IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Estétol-Reggelig Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1001 14| biztos tipet a jövő évi derbyre. Ha most decemberben megfogadom, 1002 21| megszokta, hogy hajlongó derekak veszik körül. Miben rejlett 1003 21| riasztotta vissza attól, hogy derékzsákokkal, szöges botokkal és zöld 1004 3| odakünn a havas utcákon, a dértől fehér háztetők és kémények 1005 15| koratavaszi délután szelid derüjére, egy pillanatig megint ugy 1006 1| kellemesek... A könyvből az derül ki, hogy a férfi, csekély 1007 8| emberekkel, akik vidáman, derült pillantással szokták máskor 1008 1| hogy a Lehmann Vilma élete derüs és makulátlan marad... Annyira 1009 12| nem nyomja őket a rozzant deszkaalkotmány árnyékában. A lókupec dühösen 1010 19| kérdeznem szabad?... A dombovári Deutsch épp ma mondott csődöt s 1011 5| a férj, miközben a lelke diadallal és kárörömmel telt meg, 1012 3| részvéttel. - Talán valami diadalmas háboruban vett részt?~ ~- 1013 22| szalonjában, ahol az őseim annyi diadalt arattak, - és a valóságban 1014 22| visszaemlékeztem rá, hogy diákkoromban akárhányszor reszketve néztem 1015 22| följegyzései, a naplók, a diáriumok, a kéziratos memoire-ok: 1016 1| memoire-jaimból, - hogy nem dicsekedés a célom, az a végén ugy 1017 4| meghinni, nem vetnek valami dicső fényt az emberek okosságára 1018 22| hogy a nemes testőrség dicsőitésének szenteli az idejét és a 1019 22| szerelmes költeményekben dicsőitette azokat a hölgyeket, akiket 1020 22| tobzódnak a sikerekben és a dicsőségben... Ezért kerülöm az embereket, 1021 22| ahol ötven év halottjai, dicsősége, ragyogó emlékei pihennek...~ ~- 1022 13| Ugy van, mester, bár az ön dicsőségének napjához képest én csak 1023 22| menj, fiam, menj, - és hozz dicsőséget ránk, akiknek a szárnya 1024 23| merne közeledni hozzám, de didereg a félelemtől, ha a lépcsőn 1025 17| amig rám akadt, s igy az ő dija se kerül ki a kölcsönből), 1026 2| hallom a becsipett bádogos dikciózását s az öreg Tóth borvirágos 1027 16| velünk reggelizni az „Arany dinnyé”-be...~ ~- Ha parancsolja, 1028 21| iskoláit, unalomból három diplomát is szerzett, aztán egyáltalában 1029 14| versike dallamát kellett dirigálnia, a kezeit dörzsölve settenkedett 1030 14| tizet ütött, s az énektanár, dirigáló pálcájával a kezében, épp 1031 22| Végre lehozták a koporsót, diszbe öltözött megyei huszárok 1032 2| Hamrák Péter, a komornyik, diszesen fölteriti az asztalt a tölgyfaburkolatos 1033 11| mondani, hogy minden zavaró diszharmónia nélkül értem meg a hatvanötödik 1034 22| amelyet brilliánsokkal diszitett sziporkázó csatt fogott 1035 9| is óriási krizantémumok diszitettek, mig előtte, testhez tapadó, 1036 18| nagyon érdekelné.~ ~Az urak diszkrét csöndben játszanak, a tónus 1037 1| tudok...~ ~Egy fiatal leány diszkréten azt a kérdést intézi hozzám, 1038 20| fürdő apró eseményeit, s diszkrétül megrágalmazták a gőgös mágnásasszonyokat, 1039 1| és vérből való feleségek divatban maradnak, addig ne kivánja 1040 4| terjedt el a férfias önérzet divatja s hogy az idevaló emberek 1041 9| ilyen franciásan, de aki a divatos, nyári fürdőkben vérbeli 1042 5| hogy négy vagy öt forintot dobjon ki efféle haszontalanságokért. 1043 5| élvezettől...~ ~- És ilyesmiért dobnak ki az emberek három forintot - 1044 11| betekintett volna, a tüzbe kell dobnia a papirost. Ha a nagyságos 1045 18| 2. játékos: Még most is dobog a szivem! Félek, hogy mindjárt 1046 22| kicsinosittattam magamat, - félénken, dobogó szivvel huztam meg a cirádás 1047 22| minden asszonysziv hangosan dobogott a császárváros ablakai mögött... 1048 15| Szeretettel végigsimogatta a doboz fedelét, aztán visszatette 1049 22| kávéházba, ahol a hires Dobrádi Ferkó muzsikált) s reggel, 1050 8| bájos királyasszonyt ágyba döntötte?...~ ~A jó Isten tudja. 1051 17| hivatala felé siet, rezignáltan dörmögi:~ ~- A jövő nyáron okvetetlen 1052 21| pénzhez jutott valahol, - dörmögte magában boszusan Győri doktor, 1053 22| fiam? - kérdezte kezeit dörzsölgetve.~ ~Ismét hálálkodni kezdtem 1054 14| kellett dirigálnia, a kezeit dörzsölve settenkedett az anekdotázó 1055 4| ur szókimondásán, mikor a dohánygyáros a következő napokban az 1056 4| amint tudja, szenvedélyes dohányos vagyok... Sőt a dohányzás 1057 4| ártott, hogy az emberek dohányoznak? - mondta egy porosz gróf 1058 4| dohányos vagyok... Sőt a dohányzás gyengesége annyira erőt 1059 4| ember le tudna mondani a dohányzásról...~ ~- De önnek, Call ur, 1060 16| negyedóra mulva a segédek, a doktorok s a küzdő felek már együtt 1061 3| és komoran susogta:~ ~- A doktorság sem valami vidám mesterség, 1062 22| vette körül magát e poros dokumentumokkal, amelyek egy sirbadőlt világ 1063 8| hogy maga is a sirjába dől, ha a fejedelemasszony - 1064 23| nagyon szigoru a kinevezések dolgában, s csupán akkor hajlandó 1065 2| fölvitte a jó istenke a dolgát... Még jó, ha egy pengő 1066 19| pedig jó éjszakát, mert más dolgom van...~ ~Mayer ur válaszolni 1067 17| bólint, aztán átadja a szent dolgot frissen szerzett barátnőjének. 1068 19| hogy ma nem birna tovább dolgozni többé, azért magára véve 1069 22| köszönetet mondjak. Mikor a dolgozó-szoba ajtajához értem, egy pillanatig 1070 22| kaptam, halkan benyitottam a dolgozó-szobába. Odabenn titokzatos homály 1071 4| ur nesztelenül lépett a dolgozószoba vastag szőnyegére, majd 1072 22| megdöbbenve néztem szét a dolgozószobában, s az egyik öblös karosszékben 1073 22| a Szentandrássy kamarás dolgozószobájába, a fejem kóválygott a csodálkozástól: 1074 22| méltóságos ur várja odafönn a dolgozószobájában... Csak sziveskedjék fölfáradni 1075 1| trécseléssel özönlött be a dolgozószobámba, ünnepiesen félkörbe állt, 1076 22| amikor egyedül üldögélek a dolgozószobámban, s a butorok titokzatosan 1077 19| hogy az ujévi mérlegen dolgozzék. Neki nem volt siránkozó 1078 14| városi bundáikat, hogy a dolguk után siessenek.~ ~ 1079 1| felszolgáló pincértől... Nem rémes dolog-e, hogy az irók is alá vannak 1080 19| dolgozott odabenn.~ ~- Átkozott dologkerülői, valamennyinek mulatságon 1081 16| Mindez azonban nem tartozik a dologra, mert én - mondanom se kell - 1082 8| egy szomoru estén ágynak dőlt...~ ~A hideg októberi szél 1083 22| hajjal kószálok a sziklás dombok között, kiváncsi pillantást 1084 22| haragoszöld tisztásaival, egy-egy domboldallal, amelyen tülevelü fenyvesek 1085 19| kérdeznem szabad?... A dombovári Deutsch épp ma mondott csődöt 1086 19| forinttal - vagy annyival se - dorbézolja át az egész éjszakát, hogy 1087 21| boulevardokon, a gőzösön, mely Dower és Ostende között jár, a 1088 2| vendégei lukullusi lakomákon dőzsölnek... Muzsnay Mihály végül 1089 19| Pedig az élet sokkal drágább kincs, mint az, amit maga 1090 22| Megvan-e még a tömérdek drágaság, amely fiatalkori fantáziámat 1091 15| mondta magyarázólag. - Ez egy dragonyos ezredes, akit Karinthiából 1092 7| ujság konstatálta, hogy a drámairó, akire oly régen várakozunk, 1093 13| kecskeszakállas intett egy droskénak, s alázatos mosolylyal helyet 1094 19| hozzá valaki a láthatatlan dróthuzalon át, mely ismeretlen távolságokból 1095 6| pápaszemét, s valóságos dühhel kezdte fixirozni a penzió 1096 20| indulatok borzalmas viharai dühöngenek... Ezt azonban épp oly kevéssé 1097 8| mely immár három hét óta dühöngött az ország határszélén?... 1098 12| Nemsokára odaértek a Márton dülőjére, ahol a vén Takács napszámosai 1099 17| megcimezi s a zsebébe dugja, hogy aztán megkönnyebbült 1100 10| éljek tovább? Ha a földbe dugnak, a szegény feleségem valószinüleg 1101 17| miközben a pezsgős palackok dugói a levegőbe röpülnek, bemártja 1102 8| A konyhalányok ijedten dugták össze a fejüket, a kukták 1103 9| szerint vagyok az, mert a Dumas ur öreg gentlemanjét már 1104 13| összeszedelőzködött s a fogasról egy duplabéléses havelockot akasztott le.~ ~- 1105 21| huncutságtól. Egy borotvált arcu, duplatokás uriember, - akiről mindenki 1106 22| kriptába levitték, s a puskák durranása rémes lármával verte föl 1107 18| testhezálló ruhát visel, dús ezüst-zsinórzattal.~ ~Idő: 1108 9| impresszárió, aki Pattit, Dusét s Barbi Alice-t is végigvitte 1109 13| a kezét, amely annyiszor duskált a babér és a borostyán között...~ ~ 1110 21| hozta magával a bolondoknak ebbe a furcsa vásárjába, melyet 1111 2| Walterné is elkészül az ebéddel s a levest, mikor a vendégek 1112 2| hogy most nem ad többé ebédeket...~ ~ ~ 1113 2| állandóan a kanonoki táblánál ebédelnek, de majdnem mindig akad 1114 20| beszélgetést megakadályozta az ebédhez hivó csöngetyüszó, s barátom 1115 21| elegánciával költötte el ebédjét a luxusvonatok éttermében, 1116 7| zavartan nyitott be hozzám az ebédlőbe.~ ~- Mi az? - kérdeztem 1117 6| mielőtt sorsuk a téli penzió ebédlőjében összehozta őket. Tiz éven 1118 2| borról s a tölgyfaburkolatos ebédlőről, a bástyába épitett kastély 1119 12| kettecskén káromkodunk itt ebédutánonkint...~ ~- Nem árullak el nagyapuskám, 1120 20| vagy később a tudatára ébred annak, hogy nem is sejtett, 1121 8| Nickelsdorf, öreg pajtás, ébredj föl... A felséges asszony 1122 19| a szemét, s zavarodottan ébredt annak a tudatára, hogy az 1123 1| kicsinyes nyárspolgár, aki ecetestormát eszik a félkövér marhahus 1124 12| Itt van egy pár jó falat, edd csak meg gyorsan...