés, hogy tisztán hallom a becsipett bádogos dikciózását s az 460 10| mikor én se tartoztam a becstelen férfiak közé. Ha a nevedet 461 23| ur kedvéért térnek le a becsület utjáról, hanem egy utcai 462 20| beszéd... Elveszitettem a becsületemet, tehát meghalok... Tulajdonképp 463 2| csak még egyszer talpra, becsületemre mondom, hogy szétütök köztetek...~ ~ 464 16| beszélsz?~ ~- Itt a nagy becsületszavam, hogy komolyan beszélek.~ ~- 465 20| váltani az ezredestől a becsületszavamat, - most már bizonyos vagyok 466 20| Elfogadtam a segitségét, s a becsületszavammal fogadtam neki, hogy a pénzét 467 6| jobban tönkretegye, hát becsületszavamra mondom, hogy leütöm a derekát.~ ~ 468 1| igéretet, sőt úgynevezett becsületszót követeltek tőlem, hogy a 469 20| a gondolattal, hogy egy becsületes, öreg ember bizalmával visszaéltem, 470 9| kolosszális kudarcait. Ha meg nem becsüli magát, s nem tér a tisztességes 471 18| Mindnyájan kirohannak s az ajtót becsukják maguk mögött. Össze-vissza 472 17| Tudod, mit, én majd bedobom a leveledet, mielőtt hazamegyek. 473 21| oly félénk tisztelettel Beethovenre, a közkatona a nagy Napoleonra, 474 2| Emlékszel-e rá, mikor a Séd befagyott s a rozzant fahidon a szigetvári 475 6| kisasszony a zongorajátékát befejezte, igy szólott a tapsoló társasághoz:~ ~- 476 22| barátom?...~ ~- A munkám ma befejeztem, méltóságos ur... És éppen 477 1| fogadalmat tesz, hogy hüségesen befogja tartani az összes §§-aimat. 478 7| ketten elpirultak és hirtelen befordultak a Kazinczy-utcába...~ ~ ~ 479 22| pogácsa-almát, s barátságosan begyömöszölte a kabátom zsebébe.~ ~- Ezt 480 2| s a szomszéd mühelyből behallatszik hozzám az esztergapad berregése... 481 18| mulva, miközben egy-egy behallatszó mondatból arra lehet következtetni, 482 2| a kezét, a kanonok pedig behivatta Walternét.~ ~- Öreg asszony, 483 22| testőrök szivét hordozta behorpadt mellkasában... Később elkerültem 484 5| az ebédet vagy a vacsorát behozta. Sőt ha a feleségével ment, 485 18| néha fizet, de legtöbbnyire behuzza a tételeket.)~ ~Reöth: És 486 1| külön fizetni valamit a beirásért, s kell-e fölvételi vizsgálatot 487 13| javaslatokkal szolgálni... Délelőtt bejárjuk a várost, megnézzük a lovas-szobrot 488 16| csoda, hiszen Tóthfalvy bejegyzett krakéler volt, aki nem egy 489 20| is, hogy ezt előlegesen bejelentem, de az ilyen pillanatokban 490 23| államtitkár (csönget).~ ~A titkár (bejön).~ ~Az államtitkár: Hozzák 491 22| fiatal urat... Csak tessék bejönni, majd mindjárt fölviszem 492 22| főtisztelendő ur azt hiszi, hogy bejuthatok a méltóságos kamarás urhoz?~ ~- 493 5| belenyugodott abba, hogy a békességes férj már este kilenc órakor 494 22| alkonyattájt volt, alázatosan bekopogtattam a kamaráshoz, hogy a jóságáért 495 19| akarom, hogy saját maga belássa, milyen badarul és esztelenül 496 5| Komlóssy ur később, mikor már belátta, hogy a feleségéhez képest 497 9| fiacskám, hanem nagyon is belebocsátkozott az előlegbe... Ha a hatvanezer 498 6| aztán dühösen. - Örüljön, ha belebujhat az ágyába, nemhogy itt éjfélig 499 16| szuszogások közt igyekezett belebujni viharokból megedzett trikóingébe.~ ~- 500 12| szokta meg a délutáni alvást, belecsimpaszkodott az öregapja térdébe:~ ~- 501 5| nyugodtan alszom, a vágókést beledöfje a szivembe, - gondolta magában 502 16| ezelőtt majdnem markolatig beledöftem a szivedbe a harci pengémet... 503 9| hatvanezret adok önnek... Ha beleegyezik, rögtön megirhatom a checket 504 13| szolgálatában...~ ~Petterson beleegyezőleg vállat vont, aztán karonfogva 505 7| mester... De habozás nélkül beleegyeztem abba, hogy a menyasszonyának 506 6| hogy egy korrekt katonába belekössön...~ ~- A részeg ember még 507 3| az ágytól, mert a látvány belemarkolt a szivembe. A doktor kezet 508 17| fiacskám!”~ ~A lányok néha belenéznek az irásba a háta mögül, 509 1| komolyan, hogy sehogyse tudtam belenyugodni a válás gondolataiba... 510 5| lemondott a célzásokról, s belenyugodott abba, hogy a békességes 511 19| egyik kagylót, s idegesen beleorditott a másikba:~ ~- Halló, halló, 512 7| annyira, hogy még ma is belepirulok, ha rágondolok... Egy téli 513 6| Karolin kisasszony egészen belerémült, - úgy, tehát ez az a jómadár... 514 22| Aranyosvölgy, ahol néha térdig belesüppedtünk a mocsárba, s amelyről az 515 20| állomástól a bécsi gyorsvonat beleszaladt egy tehervonatba, öt kocsi 516 1| jártam, mint Pygmaleon, aki beleszeretett a saját Galatea-szobrába: 517 21| pályája vonalát. Most majdnem beleborzongott abba a tudatba, hogy egyedül 518 22| Istenem, már annyira beleszoktam a gondolatba, hogy mindennap 519 4| kitüntetés? - szólott egy belga ur, mig a többiek kiváncsian 520 1| olvasók is kiábrándulnak belőlünk, s átkozottul gyorsan felismerik, 521 11| föl, amikor a házaspár a belső szoba küszöbén megjelent.~ ~- 522 16| Ifjabb Tóthfalvy Miklós belügyminiszteri titkárnál egy délben két 523 16| kurtakorcsma asztala mellett, a belváros egyik eldugott utcájában. 