~ ~A 1125 4| előtte, mint amilyennek eddigelé képzelte... XIV. Róbert 1126 21| mindazok között, akikkel eddigi életében találkozott, Hétfáy 1127 10| gyönyörüséggel, amikor az édesanyádat feleségül vettem...~ ~Akarod 1128 12| Tanitalak, de el ne árulj az édesanyádnak!... Majd igy kettecskén 1129 12| Mit mondtál? - kérdezte az édesanyja ijedten.~ ~- Csipje meg 1130 19| tudja, hogyan? - a meghalt édesanyjára gondolt, aki gyerekkorában 1131 10| bizonyára tanulságos lesz rád az édesapád pályafutása. Tiz perccel 1132 12| ugyse, több a véred, mint az édesapádnak... Te vagy az én igazi ivadékom, 1133 1| akik ezt irták:~ ~- Majd ha Edison kitalálja a feleség-automatát, 1134 20| asszonyok pletykáit, mint hogy eféle szentimentális rémitgetésekkel 1135 17| meg boritékot akar. Mivel effajta különlegesség a pezsgős 1136 6| tapsoló társasághoz:~ ~- Mégis égbekiáltó igazságtalanság, hogy a 1137 15| is a jó Isten napsugaras ege alatt...~ ~Szeretettel végigsimogatta 1138 7| forditotta felém a szomoru, kis egérszemét, de engem ugyan hiába akart 1139 15| hogy itt Milánóban együtt égessük el mindnyájukat. Az volt 1140 11| volt okom a panaszra. Az egészségem egy pillanatig sem hagyott 1141 4| megfoltozza valamiképp az egészségemet... De ami az embereket illeti, 1142 9| hajadon volt, én azonban egy egészséges nő vagyok, aki a szentimentális 1143 13| ami nem fog megártani az egészségünknek...~ ~A következő negyedórában 1144 8| a szeme fiatalos tüzben égett, mig a kukták, a konyhalányok, 1145 19| csillagok láttára a titokzatos, égi hatalmakra gondol, akinek 1146 14| ábrázattal rótta a világosságban égő utcákat.~ ~- Baj, nagy baj, 1147 21| akiknek ékszerei szinte égtek a villámos csillárok fényességében, 1148 12| fogsz vacsorát kapni... Egy-kettő, odaállsz a sarokba...~ ~- 1149 11| öreg Földy eszébe? Hiszen egyáltalán semmiféle rokonság se füzte 1150 8| délben és sötét éjszakán egyaránt...~ ~ ~Az öreg Nickelsdorfnak, 1151 6| szórakoztatta a rossz idő miatt egybeszorult társaságot, a generális 1152 7| szinpadi szerzőt? Évszám egyebet se tesztek, mint hogy ezekkel 1153 8| kényszeriti arra, hogy huslevest egyék... És mégis huslevest fog 1154 14| őket az általános öröm még egyelőre hidegen hagyta, hiszen rossz 1155 22| mert legalább halálában egyenlőnek érezte magát a régi gárdistákkal, 1156 4| Uppmannok és Henry Clayk egyenrangu társa, akinek Havanna szigetén 1157 18| ragyogó, a komornyikok egyenruhája nagyon gazdag és impozáns. 1158 22| folyosóin, amelynek falairól egyenruhás, fiatal katonák arcképei 1159 1| mohón olvasták végig a könyv egyes fejezeteit, s száz meg száz 1160 1| hogy a Férjek Országos Egyesületétől, melynek tagjai titkos kartellben 1161 22| remélem, meg fogom nyerni az egyetem kétszázforintos Katona József-diját... 1162 4| szivarokat gyártok: mind a ketten egyformán megdolgozunk azért, hogy 1163 3| volt törve a jobb karja, egyhanguan, fájdalmasan ismételte: „ 1164 16| segédek e rövid vérengzés után egyhangulag bevégezték a tusát és a 1165 5| hiszem nyugodtan odaadnám egyhavi keresetemet, ha az életéből 1166 22| borzas kis leányokkal, akik egyidőben a nyelvüket öltögették rám, 1167 14| angyal, te tulzás nélkül egyike vagy a Terézváros leghaszontalanabb 1168 7| a szinmüvet tavaly irta Egyiptomban, ahova a hideg tél elől 1169 21| vének és tejfölösszájuak, - egyképpen szereplő személyei vagyunk, 1170 8| karfiolt, zellert, zöld borsót, egykettő... Kopasszátok le a legszebb 1171 16| halászati felügyelő megvivtak egymással, nem végződött tragikusan: 1172 19| él, hanem hatvan év óta egyre arra várakozik, hogy egyszer 1173 12| Hallod-e, de jól megtanultad egyszeri hallásra... Tudtál már ezelőtt 1174 1| férjeket, akik különben egytől-egyig bestiák, az uram már a mézesheteinkben 1175 23| gondolkodni fog azon, amit tőlem, együgyü, kis fruskától hallott, 1176 8| konyha karosszékében, szinte együgyüen, kialudt pillantással meredve 1177 7| akiknek igazuk van, a mikor az együgyüségtekre számitanak... A szinpadi 1178 9| bizonyos lehet benne, hogy együttérzek önnel, mert az életemet 1179 22| Megyei levéltárosunk, aki egyuttal a kaszinó könyvtárosa is 1180 19| kikerül... Én kávéházba egyáltalában nem járok, szinházat pedig 1181 10| iparlovagok, a kéltségbeesett kis egzisztenciák ezreseit, aranyait és ötfrankos 1182 20| fölirás állott: „Grosse Eisenbahn-Katastrophe in Galántha”, nagy részletességgel 1183 19| hóesésbe. De az ablak - bár éjfél is elmult már - még mindig 1184 19| akik most jöttek haza az éjféli miséről... Mayer ur ránézett 1185 6| belebujhat az ágyába, nemhogy itt éjfélig szemtelenkedik.~ ~Hámori 1186 18| ezüst-zsinórzattal.~ ~Idő: éjfélután egy órakor.~ ~A bankár: 1187 22| mulatozó emberek lármája, hanem éjfélutánig ott kószáltam a vár néma 1188 19| is tovább folytathassa az éjszakai pihenését... És az a legszomorubb 1189 3| miért tölti itt a karácsony éjszakáját?~ ~Doktor Oxigén megnézte 1190 22| nagy városban, magányos éjszakákon, amikor egyedül üldögélek 1191 16| tizennyolc év óta egy nyugodt éjszakám, mert ez a bestia csak akkor 1192 2| számadásait átvizsgálja, sőt néha, éjszakának idején, leküld az öreg Neczpály 1193 22| királyasszony lovagja? Amig éjszakánként ébren virrasztok az ágyamban, 1194 17| közül a svájci havasok, az éjszaki tengeri fürdők levegője 1195 22| magyar táncommal bámulatba ejtem az asszonyokat, akik lelkesedve 1196 10| életemért egy könyet se ejtenék, de hogy titeket itt hagylak, 1197 20| A kártyaadósságok nem ejtenének ennyire kétségbe, mert a 1198 22| törzsközönségét bámulatba ejtsem a karambol-müvészetemmel, 1199 22| mintha álom lett volna, mert ekkora fényüzést még sohase láttam 1200 21| dekolletált hölgyek ültek, akiknek ékszerei szinte égtek a villámos 1201 9| folyósithassam neki, nemcsak a magam ékszereit csaptam be, hanem a dédanyám 1202 3| viaszarcát mély barázdák éktelenitették el, s halkan, sipitozva 1203 23| nélkül is, aki bizonyosan elájulna ijedtében, ha megtudná, 1204 6| Téli nap volt, a vonatok elakadtak a hóviharban, de itt napsugaras 1205 22| gondolnak-e ők is reám, ahogy én elálmodozom róluk, itt, a hideg, nagy 1206 19| szemeit.~ ~- Teringettét, még elalszom itt a főkönyv előtt, - mondta 1207 5| hogy az igazi érzéseit elárulja.~ ~A nevezett hétfőn a Komlóssy-pár 1208 16| hogy egy bizalmas titkot eláruljak neked, - folytatta Vladár 1209 5| meg, amely sokkal többet elárult, mint amennyit eltakart. 1210 4| őszinteségét, de még inkább elbámultak a Call ur szókimondásán, 1211 22| az ember a régi dolgokról elbeszélgethet... Mert én csak a régi dolgokat 1212 1| kiderül, hogy az elmés elbeszélő, a lendületes poéta a magánéletben 1213 19| Karácsonyi mese)~ ~Nekünk elbeszélőknek is megvannak a magunk szent 1214 4| felsége a fejével int, hogy elbocsátja, hát akkor minden további 1215 2| hogy a vén embert könnyen elbolondithatjátok, pedig még kilencvenéves 1216 5| s forró ajkát magánkivül elboritja a csókjaival... És a leány, 1217 22| most... amikor tetőled is elbucsuzom, ugy érzem, mintha rohamosan 1218 10| eszembe jut, hogyan fognak elcipelni a tengerpartról, nehogy 1219 12| felé, mikor az egész ház elcsendesült, egy óvatos alak surrant 1220 15| bádogszelencét gyöngéden elcsomagolta a kofferjébe, magával hozta 1221 16| mellett, a belváros egyik eldugott utcájában. Jó darabig csendesen 1222 1| nagyságos urnak...~ ~Udvariasan elébe siettem a bájos deputációnak, 1223 3| csillogott a hó, kezében elefántcsontnyelü botot tartott. Aligha meg 1224 21| Akárhogy volt: Hétfáy hercegi elegánciával költötte el ebédjét a luxusvonatok 1225 13| vállára.~ ~- Nos, meg van elégedve a sondersbergi klimával? 1226 6| felkoncoljam, a kés meg a villa is elegendő, - mondta a tábornok megvetéssel.~ ~ 1227 19| valaki a gyertya lángjánál eléget... Tudja, hogy mi az élet, 1228 15| küldtek hozzánk... Holnap elégetjük és visszaküldjük a családjának...~ ~ 1229 23| szokott lenni... de én nem elégszem meg ezzel a válaszszal... 1230 23| méltóságos államtitkár ur nem elégszik meg a puszta kéréssel... 1231 9| nem pedig az az erkölcsi elégtétel, hogy jót cselekedtem valakivel...~ ~ 1232 5| számonkéri, de most megvan az elégtételem: gondolatban százszor, ezerszer 1233 13| kifakadására, de a sötétben pokoli elégtétellel elmosolyodott. Mikor a „ 1234 16| mondanom se kell - minden elégtételt megadok az önök szerencsétlen 1235 12| pedig mosolyogva tartotta eléje magas, fehér homlokát. Mikor 1236 17| junius végétől szeptember elejéig a szalmaözvegyek mentora 1237 2| minap, egy éjjel, váratlanul elém bukkant a sötétségből az 1238 4| kitanitotta az udvari etikett elemeire.~ ~- Ön csak akkor beszél, 1239 9| Brüsszelben lekötött, gavallérosan elengedi nekem, én, bizony Isten, 1240 3| kávéházakba menekülnek, ahonnét elérhetetlen álomként csillog feléjük 1241 13| Háromnegyed óra alatt elérték a nádast, mely a kis alpesi 1242 1| Amennyire a szomoru levél elérzékenyitett, annyira felviditott az 1243 8| betegszoba csöndjéből. Az elesettek halálhörgése nem hallatszik 1244 7| pár hete van még hátra az életből, talán csak annyi ideje, 1245 5| egyhavi keresetemet, ha az életéből egy rövid órácskát nekem 1246 19| láttam belülről... Én nem életember vagyok, hanem kereskedő. 1247 10| édesanyád iránt érzek... Az életemért egy könyet se ejtenék, de 1248 20| baj, hogy a szép, fiatal életemtől megválnék miatta. Van annyi 1249 22| titka van a pupos vén ember életének?... Miért vette körül magát 1250 22| szándékozik olvasni, amit a fiuk életéről talál, akkor ugyancsak sietnie 1251 7| halálos beteg, s ami az életet tartja benne, egyedül csak 1252 2| fővel haladt a kilencvenedik életéve felé...~ ~A Viszloczky kosztosait, 1253 21| tudta, hogy mit kezdjen az életével? A kártya nem érdekelte, 1254 16| emberke, - nekem nem az az élethivatásom, hogy a kezemben harci szablyával 1255 2| hanem valami csodálatos, életmegifjitó fluidum, mely régi alchimisták 1256 2| annyiban tért el a régi életmódjától, hogy most nem az ágyban 1257 21| győzte a fényüző és nagyuri életmódot? Ezt aligha sejtette valaki 1258 21| furcsa vásárjába, melyet életnek mondanak? E pillanatban 1259 9| lemondani erről az alávaló életről? - kérdezte kétségbeesve.~ ~ 1260 20| mágnásasszonyokat, akik élettelen tárgyaknak tekintik az 1261 22| sugják a fülembe rég kialudt életük titkait... Egy pillanatig 1262 4| isznak, alusznak, de az életükből senkinek semmi haszna... 1263 20| viharok nélkül élhetik le az életüket, de a legtöbb halandó előbb, 1264 15| akarattal váltak meg az életüktől és a végrendeletükben meghagyták, 1265 21| A szálloda halljában még eleven élet volt: a kis asztalkák 1266 22| füvén heverésztem... Oly elevenen támadt föl minden gyerekkori 1267 10| titeket itt hagylak, az elfacsarja a szivemet... És ha eszembe 1268 10| amikor a szivem egyszerre elfacsarodik; egyik-másik játékos arcán 1269 16| nyolckor szivesek lesznek elfáradni a kaszinóba, mindjárt megállapithatják 1270 3| soha az életben nem fogok elfelejteni. A huszonnégy kicsi vaságyon 1271 2| gyerekkori képek, vidám, elfelejtett pajtások alakjai lépnek 1272 10| minden földi nyomoruságát elfelejtse, - de azért unottan, hidegen 1273 3| ki a lelkét. Még az éjjel elföldeljük a baba-temetőben...~ ~A 1274 15| mely a temetőből hazajövet elfog bennünket, lényeges alkotó 1275 1| irodalomban se hajlandó elfogadni az arany helyett. De ennél 1276 20| anyagi gondjaim vannak... Elfogadtam a segitségét, s a becsületszavammal 1277 7| szinházban a zsölleszékemet elfoglalom, mindjárt az a megnyugtató 1278 7| velem, de bizonyos, hogy elfogott a szentimentálizmus, annyira, 1279 3| jajgatás - de én a féluton elfogtam.~ ~- Micsoda ispotály ez? - 1280 21| szándékot már a csirájában elfojtotta...~ ~Egy augusztusi estén 1281 3| oh szegény fiacskám...~ ~Elfordultam az ágytól, mert a látvány 1282 11| aki akkor a fiatal szivét elforditotta tőlem...~ ~Nagyságos asszonyom, 1283 22| az álmomból, s órákig is elgondolkodom a sötétben, mert lusta 1284 2| heverész, nyitott szemmel, elgondolkodva, néha a pipáját kéri, néha 1285 22| megszerettem, - és te is elhagysz, te is bucsut veszel tőlem... 1286 12| holnap folytatjuk, ahol elhagytuk...~ ~ ~ 1287 22| végig, amikor szemlesütve elhaladtam mellettük... Jó tiz percbe 1288 14| Mit tennénk? Egyszerüen elhalasztjuk az ünnepet a jövő hét szerdájára. 1289 7| a kiejtett szó messzire elhallatszik, következetesen csak mint 1290 2| Lázár pedig megszégyenülten elhallgatott... És másnap délben olyan 1291 5| Komlóssy ur undorodva.~ ~Megint elhallgattak, de csak azért, hogy a férj 1292 6| ujságot, odaugrott az ijedten elhalványuló gyerekhez, s olyan hangon, 1293 1| senki se lát... Az uram elhanyagol és más, jókedvü asszonyok 1294 5| áll. Százszor, ezerszer is elhatározta, hogy csak azért is meg 1295 22| polchoz, hogy a könyvek elhelyezése felől tájékozódjam... Vagy 1296 15| fülkéket, ahova a hamvakat elhelyezik, a fütőházat, a kerek kis 1297 14| pálcájával a kezében, épp elhelyezkedett a padok előtt, hogy a gyermekeknek 1298 5| amikor a támlásszékeiken elhelyezkedtek.~ ~Komlóssy ur megbotránkozott 1299 15| a dobozt pedig gyöngéden elhelyezte a mellénye balzsebében. 1300 20| mindvégig viharok nélkül élhetik le az életüket, de a legtöbb 1301 23| beláthatja, hogy semmiből nem élhetünk meg...~ ~Az államtitkár ( 1302 20| ostobaságokat beszélek, édes fiam, s elhiheted, hogy sokkal szivesebben 1303 3| valami vidám mesterség, elhiheti...~ ~Körüljártunk az ispotály 1304 23| nem hiszem... nem akarom elhinni... hiszen olyan jó... olyan 1305 2| krajcár... A többit még elhiszem, ha akarom, de a sárgarépa 1306 4| Igenis, Felix, az vagyok. Elhiszi most már, hogy értek valamit 1307 5| Őszintébben szólva, csak elhitette magával, hogy ebben a szörnyüségben 1308 22| kisvárosi asszonyok szivesen elhitték, s megindulva beszéltek 1309 2| negyedévenként pontosan elhozta az illetményeket s Hamrák 1310 13| engedte, hogy a havelockomat elhozzam, pedig majdnem megvesz az 1311 3| attól félek, hogy az se éli tul ezt a nagy csapást...~ ~ 1312 22| majd az udvarmester ott eligazitja, hogy merre tartson...~ ~ 1313 22| egyetlen levelet se hagy elintézés nélkül...~ ~- Hiszen éppen 1314 16| módozatokat, melyekkel az affért elintézhetjük...~ ~A segédek e szavak 1315 15| A szinmüvész urnak ez az eljárása meglehetősen groteszknek 1316 9| mely őt már születésekor eljegyezte magának...~ ~Wallried ur 1317 12| mikor a fiatal leány az eljegyzésen kezet csókolt neki. Talán 1318 10| elhatároztam, hogy meghalok. Minek éljek tovább? Ha a földbe dugnak, 1319 16| veti meg a meghivásomat, s eljön velünk reggelizni az „Arany 1320 22| hogy egészen bizonyosan eljuthatok a méltóságos ur szine elé...~ ~ 1321 13| aztán hires kollégáját elkalauzolta a szinházba. Mikor Petterson 1322 10| akadékoskodik, azt egyszerüen elkergeti. Croupier annyi akad, mint 1323 12| falusi házát oly sokáig elkerülte. Egy juniusi hajnalon tehát 1324 7| meghatottan.~ ~A vén ember elkeseredetten köpött egyet a kurtakorcsma 1325 16| Tóthfalvy arcára, miközben elkeseredve ismételte:~ ~- A legjobb 1326 5| nézni a cselédre, két hétig elkeseriti az életemet, s ha az utcán 1327 22| kanyarodtak, a mig ablakom alatt elkésett automobilok tülköltek, egyszerre 1328 5| gallérjába, miközben mondhatatlan elkeseredéssel gondolt arra a pillanatra, 1329 2| Tizenkettőig a kövér Walterné is elkészül az ebéddel s a levest, mikor 1330 19| hogy a mérlegemmel mielőbb elkészüljek...~ ~Dühösen le akarta tenni 1331 22| följegyzéseimmel valahogy elkészültem, s egy napon, alkonyattájt 1332 13| évvel megifjodva fogjuk ma elkölteni a vacsoránkat...~ ~- Én 1333 19| vagyonát majd a holta után elköltik... Most pedig jó éjszakát, 1334 11| mióta Földy a kisvárosból elköltözött, jóformán nem is látták. 1335 15| kétségbeejtő bizonyosság, hogy az elköltözöttet, testi alakjában, sohase 1336 13| Lenck sunyi alázatossággal elköszönt, Petterson pedig bement 1337 16| van rá, hogy a feleségén elkövetett sérelmet megtorolja...~ ~- 1338 16| nem is ő ellene tetszett elkövetni, hanem a felesége, Vladár 1339 7| életem legnagyobb ostobaságát elkövettem...~ ~- Miért nevezed ostobaságnak, 1340 23| segédfogalmazó...~ ~Az államtitkár (elkomorodik és a tenyerével végigsimitja 1341 7| akar vallani magának... Elküldtem volna, mert tudom, hogy 1342 17| dolog.~ ~S egy pillanatra ellágyul, maga elé mered; a feleségére 1343 20| és tőle egészen szokatlan ellágyulással, - e percben épp arra gondoltam, 1344 22| magában beszélt volna, halkan, ellágyulva mormolta:~ ~- Te vagy, kis 1345 16| ismerni. A sértést nem is ő ellene tetszett elkövetni, hanem 1346 16| Azt, hogy egész este ellened izgatott, sőt arra kényszeritett, 1347 16| vizsgálatot akart inditani ellenem, mert a bátyja folyamodását 1348 16| TÓTHFALVY UR ELLENFELE~ ~ 1349 16| örülni fogok, ha tisztelt ellenfelemmel barátilag kezet szorithatok...~ ~ 1350 8| katonát mészároltak le az ellenség csapatai?... A katonákat 1351 7| kaparinthatok egyet a gyülöletes ellenségből... És jaj annak, aki gyönge 1352 21| önnel...~ ~Megrázta régi ellensége kezét, s ekkor ugy rémlett 1353 6| ügyvéddel, s a generális ellenséges pillantással szemlélte az 1354 21| megpillantotta valahol.~ ~Ellenszenve nagyon is érthető volt: 1355 7| multszázadbeli trükkökkel... Ki tud ellentállni e bájos szemek könyeinek? 1356 7| hogy én vagyok az, aki ellentállok, s aki holnap a legteljesebb 1357 18| bankár: Megőrült?~ ~Tamássy (ellentmondást nem türő hangon): Nem őrültem 1358 5| arra, hogy a feleségének ellentmondjon, negyedszázad alatt egyáltalában 1359 2| főképp, ha valamelyikük ellentmondott neki... Később ujra megbékélt 1360 15| képviseli, tört németséggel elmagyarázta nekünk a krematórium összes 1361 20| falvakat, melyek a hajó mögött elmaradtak... Régi, pesti ismerősöm 1362 16| gellérthegyi kioszkba is elmegyek önökkel, - felelte szolgálatkészen 1363 19| forgatnak a szivükben és az elméjükben... Ön, Mayer ur, ma éjjel 1364 20| tud megfeledkezni a szürke elméletekről - a tenger mélységéről az 1365 4| lélegzetet vett, hogy az elméletét minél jobban kifejthesse, 1366 23| fruskától hallott, és amikor elmentem, igy fog szólani magában: 1367 21| kiélvezhessük...~ ~Annyira elmerült a gondolataiba, hogy hirtelen 1368 1| Azt személyesen akarják elmondani a nagyságos urnak...~ ~Udvariasan 1369 11| magamtól. Ha egy halandó ember elmondhatja magáról, hogy jól töltötte 1370 11| el az életét, én bizvást elmondhatom ezt.~ ~A jó szivar, a jó 1371 1| vegyék szerénytelenségnek, ha elmondok két esetet a megirandó memoire-jaimból, - 1372 5| egy kétértelmü megjegyzést elmondott előtte. Az a gondolat, hogy 1373 20| nagy részletességgel volt elmondva, hogy két kilométernyire 1374 22| hozzá, hogy a kérésemet elmondjam... De az udvarmester most 1375 13| a legmakacsabb nátha is elmulik a sondersbergi tó vizén...