524 14| A leckédet sohase tudod, bélyegek helyett szekundákat gyüjtesz, 525 17| dugói a levegőbe röpülnek, bemártja a tollat a tintába, s levelet 526 22| folyosóra. Haboztam, hogy bemenjek-e, de mivel bucsu nélkül nem 527 13| elköszönt, Petterson pedig bement a „Kék oroszlán”-ba. Mikor 528 16| jelent meg, akik szertartásos bemutatkozás után igy szólottak:~ ~- 529 6| Akkor nem is szükséges bemutatkoznunk, mert már ismerjük egymást.~ ~ 530 1| s egy-egy fiatal lánynak bemutatnak bennünket, szinte delejesen 531 18| hogy a barátaik barátai bemutatták nekik. Miből él? Mivel foglalkozik? 532 3| mire ő is tisztességtudóan bemutatkozott:~ ~- Doktor Oxigén a nevem.~ ~- 533 17| zöldben és a kültelkeken, bemutatok nekik egy sereg jószivü, 534 2| hogy ne terheltessék neki benézni hozzám, mielőtt eltávoznék...~ ~ 535 22| tértem haza (miután még benéztem a kávéházba, ahol a hires 536 19| valami hihetetlen álmosság bénitja meg a kifagyott, vörös 537 18| csupán egyetlen játékos marad benn, aki nyugodtan tovább osztja 538 12| paraszt Takácsok vére folyik benned... Gyere csak ide, ülj le 539 7| áhitatos szemforgatással szólit benneteket: „drága mester”-nek, amig 540 12| foglalkozott mással, mint lovakkal, bensőleg fölöttébb büszke volt arra, 541 5| hogy egy oroszlánketrecbe benyisson, mint arra, hogy a feleségének 542 22| házigazda egy délután csöndesen benyitott hozzám a bibliotékába.~ ~- 543 22| választ nem kaptam, halkan benyitottam a dolgozó-szobába. Odabenn 544 22| támadt föl minden gyerekkori benyomásom, hogy majdnem a könnyeim 545 22| méltóságos ur szine elé...~ ~Benyujtottam a levelet az ajtó vasrácsán, 546 2| fogásra...~ ~A kosztosok néha bepillantottak ebéd után a kanonokhoz, 547 23| meg volt irva, hogy valaki bérbevett valahol egy szép hugot, 548 13| krákogott.~ ~- Azt hiszem, máris berekedtem, - sziszegte mérgesen.~ ~ 549 9| szentimentális beszédre nem vagyok berendezkedve... Megmondom hát őszintén, 550 18| klub-kártyaszobák mintájára van berendezve, a világitás ragyogó, a 551 12| ha megharagszom...~ ~A béresek ijedten ugráltak föl a puha 552 21| és Ostende között jár, a berlini gyorsvonat étkező kocsijában, 553 22| férjhez ment egy vidéki bérlőhöz - s csak évek mulva, egy 554 21| sokaságban... Mit ért a pesti bérpalotája, a tiszamenti birtoka, a 555 2| behallatszik hozzám az esztergapad berregése... Szinte várom, hogy az 556 10| igazgatóságának, s könyörtelenül besöpröm a milliomosok és a kalandorok 557 16| ha a pisztrángok barátját besorozom a mártirok közé...~ ~ 558 22| nyomtatott betü megvan, ami a Bessenyei Györgyék idejéből fönmaradt... 559 22| ott éljen az Orczyak, a Bessenyeyek, a Báróczyak között, a hajporos 560 12| a királynak...~ ~- Ejnye beste kölyke, hogy mersz engem 561 16| nyugodt éjszakám, mert ez a bestia csak akkor érzi jól magát, 562 1| akik különben egytől-egyig bestiák, az uram már a mézesheteinkben 563 2| bádogos gyerekei, félénken besurrannak, mint valaha... Néha annyira 564 1| letéve, s igy nem tartozom beszámolni vele, hogy mik a jövendőbeli 565 2| okuláriumot, aztán komoly arccal beszámolt.~ ~- Először is tizenkét 566 4| sőt jóizüen nevettek a beszédén. Sőt egy orosz herceg - 567 22| kapom magamat, hogy hosszu beszélgetéseket folytatok gyermeki életem 568 22| és vidáman paroláznak és beszélgetnek velem, amig csak a hajnali 569 23| még a királylyal is akkor beszélhet, amikor akar, akinek minden 570 12| az istenke a számat, hogy beszéljek vele...~ ~ ~A nagyapó egy 571 7| FEKETE HÉTFŐ SZERZŐJE~ ~- Ne beszéljetek nekem a szivről - mondta 572 4| érdeklődve.~ ~- Hát hogyan beszélnék vele, ha nem igy? - kérdezte 573 12| odahaza illedelmesen kell beszélnünk... De ugy-e édes, jó nagyapuska, 574 22| teljességgel láthatatlan volt, azt beszélték róla, hogy husz év óta nem 575 10| látvány, amelyikről az imént beszéltem. Ilyenkor kétszeresen föltámadt 576 14| előlegről, a kölcsönök rég beszüntek és a zálogház cégtáblája 577 4| a sárgás függönyökön át beszürődő napsugár tompitott világosságában, 578 20| vagyok benne, hogy nem tudom betartani az igéretemet...~ ~- Miért 579 3| OXIGÉN DOKTOR BETEGEI~ ~Brrr, de hideg van odakünn 580 3| az ispotályba, mert egy betegemet az este negyvenfokos lázban 581 7| ismeretlen szerző sulyos betegen fekszik odahaza... A „Fekete 582 10| központja, itt Monte-Carlóban betegesen félnek...~ ~Ha legényember 583 3| kapuját.~ ~- Hogy van a betegünk? - kérdezte a doktor.~ ~- 584 11| aztán, mielőtt bárki is betekintett volna, a tüzbe kell dobnia 585 14| jutott az eszébe, Kenéz betért a zálogüzletbe, s szó nélkül 586 13| házak között, délben pedig betértek a „Kék oroszlán”-ba. A kitünő 587 20| volt egy teljes óránknál - betértünk egy kávéházba, hogy a sok 588 13| vacsorát fogunk enni, aztán betérünk a „Választó fejedelem”-be 589 7| első percben tiltakoztam a betörés ellen, de mivel tudtam, 590 9| szólott:~ ~- Nem akarok betolakodni az ön titkába, mert ehhez 591 22| nála minden nyomtatott betü megvan, ami a Bessenyei 592 20| cikkben, mely fölött kövér betükből, ez a fölirás állott: „Grosse 593 4| aki nevét oly tündöklő betükkel irta bele a kor történetébe, 594 17| tovább legelész a rengeteg betütengerben. Megkeresi az összeköttetést 595 12| apa nem hazudik...