~ ~- 1376 4| hát: egyáltalában miért élnek? Hogy egy ággal több legyen 1377 7| megbabonázni; gunyosan elnevettem magam, aztán felálltam a 1378 21| mig vele csak a jóakaró elnézés hangján álltak szóba. Talán 1379 4| vendéget, az ideges kártyázók elnézték a hátuk mögül, s a doktor, 1380 21| papirja és készpénze, mikor az élnitudás nagy müvészetét nem hozta 1381 1| végül feleségül megy Honti elnökigazgató urhoz. Mikor a történetnek 1382 20| templomtornyot egész az utolsó gombig elnyelnének.~ ~- Kedves barátom, - mondta 1383 13| tó felé... Félóra mulva elnyelte a sötétség az egész vidéket, 1384 14| gyermekeknek a hálaadó versike előadására jelt adjon, az elnök kipirulva 1385 1| melynek ez volt a cime: „Előadások a Feleségképző Akadémián.” 1386 15| hamvaikat örökre elzárja elölünk. A temető költészete szomoruan 1387 13| ha ez nem az orosz nátha előjele...~ ~- A mester kissé képzelődő, 1388 13| sondersbergi tó vizén...~ ~Ügyesen eloldotta a csónakot, s helyet mutatott 1389 9| nagyon is belebocsátkozott az előlegbe... Ha a hatvanezer forintot, 1390 20| Tulajdonképp gyávaság is, hogy ezt előlegesen bejelentem, de az ilyen 1391 9| turnéra lekötöttem, s hogy az előleget folyósithassam neki, nemcsak 1392 14| nem lehetett szó további előlegről, a kölcsönök rég beszüntek 1393 12| lókupec félénken menekült előlük a kijárás felé, amelyen 1394 1| rohanok haza, hogy gyorsan elolvassam a Marmontel egyik munkáját. 1395 4| erőt vett már rajtam, hogy élőszóval is megóhajtottam már egyszer 1396 7| nevében boszut állok ezeken az élősdieken... Amikor a szinházban a 1397 22| hogy minden ajtó megnyilik előtted... Különben várj, majd irok 1398 4| Bizonyság okáért a kis emberke elővett a zsebéből egy szivart, 1399 4| pincér, véletlen jó kedvében, előzékenyebb volt iránta, mint rendesen, 1400 6| az én tudtom szerint, nem előzik meg rangfokozatban a jó 1401 6| váratlan találkozásnak olyan előzményei voltak, melyek pár évvel 1402 7| megláttak, mind a ketten elpirultak és hirtelen befordultak 1403 2| közel állott ahhoz, hogy elpityeredjék.~ ~- Oh, édes istenem, - 1404 20| barátját, ilyen borzalmasan elpusztitotta...~ ~Szenttamássy később 1405 3| nélkül is a legtöbb baba elpusztul. Nézze csak azt a szegény 1406 21| fölmelegithetné.~ ~- Ha elpusztulnék, ugy temetnének el, mint 1407 3| kell, ime, ily nyomorultul elpusztulnia...~ ~- Hol kapta a sebet? - 1408 13| más szegény ember kenyerét elrabold?... Majd holnapután, kiskedden, 1409 10| te szegény kis semmiség, elraboltam? Talán nem is tudnám megmondani 1410 5| asszonyok tulajdonképpen elragadták és megszéditették, de volt 1411 5| egyszerüen megborzasztotta és elrémitette.~ ~- Mit szólsz azokhoz 1412 4| Annyira megijedt, hogy szinte elsápadva dadogta:~ ~- Ön talán Call 1413 17| illusztrált lapot már junius elseje óta nem olvas, hanem reggeltől 1414 4| szalonkabátot öltött, s gyalog elsétált a Blanka-nyaralóig, ahova 1415 2| lenne csak úgy szó nélkül elsiklani... Talán nem is leves volt 1416 6| a kormányt majd csaknem elsöpörte, s az őrnagyot, állitólag 1417 18| A croupier: Kétezerszáz elsőször... Kétezerszáz másodszor... 1418 5| hogy Komlóssyné csaknem elsülyedt a hallatukra. De ez még 1419 9| eszétől...~ ~- Én egy fiut elszakitottam az ön apai kebléről? - kiáltott 1420 18| következtetni, hogy a holttestet elszállitották, ismét telni kezd a terem, 1421 20| Szenttamássy később elszégyelte magát és meghatva beszélt 1422 22| egész gyönyörüséges világ... Elszéledtek, porrá lettek, nem ütik 1423 6| hogy napjában tiz virginiát elszivjon, hirtelen észrevette, hogy 1424 2| föld alá menjek...~ ~Péter elszörnyedve emelte fel az ég felé a 1425 14| el.~ ~A Torokhang tagjai elszontyolodva néztek maguk elé.~ ~- Mit 1426 22| ugy érzem, hogy a szivem elszorul és sirás fojtogatja a torkomat 1427 5| hogy az arcát szégyenkezve eltakarja vele.~ ~- Ezt a nőt ki kellene 1428 5| többet elárult, mint amennyit eltakart. Ez az öltözék oly felháboritóan 1429 4| azért, hogy a társadalom eltartson bennünket...~ ~Másnap Call 1430 2| benézni hozzám, mielőtt eltávoznék...~ ~Peternák másnap délben 1431 11| keserüséget, melylyel a lakásukról eltávoztam... Nagyon boldogtalan voltam, 1432 7| hihetetlen szivóssággal élte tul a legerősebb legényeket 1433 11| haragos, vén asszony most eltéphetlen láncokkal lenne hozzám füzve, 1434 12| ember, aki könnyü szerrel eltérithette volna tőle. Laci most a 1435 7| ettől a principiumodtól eltértél volna? - kérdezte a vén 1436 19| félszivart, a mit délután eltett a tárcájába, de ugy érezte, 1437 22| város, ahol a gyermekéveimet eltöltöttem. Nem tudom: más is tapasztalta-e, 1438 8| legszenzációsabb vivmányok is eltörpültek, ahhoz a gondolathoz képest, 1439 5| három forintot - mondta most eltorzult arccal Komlóssyné.~ ~- Azt 1440 5| a kormány ezt szó nélkül eltüri, - mondta szigoruan, miközben 1441 22| előtt a magyar gárdisták, élükön Eszterházy herceggel, a 1442 17| A jövő nyáron okvetetlen elutazom... Még pedig egyenesen a 1443 15| tudunk nyugodni az örök elválás gondolatába...~ ~ ~ 1444 22| nagyvázsonyi országuttól elválasztotta...~ ~Végigsimitottam a homlokom 1445 8| pácienst a külső világtól elválasztják...~ ~Hát vajjon ki az akkor, 1446 1| s ha nekem ugy tetszik, elválik Hontitól s mint orfeuménekesnő 1447 15| megrepedne a szive, ha elválna tőle, - igy nyugodtabban 1448 5| érzett. Az arca annyira elváltozott, hogy a felesége, aki mellette 1449 8| pillantással szokták máskor elvégezni a penzumukat, reggeltől 1450 10| munkára. Pár osztályt még csak elvégeztem valahogy, aztán én is ur 1451 1| az ebédutáni szivarom... Elvégre az ember ritkán jut abba 1452 9| szekrényről egy cigarettát elvegyen, jóizüen rágyujtott, aztán 1453 2| egyetlen pengő forintot is elvesz belőle.~ ~- Akkor el is 1454 8| volna a britt óriással, ha elveszik tőle a tollat, melylyel 1455 1| s ott az egész vagyonát elveszitette... Reggel aztán bizonyos 1456 20| hiába lenne minden beszéd... Elveszitettem a becsületemet, tehát meghalok... 1457 22| egyetlen pillanatot is elveszitsen... Ha mindent el szándékozik 1458 10| megfordult, s aki gőgösen azt az elvet vallotta, hogy a mi fajtánk 1459 13| csöndesen eveztek kifelé, csak elvétve hallatszott a Petterson 1460 5| elmentek a szinházba. Ez az élvezet meglehetősen ritka volt 1461 5| Huszonöt év óta nem volt ilyen élvezetem, mint ma este, - szólott 1462 4| személyesen meglássam... Sok élvezetet köszönök önnek, kedves Call, 1463 5| egyszerüen szétolvadok az élvezettől...~ ~- És ilyesmiért dobnak 1464 22| Két napig haboztam, hogy elvigyem-e a levelet, de a harmadik 1465 19| érdekelték, meghivásokat pedig elvileg nem fogadott el, mert az 1466 16| De mindezt még szivesen elviseltem volna, ha azt a tegnapi 1467 10| kerek ötszázezer frankot elvitt az asztalunktól, s aztán 1468 12| neked mézeskalácsot...~ ~Elvitte az unokáját a templom elé, 1469 22| temető sötét sirboltjába elvitték... Ki jár most vajjon az 1470 22| az erdők vadja, büszkén elvonult a világ elől...~ ~Igy élt 1471 20| orrán, a fecsegő társaságtól elvonulva, egy utisipkás fiatal ember 1472 15| amely hamvaikat örökre elzárja elölünk. A temető költészete 1473 22| fényüzés közepette, légmentesen elzárt, előkelő világban, ahova 1474 19| sokat; a tagjai mindinkább elzsibbadtak, s már csak szörnyü fáradtsággal 1475 2| a homlokomat s a szivem elfacsarodik a szomoruságtól, miközben 1476 20| utolsó hold földemet is elkártyáztam. Ez azonban még nem lenne 1477 17| melódiáit, az egyik ur hirtelen elkomorodik s igy szól ahhoz a kicsikéhez, 1478 13| sötétben pokoli elégtétellel elmosolyodott. Mikor a „Kék oroszlán” 1479 19| aki nem volt a hangulatok embere, a hóesés láttára nem a 1480 22| világon... A gárdisták csöndes emberekké lettek, pedig valaha, - 1481 12| idegenkedése volt ez a jól öltözött emberektől...~ ~Sándor és a felesége 1482 9| sokkal jobban ismerte a maga emberét, semhogy a további eszmecsere 1483 22| Szentandrássy kamarás valami emberevő?... Csak menj el, - és mondd 1484 7| egyáltalában nem fél az embergyilkoló hangulataimtól. - Nézze, 1485 22| vonult vissza a világtól, s embergyülöletének egy kacér asszony az oka, 1486 7| látszott, hogy még én, a vén embergyülölő is megsajnáltam.~ ~- Mivel 1487 12| szólott az ágyán üldögélő öreg emberhez:~ ~- Látod, hogy nem árultalak 1488 4| találmányokkal nem gazdagitják az emberiséget: azt kérdem hát: egyáltalában 1489 22| csillogtak, s a falon egy embernagyságu portré, amely egy hatalmas 1490 22| elhatároztam, hogy hires emberré leszek... Féléjszakán át 1491 21| abban a gondolatban, hogy embertársait gyülöli, s hogy haragos 1492 5| kérdezte az ártatlan embertől, ha az egy szembejövő hölgyet, 1493 18| szerencséjéhez?~ ~Reöth: Kalapot emelek előtte.~ ~Tamássy: (Suttogó 1494 3| izgatottan követtem. Az emelet nagy szárnyasajtaja előtt 1495 2| látogatást tesz nálam a harmadik emeleten, holott talán világéletében 1496 12| végig a vacsoraidőt, az emeletes tyukketrecnek támaszkodva...~ ~ 1497 22| halottjai, dicsősége, ragyogó emlékei pihennek...~ ~- Nos, talált 1498 2| felujulnak a lelkemben olyan emlékek, amikre husz-huszonöt éve, 1499 22| egyszerre fölujult minden emlékem, amely oly sokáig békén 1500 22| amiért a meghalt pajtásaim emlékét föl akarja támasztani a 1501 2| meg előttem, holott az én emlékezetem óta mindig az ágyban feküdt... 1502 8| ötletei, melyeknek annyi emlékezetes sikerét köszönhette, még 1503 2| Mihály s kenetes szavakban emlékezett meg az illusztris házigazdáról, 1504 11| akar a feleségem lenni... Emlékezik még arra a délutánra, ott 1505 2| Szent-Benedek-hegy sikos szikláin?... Emlékszel-e rá, mikor a Séd befagyott 1506 22| ezüstsarkantyujukat, - és én csak az emlékük fölött virrasztok, amig 1507 10| kegyesen szerződtettek a rendes employer-k sorába, havi száznyolcvan 1508 13| fogsz lenni, mint az ágyu, - énekelhetsz a paplan alatt, de nem a 1509 5| melyben csiklandós kuplékat énekeltek, s olyan szójátékokat mondtak, 1510 13| igy hivták a helybeli énekest, - megvárta, amig a vendégmüvész 1511 9| találni ezentul, aki a Fredi énekét egy tizenötforintos támlásszékig 1512 17| a Vig özvegy keringőjét éneklik s a cigány vitustáncot járva 1513 23| néz rá, de a kis leány nem engedi szóhoz jutni).~ ~A kis leány: 1514 7| minden lelkifurdalás nélkül engeditek meg, hogy egy-egy furfangos 1515 13| dühös mormogása:~ ~- Nem engedte, hogy a havelockomat elhozzam, 1516 8| napot mégegyszer megérnem engedted...~ ~És az agg művész felgyürte 1517 10| száznyolcvan franknyi fizetéssel... Ennyit kap a többi is, aki a bank 1518 22| szólalt meg belülről:~ ~- Entrez!~ ~A kezem a kilincsre tettem 1519 19| kép volt ez, amelyet nem enyhitett a gyermekek lármája, az 1520 12| Mikor alkonytájt a nagy eperfa alatt vacsorához ültek, 1521 19| egész jövedelmét?~ ~Mayer epésen fölkacagott.~ ~- Hallja, 1522 2| tölgyfaburkolatos ebédlőről, a bástyába épitett kastély mélyén... A Walterné 1523 8| egy-egy müvész ambiciójával épitve föl a hatalmas fagylalt-dómokat, 1524 18| megragadja a karját. Az egész epizód halálos csendben játszódik 1525 3| mondta röviden.~ ~- Micsoda épület ez?~ ~- Hát az ispotály. 1526 19| volna hinni, hogy az egész épületben nincs egy teremtett lélek, 1527 5| zenekarból, s a primadonna, erdei gyepágyán hanyatt dőlve, 1528 23| csak a kérdéses fiatalember érdekében megtehet? Óh, én előre tudtam, 1529 16| vagyok, akit sokkal inkább érdekel a sügérek ivási ideje, mint 1530 18| egész ügy nem is nagyon érdekelné.~ ~Az urak diszkrét csöndben 1531 5| ért, de az olvasót talán érdekelni fogja az a monológ, melyet 1532 21| az életével? A kártya nem érdekelte, az asszonyok nyelvén nem 1533 19| az asszonyok régóta nem érdekelték, meghivásokat pedig elvileg 1534 7| tudom, hogy magát már nem érdeklik a fiatal leányok, de olyan 1535 20| inkább unalomból, semmint érdeklődésből végiglapoztuk a „Pressé”- 1536 22| a fiatalabb nemzedék is érdeklődik a pajtásaim iránt, akik 1537 1| irás is, amit valahonnan Erdélyből irt egy boldogtalan, fiatal 1538 6| büntetésből, áthelyezték egy erdélyi garnizonba. De nagyon komolynak 1539 4| számából vindikál magának érdemeket... Maguk kérem, őszintén 1540 12| fog lefeküdni, mert ma nem érdemelte meg a vacsorát...~ ~Lacit 1541 11| barátom, pedig ugyancsak nem érdemeltem meg tőle, hogy ilyen jó 1542 8| istenasszonya hagyta volna cserben érdemes, vén adeptusát?... Az öregség 1543 23| álltam... hogy nem az igazi érdemet néztem, hanem az asszonyok 1544 22| várakozott rám egy frakkos, érdemrendes öreg ur, ezüstfehér hajfürtökkel, 1545 12| melyeket messziről egy sötét erdőfolt határolt a látóhatár széle 1546 22| aki fájdalmával, mint az erdők vadja, büszkén elvonult 1547 5| nézőtér is eltünik, s mig az erdőre titokzatos homály borul, 1548 5| egyedül vagyok veled, itt, az erdőség közepén... Szorits magadhoz, 1549 10| rég valahol a délamerikai erdőségekben csatangolnék, igy nincs 1550 1| kétféle tanács azzal az eredménynyel járt, hogy most ott is sirok, 1551 3| nyilván valami apró gyermektől eredt, monotón, de szivettépő 1552 8| mult, hogy a Nickelsdorf ereje rohamosan hanyatlott, s 1553 9| fütyörészve hallgatta az erélyes beszédet, nagyot ásitott, 1554 11| s azt hittem, hogy nem érem meg a másnapot...~ ~Amint 1555 16| van szokva, kétszeresen érezheti, mi az: a csöndes, szimpatikus 1556 16| meghajolt, a két segéd pedig - érezvén, hogy ez a hang nem szokásos 1557 1| engedjék meg, hogy ugy érezze magát itt, mintha önök közé - 1558 13| hogy a mester átizzadva érjen vissza a sondorsbergi falak 1559 4| dohányzás gyengesége annyira erőt vett már rajtam, hogy élőszóval 1560 13| kapott volna...~ ~Ujabb erővel kormányozta befelé a csónakot, 1561 22| kérésekre mindig megnyitotta az erszényét... A mai emberek közül jóformán 1562 15| Az egyik kofferben több értéktárgyon kivül egy kis fekete bádogszelencét 1563 22| tértem annyira magamhoz, hogy értelmesen válaszolhattam a kérdésére.~ ~- 1564 14| vesz az ünnepen, épp most értesit, hogy közbejött akadályok 1565 21| az asszonyok nyelvén nem értett, a költekezés nem okozott 1566 21| Ellenszenve nagyon is érthető volt: a két férfit ugyancsak 1567 8| királyné huslevest akar enni, értitek-e?... Hála néked, oh jóságos 1568 10| ártatlan édesanyád iránt érzek... Az életemért egy könyet 1569 21| nem csupán az erkölcsi érzék volt az, mely a puritán 1570 7| ismeri-e ön a tüdővészes ember érzékenységét?... Egy rideg szó megölné 1571 21| kutyát, - gondolta gyerekes érzékenységgel, mig az elegáns portás, 1572 5| miközben karcsu termete érzékiesen megremegett... És Komlóssy 1573 9| vidéki szinházakban, hanem az érzelmeim szerint, melyek önhöz, bájos 1574 11| nézett maga elé, aztán puha, érzelmes hangon szólott:~ ~- Hát 1575 21| egy zugában: a magányosság érzése itt még jobban ránehezedett, 1576 19| emberek között, vajjon micsoda érzéseket és gondolatokat forgatnak 1577 19| lakott, mely nem dolgozik érzésekkel és hangulatokkal. Azt lehetett 1578 5| szinte fizikai fájdalmat érzett. Az arca annyira elváltozott, 1579 1| kiábrándulás, amit keltünk, annyira érzékenyekké és tulfinomakká teszik az 1580 7| hogy az embernek a meleg és érző szivével kell végignéznie 1581 23| nevem... az én nevem Tihanyi Erzsi... az édesapám pedig könyvelő 1582 14| Miskának, egy hajasbabát Erzsikének, s egy gummihuszárt Bandinak, 1583 7| hogy miért jöttem ide?~ ~Esdeklően forditotta felém a szomoru, 1584 2| husz-huszonöt esztendő minden eseménye csak álom lett volna: hirtelen 1585 20| tárgyalták a fürdő apró eseményeit, s diszkrétül megrágalmazták 1586 8| lelke előtt még a legnagyobb események, a legszenzációsabb vivmányok 1587 8| megérezték volna annak az eseménynek a jelentőségét, hogy a királyné 1588 20| annyi erőm, hogy szükség esetén még munkával is meg tudnám 1589 1| szerénytelenségnek, ha elmondok két esetet a megirandó memoire-jaimból, - 1590 1| császárokat és a királyokat, esetleg kalucsnit és Jäger-inget 1591 21| rue Rivoliból, - mégis: esetlennek és szögletesnek érezte 1592 18| esküszöm!...~ ~Tamássy: Ne esküdj! (Megragadja a csokrát és 1593 8| csapatai?... A katonákat esküjök kötelezi, hogy minden pillanatban 1594 12| fickándozó apróságot.~ ~- Le fog esni az urfi, - mondta a nyolcesztendős 1595 10| akad, mint csiperkegomba eső után...~ ~Most másféléve 1596 21| mint odakünn... A zöld esőkabátja alatt selymes szmoking feszült 1597 10| szerencsés nyerő arcának ne essem... De alkalmasint mindennek 1598 13| korsó bajor sört innánk estefelé.~ ~- Sört, a föllépését 1599 20| tölti a délutánjait és az estéit... Az ezredes összegyüjtött 1600 7| darabot ir; az a leggyönyörübb estém, amikor kedvem szerint vájkálhatok 1601 13| hát együtt tölthetjük az esténket... Jó kis vacsorát fogunk 1602 14| akarom becsapni, amivel esténkint az ujságot olvasgatni szoktam...~ ~ 1603 22| lovagolok tüzes hajrában az Esterházy herceg brilliántos forgója 1604 19| hevertek, ugy, ahogy az előző estéről ott maradtak, a háztető 1605 14| lepheti meg szent karácsony estéjén, mikor a keze egyszerre 1606 19| valamennyinek mulatságon jár az esze, - mondta az a valaki boszusan, 1607 10| azt a kort, amikor már az eszednek is hasznát veheted, bizonyára 1608 9| annyira, megfosztott a józan eszétől...~ ~- Én egy fiut elszakitottam 1609 10| ülő yorki herceg, később eszeveszett küzdelmet folytattam, hogy 1610 5| házaspár véleményében, hanem eszeveszettül tapsoltak és ujráztattak, 1611 1| nyárspolgár, aki ecetestormát eszik a félkövér marhahus mellé... 1612 8| melyek alól annyi nagy eszme pattant ki félszázados közpályája 1613 4| pénzforgalmat növelik... Csak esznek, isznak, alusznak, de az 1614 10| ideges vendégek véletlenül észrevegyenek valamit, ha a zongoraládára 1615 17| amikor nagy megdöbbenésére észreveszi, hogy szeptember legelső 1616 6| virginiát elszivjon, hirtelen észrevette, hogy a gégéje megunta a 1617 19| belássa, milyen badarul és esztelenül élt a mai napig...~ ~- Kikérem 1618 8| Nickelsdorfnak, negyven esztendei müködés után, most egyszerre 1619 11| értem meg a hatvanötödik esztendőmet...~ ~Kedves barátnőm, engedje 1620 5| maradt, mint egy tizenhat esztendős csitri leány, s egész a 1621 2| mühelyből behallatszik hozzám az esztergapad berregése... Szinte várom, 1622 22| magyar gárdisták, élükön Eszterházy herceggel, a kapitányukkal... 1623 11| jólelkü, de kissé egyszerü eszü urát... És ilyenkor - ne 1624 4| aztán kitanitotta az udvari etikett elemeire.