~ ~A kis betyár oly szemtelen fenhéjázással 596 12| engem, amikor még idehaza betyárkodtam...~ ~Laci konzekvens legény 597 2| barátaiddal, a többi megátalkodott betyárral?... Be szivesen nyomtam 598 21| önmagának se merte volna bevallani, - az irigység is. Mert 599 1| Vilmámat... Töredelmesen bevallom, hogy én, a szerző, az arisztokrata 600 19| a falusi zsidók pontosan beváltották a trattáikat, de most, mióta 601 4| kell...~ ~- Nem is fogom bevárni kérem, amig kidobnak, - 602 16| vérengzés után egyhangulag bevégezték a tusát és a felek nekiláttak 603 1| feminizmus bajnokai még bevehetnék a programmjukba azt a pontot, 604 17| a kiadási tételek után a bevételi lap összeállitását is megkezdi. 605 22| csak velem jönni, azonnal bevezetem a méltóságos urhoz...~ ~ 606 1| helyet adjon, aki minden bevezetés nélkül igy szólott:~ ~- 607 11| tulajdonába kerül...~ ~Rédeyné bevonult egy ablakmélyedésbe, s mig 608 5| a rendőrkapitány, rögtön bezáratnám ezt a helyiséget, - mondta 609 2| után, ha a hivatalok ajtait bezárják, nagyszakállas, fehérhaju 610 12| Egy juniusi hajnalon tehát bezárta a budapesti lakást, s gyerekestül, 611 12| konyhában. A Sándor anyja bezzeg nem várta olyan kedvetlenül 612 22| csöndesen benyitott hozzám a bibliotékába.~ ~- Nos, megy-e a munka, 613 22| hosszáig ott buvárkodtam a bibliotékában, s mikor délfelé ismét visszatértem 614 1| szellemünek gondolunk, szóda bicarbonát kér a kávéházban a felszolgáló 615 17| teknősbéka: egyáltalában nem bir megmozdulni többé. Gyáva, 616 11| máskor, amidőn Rédey jámbor birkaként ballagott az ön oldalán, 617 19| ugy érezte, hogy ma nem birna tovább dolgozni többé, azért 618 13| tenorista, Sondersbergbe, a birodalmi székvárosba megérkezett, 619 19| röpül szét az egész, nagy birodalomba, hogy az asszonyokat szépekké 620 4| két héten keresztül meg birta őrizni szigoru inkognitóját. 621 21| bérpalotája, a tiszamenti birtoka, a sok papirja és készpénze, 622 11| váratlanul az ezüsthaju Rédeyné birtokába. Reggel még nem voltak benne 623 10| melyet még öntudatom teljes birtokában élek végig, a szivemre tett 624 2| Hamrák Péter, öreg napjaira, birtokot vásárolt... Minden megváltozik 625 20| becsületes, öreg ember bizalmával visszaéltem, csakugyan nem 626 14| megkinozod, - de én mégis bizom benne, hogy egyszer magadba 627 23| Kinevezem, - és ezzel bizonyitom be, hogy nem haragszom arra 628 16| is örül az ismeretségnek, bizonyitsa be azzal, hogy nem veti 629 11| Reggel még nem voltak benne bizonyosak, hogy miből fedezik az idén 630 11| fejjel ment a hivatalába, s bizonyosra vettem, hogy ön ugyancsak 631 4| konyitok valamicskét...~ ~Bizonyság okáért a kis emberke elővett 632 9| további eszmecsere sikerében bizott volna. Mindössze arra szoritkozott 633 15| része az a kétségbeejtő bizonyosság, hogy az elköltözöttet, 634 12| megbotránkozva.~ ~Laci egy biztató pillantást vetett a nagyapjára, 635 14| boldogan.~ ~- Nos?~ ~- Adj egy biztos tipet a jövő évi derbyre. 636 10| jegyét. Mi akárhányszor biztosak vagyunk róla, hogy egy-egy „ 637 22| Somlár tanár ur küldött... Biztositalak róla, hogy minden ajtó megnyilik 638 7| izgatnia magát, kisasszony, biztositom róla, hogy minden kisérlete 639 21| született grandseigneurök fagyos biztosságával mozog...~ ~- A vénasszonyok 640 1| védtelen ember sorsa van bizva...~ ~ ~ 641 4| öltött, s gyalog elsétált a Blanka-nyaralóig, ahova a portás csak hosszabb 642 10| aztán oly nyugodtan, oly blazirt arccal távozott, mintha 643 13| hangos lármával verte föl a bóbiskoló Pettersont.~ ~- Talpra, 644 4| milliomos szivarkereskedő, a Bockok, Uppmannok és Henry Clayk 645 4| szerényen mosolygott, majdnem bocsánatkérő arccal osztogatta szét uj 646 4| családfájukon? No már kérem, bocsássanak meg, de ez bizony léha és 647 9| a szerződést. Csakhogy - bocsásson meg a szerénytelenségemért - 648 4| hosszabb magyarázat után bocsátotta be. Az amerikai jelentkezett 649 8| oly csillogó tehetségekkel bocsátották ide a halandó emberek közé. 650 23| hogy kegyesen el vagyunk bocsátva... Igy szokott lenni... 651 12| öreg Takács kelletlenül böködte botjával a szoba padlóját.~ ~- 652 12| árnyékában. A lókupec dühösen bökte meg az egyik pihenő parasztot.~ ~- 653 21| komédiában, melynek mindannyian - bölcsek és ostobák, gazdagok és 654 22| József-dijra, s megnyerném a bölcsészeti kar kétszáz forintját?... 655 23| nemsokára a kis unokája bölcsője fölé fog hajolni, - és ebben 656 1| jelenség. Mikor a fiatalabb bohémvilágban - azok közt, akik bennünket 657 3| doktort a szerencsétlen bohóc ágyához, s a szivem megdermedt 658 21| álltak szóba. Talán Hétfáy bőkezübb volt irántuk, mint ő? Győry 659 5| őket két szinházjegygyel. Bőkezüségét azzal okolta meg, hogy Komlóssyék 660 22| hidegséggel fogadta a legelmésebb bókjaimat... Ez a szürkeszemü hölgy 661 23| Az államtitkár (tréfásan bókol).