~ ~- Ön csak akkor 1625 21| jár, a berlini gyorsvonat étkező kocsijában, a montekarlói 1626 12| testvérjére nézett, könyezve ette a tejfölös csirkét és a 1627 20| barátom velem együtt lejött az étterembe, ahol már hangos lármával 1628 6| érdeklődve körülnézett az étteremben, s megpillantva a fiatalembert, 1629 21| el ebédjét a luxusvonatok éttermében, s hófehér, aranytól csillogó 1630 15| keresgélés után egy kicsike etuis-t vett elő, s nagy tisztelettel 1631 9| Barbi Alice-t is végigvitte Európán és Amerikán, most tehetetlen 1632 4| leghatalmasabb uralkodója volt Európának, akit a fürdőn szinte legendás 1633 2| életét rövid husz-harminc évecskével meghosszabbitja... És a 1634 12| Takácsot, aki házassága első éveiben előkelő külföldi fürdőkbe 1635 5| azért a pénzért, mert az evésre föltétlenül szükség van... 1636 2| Viszloczky Lázár a századik évét és azt se tudom, hogy miképpen 1637 13| megkerülte az öblöt s merész evezőcsapásokkal haladt a nyilt tó felé... 1638 13| Lenck a kezébe fogta az evezőket, s a csónak csakhamar odakünnt 1639 15| végső bucsu hangulatához. Évezredek óta megszoktuk a gondolatot, 1640 13| háromnegyed óráig csöndesen eveztek kifelé, csak elvétve hallatszott 1641 7| Ismeritek ti a szinpadi szerzőt? Évszám egyebet se tesztek, mint 1642 5| főképp házasságuk első évtizedében - homályosan célozgatott 1643 4| mágnásait és fejedelmi családait évtizedek óta látja el kitünő színivalókkal. 1644 4| ez bizony léha és állati exisztencia...~ ~Oly alázatosan mondta 1645 4| asztalánál ült, mert a fürdő exkluziv társasága szinte boldognak 1646 7| emberiség nevében boszut állok ezeken az élősdieken... Amikor 1647 7| egyebet se tesztek, mint hogy ezekkel az emberekkel töltitek az 1648 16| akadályozhat abban, hogy ezennel ünnepiesen bocsánatot kérjek.~ ~ 1649 5| sőt a nagy, bársonyos, ezerfejü nézőtér is eltünik, s mig 1650 18| Ezerötszáz!~ ~3. játékos: Ezerhatszáz!~ ~1. játékos: Kétezer!~ ~ 1651 18| Ezer korona.~ ~2. játékos: Ezerötszáz!~ ~3. játékos: Ezerhatszáz!~ ~ 1652 20| Kiről beszélsz?~ ~- Leykam ezredesről, aki azóta, hogy végleg 1653 20| Miért nem kéred meg az ezredest, hogy tovább várjon?~ ~- 1654 19| élet ugyanolyan, mint az ezresbankó, amit valaki a gyertya lángjánál 1655 10| kéltségbeesett kis egzisztenciák ezreseit, aranyait és ötfrankos 1656 18| Ez az öt forint van az ezresemből. A banknak félelmes a szerencséje.~ ~ 1657 15| magyarázólag. - Ez egy dragonyos ezredes, akit Karinthiából küldtek 1658 18| testhezálló ruhát visel, dús ezüst-zsinórzattal.~ ~Idő: éjfélután egy órakor.~ ~ 1659 14| valamit, s a rácson át három ezüstforintost dobott a reszkető Kenéz 1660 19| belenyult a nadrágzsebébe és egy ezüstforintot kivéve, igy szólott leereszkedéssel 1661 11| készpénz került váratlanul az ezüsthaju Rédeyné birtokába. Reggel 1662 2| a hófehér abroszt régi ezüstnemüvel és sötétzöld üvegpoharakkal 1663 22| ütik össze soha többé az ezüstsarkantyujukat, - és én csak az emlékük 1664 22| A fiatal tiszt válláról ezüsttel himzett párducbőr omlott 1665 22| verőfénye... A szőnyegek között ezüstveretü butorok álltak, antik szekrények 1666 22| vérvörös ruhába öltözött, ezüstzsinóros portás nézett ki érdeklődve 1667 8| ambiciójával épitve föl a hatalmas fagylalt-dómokat, melyek esténként a felséges 1668 21| született grandseigneurök fagyos biztosságával mozog...~ ~- 1669 19| főkönyv előtt, - mondta fagyoskodva.~ ~E pillanatban megszólalt 1670 19| valaki boszusan, a mig uj fahasábokat tett a kicsike vaskályhára, 1671 21| föl s alá az interlakeni faházak között, melyek szepegő törpékként 1672 2| Séd befagyott s a rozzant fahidon a szigetvári ostromot játsztad 1673 8| egész kastélyra, a park fáira, sőt talán az aranyos, rokokó 1674 3| hogy a doktornak semmi se fáj, de én olykor fél-éjjeleken 1675 3| jobb karja, egyhanguan, fájdalmasan ismételte: „Pa-pa! Ma-ma!” 1676 22| láthatatlan regényhősről, aki fájdalmával, mint az erdők vadja, büszkén 1677 11| megfeledkezni arról a nagy fájdalomról, amelyet tizennyolcéves 1678 3| rokonszenves tót legény a lábszárát fájlalta, amelyről véges-végig letöredezett 1679 15| akik kedves halottainktól fájó szivvel veszünk bucsut a 1680 10| cipel a vállán... Ebből a fajtából kerülnek ki a legnagyobb 1681 10| elvet vallotta, hogy a mi fajtánk nem szorul a tanulásra és 1682 7| hizelgéseiket, nem hagyjátok őket a faképnél, mikor a legrosszabb ötleteiket 1683 22| hatalmas folyosóin, amelynek falairól egyenruhás, fiatal katonák 1684 22| tiz-tizenkét szobán, amelyeknek falait különböző szinü selyemtapéták 1685 12| vagyok... Itt van egy pár jó falat, edd csak meg gyorsan...~ ~ 1686 12| hallottad, nem kapsz egy falatot vacsorára...~ ~A vén Takács 1687 16| utcájában. Jó darabig csendesen falatoztak és kocintgattak, de Vladár 1688 15| végső óhajtásuk, hogy ne falazzuk el őket a fali fülkébe, 1689 22| csontfényben csillogtak, s a falon egy embernagyságu portré, 1690 12| Kegyetlen forróság volt, de a falu portengerén keresztül gázolva, 1691 20| szemlélte a kis isztriai hegyi falvakat, melyek a hajó mögött elmaradtak... 1692 22| régi hadvezér unokáját, a familia legutolsó tagját, - s ekkor 1693 22| kihalt utcákon, miközben fantasztikusnál fantasztikusabb tervek 1694 22| miközben fantasztikusnál fantasztikusabb tervek kóvályogtak a fejemben, 1695 8| a halandó emberek közé. Fantáziája még nem száradt ki, ötletei, 1696 22| a régi gárdisták szivét, fantáziáját, érzéseit helyezte az én 1697 17| levegője áramlik feléje, s a fantáziájában megcsillognak a fjordok 1698 22| drágaság, amely fiatalkori fantáziámat annyira fölhevitette?... 1699 2| Oly élénken föltámadt a fantáziámban, mintha csak tegnap láttam 1700 22| láttak volna a park hatalmas faóriásainál, vagy egy-egy komor kertészlegénynél, 1701 21| szállodában, ahol néha az uti fáradalmait kipihente.~ ~- Hallatlan, 1702 9| személyzete másfél óráig azon fáradozott, hogy letargikus álmából 1703 11| sorsom, mint a kedves férjéé: fáradt igavonó állatként küzdöttem 1704 19| éjszakát, hogy holnap reggel fáradtan, kimerülve jöjjön be az 1705 22| fehér, s néha már megcsap a fáradtság fuvalma, amikor még most 1706 19| elzsibbadtak, s már csak szörnyü fáradtsággal tudta nyitva tartani a szemeit.~ ~- 1707 2| kőkriptába, a márványból faragott koporsóját levitték... A 1708 22| márványoszlopok közt, a karzat művészi faragványain belül, vagy tizezer könyv 1709 9| impresszárió megnyomta a faragványos kapu mellett fehérlő csöngetyügombot, 1710 22| angolkert, mohos és ezüstfehér fatörzseivel, haragoszöld tisztásaival, 1711 21| évek óta valami sajátságos fátum üldözte: Európa legkülönbözőbb 1712 22| s négy márványba vésett faun titokzatos vigyorgással 1713 10| akinek este a comme il faut uri embert kellett adnom, 1714 4| cilindere ott hevert az egyik fauteuilben... Nyájas pillantása egy 1715 13| habokra, de a Kogel még fázékonyan a ködökbe burkolózott, s 1716 13| mondom önnek, hogy veszettül fázom, - szólott a szegény Petterson 1717 19| kereskedő vagyok, hogy már ezt a fecsegést is meguntam, s azért kérem, 1718 20| tátonganak?~ ~*~ ~A hajó orrán, a fecsegő társaságtól elvonulva, egy 1719 19| nyakára, de maga az életét fecséreli el, tisztelt Mayer ur... 1720 23| meghallják, ostoba asszonyokra fecsérelné az idejét és a gondolatait?... 1721 15| Szeretettel végigsimogatta a doboz fedelét, aztán visszatette a magyar 1722 19| aki hajnalig ott ül a hajó fedélzetén, hogy a holdvilágban csillogó 1723 11| benne bizonyosak, hogy miből fedezik az idén a nyaralási költségeiket, 1724 16| visszagondolok. Őnagysága fegyelmi vizsgálatot akart inditani 1725 22| szembe velem, átvezetett a fegyvertermen, a galériákon, az archivum 1726 6| impertinenciával mondta ezt, hogy a fehérbajuszos generális szinte megdöbbenve 1727 6| pincérnőjéhez:~ ~- Ki az a fehérbajuszu, öreg ur, aki a sarokban 1728 2| bezárják, nagyszakállas, fehérhaju bácsik kocognak fölfelé 1729 12| csak a kalap alól nézte a fehérruhás gyereket, a ki vidáman trécselt. 1730 6| között, melyek kristályos fehérségben huzódtak el a messze látóhatár 1731 6| mikor az ablakon át csillogó fehérséggel ragyogott be a Johann-Kogel 1732 1| kipirult kisasszony. - Honti fejbelövi a gaz csábitót és Vilma 1733 20| várjon?~ ~- Inkább százszor fejbelövöm magamat, semhogy valami 1734 21| lennének, akár habozás nélkül fejbelőhetné magát az ember, - gondolta 1735 1| aztán bizonyos önundorral fejbelőtte magát...~ ~- Vagy rendezzen 1736 6| ez a jelenet, megint csak fejbevágnám azt a két részeg frátert, 1737 17| szerény két forintnyi jutalom fejében. A furcsa vendég ekkor félrevonul 1738 12| barackot nyomott az unokája fejebubjára és most már kézen fogva 1739 1| rázták meg a szőke és barna fejecskéiket, s egy hermelinboás kis 1740 13| aztán betérünk a „Választó fejedelem”-be egy forró grogra...~ ~ 1741 8| maga is a sirjába dől, ha a fejedelemasszony - isten ne adja megérnünk 1742 10| veszteségem közismert dolog volt a fejedelemség egész területén, nagylelküleg 1743 4| aki Európa mágnásait és fejedelmi családait évtizedek óta 1744 2| nyomtam volna egy barackot a fejedre, ha a kezem a várbástyától 1745 9| narancsokat fognak hajigálni a fejéhez, s kipisszegik, sőt leköpik 1746 22| kamarás dolgozószobájába, a fejem kóválygott a csodálkozástól: 1747 22| pillantva, azon törtem a fejemet, hogy miért hivnak egy inast 1748 23| megtudná, hogy én a csitri fejemmel idemerészkedtem... De nekem 1749 7| egy-egy furfangos analfabéta a fejetek fölé kerekedjék... Nem is 1750 5| s végigcsókolom a szőke fejétől kezdve egészen az édes, 1751 10| meghallotta, de szavait nem fejezhette be, mert a mondat közepén 1752 4| kifejthesse, de szavait nem fejezhette be: a király ugyanis lekötelezőleg 1753 12| zöldkalapos vadász tünt föl, fejkendős parasztasszonyok jöttek 1754 14| Mivel ujabb ötlet minden fejtörés ellenére se jutott az eszébe, 1755 19| Mulatnak és léhaságokon jár a fejük, pedig az egyik nagyobb 1756 4| csöndes mosolylyal itta a feketéjét, s ha a pincér, véletlen 1757 4| leginkább? - kérdezte a feketekávénál a vigan szivarozó uraktól. - 1758 12| rozzant csür, mely otrombán feketéllett a rozsvetések között. A 1759 16| egy szőke, negyvenéves, feketeruhás urhölgyről beszélnek az 1760 13| vendégmüvészt...