~ ~A kis leány: Igazam 662 21| megkülönböztetett tisztelettel bókoltak előtte, mig vele csak a 663 9| Duval, a „Kaméliás hölgy”-ből... A kisasszony még bizonyosan 664 8| a szemükben ismételték a boldogitó tényt, hogy a királyné husleves 665 23| államtitkár urtól függ, hogy végre boldogok legyünk egymással...~ ~Az 666 15| egész szivével imádott. De boldogsága csak félesztendeig tartott, - 667 14| sugárnyi az ünnep öröméből és boldogságából.~ ~ 668 9| lebujokban iszik, hogy nagy boldogságát, melyet az ön szerelme okoz 669 14| Kenéz zsebre tette a pénzt, boldogságtól szédülő fejjel támolygott 670 19| kacagásában ujjászületik, egy boldogtalannak a kezét megszoritja, egy 671 11| panaszolta el legelőször a boldogtalanságát... Később is gyakran beszélt 672 11| ebben az önző korban. A boldogult Földy János a nagyságos 673 4| exkluziv társasága szinte boldognak érezte magát, hogy a sokszoros 674 2| ábrázata mintha mérgesen felém bólintana... Ijedten összerezzenek 675 14| megjelenjék.~ ~Az urak helyeslőleg bólintottak, egy kis vékony emberke 676 20| világosságot...~ ~Helyeslőleg bólintottam, de ekkor eszembe jutott 677 4| aztán a fejével szeliden bólintva, megszólalt:~ ~- Hallottam, 678 15| krematorium foyerjébe, csöndesen bólintott az ezüstsipkás öreg felé, 679 22| mentem végig a parkon, a bólogató platán-lombok között, a 680 3| hóbuckák között?~ ~Szomoruan bólogattam.~ ~- Én csak amiatt bukdácsolok, 681 1| fejébe vette, hogy magába bolonditja az én Lehmann Vilmámat... 682 5| Komlóssyné.~ ~- Azt is a bolondok házába kellene vinni, aki 683 19| Mayer, szegény Mayer, ön bolondokat beszél... Szedje hát össze 684 21| müvészetét nem hozta magával a bolondoknak ebbe a furcsa vásárjába, 685 9| koldussá tesz, mert olyan bolondot ugyan nem fogok találni 686 1| ravasz, bájos kis hősnőmbe bolondultam bele, még pedig oly komolyan, 687 19| Mennyit keres egy éven át a boltjából?...~ ~- Hogy mennyit keresek?... 688 21| lebzseljenek a villamfényes boltok előtt.~ ~- Ezek a német 689 21| ebéd ideje már elmult, a boltokat már zárni kezdték, s a doktor 690 22| a könyvtárterem hatalmas boltozatai alatt? Megvan-e még a tömérdek 691 8| hogy itt üljön naphosszat a boltozatos konyha karosszékében, szinte 692 2| aki szomjuhozó szivvel bolyong a Robinson szigetén s édes 693 3| Még egy darabig odakünn bolyongtam a külvárosban, aztán kocsit 694 22| kabátomba öltözve, - miután a borbélylyal is kellő módon kicsinosittattam 695 2| Viszloczky feje alól a kopott bőrbugyellárist... A kanonok ilyentájt érdeklődött 696 3| széles mellét, amelynek bordáiból kilátszott a kenderkóc. 697 17| utazását... A menetrend borgis-betüi közül a svájci havasok, 698 16| hüvelykujjára és egy ötcentiméteres bőrhorzsolást a jobb mellére. A segédek 699 17| itt egy levélpapir meg egy boriték?~ ~- Levélpapir az nincs, - 700 17| megirja a levelét. Később boritékba teszi, megcimezi s a zsebébe 701 11| nagyságos asszonynak... A boritékban lévő levelet előttem tartozik 702 22| amelyet vastag szőnyeg boritott, megzavarodva fölfelé haladtam, 703 15| szenvedélyes csókokkal boritotta el a kis csont-etuis födelét...~ ~ 704 16| a trikóinget, becsületes borjuszemeivel végignézett az elegáns titkáron, 705 15| szélességü fali sirjába, egy bőrkötényes, fuvaros formáju ember pedig 706 8| szomoruságot, mely ott borongott a kukták és a konyhaleányok 707 13| annyiszor duskált a babér és a borostyán között...~ ~A kecskeszakállas 708 18| Itt van, játszik, hercegi borravalókat oszt a komornyikoknak, - 709 15| fölszáritotta a könyeit, husz lira borravalót adott az ezüstsipkás bácsinak, 710 2| levesekről, az aranysága somlyai borról s a tölgyfaburkolatos ebédlőről, 711 8| karfiolt, zellert, zöld borsót, egykettő... Kopasszátok 712 20| leszállt a lováról, a kaszinó bőrszékeiben tölti a délutánjait és az 713 21| cigarettájukat, egy sarokban kék borszeszláng lobogott az ezüstös szamovár 714 16| mondom: szervusz, öreg kutya, borulj a keblemre!~ ~A két fél 715 2| dikciózását s az öreg Tóth borvirágos ábrázata mintha mérgesen 716 22| szél végigszórt a világon, borzas kis leányokkal, akik egyidőben 717 10| hetvenedik éve körül járt, borzasztó átkot akart mondani rám, 718 3| lyuk tátongott. A beteg borzasztóan nyögött a fájdalomtól s 719 14| a téli ruhát?~ ~Az elnök bosszusan nézett a közbeszólóra, aztán 720 19| esze, - mondta az a valaki boszusan, a mig uj fahasábokat tett 721 12| pedig kezébe fogta a kampós botját, hogy a rozsvetésekre kiballagjon. 722 12| Takács kelletlenül böködte botjával a szoba padlóját.~ ~- Az 723 21| hogy derékzsákokkal, szöges botokkal és zöld viharkalapokkal 724 3| kezében elefántcsontnyelü botot tartott. Aligha meg nem 725 18| mentőknek!~ ~3. játékos: Micsoda botrány!~ ~(Mindnyájan kirohannak 726 10| könyörületesek. Az olyan botránytól, melynek egy koporsó a központja, 727 21| utjába került: a párisi boulevardokon, a gőzösön, mely Dower és 728 7| tud leirni egy egyszerü, bővitett mondatot... Mert a „Fekete 729 22| párducbőr omlott le, amelyet brilliánsokkal diszitett sziporkázó csatt 730 22| hajrában az Esterházy herceg brilliántos forgója mögött, a sarkantyumat 731 15| szeretett a világon... Most Brindisibe utazik, hogy holnap az indiai 732 8| volna? Mi történt volna a britt óriással, ha elveszik tőle 733 18| pohár vizet!~ ~3. játékos: Brr, - látta, milyen véres volt 734 3| OXIGÉN DOKTOR BETEGEI~ ~Brrr, de hideg van odakünn a 735 9| hatvanezer forintot, amivel Brüsszelben lekötött, gavallérosan elengedi 736 10| gondolok, amelyben a két brutális napszámos a halottas házba 737 9| Csak nem valami szerelmi bubánat? - kérdezte részvéttel.~ ~ 738 2| mogorva Hamrák Pétertől bucsuztak... Peternák (a vén kujon) 739 22| vagy a legjobb barátomtól bucsuztam volna... Az öregember pedig 740 19| Vagyis Kina, ugy-e?... Hát Budapestnek már interurbán összeköttése 741 1| kezét, amint legközelebb Budapestre utazom...~ ~Amennyire a 742 6| reggeli gyorsvonattal jött Budapestről... Hámorinak hivják és ujságiró.~ ~ 743 1| sorok iróját, aki őszinte bünbánattal vallja be, hogy most jár 744 1| a gaz csábitót és Vilma bünbánólag borul az ura keblére... 745 6| találhatták a péterhegyi hiéna bünét, mert az őrnagyból tizenegy 746 15| örökösödési szédelgésben volt bünös, s kötelességéhez hiven 747 6| s az őrnagyot, állitólag büntetésből, áthelyezték egy erdélyi 748 22| fájdalmával, mint az erdők vadja, büszkén elvonult a világ elől...~ ~ 749 12| parasztos, hajlithatatlan büszkeségét. Sándor, tanulmányainak 750 2| válaszolt:~ ~- A nagyságos ur bugyellárisában kerek nyolcszázhusz forint 751 17| reggeltől estig a menetrendet bujja, a magyart, a nagy Henschelt, 752 19| reám, amikor a szobában bujósdit játszott velem...~ ~És ekkor 753 3| mondja meg, hogy ön hová bukdácsol itt a külvárosi hóbuckák 754 3| bólogattam.~ ~- Én csak amiatt bukdácsolok, mert nincs családom. Se 755 14| emberbarátok is fölvették városi bundáikat, hogy a dolguk után siessenek.~ ~ 756 14| urak, akik gyönyörü városi bundákban jöttek ide - cognacozva 757 13| még fázékonyan a ködökbe burkolózott, s mindinkább eltünt a homályban, 758 21| haragosan, mig lodenköpenyegébe burkolózva, az esti sötétségben, a 759 13| pikkelhaubés katona, s egy köpenybe burkolt, kecskeszakállas uriember. 760 12| üzenhetett volna velük a burkusoknak és a muszkáknak...~ ~ ~Mikor 761 17| legelső napja is rávirradt. Busan összecsomagolja hát a jegyzeteit, 762 9| hanem ő maga, az az édes, buta, érzékeny szemforgatása, 763 22| a szép asszonyok selymes butorai között?... De ő nem vette 764 22| homály borult már az antik butorokra, amelyekből csak az ezüst 765 22| hogy könyvtárában való buvárkodást megengedné, olyan jót tenne 766 22| élete lefolyt... Itt hagyom, buvárkodjék közöttük a kedve szerint, 767 22| Vagy két óra hosszáig ott buvárkodtam a bibliotékában, s mikor 768 15| asszony, székre állva, nagy buzgalommal tüzdelt néhány szál virágot 769 22| mert a kamarás most, a buzgóságtól lihegve folytatta:~ ~- Ha 770 21| robogott végig Mentone és Cannes között.~ ~- Ez a csirkefogó 771 10| archangelszki herceg, a cár első unokaöcscse, aki két 772 16| sügérek ivási ideje, mint a catalauni, vagy a nándorfejérvári 773 19| itt a Mayer Ferenc és fia cég beszél... És ott?~ ~- Itt 774 14| beszüntek és a zálogház cégtáblája is hiába kacsintott rá oly 775 1| valamit, s igy nem lenne célja, hogy tovább is kerteljek: 776 1| hogy nem dicsekedés a célom, az a végén ugy is kiderül. 777 5| évtizedében - homályosan célozgatott arra, hogy a müvelt ember 778 16| egymásra, vajjon nem lenne-e célszerü, ha maguk is áttérnének 779 2| mert a vén Viszloczky azt a célt tüzte maga elé, hogy a kosztosai 780 5| legény, teljesen lemondott a célzásokról, s belenyugodott abba, hogy 781 15| szál virágot az ura tiz centiméternyi szélességü fali sirjába, 782 3| ütögetett volna össze, egy cérnaszál vékonyságu, ezüstös hang 783 1| könyekkel sirta tele a kis chamois-szinü papirost...~ ~- Ha még egyszer 784 9| beleegyezik, rögtön megirhatom a checket a Crédit Lyonnais itteni 785 20| gukkerezték a ködbe olvadó chersói partot, öreg urak, plaid-del 786 22| kivont karddal, oldalukon cifra lódinggal sorakoztak körülötte, 787 8| tekintettel nézte a betegszoba cifraságait, mintha egyáltalában nem 788 17| cigány vitustáncot járva cifrázza a szegény Lehár Ferenc melódiáit, 789 21| szmokingos urak szivták a cigarettájukat, egy sarokban kék borszeszláng 790 9| az éjjeli szekrényről egy cigarettát elvegyen, jóizüen rágyujtott, 791 6| aztán elővette a zsebéből a cigarettatárcáját, s a gyufát végighuzta a 792 20| rekedten az izgalomtól.~ ~A cikkben, mely fölött kövér betükből, 793 6| kardaffér miatt, főképp a Hámori cikkei után, országos felháborodás 794 15| mellett...~ ~A gyászfátyolos cilinder ekkor már rég eltünt a temető 795 14| szó nélkül átnyujtotta a cilinder-órát... A komor Weisz Samu kivül-belül 796 4| hosszu redingotban, mig cilindere ott hevert az egyik fauteuilben... 