~ ~- Most szépen feküdjék le, tisztelt mester, azután 1761 22| Amig nyitott szemmel ott feküdtem az ágyamban, ismét az a 1762 3| semmi se fáj, de én olykor fél-éjjeleken át is megsiratom egyik-másik 1763 22| francia iróktól?... Hogy a feladatomat megoldhassam, szükségem 1764 14| akkor téged is szivesen feláldozlak...~ ~A kincs, melyet Kenéz 1765 9| az életemet is szivesen feláldoznám, csakhogy önt a legkisebb 1766 14| melyet a gyerekszobában felállithatsz?~ ~- Nem.~ ~- Hát gondolkozz, 1767 22| amire Szentandrássy kamarás felállott és körülnézett.~ ~- Ki az? - 1768 2| A pecsenyénél rendesen felállt a helyéből Muzsnay Mihály 1769 7| elnevettem magam, aztán felálltam a helyemből, s egészen odaléptem 1770 2| megálljunk, - szakitotta félbe Viszloczky diadalmasan a 1771 22| de ő egy kézmozdulattal félbeszakitott.~ ~- Én vagyok hálás, amiért 1772 9| sárgahaju leány, gőgösen, felbigygyesztett ajakkal nézve a vendégére. 1773 16| ösztönözte, hogy egy üveg pezsgőt felbontasson. Az első üveget gyorsan 1774 17| szalmaözvegy az ötödik üveg pezsgőt felbontatja. A barátom jól mulat, én 1775 21| puritán milliomost annyira felbőszitette, hanem - ezt bizonyára önmagának 1776 6| ujságiróval. Az öreg ur felbőszült tigris módjára nézte végig 1777 9| hogy letargikus álmából felébreszsze... El tudja képzelni, hogy 1778 10| fájdalmat és részvétet tudna felébreszteni a szivedben...~ ~Most hitvány 1779 22| föl akarja támasztani a feledés homályából...~ ~Vagy három 1780 15| melyek a milánói temetőt oly feledhetetlenné teszik mindenki előtt, aki 1781 15| a szomoru embert, amint féléjszakákon át ott ül a hátulsó födélzeten, 1782 22| hires emberré leszek... Féléjszakán át tünődve kószáltam a kihalt 1783 22| tenne velem, amit sohase felejtenék el életemben...~ ~Szerény, 1784 12| öreg lókupec gyönyörködve felejtette rajta a szemét.~ ~- Mindig 1785 22| előtt:~ ~- Kisasszony, ne felejtse el ezt a mai délutánt... 1786 2| összerezzenek s még mindig félelem fog el, mint akkor... És 1787 8| Kinek a sorsa tölti el őket félelemmel és remegéssel?...~ ~Az ég 1788 23| közeledni hozzám, de didereg a félelemtől, ha a lépcsőn véletlenül 1789 19| csekély kis agyvelejét, s feleljen szépen a kérdéseimre... 1790 3| Háboruban? - kacagott fel félelmetesen az ezredes. - Nem, uram, 1791 3| csak a baglyok látnak - feleltem boszusan a cilinderesnek, 1792 3| csapást...~ ~Az ágy másik felén egy összetöpörödött anyóka 1793 21| zenenövendék nem gondolhat oly félénk tisztelettel Beethovenre, 1794 22| a XVIII. század második feléről, attól a naptól kezdve, 1795 5| jó gazdasszony és szigoru feleség volt, nem igen támadt kedve 1796 1| Majd ha Edison kitalálja a feleség-automatát, akkor aranynyal fogjuk 1797 16| jogositva van rá, hogy a feleségén elkövetett sérelmet megtorolja...~ ~- 1798 19| éjszakán át ráiratják a feleségükre... Miért vegyek hát én hintalovakat 1799 15| imádott. De boldogsága csak félesztendeig tartott, - a száguldó tüdővész 1800 8| királyné sóhajtásait óvatosan felfogják a bástyaszerü falak, melyek 1801 2| összeveszett velük s dühösen felfortyant, főképp, ha valamelyikük 1802 8| engedted...~ ~És az agg művész felgyürte a kabátja ujját, a szeme 1803 5| eltakart. Ez az öltözék oly felháboritóan illetlen volt, hogy Komlóssyné 1804 6| Hámori cikkei után, országos felháborodás keletkezett, mely a kormányt 1805 5| nemcsak hogy nem vagyok felháborodva, hanem egyszerüen szétolvadok 1806 2| morogva felöltözködik, aztán felhajtat a várba... A kanonok már 1807 21| köd gomolygott, mely sötét felhőfátyolba vonta a hósipkás magasságokat. 1808 18| barátaid barátai egy napon felhozták ide s ők is ugy ismerték 1809 2| leballag a pincébe, hogy a bort felhozza... Hamrák Péter komoran 1810 23| boldogságomat...~ ~Az államtitkár (felhuzza a vállát).~ ~A kis leány: 1811 20| helyéről, a szeme ragyogott a felindulástól, a keze pedig reszketett, 1812 15| is találtak, melyen ez a felirás állt:~ ~E. S.~ Limited New-York 1813 22| különböző munkák aranyos feliratai... Szentandrássy széles 1814 1| belőlünk, s átkozottul gyorsan felismerik, hogy az életben cseppet 1815 4| az uralkodót nézi valami félistennek... Pedig mi, akiket a szabad 1816 14| zsebéhez, s ekkor örömrepesve felkiáltott:~ ~- Oh igen, igen - terólad, 1817 1| dolgozószobámba, ünnepiesen félkörbe állt, hogy egy csinos, gesztenyeszinü 1818 2| többiek lelkesen kocintottak a felköszöntő után s vidor kedvvel tértek 1819 6| vacsorákhoz szerencsére nem szokás felkötni a harci szablyát...~ ~Wechsler 1820 1| aki ecetestormát eszik a félkövér marhahus mellé... A büszke 1821 6| kardom? Ahhoz, hogy magát felkoncoljam, a kés meg a villa is elegendő, - 1822 6| ország minden ujságolvasóját fellázitotta a kegyetlen szoldateszka 1823 10| fogott el: az a semmittévő félmilliót cipel a zsebében, s ez valószinüleg 1824 18| félts, még sohasem végeztem félmunkát. (Fojtott hangon). Ma itt 1825 10| Monte-Carlóban betegesen félnek...~ ~Ha legényember volnék, 1826 6| felvilágositása mind a két félnél szenzációs meglepetést keltett: 1827 7| hibát; az ebédlő ajtaja felnyilt, s egy pirospozsgás arcu, 1828 4| beszélt rögtön a szivarok felöl, mert a furcsa emberke szemmelláthatólag 1829 10| alkalmatlankodom nála. Hazajöttem és felöltöttem a szmokingomat: hattól nyolcig 1830 2| Neczpály ilyenkor morogva felöltözködik, aztán felhajtat a várba... 1831 14| pillanatot, mikor melegen felöltözködve fognak visszatérni kialudt 1832 22| senkise látta, csak azt tudták felőle, hogy az ura a rengeteg 1833 1| BIZALMAS VALLOMÁSOK~ (A szerző felolvasása egy vidéki városban)~ ~Ha 1834 11| térnénk át a végrendelet felolvasására...~ ~Az öreg házaspár helyet 1835 8| Parancsolja, felség, hogy felolvassak valamit? - kérdezte tőle 1836 13| haladt a nyilt tó felé... Félóra mulva elnyelte a sötétség 1837 6| fiatalember zavartan fordult félre, nehogy a tábornok pillantásával 1838 9| mosolygott.~ ~- Ön teljesen félreért engem, kisasszony, - mondta 1839 19| rongyait megszerzi...~ ~Félrehuzta kissé a függönyt és óvatosan 1840 5| pillantásait is konokul félremagyarázta.~ ~- Nem sül ki a szemed, 1841 17| fejében. A furcsa vendég ekkor félrevonul az egyik sarokba, s miközben 1842 8| aki azelőtt még álmából is felriadt, hogy valami uj, ingerlő 1843 20| mely ezeket az aknákat felrobbantja... Vannak szerencsés emberek, 1844 14| körül, - csupán a szegény, felruházandó kicsikék ültek szomoruan 1845 4| és tudomány kell... De ha felséged körülirja valamiképp, hogy 1846 15| magyar család, uraim. Egy felsőmagyarországi Horváth nevü család: apa, 1847 8| annyi nagy eszme pattant ki félszázados közpályája alatt?...~ ~Nem, 1848 22| urat keresem, - válaszoltam félszegen, bátortalanul.~ ~A portás 1849 2| kotkodácsoltak, hátul, a félszer mellett, a magyarruhás Antal 1850 20| délelőtti napsugár tüzében, a félszigeten tul pedig már ott csillogott 1851 19| kezét. Elővette hát azt a félszivart, a mit délután eltett a 1852 18| sürüen hallatszik a bankár felszólitása: „Tessék tenni! Mindenki 1853 2| leveseit mennyei kéjjel felszürcsöljék... A pecsenyénél rendesen 1854 12| bizonyos, hogy a Sándor apja félt és huzódozott a menyétől. 1855 8| világhirü parmezános rudak feltalálójával, a spékelés csalhatatlan 1856 8| királyasszony az ujonnan feltalált liliomperfait megdicséri, 1857 22| hogy a XVIII. századot feltámaszsza, s most, e késő korszakban 1858 23| ajtón, amelyet egy szolga feltár előtte. Rövid prémkabátot, 1859 22| között, s egyszerre csak feltárta az egyik nehéz tölgyfaajtót, 1860 5| féltékeny volt, annyira féltékeny, hogy a szerencsétlen Komlóssy 1861 12| volt, - a fiával szemben is féltékenyen megőrizte parasztos, hajlithatatlan 1862 11| arccal bámult rá, hirtelen feltépte a boritékot. Ime, az agglegény 1863 5| ugyanis egész a képtelenségig féltékeny volt, annyira féltékeny, 1864 18| Reöth vállára üt): Engem ne félts, még sohasem végeztem félmunkát. ( 1865 13| öbölben kikötött. A tenorista feltürt gallérral haladt a kecskeszakállas 1866 9| kontya csak futtában volt feltüzve, mintha épp most került 1867 15| iránt viseltetünk, hazug, felületes és affektált...~ ~Az öreg, 1868 21| portás, a hotelje kapujában, felületesen megemelte előtte a sipkáját.~ ~ 1869 8| müvészével, a huslevesek felülmulhatatlan költőjével?... Minő váratlan 1870 22| vált ki egy-egy sarokban, s felülről, az ólomkarikás ablak vérvörös 1871 7| hálásan megkacagják, s naivul felültök a ravasz kópéknak, akiknek 1872 12| aki már ledőlt a kanapéra, felütötte a fejét a vánkosok közül.~ ~- 1873 18| játékosok (valamennyien felugrálnak a helyükről s izgatottan, 1874 18| tételeket.)~ ~Tamássy: (Felugrik a helyéből s dühösen oda 1875 22| legnagyobb csodálkozásomra felugrott a helyéből, s csillogó szemmel, 1876 2| szürkülő fejjel, akárhányszor felujulnak a lelkemben olyan emlékek, 1877 17| megkönnyebbült szivvel, felujuló jókedvvel üljön vissza az 1878 3| legkinosabb jajgatás - de én a féluton elfogtam.