797 3| a nedves sötétben, egy cilinderes uriemberrel ütődtem össze.~ ~- 798 3| látnak - feleltem boszusan a cilinderesnek, aki a közeli lámpa alatt 799 15| mellénye balzsebében. És a cilinderét megemelve, lassu léptekkel 800 2| vidáman kocintgatott képzelt cimboráival... Némelykor azonban összeveszett 801 22| nyugosznak, s engem, öreg cimborájukat, egészen egyedül hagytak 802 1| irtam, melynek ez volt a cime: „Előadások a Feleségképző 803 22| amelynek mellében Magyarország cimere ragyogott... A fiatal tiszt 804 22| a koporsó után a családi cimert. A temetésre kirukkolt a 805 7| fiatalemberé, aki a „Fekete hétfő” cimü szinmüvet irta. A „Fekete 806 23| fejét hátra veti, a lábát cinikusan táncoltatja).~ ~A kis leány ( 807 19| rossz vége lesz ennek a cinizmusnak...~ ~A kereskedő eddig is 808 15| ember pedig hatalmas ládát cipelt be, amelyet az ezüstsipkás 809 14| hidegen hagyta, hiszen rossz cipőben, vékony kabátocskában jöttek 810 21| szmoking feszült a derekára, a cipőjét Londonból hozta, a nyakcsokrát 811 4| kereskedéshez nem értenek, cipőt nem tudnak varrni, uj találmányokkal 812 15| előtt, aki egyszer szomoru ciprusai alatt megfordult...~ ~Mi 813 13| a csónakot, szeszélyesen cirkált ide-oda a könnyü járómüvel, 814 23| rossz, haszontalan asszonyok cirógatása után kivánkoznék?... Mert 815 6| kávéházban két ártatlan civilt a kardjával lekaszabolt, 816 4| Bockok, Uppmannok és Henry Clayk egyenrangu társa, akinek 817 9| De Wallried, akit még a Cleopatra királynő tekintete se hozott 818 3| vagy ahonnan a szegény clownokat és csipkerózsikákat a babatemető 819 4| olvasta le: B. G. Call & Co. Annyira megijedt, hogy 820 14| városi bundákban jöttek ide - cognacozva várták, hogy az ünnep megkezdődjék, 821 10| én pedig, akinek este a comme il faut uri embert kellett 822 10| költségén végeztették velem a condamine-ban a croupierek iskoláját, 823 13| Pettersontól.~ ~- Kié?~ ~- Crailsthal grófé, a fenséges ur udvarmesteréé... 824 9| rögtön megirhatom a checket a Crédit Lyonnais itteni fiókjára...~ ~ 825 1| Jäger-inget hord, s a szellemes crocquisiró, akit fiatalnak, üdének, 826 10| nagylelküleg megajándékoztak egy croupier-i állással. Két évig a bank 827 10| vonást, melyet csak mi, croupier-k ismerünk: a halál jegyét. 828 10| velem a condamine-ban a croupierek iskoláját, aztán - a sikerült 829 18| vesz kártyát): Baccarat! (A croupierhez): Tessék fizetni!~ ~2. játékos: 830 5| dőlve, nyitott ajakkal, csábitó pillantással tekintett az 831 1| Honti fejbelövi a gaz csábitót és Vilma bünbánólag borul 832 1| bennünket következetesen vén csacsiknak szoktak nevezni - egy-egy 833 3| feléjük az ablak világossága. Csáját és meleg puncsot isznak, 834 18| támolyogva az ajtóhoz ütődik. De csakhamar összeszedi magát, kirohan 835 23| mondja, hogy szereti, hát csal, hát hazudik, hát komédiát 836 4| Európa mágnásait és fejedelmi családait évtizedek óta látja el kitünő 837 11| elméjében.~ ~Mivel az egész családban senkise volt, akitől egy 838 20| együtt voltam... Gazdag családból származó, nobilis fiu volt, 839 4| egy ággal több legyen a családfájukon? No már kérem, bocsássanak 840 15| elégetjük és visszaküldjük a családjának...~ ~Amig beszélt, egy gyászcilinderes 841 3| kenyerét egy jómódu polgári családnál... A szegény János volt 842 3| bukdácsolok, mert nincs családom. Se feleségem, se gyermekem, 843 8| feltalálójával, a spékelés csalhatatlan müvészével, a huslevesek 844 23| a király ő felségével se csalnák meg azt, akit szeretnek... 845 5| csak azért is meg fogja csalni a feleségét, de ha arra 846 9| fog menni, hát alaposan csalódik, drága mester. Nem loptam 847 2| Walternéé is... Harminc éve csaltok, nagyon jól tudom, hiába 848 8| költőjével?... Minő váratlan csapás lehetett, mely e nagy férfiut 849 3| az se éli tul ezt a nagy csapást...~ ~Az ágy másik felén 850 8| mészároltak le az ellenség csapatai?... A katonákat esküjök 851 21| ösvényeket zuhogó zápor csapdosta, mely sebesen és tajtékozva 852 7| én is oly ostoba, naiv és csapnivaló szamaritánus voltam, mint 853 11| iróasztalba. Ha a villám előttük csapott volna le, ez aligha lepte 854 21| puha és világosságban uszó csarnok: az élet minden gyönyörüségét 855 4| jó szivart, mert a német császár ő felsége akkor vendégünk 856 1| aki verseiben letegezi a császárokat és a királyokat, esetleg 857 22| asszonysziv hangosan dobogott a császárváros ablakai mögött... Mikor 858 8| gyakorlótérre, ahol a régi, csataindulót, fiatalsága gyönyörü akkordjait 859 10| délamerikai erdőségekben csatangolnék, igy nincs hozzá erőm, hogy 860 2| kastélyban, melynek ablakai a csatári hegyekre néztek, élt, talán 861 8| a kettő közül, hiszen a csatatér mérhetetlen messzeségben 862 8| napon végigsöpört? Avagy a csatatérről érkező rossz hirek rázták-e 863 9| nem akarom, hogy valami csatornában megfulladjon... Ez a szerelem, 864 22| brilliánsokkal diszitett sziporkázó csatt fogott össze...