~ ~- Micsoda ispotály 1879 2| kötegét, akkor is csak ugy félvállról állnak szóba az emberrel... 1880 22| hangon mondtam ezt, attól félve, hogy talán vissza fogja 1881 1| elérzékenyitett, annyira felviditott az én bájos ismeretlenemmel 1882 6| hogy a Karolin kisasszony felvilágositása mind a két félnél szenzációs 1883 9| Kaméliás hölgy harmadik felvonásából bizonyosan ismer... Nem 1884 2| hegyekre néztek, élt, talán félszázadig is, a beteg kanonok... Az 1885 1| rendelkezhessenek a hőseikkel. A feminizmus bajnokai még bevehetnék 1886 12| kis betyár oly szemtelen fenhéjázással mondta ezt, hogy az öreg 1887 12| Sajószentjános és Budapest közt fennálló postai kapcsolat majdnem 1888 7| veszem ki a veséjét, aki fenomenális tehetség nélkül a szinpadra 1889 1| rendkivüli... valami szelid fenség, ami imponál az asszonyoknak... 1890 8| termekre is, ahol a kicsike fenségek játszadoztak?...~ ~Talán 1891 13| Crailsthal grófé, a fenséges ur udvarmesteréé... A gróf 1892 15| nyugodni készülő nap piros fénybe vonta a hatalmas obeliszkek 1893 22| kötésekben, melyeknek hátán tompa fényben csillogtak a különböző munkák 1894 22| kiugró szemeit, amelyek fenyegető zordonsággal meredtek 1895 1| Lehmann Vilmára, mint a szemem fényére, s korrektül be is tartottam 1896 14| mondta magában, amig egy-egy fényes kirakat előtt a homlokáról 1897 21| égtek a villámos csillárok fényességében, a piros nádszékekben szmokingos 1898 22| gyémánttal, amely a nap fényességével vetekedett...~ ~Másnap, 1899 19| üvegajtón át, a villamos lámpa fényében, csak egy kicsike részét 1900 8| volna Rafael, ha munkabirása fénykorában a jobb kezét levágták volna? 1901 19| már - még mindig sárgás fénynyel vált ki az udvar sötétségéből 1902 19| ki nem verődik egy vékony fénysugár a hóesésbe. De az ablak - 1903 4| nem vetnek valami dicső fényt az emberek okosságára és 1904 22| királyi palotákkal vetekedő fényüzés közepette, légmentesen elzárt, 1905 22| lett volna, mert ekkora fényüzést még sohase láttam életemben...~ ~ 1906 21| megfordulnak. Honnan győzte a fényüző és nagyuri életmódot? Ezt 1907 22| domboldallal, amelyen tülevelü fenyvesek sötétlettek, s egész sereg 1908 17| III. Levél a fenyvesekbe.~ ~A pezsgős pavillonban, 1909 17| akik e pillanatban egy fenyveserdő közepén ő róla álmodnak...~ ~ 1910 17| Andrássy-uton, mig a távoli fenyveserdők lombjait megaranyozzák a 1911 22| méltóságos ur Szentandrássy Ferencet gondolja, az egykori hires 1912 16| s egy óra mulva, mikor a Ferenciek templomában delet harangoztak, 1913 1| tanácsok, amelyek nekünk férfiaknak, kellemesek... A könyvből 1914 4| nem nagyon terjedt el a férfias önérzet divatja s hogy az 1915 22| márványszoborral, amelyek hol férfiasan merész, hol merengően asszonyi 1916 5| megvalósitsa, mindig gyáván és férfiatlanul meghátrált.~ ~- Ha megtudná, 1917 21| nagyon is érthető volt: a két férfit ugyancsak különböző anyagokból 1918 8| csapás lehetett, mely e nagy férfiut arra kényszeritette, hogy 1919 11| a sorsom, mint a kedves férjéé: fáradt igavonó állatként 1920 1| be kell ismernem, hogy a Férjek Országos Egyesületétől, 1921 1| tanitott, hogy meg kell törni a férjeket, akik különben egytől-egyig 1922 1| gondoskodik-e az intézet megfelelő férjekről?~ ~Mindezek azonban bolondos 1923 16| gulyáshussá fog aprittatni a férjével. Nem ismerem Vladár urat, 1924 22| meg és a szürkeszemü leány férjhez ment egy vidéki bérlőhöz - 1925 15| newyorki krematorium a bánatos férjnek kiszolgáltatta. A szinmüvész 1926 1| asszonyok lennének, ha olyan férjük lenne, mint a könyv szerzője, 1927 22| kávéházba, ahol a hires Dobrádi Ferkó muzsikált) s reggel, még 1928 17| legfantasztikusabb terveket festi ki maga elé, de amikor egyedül 1929 12| csipkés kis hercegeket a kék festőruhájához szorithatta...~ ~Ebéd után 1930 21| melódiája suhant ki a szőnyeges fészekbe, mely tele volt vigsággal 1931 21| esőkabátja alatt selymes szmoking feszült a derekára, a cipőjét Londonból 1932 14| Bandinak, a legkisebbik fiamnak.~ ~Néhány percig boldogan 1933 7| először életemben.~ ~- Azé a fiatalemberé, aki a „Fekete hétfő” cimü 1934 6| szemtelenül konfidenskedő fiatalemberhez, - hallja, én tizenkét év 1935 23| gondolnak többé arra a kérdéses fiatalemberre... Megigérik, hogy tanulmányozni 1936 22| tömérdek drágaság, amely fiatalkori fantáziámat annyira fölhevitette?... 1937 1| szellemes crocquisiró, akit fiatalnak, üdének, ragyogó szellemünek 1938 8| a kabátja ujját, a szeme fiatalos tüzben égett, mig a kukták, 1939 8| ahol a régi, csataindulót, fiatalsága gyönyörü akkordjait meghallja?... 1940 22| Szentandrássy ott töltötte a fiatalságát, Ferenc dédapám pedig hatvanhét 1941 22| nem most álmodom, amikor fiatalságom igy egyszerre fölbukkanik 1942 12| át pórázon tartotta, de a fiától nem igen vont meg olyan 1943 12| különös karakter volt, - a fiával szemben is féltékenyen megőrizte 1944 12| kijárás felé, amelyen tul négy ficánkoló paripa toporzékolt türelmetlenül 1945 12| hidegséggel nézte a két fickándozó apróságot.~ ~- Le fog esni 1946 7| szentimentalizmus; ezek a fickók megérdemlik, hogy maróluggal 1947 19| örökségül se hagyhatja a jókedvü fickókra, akik a vagyonát majd a 1948 3| megbecsültek... És ennek a derék fickónak, aki mindig maga volt a 1949 3| különösebbnél különösebb figura, akihez hasonlóval mindeddig 1950 6| szemlélte az ide-odatolt figurákat. Mikor az első partie az 1951 18| ezt?~ ~Tamássy: Hetek óta figyelem ezt az embert s folyton 1952 18| szinte kidülledt szemmel figyeli a játékot.)~ ~A bankár: 1953 18| vállat von): Még egyszer figyelmeztetlek, hogy vigyázz!~ ~Mind a 1954 20| mert a legtöbben nem is figyeltek arra, hogy tulajdonképp 1955 1| képzeltünk, néha egy köszvényes filiszter jelenik meg az iró képében, 1956 9| valakivel...~ ~Wallried ur finoman mosolygott.~ ~- Ön teljesen 1957 12| az ő vére, ez a nyápic, finomkodó kis öreg? A vén lókupec 1958 21| szeszélye, Győry müvelt, finomlelkü, de kissé savanyu és szögletes 1959 12| Ugy látszik, nagyon is finomnak tartotta ezt a csipkeruhás 1960 9| a Crédit Lyonnais itteni fiókjára...~ ~Monbleu kisasszony 1961 1| bennünket - pedig minden rossz firkáló azzal vigasztalódik, hogy 1962 2| árvaszéki ülnök, Neczpály fiskális, Muzsnay, a püspöki jószágkormányzó 1963 2| leküld az öreg Neczpály fiskálisért, hogy jöjjön fel a kastélyba 1964 2| élő világtól... A káptalan fiskusa negyedévenként pontosan 1965 7| félig sirva emelte rám a fitos orrocskáját... Olyan ijedtnek 1966 2| nagyságom urat csak egy fityinggel is megkárositanám...~ ~A 1967 14| mosolyogva az angyal.~ ~A fiucska sokáig törte a fejét, de 1968 2| mi közöd ahhoz a sápadt fiucskához, aki szomjuhozó szivvel 1969 6| valóságos dühhel kezdte fixirozni a penzió legujabb lakóját.~ ~- 1970 5| hogy folyton az asszonyokat fixirozod? - kérdezte az ártatlan 1971 9| esténként ötezer forinttal fizessem meg az ön kolosszális kudarcait. 1972 10| mert többre a nyomoruságos fizetésemből nem tellik - nyugodtan alszik 1973 10| havi száznyolcvan franknyi fizetéssel... Ennyit kap a többi is, 1974 19| hiteleztem... Mindennap fizetésképtelenné lesz egy-két vevőm, mert 1975 2| sárgarépáért kilencvenöt krajcárt fizettél?~ ~Walterné sértődötten 1976 10| Megtörtént, hogy néha százezreket fizettem ki egy kalandornak, mig 1977 5| oly hevesen, hogy szinte fizikai fájdalmat érzett. Az arca 1978 17| fantáziájában megcsillognak a fjordok ezüstös habjai... Csak akkor 1979 19| és a kanavászok, a vastag flanelek és moldonok, a nehézszagu 1980 18| impresszióm, hogy az előkelő flegmája alatt lappang valami. A 1981 2| csodálatos, életmegifjitó fluidum, mely régi alchimisták receptjeiben 1982 13| tökéletesen mindegy. A fő, hogy megmoshassam a kezemet, 1983 22| amig a kaputól a kastély főbejárata elé értünk, ahol a portás 1984 2| hanem a márványkoporsó födele alatt... Meg annyiban, hogy 1985 15| boritotta el a kis csont-etuis födelét...~ ~De csakhamar fölszáritotta 1986 22| mindig maszatos kézzel, fölborzolt hajjal kószálok a sziklás 1987 22| fiatalságom igy egyszerre fölbukkanik előttem, hanem az a husz-huszonöt 1988 22| a villamos lámpa gombját fölcsavarjam, egyszerre csak eszembe 1989 10| Minek éljek tovább? Ha a földbe dugnak, a szegény feleségem 1990 20| hónap alatt az utolsó hold földemet is elkártyáztam. Ez azonban 1991 2| világéletében se taposta a pesti földet... De itt áll, az iróasztalom 1992 4| hatalom is van e tökéletlen földgömbön s hogy az igazmondás voltaképpen 1993 12| nagyapuskám...~ ~Az öreg a földhöz vágta a zsiros, pörge kalapját:~ ~- 1994 21| azt a magaslatot, melyen földije a született grandseigneurök 1995 3| csipkerózsikákat a babatemető hideg földjébe kiviszszük. Szomoru dolog 1996 22| szerelmes trubadur jár itt a földön, akinek lelkét csenevész 1997 19| alatt... Aki egy szegény földönfutót boldoggá tesz pár pillanatra, 1998 22| igazsággá lesz, mert nincs, aki fölébreszszen belőle... Somlár páteren 1999 2| veszit), de nappal egyszerre fölélénkül a bástyára dülő öreg ház... 2000 7| amikor már a hátatokon fölemelkedett a magasba... Én harmincöt 2001 18| letépi.)~ ~A játékosok (fölemelt ököllel akarnak nekirontani, 2002 5| az urát.~ ~- Láttad, hogy fölemelte a lábát? - kérdezte sápadtan.~ ~-