~ ~- Maga 865 21| azzal a Hétfáy nevü uri csavargóval, akit körülbelül husz esztendő 866 22| kötetei tüntek a szemembe... A csavart márványoszlopok közt, 867 22| selyemtapéták boritották, csillogó csecsebecsék, üvegszekrények, képek között, 868 6| lehozatni ide Tirolba, hogy csekélységemet gulyáshussá apritsa, ugy-e?~ ~ 869 2| a Walterné tokáját... A cselédlányok ilyenkor jól tudták, hogy 870 5| véletlenül rá találok nézni a cselédre, két hétig elkeseriti az 871 2| mozdult ki a párnái közül... A cselédsége különben azt beszélte, hogy 872 9| erkölcsi elégtétel, hogy jót cselekedtem valakivel...~ ~Wallried 873 12| hideg sültet és gyümölcsöt csempészett az unokája ágyába. Laci 874 1| aki ezzel a czédulával csempészte vissza:~ ~- Szegény asszony, - 875 18| Undoritó!~ ~(Pár pillanatnyi csend, mialatt mindenki tanácstalanul 876 18| Az egész epizód halálos csendben játszódik le.)~ ~Tamássy: 877 16| eldugott utcájában. Jó darabig csendesen falatoztak és kocintgattak, 878 22| a földön, akinek lelkét csenevész testbe öltöztette a végzet, 879 19| szava misztikus álomként cseng a fülébe, aki a hóesésben 880 3| Oxigén doktor megnyomta a csengetyüt, mire egy összetöpörödött, 881 1| felismerik, hogy az életben cseppet se hasonlitunk a regényhőseinkhez, 882 19| nyolcvantagu személyzete mind cserbenhagyta a mai éjszakán s ő egyedül, 883 12| az én igazi ivadékom, te cserfes, pattogó mókus... Gyere 884 22| jártam a Batrim-völgyben és a Cserhát-utcában, s csak az este futott át 885 8| A felséges asszony egy csésze huslevest kért tőlem az 886 2| portéka...~ ~Elismerőleg csettintett a nyelvével, Viszloczky 887 14| Terézváros leghaszontalanabb csibészeinek. A leckédet sohase tudod, 888 22| májusi napsugár aranyos csikjai ott repkedtek volna a kastély 889 5| házasságtörési komédiát, melyben csiklandós kuplékat énekeltek, s olyan 890 22| egyszerre százezer gyöngyvirág csilingelt volna körülöttem a levegőben, 891 19| irodájába?... Nem látja a csillagokat, melyek a kicsike szobákban 892 21| szinte égtek a villámos csillárok fényességében, a piros nádszékekben 893 22| amelyekből csak az ezüst csillogása vált ki egy-egy sarokban, 894 1| megjegyzést.~ ~- De mit csináljak Szentgróthy gróffal, aki 895 17| állitom össze a menüt, én csinálom barátaimnak a reklámot a 896 2| Hamrák Péter ebéd után rendet csinált az ebédlőben, aztán vidám 897 19| hitte, hogy valaki ostoba csinyt követ el vele.~ ~A dallamos 898 10| Croupier annyi akad, mint csiperkegomba eső után...~ ~Most másféléve 899 3| ahonnan a szegény clownokat és csipkerózsikákat a babatemető hideg földjébe 900 12| finomnak tartotta ezt a csipkeruhás jövevényt, s mord arccal 901 21| barátságos szándékot már a csirájában elfojtotta...~ ~Egy augusztusi 902 3| sebemet meggyógyitja? - csiripelte egy ezredestől egészen szokatlan, 903 2| ötödik szobában rágicsál egy csirkecombot, mig a vendégei lukullusi 904 8| zsir boldogan sistergett, a csirkék megdicsőült pillantással 905 2| vén Viszloczky Lázár most csizmásan, reverendában jelenik meg 906 3| lehajtotta fejét.~ ~- Hol az a csodabalzsam, mely az én sebemet meggyógyitja? - 907 18| 2. játékos: Ez az isten csodája!~ ~(Amig a croupier fizet, 908 19| egy vékony, dallamos és csodálatosan fülbemászó hang.~ ~Mayer 909 4| Az iparos a kereskedőt csodálja, a kereskedő a diplomás 910 22| kérésemet, - de legnagyobb csodálkozásomra felugrott a helyéből, s 911 9| kimónában, egy sárgahaju, csodálkozó leány állott, akinek kontya 912 4| előttük.~ ~- Tudják, hogy mit csodálok leginkább? - kérdezte a 913 22| kéthetes feleségével, a csodaszép Hohenwarth grófnéval, akinek 914 22| csillogó fantáziám, amely csodaszinekkel népesitette be a hatalmas 915 19| dombovári Deutsch épp ma mondott csődöt s ez nekem tizenötezer forintomba 916 18| érdekelné.~ ~Az urak diszkrét csöndben játszanak, a tónus nagyon 917 22| rajzanak körülötte az éjszaka csöndességében. Én sokszor azon kapom magamat, 918 15| az oceánon, ha az éjszaka csöndjében az asszonyát is ott érzi 919 8| kerüljenek a betegszoba csöndjéből. Az elesettek halálhörgése 920 23| mögött.)~ ~Az államtitkár (csönget).~ ~A titkár (bejön).~ ~ 921 9| több fölösleges szót, hanem csöngetett a szobaleányának, hogy hozza 922 22| huztam meg a cirádás vasajtó csöngettyüjét. Pár pillanat mulva egy 923 20| megakadályozta az ebédhez hivó csöngetyüszó, s barátom velem együtt 924 9| faragványos kapu mellett fehérlő csöngetyügombot, mire egy kékfrakkos, aranygombos 925 13| tavaszi szellők suhantak a csöndesen hullámzó tó fölé... Lenck 926 6| fiatalember, aki éppen mézet csöpögtetett a vajas kenyerére, igy szólott 927 13| tisztelt barátom, a hidegség... Csöpp kedvem sincs ám ahhoz, hogy 928 21| édesapja rengeteg vagyonába csöppenve, nagyon hamar megunta azokat 929 12| rézangyalát! - mondta a csöppnyi legény szemtelenül.~ ~- 930 19| mértföldet gyalogol egy asszony csókjáért, aki sir a szinházban, a 931 5| ajkát magánkivül elboritja a csókjaival... És a leány, mig hamvasszőke 932 15| miközben a hold ezüstös csókokat lehel a gyöngén hullámzó 933 15| szemeláttára forró, szenvedélyes csókokkal boritotta el a kis csont-etuis 934 23| vagy fekete szemét... hogy csókokra meg ölelésre gondoltam, 935 12| pattogó mókus... Gyere no, csókold meg hamar a vén nagyapád 936 23| dédelgessék... meg is csókolják... azt akarja, hogy rosszak 937 5| akarok, s itt ölelkezem, csókolózom a szemeláttára... Most 938 12| leány az eljegyzésen kezet csókolt neki. Talán a nádaslakó 939 12| később tisztességtudóan kezet csókoltak, a vén lókupec félénken 940 16| E szavak után cuppanós csókot nyomott a Tóthfalvy arcára, 941 18| Ne esküdj! (Megragadja a csokrát és a gallérral együtt letépi.)~ ~ 942 18| másik szmokingot, fekete csokrot visel. Többnek virág van 943 2| liter tejföl egy forint, két csomag petrezselyem két forint 944 19| kövezett udvaron ládák és csomagok hevertek, ugy, ahogy az 945 18| szétbontja. A zsebkendőben egész csomó kártya van.)~ ~A játékosok ( 946 13| mert különben kidobom a csónakból.~ ~Lenck közömbösen vállat 947 13| CSÓNAKKIRÁNDULÁS~ ~Mikor Petterson, a hires 948 6| felől pedig, melyen karcsu csónakok ringatóztak, jázminillatu 949 15| csókokkal boritotta el a kis csont-etuis födelét...~ ~De csakhamar 950 15| A CSONTDOBOZ~ ~A budapesti rendőrség 951 22| amelynek sipjai sárgás csontfényben csillogtak, s a falon egy 952 22| a kriptába, ahol az ősei csontjai pihennek... A nagyapám, 953 2| könyvért, föltette a szemére a csontkeretes okuláriumot, aztán komoly 954 22| vasajtaján egy borzalmas csontkoponya rémitgetett bennünket, a 955 12| Takács később összeszedte a csontokat és megcsókolta az álmosodó 956 15| szinültig volt porráőrlött csontokkal.~ ~- Tudják, hogy mi ez? 957 6| hogy egy zilált külsejü, csontosarcu fiatalember, aki éppen 958 22| a szentandrási várat, a csóti-hegyen álló vércsefészket? Még 959 12| állt be, az öreg Takácsné csudálkozva nézte a gyereket, a nagyapa 960 12| idelátszott egy rozzant csür, mely otrombán feketéllett 961 23| megmondta nekem az igazat... Csuf dolog, hogy azokkal a haszontalan 962 3| szalmacsokorral, egy babszemnyi csuhás barát, egy furcsa, seprőbajuszos 963 16| foglalkozása szerint pontyokhoz és csukákhoz van szokva, kétszeresen 964 3| De az egykori star most csunyául megöregedett, viaszarcát 965 5| előtte. Az a gondolat, hogy ő csupasz vállal mutatkozzék egy zsufolásig 966 2| Szent-Benedek-hegy szikláin csuszkálok... Oly élénken föltámadt 967 7| legszerényebb megrovást is cukrozott pilulában adta be.~ ~Az 968 16| neki...~ ~E szavak után cuppanós csókot nyomott a Tóthfalvy 969 1| feleségem asztalára, aki ezzel a czédulával csempészte vissza:~ ~- Szegény 970 22| harmadik napon győzött bennem a dac és a szerelem, s ünneplő 971 3| nem volt háboruban. Egy dacos, vad fiu sebezte meg, akihez 972 23| kérését hallgatja meg?... (Dacosan néz az államtitkárra).~ ~ 973 12| budapesti lakást, s gyerekestül, dadástul, szobalányostul kihajtatott 974 4| megijedt, hogy szinte elsápadva dadogta:~ ~- Ön talán Call ur, a 975 1| Hogy mi a tervem? - dadogtam csodálkozva.~ ~- Igenis, 976 18| A bankár (szánalmasan dadogva): Esküszöm... mindenre esküszöm...~ ~ 977 22| ágyacskájában... Mert engem nem dajkamesékkel altattak el, hanem gyönyörü, 978 14| akinek a hálaadó versike dallamát kellett dirigálnia, a kezeit 979 17| abbahagyta a beszédet, mert a Dalszinház-utca táján egy tenniszruhás, 980 7| benne, egyedül csak ez a darab... A „Fekete hétfő”, meg 981 9| hát Isten neki, tépjük darabokra a szerződést. Csakhogy - 982 7| annak, aki gyönge vagy rossz darabot ir; az a leggyönyörübb estém, 983 14| jövő évi derbyre. Ha most decemberben megfogadom, olyan oddsot 984 9| ékszereit csaptam be, hanem a dédanyám halotti maszkját is... Százezer 985 22| olyannak látnak, mint a dédapámat, meg az ükapámat... Mert 986 23| leányok körülcirógassák... dédelgessék... meg is csókolják... azt 987 15| gyöngén hullámzó oceánra, dédelgető, gyöngéd szavakat suttog 988 23| pólyásbaba pufók kezecskéjével dédelgettetné magát, rossz, haszontalan 989 4| látott s aki igy magasabbnak, délcegebbnek tünt föl előtte, mint amilyennek 990 1| bemutatnak bennünket, szinte delejesen megérezzük, hogy azt gondolja 991 16| a Ferenciek templomában delet harangoztak, a segédek, 992 20| a vállára ütöttem.~ ~- A delfineket nézed? - kérdeztem tőle.~ ~ 993 2| Viszloczky Lázár mindennapos, déli vendégei... Szilvássy János, 994 12| öreg vidáman, - még pedig déltől-estig!~ ~Összenéztek a holdvilágban, 995 12| Laci, aki nem szokta meg a délutáni alvást, belecsimpaszkodott 996 20| kaszinó bőrszékeiben tölti a délutánjait és az estéit... Az ezredes 997 22| álmadozóvá tesznek, néha egész délutánokon át ott kóboroltam a kastély 998 11| Emlékezik még arra a délutánra, ott az iskola-utcai kis 999 22| ne felejtse el ezt a mai délutánt... Lesz még idő, amikor 1000 1| Udvariasan elébe siettem a bájos deputációnak, mely frissen, hangos trécseléssel